Bölcs-balga, boldog-boldogtalan ember

Édenkert-lakó vagy pokoljáró állatorvosi ló

Életminőség őrzés/javítás - a boldogság ajándéka

A boldog lélek Nagy Jenciklopédiája – II.

Csokonai V. M.:

A magánossághoz

Áldott Magánosság, jövel! ragadj el
Álmodba most is engemet;
Ha mások elhagyának is, ne hagyj el,
Ringasd öledbe lelkemet!
Öröm nekem, hogy lakhelyedbe szálltam;
Hogy itt Kisasszondon reád találtam.
E helybe andalogni jó,
E hely poétának való.

Itt a magános vőlgybe és cserében
Megfrisselő árnyék fedez,
A csonka gyertyányok mohos tövében
A tiszta forrás csergedez.
Két hegy között a tónak és pataknak
Nimfái kákasátorokba laknak;
S csak akkor úsznak ők elő,
Ha erre bőlcs s poéta jő.

A lenge hold halkal világosítja
A szőke bikkfák oldalát,
Estvéli hűs álommal elborítja
A csendes éjnek angyalát.
Szelíd Magánosság! az íly helyekbe
Gyönyörködöl s múlatsz te; ah, ezekbe
Gyakran vezess be engemet,
Nyugtatni lankadt lelkemet.

Te a királyok udvarát kerűlöd,
Kerűlöd a kastélyokat;
S ha bévétődsz is, zsibbadozva szűlöd
Ott a fogyasztó gondokat.
A félelem s bú a vad únalommal - 
Csatáznak ott a tiszta nyúgalommal.
A nagy világ jótétedet
Nem tudja s útál tégedet.

Ohajtoz a fösvény, de gyötrelemmel
Goromba lelkét bünteted;
A nagyravágyót kérkedő hiszemmel
A lárma közzé kergeted.
Futsz a csatázó trombiták szavától,
Futsz a zsibongó városok falától:
Honnyod csupán az érező
Szív és szelíd falu s mező.

Mentsvára a magán szomorkodónak
Csak a te szent erődbe van,
Hol bíztatásit titkos égi szónak
Hallhatja a boldogtalan.
Te azt, ki megvetette a világot,
Vagy akinek már ez nyakára hágott,
Kiséred és apolgatod;
Magát magával bíztatod.

Te szűlöd a virtust, csupán te tetted
Naggyá az olyan bőlcseket,
Kiknek határtalanra terjegetted
Testekbe kisded lelkeket.
Tebenned úgy csap a poéta széjjel,
Mint a sebes villám setétes éjjel;
Midőn teremt új dolgokat
S a semmiből világokat.

Óh, kedves istenasszony! én is érted
Gyakorta mint sohajtozom,
Mert szívemet baráti módra érted,
Midőn veled gondolkozom.
Ártatlanúl kecsegtetel magadba,
Hív vagy, nem úgy, mint a mai
Színes világ barátai.

Lám, mely zavart lármák között forognak
A büszke lelkek napjai,
Kőről kövekre görgenek, zajognak,
Mint Rajna bukkanásai. -
De ránk mikor szent fátyolid vonúlnak,
Mint éji harmat, napjaink lehúllnak,
Tisztán, magába, csendesen:
Élünk, kimúlunk édesen.

Sőt akkor is, mikor szemem világán
Vak kárpitot sző a halál:
Ott a magánosság setét világán
Béhúllt szemem reád talál.
Síromba csak te fogsz alá követni,
A nemtudás kietlenén vezetni:
Te lészel, ah! a sírhalom
Vőlgyén is őrzőangyalom.

Áldott Magánosság! öledbe ejtem
Ottan utólsó könnyemet,
Végetlen álmaidba elfelejtem
Világi szenvedésemet.
Áldott Magánosság! te légy barátom,
Mikor csak a sír lesz örök sajátom.
De ez napom mikor jön el?
Áldott Magánosság, jövel!

*

Áldott

magánosság

A magány is

- mint minden más –

Csak addig csábító, amíg nem kényszer.

Ahhoz, hogy az ember vidám gyalogos legyen,

Okvetlen szükséges egy pár jó ló vagy autó a háttérben,

S ahhoz, hogy vidám magányban éljen,

Okvetlenül szükséges a lehetősége,

Hogy akkor lép ki belőle, amikor akar.

