|
Bölcs-balga, boldog-boldogtalan
Táltos paripa helyett állatorvosi ló
A Jóisten országa helyett vaskori pokol
Életminőség-rontás: magyar példamondatok
Komjáthy Jenő
POGÁNY VAGYOK
Pogány vagyok. Nincs bennem semmi
Alázatos, tömjénszagú;
Zsolozsma, zsoltár, istenesdi
Nem ejti lelkemet rabul.
Nem verem én bűnbánva mellem,
Nem mondok szánom-bánomot,
Olcsó dicséretét se zengem
Annak, ki - majmot alkotott.
Nem ejt meg engem semmi földi,
Se földöntúli hatalom:
Az eget ostrommal bevenni,
Nem lekoldulni akarom.
Nem járok templomaitokba,
Miket a hízelgés emelt,
Bálványotok előtt a porba
Lelkem sohase térdepelt.
A földön úr szolgái vagytok,
S urat imádtok mennyben is;
A szív, a szolgaságba hajtott,
Csupán a zsarnokokba hisz.
Szeretek én, s ti hízelegtek,
Csúsztok ti, míg repülök én!
Imátok lenn a porba reszket,
Fönnszárnyaló enyém.
Arcotokon a kegy malasztja;
Fő vágyatok a nyugalom:
Én nem születtem hódolatra;
Szívem örök forradalom.
Pogány vagyok. Dac ül szememben,
Gúny és harag rezg ajkimon;
Pusztító tűz feszíti mellem,
A harcok élvét áhitom.
A gyűlöletnek óceánja
Csap olykor át a szívemen;
A viharoknak orgonája
Játszik most benne rémesen.
Mert gyűlölöm sivár világtok,
Amelynek neve: unalom;
Ásító kéje nekem átok,
Rothadt nyugalmát eldobom.
És gyűlölöm a lomha szörnyet,
Gyűlölöm arcod, rút Közöny!
Rég fekszi tetemed a földet,
Gőzébe hal milljó öröm.
S gyűlöllek téged, korcs Alázat,
Törpék álarca, pórerény!
Hiszen te adtál kúszni lábat
A Gyávaságnak, látom én.
És gyűlölöm a Szolgaságot,
A bűnök bűnét mindfölött:
Haragtól reszketek, ha látok
Egy elnyomót vagy görnyedőt. -
Pogány vagyok. Merész szememben
A szép Igazság szomja ég.
Istennő az; ha fátyla lebben,
Gyönyörbe tör a föld, az ég.
A szeretetnek óceánja
Csap akkor át a szívemen;
A teremtésnek orgonája
Szól mostan oly fönségesen.
Megzendül a szférák zenéje;
Az égi gömbök szózata,
Zokogva, zengve hull beléje
Az örök fájdalom maga.
Megnyílik a világ köröttem,
A légi kárpit széthasad,
Lebegni szigorú körökben
Látok csodás, nagy tárgyakat.
Nem tárgyak ők, dicső személyek;
A régi istenek talán:
A lelkük test, a testük lélek,
Tapintom s mégis látomány.
Alattam a föld is kitárul,
A por rajong, a kő beszél,
Jelt ád a némaság magárul,
És fölragyog a titkos éj.
A mélység mély szivét kitárja,
Leveti lepleit az Ég...
Úgy érzem, egy világ királya,
Ugy érzem, egy isten levék.
Természet! Élő templomodban
A tárgyak lelkét szíhatom:
Szent falaid közt égre lobban
Minden leláncolt hatalom.
Határtalan nagy templomodban
Az isten testét érezem;
Szivem szivével összedobban,
Szemébe néz ihlett szemem.
Világok teste lett a testem,
Amit látok, az mind enyém;
Átcsapnak a lángok felettem:
Égek, de el nem égek én!
A lelkek lelke lett e lélek,
A szívek szíve lett e szív,
Az ember bennem istenné lett,
Olimp dicső követje hív!
