Bölcs-balga, boldog-boldogtalan ember

Édenkert-lakó vagy pokoljáró állatorvosi ló

Életminőség őrzés/javítás - a boldogság ajándéka

A boldog lélek Nagy Jenciklopédiája – I.

Reményik Sándor
Kegyelem

Először sírsz.
Azután átkozódsz.
Aztán imádkozol.
Aztán megfeszíted
Körömszakadtig maradék-erőd.
Akarsz, egetostromló akarattal –
S a lehetetlenség konok falán
Zúzod véresre koponyád.
Azután elalélsz.
S ha újra eszmélsz, mindent újra kezdesz.
Utoljára is tompa kábulattal,
Szótalanul, gondolattalanul
Mondod magadnak: mindegy, mindhiába:
A bűn, a betegség, a nyomorúság,
A mindennapi szörnyű szürkeség
Tömlöcéből nincsen, nincsen menekvés!

S akkor – magától – megnyílik az ég,
Mely nem tárult ki átokra, imára,
Erő, akarat, kétségbeesés,
Bűnbánat – hasztalanul ostromolták.
Akkor megnyílik magától az ég,
S egy pici csillag sétál szembe véled,
S olyan közel jön, szépen mosolyogva,
Hogy azt hiszed: a tenyeredbe hull.

Akkor – magától – szűnik a vihar,
Akkor – magától – minden elcsitul,
Akkor – magától – éled a remény.
Álomfáidnak minden aranyágán
Csak úgy magától – friss gyümölcs terem.

Ez a magától: ez a Kegyelem.

*

Deus ex machina

„Váratlanul, csodával határos megoldással’. 

A kifejezés szó szerinti fordítása: „isten a gépből”

a szólás görög eredetű, a drámai előadásokon 

gépezet (emelőszerkezet) segítségével emelték színpadra 

a megoldást hozó, istent játszó szereplőt.

Mint amikor egy reménytelen helyzetben

közbelép és mindent megold az isteni kegyelem...

*

Nem tréfa

"A versekkel

nem illik tréfálkozni.

Mindenki átélte már,

amint egyikük szívéig ér,

átjárja egész valóját és

üzenetet hoz egy szebb világ létezéséről,

amely felé máskülönben hiába törekszünk.

talán a legendákban élő Boldogok Szigete ez,

ahová súlyos hányattatások után érünk el,

s a belépő egy vers."

(Rónay László: A költészet adománya)

*

A legfőbb érték

Mi lenne, ez mint az élet,

Hisz ez az előfeltétele minden másnak, nem?

Ezt kell bármi áron védeni és menteni, biztosítani?

Ezért tartják mesterségesen „életben” a kómában levőt?

És aki önként vállal vértanúhalált?

És aki önmagát öli meg, hogy

A becsületét mentse meg?

*

Életvédelem

Az élet feltétlen érték,

Azt attól sem lehet elvenni,

Aki akár szándékosan embert ölt: gyilkolt.

De élni nem csak emberi jog, de kötelesség is,

Te sem dobhatod el magadtól,

Mert nem a te magántulajdonod,

Csak rád van bízva, mint egy gyerek.

Egy ajándék, egy talált tárgy,

Amit megtisztítva és becsületesen

Az időd lejártakor visszaadsz…

*

Vendégségbe hívtak

Ide önként és örömmel készülök

Tudom, hogy személy szerint rám is várnak

Ott úr leszek, kiszolgálnak engem

A házigazda majd mindenben a kedvem keresi

Az ő költségén egy kis ünnepi lakomát csapunk

Jókedvű tréfálkozással és játékkal ütjük agyon az időt

Nincs belépő, legfeljebb ajándékot viszek

Szívesen invitálnak és kínálgatnak minden földi jóval

Minden készen van, s utána se nekem kell pakolni, mosogatni

Előjogom a mentelmi jog: senki nem bánthat e menedékházban

Nincs megszabva mennyit fogyasztasz, meddig maradsz

Mindenki a legjobb társasági formáját időzíti az alkalomra

Stb.

*

Édes otthon

Ahol szabadon ki- és bejárhatok

Ahol teljesen elengedhetem magam

Ahol senki nem zavarhat, csak engedélyemmel

Az én házam, az én váram (my house is my castle)

Ahol bárhol szabad dohányoznom, italoznom stb.