Fekete István

*

Adok és kapok

Aki kérdi, kell-e, az nem szívesen ad

Kétszer ad, ki gyorsan ad

Semmit sem ad, ki késlekedik az adománnyal

Add uramisten, de most mindjárt

Amit nem adhatsz, ne vedd el

Ha adnak, vedd el - ha ütnek, fuss el

Szép ott adni, ahol senki sem kér

Ha adtál, felejtsd el - ha kaptál, említsed

Jobb adni mint kapni

Ha adsz a jobbal, ne lássa a bal

Amit jókedvedben adtál, ne vedd vissza haragodban

A jókedvű adakozó szereti az isten

Könnyű a máséból adakozni

Aki nem akar adni, azt mondja, hogy nincs

Kinek nem kell, annak adna

*

Márai Sándor:

A boldogságról

boldogság természetesen nincsen

abban a lepárolható, csomagolható,

címkézhető értelemben,

mint ahogy a legtöbb ember elképzeli.

mintha csak be kellene menni egy gyógyszertárba,

ahol adnak, három hatvanért, egy gyógyszert,

s aztán nem fáj többé semmi.

mintha élne valahol egy nő számára egy férfi,

vagy egy férfi számára egy nő,

s ha egyszer találkoznak,

nincs többé félreértés,

sem önzés, sem harag,

csak örök derű, állandó elégültség, jókedv és egészség.

mintha a boldogság más is lenne,

mint vágy az elérhetetlen után!

legtöbb ember egy életet tölt el azzal,

hogy módszeresen, izzadva,

szorgalmasan és ernyedetlenül

készül a boldogságra.

terveket dolgoznak ki, hogy boldogok legyenek,

utaznak és munkálkodnak e célból,

gyűjtik a boldogság kellékeit –

a hangya szorgalmával

és a tigris ragadozó mohóságával.

s mikor eltelt az élet, megtudják, hogy

nem elég megszerezni a boldogság összes kellékeit.

boldognak is kell lenni, közben.

s erről megfeledkeztek

*

Az önismeret útjai-módjai

Naponta igazmondó tükörbe nézel

Megméred a súlyod, magasságod

Megnézed a leleteidet, röntgenképedet

Összehasonlítod magad másokkal

Odafigyelsz a jóakaróid véleményére

Megfontolod az ellenségeid megállapításait

Megnézed, hogy kikkel barátkozol

Engeded, hogy a könyvek olvassanak benned

Tanulmányozod, hogy te min és kin nevetsz

Megfigyeled, hogyan viselkedsz játék közben

Kísérleti helyzetekbe hozod magad

Próbára teszed magad: mit bírsz ki

Ellenőrzöd, mennyire távolodsz ideáljaidtól

Folyamatosan figyeled tested (vissza)jelzéseit

Keresed az alkalmat, hogy megmérettesd magad

Magadba szállsz és kutatod-feltárod vétkeidet

Kihívsz és válaszolsz a kihívásokra, s kielemzed

Döntéseket hozol, s kiértékeled a következményeit

Tanulva tanítasz és tanítva tanítasz

Holt kötőkkel társalogsz – katartikus műélmények

Élő és holt bölcsek társaságát és tanácsát keresed

Szerelmed és barátod szemében mered látni magad

Elgondolkodsz az álmaid üzenetein

Igyekszel reflektálni vak szokásaidra

Törekszel jól megismerni a téged nevelő szülőket stb.

Szín-játékból beleéléssel más jellemet alakítasz

Tisztázod, összhangba hozod, kontrollálod vezérelveidet

Imádkozol az isteni átvilágítást kérve…

Stb.

*

Szezám, tárulj!

Egy jól feltett

Kérdésre keresni a választ,

Jól megfigyelve a dolgokat

És józan eszed logikusan használva,

Bátran gondolkozva és

Képzeleted szárnyán repülve,

Ez olyan, mint amikor

Birtokában vagy a varázsigének,

Amire megnyílik a kincses barlang

És szabad a gazda...

Amúgy meg hiába

Rágsz át könyvhegyeket,

Csak beléjük temeted magad!

*

Varázsige

Egyszer egy parasztnak

eltűnt a pénze és nem

tudott ráakadni a tolvajra.

Összegyűltek hát mind a parasztok

és tanakodni kezdtek: hogy lehetne

kideríteni, kinél van a pénz.

Ekkor megszólalt az egyik:

- Tudok egy olyan varázsigét,

amire a tolvaj sapkája kigyullad.

Nézzétek csak, mindjárt füstölög a tolvaj sapkája!

