Bölcs-balga, boldog-boldogtalan ember

Édenkert-lakó vagy pokoljáró állatorvosi ló

Életminőség őrzés/javítás - a boldogság ajándéka

A boldog lélek Nagy Jenciklopédiája – III.

Bunkócska

(Dubinuska)

Sose hallok olyan gyönyörű nótaszót,

Amilyent sihedernyi koromban.

A szívembe nyilall, ez a bús, régi dal,

Kicsordulnak a könnyeim nyomban!

Hej, te bunkócska, te drága,

Hej, te eleven fa gircses-görcsös ága,

Te drága...! Segíts most!

Nagyapákról e dal unokákra maradt,

Unokákra maradt ez a szerszám.

Ha nagy baj van veled, soha el ne feledd,

Hogy van bunkócska, van még ezerszám!

Hej, te bunkócska, te drága,

Hej, te eleven fa gircses-görcsös ága,

Te drága...! Segíts most!

De ha eljő a nap, mikor ébred a rab,

S lekötött kezét, lábát kinyújtja,

Aki ellene volt, az a fűbe harap,

Mert a bunkó a földre lesújtja!

Hej, te bunkócska, te drága,

Hej, te elven fa gircses-görcsös ága,

Te drága...! Segíts most!

https://www.youtube.com/watch?v=cPjkugOZQmI

*

Okoska botocska

(rúd, karó, pálcika, vessző, léc stb.)

Amivel lehet mutatni, jelezni

Ami gerendaként tartja a tetőt

Aminek a végén sül a szalonna

Amire kifeszíthető a sátor

Amin nyújtógyakorlatozni lehet

Amire kiteregethető a ruha

Amire fel lehet mászni

Ami kitámasztja a szőlőt

Ami emelőkarként szolgálhat

Amivel kivédhető egy ökölcsapás

Amivel szúrni, ütni lehet

Amivel a fog piszkálható

Amivel átugorható a patak

Ami leveri a diót

Ami megméri a víz mélységét

Amire mankóként támaszkodhatsz

Amivel a karod meghosszabbítható

*

Vallomás

A vádlottat,

Az elfogott kémet

Akár kínvallathatják is,

Hogy mindent bevalljon,

Akár olyat is,

Amit el se követett –

Amit nem is tud..

Az adónkat is bevalljuk,

Ez is egy kellemetlen kötelezettség,

Legalábbis ma kevesen teszik jószívvel,

Kevesen büszkék rá, hogy nagy adófizetők...

A vallomás műfaja

az irodalomban a nyílt gyónásra utal,

Szent Ágoston-Augustinus könyvcíme nyomán,

Amikor eltitkolt "magánbűneinket" tárjuk fel...

*

Szerelmi vallomás

És a szerelmet is megvalljuk!

Miért oly nehéz ez, mi ebben a kínos, terhes?

Van-e szerelmesebb vallomás mint egy szál virág...

Sok közvetett, de nem egyértelmű jelzést adhatunk,

Amit a címzett elért, ha akar, de mi kihátrálhatunk...

Ha viszont vallunk, akkor teljesen kiszolgáltatódunk:

A megalázó elutasítás után már reményünk sem élhet...

Nyíltan fogalmazva vállaljuk a kockázatot,

Hogy vége a hitegetésnek: kosarat kapunk...

*

Nemes verseny

Az élet egy nagy verseny és csak egy első hely van?

Ha teknősként a nyúllal futsz versenyt, az agybaj...

De ha van elég önismereted: megtalálod műfajod,

S nem az boldogít, hogy te voltál a leggyorsabb,

Hanem az, hogy ha épp egyéni csúcsot futottál,

Nem doppingoltál, betartottad a fair play-t stb.,

S így méltán örülsz eredményed sportértékének,

Hisz a veled közel egy súlycsoportba levőkkel álltál ki,

Jól időzítetted a formád s a méltó ellenfél jót tett...

*

Nem lóverseny

De az élet mégsem sportverseny,

A benne elért eredményeink nem kvantifikálhatók -

Nem az boldogabb például, akinek több a fizetése,

Hisz akik hivatásukat gyakorolhatják,

Azok még fizetnének is azért, hogy ezt tehessék.

Sokszor éppen azt fizetik meg olyan jól,

Amit túl veszélyes, túl piszkos, túl becstelen stb.

