Bölcsek-balgák, boldog-boldogtalanok

Táltos paripák és/vagy állatorvosi lovak

Jóisten országai és/vagy földi-égi poklok

Életminőség tesztkönyv: példamondat-tár

Eugéniusz Az áruló magyar elit -

A legszebb hivatás/leghitványabb mesterség -

Szabad ötletek gondolatébresztő/vitaindító jegyzéke- I.

Tóth Árpád: 

Az új Isten

Új isten szól hozzátok emberek!

Nem templomok setét hajóin úszó

Tömjén között ragyog fel tűz-szeme

Barnult szentképek arany keretéből,

Nem oltárok gyertyái közt fehérlik

Alabástrom közönnyel hallgatag, 

Hívok csókjától koptatott szobor,

Nem méla, hosszú, vont litániák

Cukros hullámát untan szürcsölő

Egek lakója is!

Nem!

Új isten ez!

Új isten szól hozzátok emberek!

Nem ég szülötte Ő! Nem mennyben él,

Nagy messze tőlünk, titkos ismeretlen,

Ki arca elé vonta az eget,

Mint egy hűvös, nagy, kékselyem palástot,

Nem!

Óh de nem is föld bálványa Ő,

Mint ama Mammon, aki ült hízott

Gőggel rajtunk s szájától milliom

Élősdi csák kígyózott szerteszét

S a szürcsölő, szívó karok befonták

A szüzek testét s feltörték finom

Velőért a költő zengő agyát

S a gyárak vak, mély kéményén benyúlva

Átkúsztak a robotos termek odván

S felitták mind a könnyet és az átkot

S a lomha Rémben mind aranyra vált ez

És új éhséggé, bár a telt belek

Már a nehéz aranytól eldugultak

S a rothadó nagy testre már kiültek 

Félelmes és aranyló hullafoltok...

Most új isten szól néktek, emberek!

A véres földnek vére szülte Őt,

A sok kiomlott, sűrű, keserű

Vér összeállt a fájó földeken,

Testté tapadt, alakká tornyosult, 

Vérszínű, nagy mezítelen alakká, 

Ki országlépő-tágra tárja lábát

S Földet rengésre tépő hangja zeng

piros Keletről a sápadt Nyugatnak:

"Im eljöttem!

Eljött a Vörös Isten!"

És megy s dörgő léptére messze reszket

A sárga Szajna s medréből kicsap,

Jerichós visszhangot ver vén Westminster

S az Ócián zöld üvegén vörösen

Előre rezg ezermérföldes árnya

S átfogja a Fehér Ház vak falát...

Hozsánna néked, új isten, hozsánna!

Ismerj meg minket, tieid vagyunk!

A szíved hajtó élő, drága nedv,

A diadalmas vörös lüktetés

A mi bús bérünktől is gazdagúlt

S világra ömlő harsonád sodrába

Gyötört torkunk reszkető hangverése

Szerények s mégis egyítve simul:

A kicsiny, árva magyar jaj-patak

A messze zengő, nagy moszkvai árba,

Mely most tisztára mossa a világot:

Hozsánna néked, új isten, hozsánnak!

Legyen szavad teremtés új igéje,

Formáld át sáros, bűnös, ócska bolygónk,

Mit elrontott sok régi, úri isten,

Te istenek közt új és proletár

Formáld boldoggá pörölyös kezeddel, - 

Emelj minket roppant tenyereidre

És a magad képére gyúrj át minket!