Ahol egy gatyában vagy anélkül is mászkálhatok

Ahol én osztom be az időmet, tennivalómat

Ahol nem kell vizsgázni, teljesíteni, megfelelni

Ahol minden zugot ismerek, mint a tenyeredet

Ahol minden a kezemre áll, a kedvedre van

Ahol az én ízlésem uralkodhat, s bármit alakíthatok

Ahol kedven szerint hangoskodhatok/csendben lehetek

Ahol a nekem kedves étvágygerjesztő finom illatok lebegnek...

Stb. stb.

*

Káosz és kozmosz

A semleges világállapotok

Az egyik nem pozitív, a másik nem negatív

Az egyik még az összes benne rejlő lehetőség,

A másik meg az egyféleképp kialakuló rendszer

Ítéld meg, hogy azután ez jó vagy rossz lett...

Vannak kaotikus, zűrzavaros, kusza viszonyok,

És van olyan rend, amit nem a szabadság szült...

*

Semleges/pozitív/negatív

Szerencse, barát, isten, hit, lélek,

Sors, szellem, ember, közösség stb.

Ha nem tesszük is hozzá,

Akkor is mindig jószerencsét,

Jóbarátot, jóistent értünk rajta,

S csak a negatív értelmű használatot

Szoktuk külön is kihangsúlyozni:

Balszerencse, rossz/hamis barát,

Balhit, rossz szellem, rossz lélek stb.

(a „Jóisten” sem redundáns,

bár a párja inkább a Sátán...)

*

Az ember és a víz...

Amivel lemosod magadról a mocskot

Amibe bemerülsz szellemi újjászületésedkor

Ami felfrissít és meggyógyít: kívül és belül

Amivel öntözöd a kerted növényeit, virágait

Aminek a felszínén oly könnyű lebegni

Amiben lemerülhetsz a ritka csend világába

Ami mellékhatások nélkül oltja szomjadat

Ami lehűt és felmelegít - felüdít

Aminek szemlélése balzsam idegeidre

Ami elviszi palackpostád távoli országba

Amiben egy vízcsepp eljuthat az értől az óceánig

Amin még magad fabrikálta csónakkal utazhatsz

Stb.

*

Prométheusz

Ha Prométheusz nem hoz áldozatot az emberekért,

És nem lopja el kínszenvedése árán a földre az égi tüzet

Akkor nem tudunk a tűz köré összegyűlve megmelegedni,

Akkor nem tudunk nyers alapanyagból ételeket főzni, sütni,

Akkor nem tudunk se agyagot kiégetni, se fémet olvasztani

Stb. stb.

*

Varázsigék

Amire megnyílnak

A kincses barlangok,

A táskák és megszaporodik a kenyér,

Amire az ütni készülő ökölbe szorult kéz megáll/simogat

Amire a hét lakattal lezárt örökre lezárt lélek megnyílik...

*

Segítők

Az egyik

Beszedi a lakbért

A légvárépítőtől…

Vagy simogatja

A partra vetve vergődő halat..

A másik meg segít neki

Visszakerülni a folyóba…...

*

Közvetett

vallomások

Amikor úgy mondom el

Hogy „Mi a helyzet velem,

Mi momentán a problémám”

Mintha a dolog nem

Velem történt volna meg,

Nem rólam szólna.

Mint amikor a kisgyerek

Bábjáték-színészkedve

Meséli, mi a baja...

*

Ember vigyázz!

A boldogság rebbenékeny

Kék madara a válladon csiripel,

De elég egy óvatlan, hirtelen,

Rossz mozdulat, s máris tovaröppen!

Mint a szentlélek, akit/amit felénk

Galamb képében ábrázolnak.

A legmegfoghatatlanabb,

Mégis legvalóságosabb isteni személy?

Mert a - jó vagy a rossz - szellem

Mozgatja az anyagot…

*

Holtbiztos

Csak az biztos, hogy meghalsz,

Még az istenember Jézus is meghalt...

De hogy mikor, ez senki sem tudhatja?

Kivéve azt az embert, akit halálraítéltek?

Vagy aki önkezűleg vet véget az életének?

Vagy aki már megérzi, hogy ütött utolsó órája...