*
1. Önleértékelt nőiessége csúfítja és beindulnak az ördögi körök
2. Abból űz sportot, hogyan szabotálja el a (kiüresített) ünnepeit
3. Élni kevés, halálhoz sok nyugdíjért korrumpál: rokkant is lesz
4. Ő bűnösen-betegen született, csak nem alaposan vizsgálták meg
5. Amit receptre írnak, azt beveszi, csak lelkében ne „vájkáljanak”
6. Úgy hív házhoz orvost, mint vízszerelőt, bár utóbbitól többet vár
7. Ő rontotta el az egészségét, de az orvostól várja a megjavítását
8. Ő az örökösen szabadkozó, és a fölös mentegetőzéssel önvádló
9. Az önjavítás apró lépései helyett a romlás ugrásai csábítják el
10. Miért is akarna ő tökéletesedni, ha úgysem lehet teljesen az...
11. A hatalomtól eltorzult lelke/arca, de hízelgői tükre nem mutatja
12. Akkor érzi: szabad, ha lerázta magáról kutyakötelességei nyűgét
13. Nem babra megy a játék: nem fogja fel a nagy döntései tétjét
14. Hajszol, hajkurász, hajhász örömöt/kéjt: talál sok ürömöt/kínt
15. Úgy javítana idegenben a közérzetén, hogy gyalázza a hazáját
16. Egy ideig neofita túlbuzgó, majd meg aposztata gyalázkodó
17. Irigyli az embert „túlélő” köveket, ezért azután ő is megkövül
18. Önkímélve enyészett el, mint a búzamag, amit nem vetettek el
19. Megnyerte már az egész világot, „csak” a lelkében vallott kárt
20. Hangyaszorgalomú: csak olyan kincseket gyűjt, mit tűz elemészt
21. Ő csak egy porszem, kis hangya: hogyan múlhatna bármi rajta
22. Ég-Föld urának képzeli magát: parancsol a Napnak: keljen fel
23. Magol: tudja a „jó válaszokat”, pedig egy kérdést sem tett fel
24. Mindig ő fizeti a kocsmai köröket, így lesz/lenne pótolhatatlan
25. Mintha szántszándékkal arra törekedne, hogy feleslegessé váljon
26. Fittyet hányva a jó modorra lesz kigolyózott, szalonképtelen
27. Az illem, etikett, protokoll tanára és a kis családja parazitája
28. Halott férjét egyre jobban szereti: ha korábban teszi, még élne
29. Ha egyszer sikerült felcsináltatnia magát, megvan élete értelme
30. A háza tája aranybánya, de ő mégis kegyelemkenyéren tengődik
31. Nem tiltakozik, el sem szabotálja: zsarnokát ünnepeltetik meg
32. Az a „bort” kell innia, „ételt” ennie, amit ő maga hamisított
33. Ló helyett szamár, citrom helyett citrompótló, nő helyett bábú
34. Az ingyenes jó dolgok helyett méregdrágán vásárol életpótlékot
35. A dúsgazdag zsugori, aki kukákban kotorász, saját kakiját eszegeti
36. Ha nem tud/akar használni, legalább árt: ennél mi sem könnyebb
37. Aki sokáig csak nyel és nyel, majd egyszerre mindent kiokád
38. Rágás nélkül nyel húst, emésztetlenül ürít szellemi táplálékot
39. Akkor cincog, mint az egér, ha nincs otthon a macska/gazda
40. Ha nagy tömegben van, akkor ő is bekiabál egy „merészet”
41. Kéretlenül adja, sőt tukmálja ránk „jobbnál jobb” tanácsait
42. Aki mindig kéreti magát, külön kérvényt kell neki benyújtani
43. A hétköznapjaid valahogy kibírni, a hétvége mindezért kárpótol!?
44. Heti egy, de akkor kötelező „extázis: gyüli, koncert, meccs stb.
45. Mindent elolvasott, de nem kapott választ: hisz nem volt kérdése
46. Szemrehányó: aki támadással indít, hogy mindig neki álljon feljebb
47. Izgató a kihívás: lehetséges-e az igazsághoz áthazudozni magadat
48. Csak messziről vagy szép, és onnan is csak egyetlen látószögből
49. Mindenkinek tetszeni próbál, csak éppen a választottjának nem
50. Cseberből-vederbe: a rajongásból „kigyógyult” cinikus bölcselkedő
51. Nem bízva Istenben a „kicsi vagy kocsi”-ból az utóbbit választja
52. Mindent megadna agyonkényeztetett gyerekének, csak testvért nem
*
Igazmondó tükör
A baj felismerése a gyógyulás kezdete
Akár én okoztam magamnak, akár más nekem.
A tükörben ismerjünk magunkra, és bölcs szellemben
merjünk itt és most bátran változtatni élet(minőség)ünkön...
A legtöbb esetben ez a más is végső soron én vagyok,
noha annyi mindent lehet/szoktunk bűnösnek kikiáltani,
felelősséghárításunk bűnbakjait: balsors, betegség, család,
szegénység, ellenség/álbarát, áruló elit, rossz világkor stb.
De a „nem érdemelt” sorscsapás is javunkra fordítható,
de legalább tudjuk, ha verembe estünk, ez nem az otthon...
S ne mulasszuk el a kezünkben lévő aranybányákat becsülni,
és naponta nemcsak őrizni, de gyarapítani, és ne sárnak venni...
|