Fejéhez kap erre az egyik paraszt,

s ebből mindnyájan megtudják, hogy ő a tolvaj.

(Tolsztoj mese)

*

Emberismeret

Megmondom, ki vagy

Aki a virágot szereti...

Madarat tolláról, embert barátjáról

Nézd meg az anyját, vedd el a lányát

Aki mondja másra, az mondja magára

Ki mint él, úgy ítél

Bajban ismerszik meg a barát

Mikor lóg ki  a lóláb?

Mikor mutatja ki a foga fehérjét?

Lakva ismerni meg a másik embert

A játékban mindenkiről kiderül: ki ő

Ha mélyen a szemedbe nézek

Mutasd meg a lakókörnyezeted

Ha megfigyelem, ahogy eszel

Ha hallom, mit mondasz másról

A stílus, az maga az ember

Ha elárulod, mik a kedvenc zenéid

Ha látom, hogy min és hogy nevetsz...

Ha kihallgatom, mit mondasz álmodban

Ha nyomozok utánad

Ha látom milyen vagy részegen, önfeledten

Ha tréfás ugratással tesztellek

Ha kísérleti alanyként bánok veled

Ha bajtársak voltunk a katonaságnál

Ha örökösödési/válóperben ellenérdekű voltál

Stb.

*

*

Különösség

A művészet és a különös

Nem az egyedi, sem az elvont, általános,

De a sűrített különös, a konkrét típus: Hamlet

Mintha sokezer embert ismernél meg kívül-belül,

Pedig csak egy képzelt, kitalált figurával találkozol…

Különös, ha te erről a csodáról, szellemi kincsesbányáról

Lelki erőműről, igaz, jó és szép tükörről

Önként lemondasz…!

*

Szolgák

Legnemesebb – legalantasabb

Szolgál a rabszolga, a szolgalelkű ember,

De a hivatás magaslatán álló rendőr, katona,

És a lelkipásztor, a miniszter, a szellemi elit

(lásd a paradoxont: szabadon szolgál a szellem)

Vagy a bűnös rendszert kiszolgáló áruló írástudók...

Krisztus urunk első akart lenni, így mindenkit szolgált

*

Bizalom

A jó emberi élet levegője…

Ha egy veremben ketten vannak,

Ahonnan csak úgy lehet kijutni, ha az egyik bakot tart,

Akkor a másiknak meg kell ígérnie, hogy kihúzza majd őt,

De erre csak a szava a biztosítéka – nem hagyja őt a szemét…

(állatmese szól erről, ahogy a szemét róka átveri így a farkast)

*

A gyilkos unalom

Az egyik házban fent

egy gazdag földesúr lakott,

lent pedig egy szegény szabó.

Ez a szabó munka közben

mindig énekelt és háborgatta a földesúr álmát.

A földesúr egy zacskó aranyat adott a szabónak,

hogy ne énekeljen többet.

A szabó meggazdagodott,

s ettől fogva egyre csak a pénzét őrizte,

és nem énekelt soha.

Aztán elunta a dolgot,

fogta a zacskó aranyat,

visszavitte a földesúrnak és azt mondta:

- Vedd vissza az aranyadat,

hogy megint énekelhessek,

mert máskülönben megöl az unalom.

(Tolsztoj mese)

*

Arany közép

Amit újra is újra

Meg kell találni a rossz végletek között,

Amik amúgy közelebb állnak egymáshoz,

Mint a középhez: átesnek a ló másik oldalára…

Szabadosság – szabadság – rabság/vakfegyelem

Vakmerőség – bátorság – bátortalanság, gyávaság

Tékozlás – takarékos gazdálkodás – fösvénység, zsugoriság

*

Egy életre társ

Alkalmazkodási kényszerek,

megegyezés, kompromisszum

keresés és – nem - megtalálás:

Kinek mikor kell feküdni és kelni

Kinek mi a faksznija, heppje

Ki mikor és hogy szokott enni

Ki milyen ételeken nőtt fel

Ki mikor és hogyan használja a vécét

Ki milyen állapotot lát rendnek

Mikor milyen rádióműsor szóljon

Mit nézzünk meg az esti tévéműsorból

Kinek melyik rész kell a lakásból

Ki mit vállal a közös munkákból

Ki mit vállal a közterhekből

Ki mit szeretne látni a kertben

Ki milyen kedvenc állatot szeretne

Ki hogyan rendezné be a lakást

Ki hányszor mosakszik, fürdik

Kinek mi a kedvenc zenéje

Ki mikor és milyen vendégeket hív

Mi számít csúnya beszédnek

Mi számít szex perverziónak

Ki és mennyit dohányzik és hol

Ki milyen bogarat tart betolakodónak

Kinek mikor van bent hideg-meleg

Kinek mi az édes és mi a sós

Ki mikor akar csendben elvonulni

Stb. stb.