A bölcs(en élő) mégis mindig kész a halálra,

de mégis az örökkévalóságra rendezkedik be...

*

Szerencse

vagy szerencsétlenség?

Egy idős földművesnek

volt egy öreg lova, amellyel a földön dolgozgatott.

Egy nap a ló elszabadult, s eltűnt a dombok közt.

Amikor a szomszédok

kifejezték sajnálatukat a szerencsétlenség miatt,

az idős ember csak ennyit mondott:

- Szerencse vagy szerencsétlenség? Ki tudná azt megmondani?

Egy hét múlva a ló visszatért a dombok közül egy ménes vadlóval,

és amikor a szomszédok a földműves szerencséje miatt örvendeztek,

ő ismét ezt mondta:

- Szerencse vagy szerencsétlenség? Ki tudná azt megmondani?

Amikor az idős ember fia megpróbálta betörni az egyik musztángot,

leesett a lóról, és eltörte a lábát.

A szomszédok megint sajnálkoztak.

Nem úgy az idős ember, aki csak ennyit szólt:

- Szerencse vagy szerencsétlenség? Ki tudná azt megmondani?

Néhány hét múlva bevonult a hadsereg a faluba,

és besoroztak minden hadrafogható fiatalembert.

Amikor az idős földműves fiát

a törött lábával meglátták, lehagyták a listáról.

-  Szerencse volt ez, vagy szerencsétlenség? Ki tudná ezt megmondani?"

*

Jót s jól

Kétszer ad, ki gyorsan ad

Hátha még kérés nélkül is kitalálva vágyam

És ha úgy ad, hogy úgy érzem, mintha én adtam volna

Vagy nem a feleslegéből, de abból, ami neki is kevés van

S ha ráadásul még titokban is tudja tartani, mint a Mikulás...

*

Idomítás

- Kiválóan idomított kutyám van -

Dicsekszik a házigazda a vendégeknek.

- Ha adok neki háromszáz forintot, cigarettát hoz érte.

- Ezt nem hiszem! Éppen egy félórája adtam neki

Ötszázat és most se cigaretta, se kutya!

- Csakhogy én azt mondtam magának,

Hogy cigarettára háromszáz forintot adok neki.

Ha ötszázat kap, akkor moziba megy.

*

Vízen járni

Mikes Kelemen

Meséli egy levelében

Annak a püspöknek a történetét,

Aki egyszer egy sziget mellett elhajózván

Rettenetes káromkodásokra, átkokra lett figyelmes -

Kiszállt s ott egy remetét talált, akit kérdőre vont..

A remete szörnyen megijedt, magyarázkodott

Mondván, hogy ő most imádkozott...

A püspök leteremtette, lehordta,

Majd megtanította szép imádságokra,

S dolgát jó végezve elhagyta a szigetet..

De mit lát elmenőben a hajóról?

Kétségbeesetten szalad utána a vízen a remete:

- Atyám, atyám! Elfelejtettem az imént tanult imákat!

- Jól van fiam, csak csináld úgy, ahogy eddig...

*

A konspiráció iskolája

„Összeesküvés” a gyakorlatban

Egy titokban tartott szervezkedés...

Amikor egy meglepetés bulit szervezünk,

Hogy úgy köszöntsünk egy éppen ünnepeltet,

Hogy ő ezt ne tudja, de még csak ne is sejtse...

Stb.

*

Számadás 

a talentumról

Hát nem égbekiáltó

Szörnyű igazságtalanság,

Hogy egyikünk egy, másikunk

Két vagy több talentumot kapott?

Csak az lehet boldog,

Aki legalább kettővel indul?

De mennyivel könnyebb

Az egyet megduplázni?

Mily könnyen lehet

A nagy tehetség áldásából átok?

S a szentírás példabeszéde szerint,

Mindenkitől csak azt fogják számon kérni,

Hogy ő hogyan gazdálkodott

A rábízott talentum(ok)kal!

Akinek többje van,

Az többre is kötelezett –

Noblesse oblige...

*

Testügyességeink

Mindenki zsonglőr, akrobata/cirkuszművész

Villámgyorsan felöltözni és levetkőzni (riadó)

Az első ügyetlen csók után egy ügyeset adni

Kerékpáron egyensúlyozni, személyt-terhet szállítani

Hazavinni a bevásárolt sok holmit gyalog és buszon

Egy kaviccsal az ablakot úgy megdobni, hogy ne törjön

Egy krumplit takarékosan megpucolni, almát lehéjazni

Stb. stb.