*

1. A fizetett tapsolók előtt porig hajoló, hajlongó

2. Akinek csak a  bértollnokok írásán hízik a mája

3. Csak addig keresgéli az igazságot, míg nincs belőle baja

4. Ámokfutó térítő: igékkel lesoroz, majd szektájába besoroz

5. Kultúrharcos hecckampány-főnök: a Nagy Megosztó

6. Civil kurázsis kezdeményezést aggályosan szétokoskodó

7. Ál-hazafias verseket hazaárulók dotálásából firkálgató

8. „Ady követő”: korhely kicsapongás, szabadkőműves zsold

9. MLM beszervező: a jó barátságokat így aláaknázó kufárkodó

10. Kibérelhető - éhenkórász, potyaleső – „újságíró”, zsurnaliszta

11. Egy ál-amatőr játékos: sportállásban, dugipénz, bunda stb. tb.

12. Semmiben sem profi, csak egy mindenben amatőr „polihisztor”

13. A lelkesedéseteket cinikusan lehűtő léhűtő nagy öreg

14. A lelki táplálékot pénzért adó, nem alamizsnából élő remete

15. Aki mindenek előtt az állását, és nem az álláspontját védi

16. Aki önként nem vállalja az advocatus diaboli hálátlan szerepét

17. A szegénynek nem védőügyvédje, maga nem éhkoppot nyel

18. Az ördög olyan ügyvédje, aki súlyosbításért érvel, fellebbez

19. Aki tyúkperekből él jól, míg a kliensei disznót  vesztenek

20. Az „osztályfőnök”, aki még nem látta diákja lakását, otthonát

21. Állásvesztett tanár, aki középiskolás fokon sem tanít tovább

22. A kollega, aki az első fecskét „melegebb éghajlatra” küldené

23. Az Intézmény védettségében bujkáló szellemi párbajképtelen

24. A hasfelmetsző császár és magzat-sorozatgyilkos „nőgyógyász”

25. A protokoll gyilkos rutinjával takarózó diplomás doktor

26. A vasárnapi keresztény doki, aki beteget vegyszerrel „kúrál”

27. A szemfényvesztő, aki tolvajnyelvbe rejti a semmit/butaságot

28. Aki állását sem kockáztatva nem teszi közkinccsé találmányát

29. A plagizátor, tolvaj szerkesztő, pláne: szabadalmi hivatalnok

30. Az anyák megmentőjét a diliházban agyonverető ún. kollegák

31. Aki a szabályokat nem ismerve él vissza a költői szabadsággal

32. Aki megalkuvásait non stop ésszerű kompromisszumnak álcázza

33. Aki a - sokáig került - megmérettetésnél könnyűnek találtatik

34. Aki a megrendeléstől függően hol pandúr, hol meg ál-betyár

35. Aki termékeny: a mennyiséggel próbálja pótolni a minőséget

36. Aki Mesterét mindenhova követi: kútba, sőt örök kárhozatba is

37. Legelsőként a legnagyobbat rúgja a döglött oroszlánba

38. A leginkább a zavarosban szeretne halászni - zavart keltő

39. A süllyedő hajóról legelsőnek menekülő kapitány (patkány)

40. Aki „a király bolondja” privilégiumait oly féltékenyen őrzi

41. A „marxizmus hegemóniája” égisze/védelme alatti here

42. A pártközponti nexusai miatt pályáján galád garázdálkodó

43. Szélhámos halandzsázó: persze majd az ún. utókor megérti

44. Aki szellemóriások vállán handabandázó ugribugri törpe

45. Ha neki jól megy sora: ő már össznépi Kánaánt vizionál

46. Aki maximum csak saját fájdalmát-örömét képes elénekelni

47. Aki csak próbálgatja, de nem tud jó szellemeket megidézni

48. Aki csak kiengedni képes a gonosz szellemet a palackból

49. Aki betanult bűvész-trükkökkel adná ki magát varázslónak

50. Aki szellemi törpe: az óriást is le-lerángatná az ő szintjére

51. Aki a nép barátját annak „ellenségévé” teszi (Ibsen dráma)

52. A politikai bérmunkás pszichiáter és értelmiségi áldozatai

*

Csoóri Sándor:

Egy dalos ajkú kismadár köszöntőverse

(Rákosi Mátyás elvtársnak 60. születésnapjára)

Aranyos madaram,

sárgatollú madár,

merre szálltál eddig? -

régen láttalak már.

Régen jártál erre,

régen énekeltél -

sugaras nyarunkról

még nem is meséltél.

Tavasz óta fekszem

álnok betegségben

és te még csak meg se

látogattál engem.

Gyönyörű madárkám,

gyere szállj a fámra,

levélejtő fámról

szobám ablakába.

Biztató éneket

dalolj onnan nékem:

feledjem a bajom

feledjem egészen!

Szállj ide és maradj,

maradj itt sokáig,

ezüstös reggeltől

alkony beálltáig.

És hogyha útrakelsz

csillaggyúlás előtt

Budapestre repülj,

ne is tarts pihenőt!

Rákosi elvtársnak

szállj az ablakába,

s illendően, szépen

kocogtass be nála.

Mondd meg neki, mondd meg,

- de ne panaszlóan -

hogy betegen fekszem,

azért nem hall rólam.

Mondd meg neki, mondd meg,

így, ahogy üzenem:

hogyha felépülök,

tüstént fölkeresem

és a színe előtt

teszek hitet rája:

én leszek a leghűbb

ifjú katonája.