*

Civakodás

"Ha az emberek

dühödten civakodnak egymás közt,

egy gyermek rögtön tisztában van a helyzettel:

nem vizsgálja, hogy kinek van igaza és ki a hibás,

hanem félelemmel és irtózattal menekül el az ilyen emberektől."

Blaise Pascal

*

Összekoccan

Ahogy a kellemes részegség mámorában, bódulatában

Nem csinálsz nagy ügyet abból, ha a lábadra lépnek,

Nem kezdesz vitázni, veszekedni, netán verekedni,

Úgy a szerelmi kábultság, megbabonázottság, vakság

Átsegíti a két embert az összeilleszkedés nehézségein,

Hogy hamar elsimuljanak az érdességek

- ágálva, haragosdit játszva nem lehet szeretkezni -

Hogy ne csináljanak a bolhából elefántot...

*

A bocsánatkérés

Nem arravaló, hogy

igazságot szolgáltasson

A megbántott félnek,

De hogy helyreállítsa

A szeretet légkörét.

Ebből a szempontból

Tehát érdektelen,

Hogy ki kéri a másik bocsánatát,

A megbántó fél,

Vagy az, akit megbántottak.

Tehát  a bocsánatkérés

Nem lehet többé presztízskérdés,

Hanem csakis a jézusi béke eszköze

/Simon András/

*

Az isteni szeretet

Feltétlenül és örökre szeretlek,

Akkor is ha megcsúnyulsz, ha elszegényedsz,

Akkor is ha már te nem szeretsz, sőt: utálsz!?

Nem kell, és nem is lehet kiérdemelni!?

Így érdemtelenné se lehet válni rá?

Ha megcsalsz is imádlak én...

(ad abszurdum:

Ha szeretlek is,

Mi közöd hozzá!)

*

A szerelmes ember

A választottját látja a világ legszebbjének

Aki a szerelmes csókjától lesz csúf békából világszépe

Aki lehozná neked a csillagokat is az égről

Aki a kedvedért felhagy káros szenvedélyeivel

Ilyen áldott állapotban mindenkiből előjön a költő

A legeslegjobb arcát mutatja és netán úgy is marad

Szinte bármilyen esztelen bolondságra képes

El van varázsolva: se hall, se lát

Mintha a szerelme hipnotizálná és átvinné akaratát

Keresi és kitalálja a másik titkos vágyát

Egy csókjáért, öleléséért odaadná mindenét

Ha viszontszeretik, semmi nem hiányzik boldogságából

Stb.

*

Kapcsolatfajták

Mi van az emberek között?...

Maga nem tudja még, hányféle kapcsolat van -

Az emberek négy-öt fogalommal gondolkoznak,

Van barátság, szerelem, rokonszenv, bizalom...

De van más is, aminek nincsen neve.

Van titkosabb és érthetetlenebb kapcsolat is,

Ami nem barátság, nem is szerelem,

S mégis olyan forró és eleven, hogy

Nem lehet kitérni előle.

/Márai Sándor/

*

Konstruktív versengés

A sportbeli, szakmai, gazdasági, politikai stb.

Riválisom: ellenfél, de nem az ellenségem,

Nem ellehetetleníteni, tönkretenni akar,

Hisz kölcsönösen szükségünk van egymásra,

Hogy a legtöbbet hozzuk ki magunkból -

Jóllehet adott esetben csak egy első hely van,

Mégis mind a ketten nyertesek lehetünk:

Végső soron a köz profitál e a versengésből

*

Destruktív versengés

Van persze destruktív rivalizálás is,

Amikor pl. az együttműködés helyett versenyzünk,

Pedig egy csapatban játszunk, egy csónakban evezünk,

Vagy amikor nemtelen, nem fair eszközökkel nehezítem,

Hogy ellenfelem itt és most a legjobb formáját futhassa,

Energiáimat így saját teljesítményem fokozásától vonom el...

*

Fent és lent

Szerencsés dolog,

Ha egy ideig megtapasztalhatod,

Milyen a koldusélet s milyen a királyfiság,

Az egyiktől nem fogsz annyira rettegni,

A másik után pedig nem fogsz úgy epekedni -

Koldus bárki önként is lehet, kíváncsiságból stb.