És mennyit fizetnek egy anyának,

És van-e ennél szentebb és örömtelibb hivatás?

*

Érdem és kegyelem

Felkészülhetsz a meccsre,

Jól időzítheted a formád,

Mindent beleadhatsz

S még jól is mehet a játék,

S mégsem következik mindebből,

Hogy akár egyetlen gólt is fogsz lőni...

Ezt akkor igazságtalanságnak éled meg,

Máskor viszont nem háborogsz azon,

Ha egy szerencsés, talált góllal

Felborítjátok a papírformát...

*

Jótállás

Miért fizetik

S becsülik jobban itt és most

Pl. a sebészt mint a bölcset?

Az egyiknek a kezében van az életünk,

Nagyon sokat kellett tanulnia és gyakorolnia,

S ha téved: nyomorék leszel vagy halott,

S a munkájáért erkölcsileg-anyagilag jótáll?

Bezzeg a filozófus, a pap, a pszichiáter

Többnyire csak nagy általánosságokat mond,

Vagy ha személyre szabott tanácsot ad is,

Még sose perelték be, nem tiltották el stb.?

Hisz rajtad áll, hogy tanácsát megfogadod-e...

*

A filozófus

A bölcsességszerető...

Ő egy kicsit olyan mint

Az általános, körzeti orvos, a régi családorvos,

Aki az egész embert látja, nem csak a rész baját.

A bölcs egyik társadalomtudományban sem specialista,

Szigorúan véve semmihez sem ért nagyon,

Mégis ő a kulcsa a beteg világ/lélek gyógyításának:

A rossz szellemet/lelkületet diagnosztizálva

Terapeutája az emberi boldogtalanságnak...

(S mert mindenkit szolgál, senki sem fizeti...)

*

*

A mindenkor nevető bölcs

Aki derült kedélyállapotban kíván élni,

Annak nem szabad sokat tevékenykednie,

Sem a magánéletben, sem a közéletben,

És abban, amit tesz,

Nem szabad többet magára vállalnia,

Mint amennyit saját képessége

És természet megenged.

Inkább arra kell vigyáznia,

Hogy még akkor is,

Amikor a szerencse feléje fordul

És többhez segíti hozzá,

Véleményalkotásban mellőzze ezt

És ne markoljon többet,

Mint ami hatalmában van.

A megfelelő adag

Biztosabb a nagy adagnál.

Démokritosz

*

Humor

Aki magán is tud nevetni,

Az élete végéig jól fog mulatni…

Akinek nincs jó humorérzéke,

Az bármilyen gazságra képes?

(pl. a gyilkos gúnyolódásra...)

*

Vidámság

A bölcsesség

Legnyilvánvalóbb jele

A folyamatos vidámság.

A lélek nagysága

Nem annyira a felfelé kapaszkodásban

És az előrenyomulásban van,

Mint abban, hogy

Körül tudja határolni

És el tudja rendezni önmagát.

Minden nagy lesz őelőtte, ami elegendő,

És azzal mutatja meg az emelkedettséget,

Hogy jobban szereti a középszert,

Mint a kiemelkedőt.

Semmi sincs olyan szép és jogos,

Mint jól és helyesen

Játszani az ember szerepét;

Az a legnagyobb tudomány,

Ha valaki jól

És természetesen

Tudja élni ezt az életet,

És betegségeink közül az a legvadabb,

Ha megvetjük létezésünket.

Hibátlan tökéletesség, és már-már isteni,

Ha becsülettel élvezni tudjuk létezésünket.

Azért kutatunk másféle állapotok után,

Mert nem értjük a sajátunkat,

És kibújunk magunkból,

Mert nem tudjuk, mi van bennünk.

De hiába kapaszkodunk gólyalábakra,

Akkor is csak a magunk lábán kell járnunk.

Michel de Montaigne (1533-1592)

*

*

Optimalizáció

Üres gyomorral nem lehet filozófálni,

De degeszre tömött hassal sem gondolkodni -

Életünk ilyen optimalizációs döntések sorozata:

Mi az ami kevés, mi az elég, s mi a már sok, káros:

Tudnod-érezned kell, hogy mi a helyes mérték,

Hogy még egy kicsit éhesen tudj felállni az asztaltól,

Hogy még egy kicsit álmosan tudj felkelni az ágyból -

Ne légy kialvatlan, de el se aludd az eszed,

Ami dupla idő/életveszteség...