*

1. „Egy csónakban evezünk!”- hirdeti bőszen a gályaraboknak

2. Az én „halálugrásaimat” dupla védőháló felett mutatom be

3. Sokszor „hallucinálok”: a külső súgást belső hangnak hallom

4. „Holtbiztos tippet” ad a lóversenyen legatyásodott pályatársnak

5. „Ifjúsági változat” jeligére szellemi bomba „kiélesítését” vállal

6. „Jobb híján” germanizmusokban, németül beszél a bölcseletről

7. „Kiimádkozza” vagy kikaparja a gyereket az anyja hasából

8. „Kiválasztottsága” nem azt jelenti, több a dolga: noblesse oblige

9. „Különc” életmódút olykor még gyerekei elvételével is fenyeget

10. „Magasabb szempontból” helyeseltem a zsarnokok bálványozását

11. „Menekülőművészként” bújok ki emberi-polgári kötelességeim alól

12. „Menlevelem”, büntethetetlenségem tudatában „nagyfaszoskodom”

13. Életmottód: „Miért legyek tisztességes, kiterítenek úgyis!”

14. „Önmegvalósításra” és nem pedig Feladatvállalásra buzdítok

15. „Pálfordulásaim” mindig közelebb visznek a húsosfazékhoz

16. Az én „rovásírásom”: csak a terhelő adatokat jegyzem fel

17. „Stipstop” kisajátítok egy témát: más nem zavarhatja köreimet!

18. A műalkotásaim soha nem sugározzák : Változtasd meg éltedet!

19. A múzsa csókja nem ébreszti fel Csipkerózsika álmából a költőt

20. A munkám a hobbim is: a szennyárral úszók mestere vagyok

21. A mundér becsületét a műhibák rafinált elkenésével védem

22. A monopolhelyzetből fakadó önbizalommal kanonizálok (apokrif)

23. A misére loholva lelki elsősegélynyújtás nélkül robogok tovább

24. A rá bízott/tudomására jutott titkokat nem biztonságban őriző

25. A mindenséggel méri magát? Egyre alacsonyabb csúcsra tör!

26. A mindenkori Szókratészt az ifjúság megrontásával vádolom

27. A minden/bármi áron való érvényesülés iskoláján oktatok

28. Noé bárkán a holnap hőse: röhögsz a részeg építőre/evezősre

29. A mézesmadzag bekapó/hazajárogató visszakozó politikai emigráns

30. A Mesteremben feltétlen megbízom, a gurumat vakon is követem

31. A Mesterek másolgatásával kezdem, és a hamisításukkal végzem

32. Mesebeli János balekságát dicsérő, „hősi halott” előtt tisztelegő

33. A mennyiség lenyűgöz, a minőséget – még/már - nem érzékelem

34. A mély vízen nem járó: gyengülő hite miatt rögtön el is süllyedne

35. A meggyőződése nem szent: van végkiárusítás/alkalmi engedmény

36. A megőrzésre bízott titkokat csellel/erővel, de pénzzel is kiszedik

37. A megmérettetést, a próbatételt nagyon nagy ívben kerülöm el

38. A megélhetését anyafarkasként védő sarlatán/az ellene nem küzdő

39. A margón egymagadra hagy, ha a középpontba kerülsz: elözönöl

40. A Mammon papjaként a fénylő aranyborjút Istenként imádtatom

41. Aki másnap nagyon pontosan előrejelzi: milyen idő volt tegnap

42. A magyarság elszakadt rokonait látogatót, kutatót ellehetetlenítő

43. Apám-anyám, a magyar nép taníttatott, mégis idegenben szolgálok

44. A közmondásból okul: nem mond igazat, így nem törik be a fejét

45. A magad útját járni: nincs kit követni, utánozni/kérdezni: ezt ne!

46. Vagy túlkomplikálva, vagy szimplifikálva ismertetsz Nagy Tanokat

47. A lemaradókat nem felzárkóztatom, dehogyis: végleg leszakítom...!

48. A szellemi élet munkáját destruktívan versengve nem megosztó

49. A lelki-érzelmi zsarolás napi gyakorlata tett avatott mesterré

50. Hiszi: a lelki szegény/szent együgyű boldogsága neki is adva van

51. A lelki kínvallatást szakszerűen, invenciózusan, rám szabva végző

52. A lelki elsősegélykérő telefonhívásra csak rébuszokban válaszoló

*

Eörsi István

Sztálin

A BETEGSÉG HÍRE.

