Bölcsek-balgák és boldog-boldogtalanok

Táltos paripák helyett állatorvosi lovak

Jóisten országai helyett földi-égi poklok

Életminőség vizsgálódás magyar nyelven

Életbölcsesség/boldogság kereső/találó ABC

Szellemi segítségek a teljességre törekvőknek

(Ki-talált velős versek, gondolatok, jellemrajzok,

igék, példabeszédek, mesék, közmondások, viccek)

VI.

Omega –

Azt mondta az anyukám

D

Azt mondta az anyukám

E - A D

Hogy nem tetszik a frizurám

E

Mondjátok meg, mit tegyek

A D-

Ha levágatom, szenvedek

Azt mondta az apukám

Hogy most majd gondja lesz reám

Rettentő nagy gondban van

Hogy miért vagyok gondtalan

Azt is mondták egyesek

Hogy bátor nagy vagány legyek

Mások szerint, haverok szerint

Az életben csak ez segít

Annyi mindent mondanak

Az ember már csak bólogat

Mi helyes és helytelen

Azt egyszer meg kell fejtenem

*

Omega –

Ismertem egy lányt

Hm A

Ismertem egy lányt

G F#

Kedves volt és szép

Hm A

Szemében mindig

G F#

Különös fény élt

Hm F#

Arca halvány volt

E Hm

Sose tudtam miért

Hm F#

Mint a sápadt Hold

E Hm \

Messzi útra tért

F# \

F#

Belvárosban jár

F#

Kirakatban áll

F#

Megtekinthető

F#

Mint egy drágakő

Hm

Belvárosban jár

Hm

Mindenkire vár

Hm

Mindenkire, és ezt tudja

Hm

Soha nem vár senkit vissza

F# - Hm Em - F#

Nincs, ó nincs, ó senkije sincs már

F# - Hm (Em-) F# \

Nincs, ó nincs, ó senkije sincs már

Ismertem egy lányt

Kedves volt és szép

Arca köddé vált

Nem ismerem rég

Mosolyán közöny

Szeme villant még

Tán egy fagyott könny

Csillog mint a jég

F# \

Belvárosban jár...

F#

Ismertem egy lányt

Hm

Ismertem egy lányt

F#

Ismertem egy lányt

Hm

Ismertem egy lányt

F#|=Hm|=F#|=Hm| F#|

*

Pont

ott és akkor

nem vagy boldog,

de régebben az voltál,

és majd később az leszel...

De majd ha elvégzed az iskoláidat,

de majd ha megtalálod az igazi társad,

de majd ha bajnok lesz a csapatod,

de majd ha megbukik ez a kormány,

de majd ha megnyered a lottó ötöst...

*

Akinek

nem ismerjük

közelről az életét,

az iránt zavartalanul

táplálódnak előítéleteink...

De ugyanígy képzelhetjük

egy távoli valakiről, hogy

neki biztos valamilyen

különlegesség miatt

lehet olyan "sikeres",

olyan rendben az élete:

ő burokban született,

ő a sors kegyeltje,

netán ő maga sem

normál ember, de félisten...

Ez rögtön felmentést ad nekünk:

Ő nem követhető!

*

Nincs

nagyobb

személyes kihívás

mint amikor velünk hasonló helyzetű

vagy pláne nálunk rosszabb sorsú ember

elégedetten, lelki békében, teljes örömben él -

megzavarja önáltató magyarázkodásunkat,

hogy miért is nem vagyok/lehetek én boldog...

Sokszor az első reakciónk, hogy kétségbe vonjuk:

"Nem hitelesített ez a világszám!"

*

Messziről

jött ember,

azt mond,

amit csak akar -

de egy családban,

egy gyülekezetben

mindenki ellenőrizheti,

hogy vizet prédikálsz

és bort iszol vagy nem iszol?

*

Mikor és

meddig volt

a fehér testbőr

az előkelő szín,

s a lebarnultság

a paraszti munka szégyenjele,

s ez mikor fordult meg

pont az ellenkezőjére,

kenyeret adva így a szoláriumoknak,

s a téli egzotikus utazásokat szervezőnek...