*

Próba alá vetve

Hogy igazi-e az arany, a gyémánt,

Annak vannak bevett/bevált próbái -

Ugyancsak vannak a barátságnak/szerelemnek,

De ezt nem lehet mesterségesen előállítani,

Hisz nem szabad emberekkel kísérletezgetni...

De ha egy olyan fájó igazságot kell közölnöd,

Aminek elhallgatása barátod romlásba döntené,

De ami a kapcsolatotok szakadásához vezethet,

Az már tesztel téged: mi a fontosabb neked…

*

A halál játéka

Milyen kíváncsi lennék rá,

Hogyan fogadnák ismerőseim,

Barátaim és ellenségeim a halálhíremet,

Ki milyen szép/csúf nekrológot írna,

Ki hogyan bánná tényleg vagy színleg,

Hogy éltemben részvétlen, ellenséges volt -

De azért mégsem játszhatom el, hogy meghaltam...

(és ha valaki más tévedésből a halálhírem költi?)

*

Törpe és óriás

Kis kerti törpe vagy

A nagy világmindenségben,

Akinek élete egy hajszálon függ,

S ugyanakkor élet és halál ura:

Minden nap újra dönthetsz/döntesz

Az általad gaznak-kártevőnek ítélt

Növények és állatok sorsáról,

Hogy pont meddig mehetsz el

Az ún. jogos önvédelemben...

*

„Utánzó majom”

Milyen állathangokat ismerünk fel,

Milyen finomabb különbségeket tudunk tenni -

És milyen ilyen hangokat tudsz visszaadni, utánozni:

Brekegni, bégetni, nyeríteni, kotkodácsolni, ugatni stb.

Akár olyan szinten is, hogy ne csak embertársad,

De magát az illető állatot is megtéveszd...

*

Hangutánzó

szó és játék

Zajongani - zajt csapni

Zaj és zörgés és zizegés

Zúgó – zubogó – csobogó

Csörren – csörtet – csobogó

Csurog – csepeg (csurran-cseppen)

Csiripel – csivitel – csettint

Sziszeg – zizeg – susog

Duruzsol – durrog – durrdefekt

Prüszköl – hapcizik – tüsszent

Stb.

*

*

Életet adni/kapni

Ha gyermeked vagy unokád születik,

Egy kicsit te magad is újrakezdheted életed,

S okot - esetleg ürügyet - találhatsz arra,

Hogy megint ugrabugrálj, hemperegj, hülyéskedj

Vagy mesélj, énekelj, játsszál, bábozz stb. stb. stb.

*

Antropogenezis

Többet ésszel mint erővel...

Az egyik állat nagyobbat ugrik,

A másik gyorsabb vagy repülni tud,

A harmadik kétéltű és szaporább is,

A negyedik erősebb és hosszabb életű -

S mégis az emberállat a teremtés koronája?

Mert ő a módszeresen eszközkészítő „állat...

*

Racionalizmus

Cogito ergo sum

1.

Minden dologról

Csak egy igazság van,

S aki azt megtalálja,

Annyit tud a dologról,

Amennyit egyáltalán tudni lehet róla ...

2.

Már az iskolában megtanultam,

Hogy nem gondolhatok olyan furcsa és hihetetlen dolgot,

Amelyet valamely filozófus már előbb ne állított volna.

3.

Amit józan értelemnek vagy észnek nevezünk –

Természettől fogva egyenlő minden emberben;

Úgyhogy véleményeink nem azért különböznek,

Mert egyesek okosabbak másoknál,

Hanem azért, mert gondolataink különböző utakon járnak...

Descartes  (1596-1650)

*

Eszközhasználat

Többet ésszel mint erővel...

Hiába rohansz minden erőddel végkimerülésig,

Én két keréken lazán tekerve simán lekörözlek...

Hiába vagy te a világ legeslegerősebb embere,

Egy egyszerű géppel, egy emelővel túlemellek...

*

Tudásunk alapja

Meddig lehet kérdezősködni,

Meddig nem öncélú kételyeket kifejezni:

Amit tudni vélsz, azt honnan tudod?

Végtelen regresszusba kerülünk?

Vagy megpróbálunk

A bizonyítandóval bizonyítani?