*

Elég, kevés, sok

Mint amikor kártyával

Hazárdjátékoznak, huszonegyeznek.

Kapsz két kártyát, ami csak egy esetben

Lehet biztosan elég,

Ha történetesen nagy

Mázlival két ászt kapsz, ami a csúcs

(bár névértékben huszonkettő lenne,

De a szabály miatt mégis ez a nyerő),

Akkor biztosan nem fogsz újabb lapot kérni,

Ha nyerni akarsz.

De ha két lapod pl. 16 pontot ér,

Akkor ez lehet kevés a nyeréshez,

Mert nem tudod, hogy

A többiek kezében milyen lap van.

S a győztes mindent visz,

Az alul maradott mindent veszít!

Ilyenkor érdemes kockáztatni,

De ha egy tízest kapsz: befuccsolsz…

A túl sok az biztos bukás,

A most kevés a végén esetleg lehet elég...

*

Mester és tanítványa

A Mester áll derékig a kakiban.

Kér egy fogót a segédtől,

aki a csatorna szélén guggolva beadja neki.

A Mester nagy levegőt vesz,

befogja az orrát, lebukik és igazít valamit.

Feljön,

kér egy kalapácsot,

lebukik, igazít valamit.

Ez így megy egy darabig,

míg el nem készül.

A Mester kijön, csöpög róla a pisi-kaki,

a csatornapatkányok riadtan menekülnek.

Odaszól a segédnek:

- Na látod fiam,

ha tanultál volna,

nem kellene egész életedben

csak a szerszámokat adogatnod!

*

Írástudás

Milyen nagyszerű vívmánya

Az emberiségnek az írás feltalálása!

Lakatlan szigeten, magánzárkában

Is rögzítheted gondolataidat,

Szabadlábon is rögtön levadászhatod

A tünékeny ihlet nagyvadát.

Ha most senki sem ért meg,

Az utókorra hagyhatod bölcsességeid.

Megelőzhető a vita, veszekedés, verekedés:

Írásba foglalt szerződés.

Akivel nem akarsz vagy

Nem mersz találkozni:

írásban üzensz neki.

Amit leírsz egy példányban,

Az nyomtatva, interneten közkincs lesz!

Amit meg akarsz őrizni,

De titokban akarod tartani:

Titkosírás, napló...

*

Beszéd és írás

A szó elvész, az írás megmarad.

De mi minden veszik el az élőbeszédből,

Mit áldoz fel az írás?

Mi egyáltalán nem,

S mi csak hozzávetőlegesen rögzíthető belőle?

A tempó, a ritmus, a hangszín, a hangmagasság,

Az „idézőjelek”?

A hangsúly, amit a szórend

Nem tud teljesen visszaadni?

Amit a beszélő testbeszéde,

Arckifejezése hozzátesz, finomít stb.?

A tagolás: a királynőt megölnötök

Nem kell félnetek jó lesz…?

*

Szól a nemzeti rádió

"Ha a rádióban megszólalok,

Ez a felelősségérzés a legmagasabbra fokozódik:

Mi az, amit az egész magyarságnak el kell mondanom.

A zene az egész emberiséghez szól,

A beszéd csak a nyelv közösségéhez.

De a nyelvközösség nemzeti közösséget jelent:

Aki a rádióban megszólal, a nemzet munkása.

Így a rádió, mint élő szó, élő nyilatkozatközvetítő,

A legnagyobb mértékben

Részességet vállal a nemzeti munkában.

Az írásnál is inkább

Csak egy nemzetnek céljait tudja szolgálni.

Az írást le

Lehet fordítani idegen nyelvekre;

A rádióbeszéd elhangzik,

S hatása csak a nyelvet értők

Lelkében maradhat vissza.

A rádiót hallgatók

Sokkal egységesebbek,

Mint bármely művészet élvezői."