Az volt a legiszonyúbb,

hogy elvesztette a szót és öntudatát,

A ki a világon a legtöbb igazságot beszélte,

arra borul a némaság,

ki a világról a legtöbbet tud,

most önmagát sem ismeri.

Fekszik mozdulatlanul,

remény az ágya, remény száll fölébe,

minden igaz szempárból remény száll feléje,

s egyszerre az is a semmibe hull.

KÉS HASÍT ÍGY a húsba,

a rádió szinte üvöltött

vagy csak én hallottam úgy?-

nem, hisz az éter megtelt

a torlódó fájdalom nehezével,

gyásszal teli drótok jajszava nyöszörgött,

zörgött a csupasz fa ága a szélben,

de a sok hang és zörej

nem akart szóvá összeállani mégsem,

a hírt aktirata ellen jajongva cipelte mind -

a házakra leszálltak fekete vásznak,

tépett madarak szárnyai, vergődve verődtek,

alattuk emberek jártak,

amott egy idősebb

férfi rángó ráncai közt révedezve,

nehezen gurult a könnycsepp.

Nem hunytam le a szemem,

benne is fénylő csillám remegett –

egymás fölé tartott tükrök az arcok,

melyekben magára ismer a kínlódó szeretet

EGYSZERRE AGYAMBA NYOMULT

a képe fekete keretben

Arca minden vonását ismerem,

de így, mégis az egész mutyira ismeretlen,

hogy elszorul a szó...

nem is tudtam, hogy ezerszeresen

megnő a szeretet a gyász lencséjén keresztül…

csak most, hogy nézem arcát, mely sohase rezdül

eztán mosolyra, száját,

mely nem nyílik szára, nem szívja pipáját-

és mégis e régi kép ez! Újra látom,

kisüt a keretből, szinte már kilép,

ő maradt az élet, érzem tekintetét,

arcomra száll, majd végighullámzik az elárvult világon.

MI MINDENT VESZTETTÜNK örökre el!

Gyár volt agya, jelen és jövő számára szakadatlan termelő.

Többé ez a gyár nem munkál soha már,

mert elmosta vér, lerombolta halál!

De termékeit nem rontja az idő.

Vésd mind az eszedbe, szívd a szívedbe, hordozza véred,

s ahogy lángja lobog, világítson legbensőbb rejtekedbe,

hogy még azt is megértsed, amit õ már meg nem alkotott.

A GONDOT, A MUNKÁT, sose hűlt hitét, harcát,

örömét hagyta reád, világ, dolgos ezernyi nép

az ő bíztató szavát őrzi és adja gyászában is a párt tovább,

sebek, verdeső lobogók, feketék,

könnycsepp, mely vöröslő szemekben ég,

gyásznapok, halálig feledhetetlenek, de mind nem elég.

Nőnünk kell, emberiség,

hogy közösen betölthessük helyét,

az égbemeredő, rettenetes űrt,

hogy jól használjuk izmainkba gyűlt

ölelő, sújtó, roppant erejét.

1953.

*

A fejétől bűzlik a hal!?

*

Legalább ne árts!?

de sokkal inkább hass, alkoss,

gyarapíts! és a haza fényre derül!

*

A legszentebb emberi hivatások,

avagy a leghitványabb mesterségek...!?

Akik elmulasztják a jót, sőt teszik a rosszat:

a szellemi, gazdasági, politikai elitek árulásai

*

Egy-egy  velős gondolat/mondat

azokról, akiknek az átlagnál nagyobb

a képessége, a lehetősége, a hatalma,

hogy segítsen vagy ártson embertársainak.

*

Tanítók és nevelők, szülők és edzők,

patikusok és orvosok, rendőrök és bírák,

tudósok és írók, művészek, bölcselők és papok,

törvényhozók és gazdasági/politikai vezetők stb. stb.

*

Mindenki érintve érezheti magát,

hisz csak gondoljunk bele a szülői szerepbe:

ő egy személyben családfő-vezető, gondviselő,

és tanító, gyógyító, pap, lelki pásztor, bölcs stb. stb.

*

p.s.:

A vers, a képanyag, a könyvajánló stb.

nem csak az írástudók, segítők, vezetők stb.

hibáiról, vétkeiről, bűneiről, árulásáról stb. szól,

de - kontrasztban - a hivatásuk magaslatán állókról,

az emberi nem nagy jótevőiről, kis-nagy géniuszairól,

és a pályával járó áldozatukról: a pokoljáró dudás sorsról...