*

Önleleplező,

amikor valaki

annak örül,

szinte már büszke is rá,

amiről vagy nem tehet,

vagy ami neki könnyű volt:

például, hogy ő nem cigány,

nem szegény, nem homokos -

ha mást lefelé nyomsz,

te nem kerülsz feljebb!

*

Egyfelől

annyira hiszünk a szerencsében,

hogy képesek vagyunk lottóra stb. költeni,

másfelől meg egyáltalán nem akarjuk észrevenni,

hogy milyen szerepet játszott a szerencse abban,

hogy még élünk, van munkánk, van házunk stb. -

elfojtjuk magunkban azt a kínos gondolatot,

hogy mindez egy pillanat alatt odalehet...

*

A

legnehezebb

azokkal az emberekkel,

akik nincsenek tisztában rovott múltjukkal,

vagy úgy tesznek mintha hibátlanok lennének,

s az igazság bunkójukkal mindent szétvernek,

ahelyett, hogy ők is a nyakukat nyújtanák,

mint akik maguk is jócskán irgalomra szorulnak

(Rilke írja: nincs kegyetlenebb az angyaloknál)

*

Csak

az ember

lehet boldog,

Isten nem, mert nem veszítheti el,

mert a boldogság is kegyelmi állapot,

a boldogság ki nem érdemelhető ráadás,

amikor küszködünk új s újabb célokért,

ami csak gyarló halandó osztályrésze:

de jó, hogy nem vagyok isten...

*

Milyen

rossz lenne

halhatatlannak lenni,

hisz túlélnénk minden barátunkat,

és ha viszont mindenki az lenne,

akkor nem lenne tétje semminek,

nem lenne elmulasztható alkalom,

nem lenne életreszóló súlyú döntés,

nem lenne más csak frivol játék...

*

A foci

az egyik legplebejusabb játék,

olcsó játék, de nem hülye gyerekeknek -

ha egy labda egy kis szabad földterület van,

akkor már minden van, a többi csak rajtunk múlik:

hogy tudunk egy időre összetrombitálni elég társat,

akinek már csak egy ócska tornacipőre van szüksége...

*

A sport,

s azon belül

például a foci mintát ad,

hogyan törekedhetünk az esélyegyenlősítésre,

ami társadalmunkban élő eszmény, égető szükség:

a szabályok mindenkire egyformán vonatkoznak,

a mérkőzések nulla-nulláról, tiszta lappal indulnak,

a csapatok létszáma azonos, súlycsoportjuk hasonló -

a grundon még "fórt" is kap a gyengébbnek tűnő fél...

*

Ha

elosztogatom

a vagyonom, koldus leszek,

ha mindenki szeretheti a babám, akkor kurva lesz -

de a szépségében minden fogékony gyönyörködhet,

ahogy a magánházam szép épülete mindenki öröme.

A szellemi kincsek közkinccsé válása

elvileg nem csökkenti értéküket - sőt:

a folyamat annak is a jele lehet, hogy

a mű telitalálat, a dalból „sláger” lesz:

a népdalainkon meg is tapasztalhatjuk, hogy

ez a közkézen-forgás milyen gyémántot csiszol...

*

Egy dolog

a siker, a népszerűség,

s egy másik a dicsőség -

de a kettő nem zárja ki egymást:

lásd például Petőfi Sándor esetét,

de Szókratész és Jézus is

sikeres volt egy pályaszakaszán,

igaz, mindkettőjüket halállal büntették...

De az is igaz, hogy ma is

él és hat szellemük, életpéldájuk!

Sokan áltatják magukat

sikertelenségüket tapasztalva,

hogy ez biztos jele a nagyságuknak –

és ez fordítva is igaz!

*

*

Régen rossz

annak a kornak,

annak az országnak,

ahol a tudós, a bölcselő,

a művész, a szellemi elit

betegesen tartózkodik-irtózik

a közérthetőségtől-közélvezhetőségtől,

aminél csak az lehet még rosszabb,

ha az értelmiségi a homlokára nyálazott bankóért

bármit és bárhogy eljátszik, amit a fizető úr rendel...

*

Szerencsés dolog,

ha egy ideig megtapasztalhatod,

milyen a koldusélet s milyen a királyfiság,

az egyiktől nem fogsz annyira rettegni,

a másik után pedig nem fogsz úgy epekedni -

koldus bárki önként is lehet, kíváncsiságból stb.

de a felső tízezer meglehetősen exkluzív klub:

itt csak a képzelőerő, ill. a film/regény segít,

hogy ne áltathassad magad akár életfogytiglan:

boldog lennék, ha én is közéjük tartozhatnék...