Vagy kilépünk

ebből a világból megy másikba?

Értelmetlen kérdezni: 

Honnan tudod, hogy hideg a sör?

Ezt nem tudom, hanem érzem.

*

Eszköz és (vég)cél

Miért kelsz fel minden nap reggel?

Miért mész el hétköznap dolgozni?

Miért akarsz - elég sok - pénzt keresni?

Miért akarsz öltözködni, enni és utazni?

Miért akarsz gyereket vállalni és felnevelni?

Hogy azután minden nap munkába indulhass?

Van valami végcél, amihez ezek eszközök-részcélok?

*

Ész/bölcsesség

Nem elég...,

Hogy valakinek jó esze legyen;

A fő dolog az, hogy azt jól alkalmazza.

A legnagyobb lelkek

Éppúgy képesek a legnagyobb vétkekre,

Mint a legnagyobb erényekre;

S akik csak lassan haladnak,

De mindig az egyenes úton maradnak,

Sokkal tovább érhetnek,

Mint azok, akik szaladnak,

De eltávolodnak az egyenes úttól.

(René Descartes)

*

*

Egyetlenegyszer

Minden életkort, életszakaszt

csak egyszer, először-utoljára élsz meg

És mindnek megvannak a sajátos örömei,

Miért akarnád fiatalítani/öregíteni magad -

Az előző esetben nevetségessé válsz,

Az utóbbiban meg esetleg sikerül a dolog,

És az ifjúból hamar koravén, kiégett roncs lehet...

*

"Que philosopher

C' est apprendre a mourir"

Sose tudhatjuk, hol vár ránk a halál,

Ezért várjuk inkább mi őt - mindenütt.

A szabadságra készül fel, aki felkészül a halálra.

Tanuld meg, hogyan kell meghalni, s vége a rabságodnak.

Ha szembe mersz nézni a halállal,

Leráztál minden kényszert, szolgaságot.

Semmi rossz az életben nem érhet,

Ha jól megértetted, hogy

az élet elvesztése nem rossz...

Michel de Montaigne (1533-1592)

*

Fáy András

A' Philosophus.

Egy philosophus ürge

el megy tél' közepén a' hangyákhoz,

eleséget kóldúlni.

hogy van az, hogy

nyáron által semmit be nem tudtál keresni?

kérdik a' hanygyák.

ó én a' nagyobb dolgok miá, erre reá nem érhettem,

mert én philosophus vagyok.

mitsoda állat az? kérdi viszont a' társaság.

ez tanítja,

felel biztos nyájassággal az ürge,

mint kellessen bóldogúl élni,

's könnyen meghalni.

ó ha úgy van, kiáltnak a' hangyák,

el élsz hát te nálunk nélkűl is,

ha pedig nem,

könnyen meg tudsz te halni,

de mi reszketünk tsak a' hoszszú téltől is!

*

Furcsa spekuláció

– Hallja az úr, lehet nekem a gazdám házát is biztosítani?

– Hogyne lehetne. Miért?

– Hát hogy ha meg találna gyulladni, s elégne.

– No az szép felebaráti tett kegyelmedtől.

– Felebaráti-e? Hát aztán ha elég, kinek fizetnék ki a pénzt?

– Természetesen annak, akié a kár; a gazdájának.

– Vagy úgy? Akkor hát nem assecurázok;

(elmentében) hisz akkor hiába gyújtanám fel.

Jókai Mór gyűjtése

*

„Nyelvtudósaink

Kisütik, hogy a magyar nyelv

Nincs, nem is lesz, nem is volt

Ami új van benne mind rossz

Ami régi, az meg tót."

Arany J.: Az "orthologusokra"

*

Nemzeti főkincs

"Minden nemzetnek

Fő kincse a nyelve

Bármit elveszíthet,

Visszaszerezheti,

De ha nyelvét elveszti,

Isten se adja vissza többé."

Gárdonyi Géza

*

Jó mondások

(bon mots) 

A magyar nemigen bővölködik bennök,

Mert nyelve nemigen sok szóhasonlatot tűr el,

Amiken a jó mondások leginkább alapulnak.

Legjelesebb ezek között

A székely juhász feleselése a gazdájával,

Mikor az kérdezi tőle:

– öttél-e ma, te juhász?

– hej, öt tél után egy nyár.