De a felső tízezer meglehetősen exkluzív klub:

Itt csak a képzelőerő, illetve a film, a regény segít,

Hogy ne áltasd magad életfogytiglan:

Akkor én is boldog lennék,

Ha egyszer s mindenkorra

Én is közibük tartozhatnék...

*

Csokonai V. M.:

A tihanyi ekhóhoz

Óh, Tihannak rijjadó leánya!
Szállj ki szent hegyed közűl.
Ím, kit a sors eddig annyit hánya,
Partod ellenébe űl.
Itt a halvány holdnak fényén
Jajgat és sír elpusztúlt reményén
Egy magános árva szív.
Egy magános árva szív.

Míg azok, kik bút, bajt nem szenvednek
A boldogság karjain,
Vígadoznak a kies Fürednek
Kútfején és partjain;
Addig én itt sírva sírok.
És te, Nimfa! amit én nem bírok,
Verd ki zengő bérceden.
Verd ki zengő bérceden.

Zordon erők, durva bércek, szírtok!
Harsogjátok jajjaim!
Tik talám több érezéssel bírtok,
Mintsem embertársaim,
Kik keblekből számkivetnek
És magok közt csúfra emlegetnek
Egy szegény boldogtalant.
Egy szegény boldogtalant.

Akik hajdan jó barátim voltak
Még felkőltek ellenem,
Űldözőim pártjához hajoltak:
Óh! miket kell érzenem,
Amidőn már ők is végre
Úgy rohannak rám, mint ellenségre,
Bár hozzájok hív valék.
Bár hozzájok hív valék.

Nincsen, aki lelkem vígasztalja,
Oly barátim nincsenek;
Vállat rándít, aki sorsom hallja;
Már elhagytak mindenek.
Nincsen szív az emberekbe:
Hadd öntsem ki hát vaskebletekbe
Szívem bús panasszait.
Szívem bús panasszait.

Lilla is, ki bennem a reménynek
Még egy élesztője volt,
Jaj, Lillám is a tiran törvénynek
S a szokásnak meghódolt.
Hogy vagy most te, áldott lélek?
Én ugyan már elhagyatva élek
A tenger kínok között.
A tenger kínok között.

Óh, van-é még egy erémi szállás,
Régi barlang, szent fedél,
Melyben egy bőlcs csendes nyugtot, hálást
E setét hegyekben lél?
Hol csak egy kő lenne párna,
Hol sem ember, sem madár nem járna,
Mely megháborítana.
Mely megháborítana.

Abban, gondolom, hogy semmi jussal
Ellenkezni nem fogok,
Hogyha én egy megvetett virtussal
Itt egy kőben helyt fogok,
S e szigetnek egy szögében,
Mint egy Russzó Ermenonvillében,
Ember és polgár leszek.
Ember és polgár leszek.

Itt tanúlom rejtek érdememmel
Ébresztgetni lelkemet.
A természet majd az értelemmel
Bőlcsebbé tesz engemet.
Távol itt, egy más világban,
Egy nem esmért szent magánosságban
Könnyezem le napjaim.
Könnyezem le napjaim.

Itt halok meg. E setét erdőben
A szomszéd pór eltemet.
Majd talám a boldogabb időben
Fellelik sírhelyemet:
S amely fának sátorában
Áll egyűgyű sírhalmom magában,
Szent lesz tisztelt hamvamért.
Szent lesz tisztelt hamvamért.

*

A boldog ember Jenciklopédiája

Minden ember boldogságra van teremtve,

Mindenki esélye, joga, sőt kötelessége a teljes élet!?

Még egy „állatorvosi ló” is táltos paripa lehet,

Ha felismeri, megbecsüli, gyarapítja ajándék aranyait,

És ami sár, azt elviseli, de nem tartja aranynak,

Sőt: isteni alkímiával próbál abból is ezt csinálni.

Ha bölcsen a jó szellem vezetése alá rendeli magát,

S ha van lélekbátorsága, akkor lesz szerencséje is...

A leginkább rajta múlik, hogy pokollá teszi-e életét,

S ezzel együtt előszeretteiét, vagy édenkertté…

E vasból aranykor/élet lehet: ha keressük-találjuk

Dolgunkat, hivatásunkat, barátainkat, szerelmünket,

Otthonunkat, testi-lelki egészségünket, hazánkat...