Móricz Zsigmond

*

Otthon, édes otthon

Mindenütt jó, de a legjobb otthon

Otthon parancsolj, másutt hallgass

Ki otthon jól nem lakik, máshova megy enni

Amíg otthon ülhetsz, ne menj bécsbe

Engedd be a tótot és kitúr a házadból

Lakva ismerni meg egymást

Sok jó ember kis helyen elfér

Otthon lakjék, ki kedvére kíván élni

Utcán angyal, otthon ördög

A boldogság otthon készült holmi

Utcán fodros, otthon rongyos

Ami itthon kis vétek, az ott kin tömérdek nagy

A csirkék hazajönnek aludni

A férfiak házat építenek, a nők otthon teremtenek

A kétlaki ember éhen hal

Legyen mégoly kicsi a lak, a sajátom - otthonom

Saját otthonodban te vagy mindenben az úr

Az otthonod a te királyságod

Ha nincs semmi dolgod, menj haza korán

Ha egy otthon boldog, az nem lehet szűk

Otthon minden könnyű

Menj el mindenhova, de térj haza élni

Hazájában lakjék az a nép, amelyik kedvére akar élni

Inkább hazádban pór légy mint idegenben úr

*

Adoma

Az öreg úr séta közben

A fiatal emberhez fordul

S tréfásan kérdi, hogy

Tősgyökeres magyar ember létére

Mint tudott elvenni egy stocknémet lányt.

— hát kedves urambátyám, nagyon utálom a fajtáját;

S azt gondoltam, hogy ha egyet elveszek belőle:

Azzal is kevesebb lesz a német. "

[Deák Ferenc adoma]

*

Magyarország

"van valami bűverő

Magyarország földében,

ezekben a növényekben,

mik a szabadság vértanuinak

poraiban gyökereznek,

a férfiak bűvös kézszorításában,

a hölgyek igéző tekintetében,

a lélekkel tele levegőben,

a szabad pusztában,

a multak általános fájdalmában

s a nem csüggedés férfi erélyében,

a dalban és szerelemben,

melytől az idegen,

kinek kedélye nemes,

rövid időn a leglángolóbb hazafivá alakul át.

s ez nem hízelgés

se magyarnak, se idegennek.

ez való.

ez statistica."

/Jókai Mór: Párbaj istennel/

*

Madách Imre

Nem féltelek hazám! 

Bár ellened tör frígye zsarnokoknak, 
Bár ellened tör irigy szolgahad, 
Földönfutó népek megostromolnak, 
Mint tengerár, megállsz, ha szikla vagy. 
Nem féltelek hazám ! 

Eldültél volna, mint cser a viharban, 
Ha a végzet nem nézett volna ki, 
Hogy élj : nem törtek meg véres csatákban 
A balszerencse századévei. 
Nem féltelek hazám ! 

Ameddig áll Branyiszkód kőrakása, 
Mint órjás harcaid emlékjele, 
Regét mond róla a Kárpát vadásza 
S viharként leng rajt hősök szelleme. 
Nem féltelek hazám ! 

Ameddig látom alföld rónaságát, 
Felette multak délibábja kel, 
Szent vér hizlalja lengő dús kalászát 
És tápot a test, lélek benne lel. 
Nem féltelek hazám ! 

Az ősi bűn küldött ránk sujtoló kort, 
A lánc helyét csak szent vér mossa le : 
Hogy a jobb gyermek győzzön, Mózses elhalt 
A pusztában s egy nemzedék vele. 
Nem féltelek hát hazám !

*

A boldog ember Jenciklopédiája

Minden ember boldogságra van teremtve,

Mindenki esélye, joga, sőt kötelessége a teljes élet!?

Még egy „állatorvosi ló” is táltos paripa lehet,

Ha felismeri, megbecsüli, gyarapítja ajándék aranyait,

És ami sár, azt elviseli, de nem tartja aranynak,

Sőt: isteni alkímiával próbál abból is ezt csinálni.

Ha bölcsen a jó szellem vezetése alá rendeli magát,

S ha van lélekbátorsága, akkor lesz szerencséje is…

A leginkább rajta múlik, hogy pokollá teszi-e életét,

S ezzel együtt előszeretteiét, vagy édenkertté…

E vasból aranykor/élet lehet: ha keressük-találjuk

Dolgunkat, hivatásunkat, barátainkat, szerelmünket,

Otthonunkat, testi-lelki egészségünket, hazánkat…