– ittál-e ma, te juhász?

– itt állok, uram.

– jártak-e itt farkasok?

– hej, nem is angyalok.

– vittek-e el báránykát?

– hej, nem is hoztak ám.

– folyott-e el a vére?

– hej, nem is a teje.

– futottál-e utána?

– hej, nem is előtte.

(közzé tette: Jókai Mór )

*

Nyelvtörők

Potyogó klotyó felé totyog a lotyó,

De már késő, mert a rotyogó gatyóból potyog a motyó!
*
Csetneki csikós itat a Tiszán,

sárga csüngős csengő cseng 

a csetneki csikós csengős csikaja nyakán.
*
Nem minden csacsi csöcse csecse,

csak a csecse csöcsű csacsi csöcse csecse,

mert ha minden csacsi csöcse csecse volna,

akkor minden csacsi csecse csöcsű csacsi volna.
*
Már itt volt ősz szinte,

mikor egy őszinte ősz inte, hogy

legyek őszinte, mert ő szinte őszinte.
*
Azt mondják a hatalmasok,

hogy akinek hat alma sok,

az már elég hatalmas ok,

hogy ne legyen hatalma sok.
*
A gyárkémény reszelt ormán élt egy hétig reszelt tormán.
*
A Moszkvics-slusszkulcs szinte luxusszükséglet.
*
Agostyánban agg atyák a gatyáikat aggatják.
*
Akkor jó a jó hajó,

ha jó hajó a jó hajó.
*
Cserszömörcés sört szürcsöl csörsz.
*
Egy icike-picike pocok

pocakon pöckölt egy másik icike-picike pockot,

mire a pocakon pöckölt icike-picike pocok is

jól pocakon pöckölte

az őt pocakon pöckölő icike-picike pockot.

p.s.:

adjunk érte hálát,

hogy ez csak egy jó nyelvjáték,

de amúgy nem kell nyelvtörőkben beszélnünk,

s hogy nem idegen nyelvet törve kell beszélnünk...

*

*

Telepszegleten szeszelde

Telepszegleten szeszelde

csermely mellett elhelyezve,

benne kedve tetszelegne,

teszem fel, nem esteledne.

Egek rendre estelednek,

erek, berkek csendesednek.

Dereglye sem megy keresztbe,

hever e fekete csendbe.

Szeszelde bezzeg nem csendes,

zeng-peng benne zene rendes.

Szesz ereje szerteterjed,

embereknek kedve gerjed.

Hej, menyecske, kedves lelkem,

erjedt hegylevet kell nyelnem!

Legyen hetven esztendeje,

de meg heves szesz ereje!

Zenemester, sebesebben!

Kerekedett fene kedvem.

Keresetem szerteverem,

lelkemet meg eltemetem.

Megjelennek rendelettel:

csendesebben kedvetekkel!

Telep feje heveredne,

esetleg elszenderedne!

Legyen vele beste lelke,

te meg eredj fene helyre!

Zene zengjen, szedte-vedte,

pendelyemnek lehet veszte!

Esmeg mennek, reteszt vernek:

Legyenek csendesek kendtek!

Szentek lelke legyen velek,

kedves egyetlenem beteg.

Feleletet egy meg nem tett,

berekesztnek szesznyeletet.

Zene menten befejezve,

s szertemennek csendesedve

p.s.:

ESZPERENTE JÁTÉK

(A falu végén kurta kocsma)

*

A boldog ember Jenciklopédiája

Minden ember boldogságra van teremtve,

Mindenki esélye, joga, sőt kötelessége a teljes élet!?

Még egy „állatorvosi ló” is táltos paripa lehet,

Ha felismeri, megbecsüli, gyarapítja ajándék aranyait,

És ami sár, azt elviseli, de nem tartja aranynak,

Sőt: isteni alkímiával próbál abból is ezt csinálni.

Ha bölcsen a jó szellem vezetése alá rendeli magát,

S ha van lélekbátorsága, akkor lesz szerencséje is...

A leginkább rajta múlik, hogy pokollá teszi-e életét,

S ezzel együtt előszeretteiét, vagy édenkertté…

E vasból aranykor/élet lehet: ha keressük-találjuk

Dolgunkat, hivatásunkat, barátainkat, szerelmünket,

Otthonunkat, testi-lelki egészségünket, hazánkat...