*

A

modern

háborúk jellegzetessége,

hogy egyre több a civil áldozat

relatív és abszolút értelemben is,

illetve több mint a katonai áldozat?

A II. világháborúban kezdődött ez el:

haláltáborok, hadifoglyok, malenkij robot,

és pl. London, Tokió, Drezda stb.

és persze Hiroshima, Nagaszaki

bombázása...

*

A munkamániások

a szalonképes szalonbetegek

most megjelent könyv címe.

A munkamániásoknak

nem nagyon van humorérzékük

és nem szeretnek játszani,

sajnálják rá az idõt,

illetve a játékot is munkává,

teljesítményhajszává "varázsolják",

nem tudnak veszíteni,

örökké elégedetlenek

magukkal és társaikkal...?

*

Jaj

annak a népnek,

amelyik elvesztette

- hagyta elvenni –

a humorérzékét,

kiengedte kezéből

a szellemi hatalom

e régi jó csodafegyverét,

illetve már csak kormány-

vagy ellenzékpárti humoristák

politizálgató poénjain nevetgél.

Mitől sem fél jobban a zsarnok

mint épp a nevetségessé válástól!

*

Hol vannak

azok a jóbarátok,

akiket tréfás-komolyan

be lehet ugratni,

az ugratás jól ki van eszelve,

pont az ő személyre szabott,

amiben ő is pont magára,

a gyengeségére ismer benne

s végén mégis együtt nevetünk...

(lásd pl.: Kosztolányi-Karinthy eseteit)

*

Mennyire más

az imádkozás mint a gyónás,

hisz az utóbbinál tudod, mi terhel,

„csak” nyíltan be kell vallanod,

míg az előbbinél ott és akkor,

abban az átszellemült állapotban

fedezed-feded fel magad előtt is,

mit is kérsz/kapsz istentől...

*

Politikusok

közös imára jelentkeznek...

tudják-e vajon, mit kockáztatnak,

hiszen aki imádkozik, az nem beszédet mond,

ha tényleg átadja magát az imádság lelkének,

akkor a végeredmény őt magát is meglepi,

tudat alá fojtott bűnök is megvallódhatnak...

*

Az

írás

is lehet

imádságos szellemű gyónás,

sőt: ha egyáltalán nem az,

akkor megette a fene az egészet,

akkor csak játék a szavakkal,

vagy kizzadt önigazolás,

mint oly sok politikus

diplomatikus emlékirata -

tisztelet a kevés kivételnek,

de ehhet olyan formátumú államférfi is kell,

mint amilyen a mélyen hívő II. Rákóczi Ferenc volt...

*

A vádlottat,

az elfogott kémet

kínvallathatják,

hogy mindent bevalljon,

akár olyat is,

amit el se követett –

bagy amit nem is tud..

Az adónkat is bevalljuk,

ez is egy kellemetlen kötelezettség,

legalábbis ma kevesen teszik jószívvel,

kevesen büszkék rá, hogy nagy adófizetők...

A vallomás műfaja az irodalomban

a nyílt gyónásra utal, Szen Ágoston-Augustinus

könyvcíme nyomán, amikor eltitkolt

"magánbűneinket" tárjuk fel...

*

De

miért beszélünk

"szerelmi vallomásról" -

miért oly nehéz ez,

mi ebben a kínos, terhes?

Van-e szerelmesebb vallomás,

mint egy szál virág és semmi más...

Sok közvetett,

de nem egyértelmű jelzést adhatunk,

amit a címzett elért, ha akar,

de mi kihátrálhatunk...

Ha viszont vallunk,

akkor teljesen kiszolgáltatódunk:

a megalázó elutasítás után

már reményünk sem élhet...

*

He

túlalszod magad,

dupla időt veszítesz az életedből,

nemcsak már eleve mínusszal indulsz,

sosem éred utol magad, csak kapkodsz,

és mivel nem frissen, de kábán ébredsz,

még a napod első órái is csak félértékűek...

*

Ha

az éjt nappallá teszed,

sajnálod az időt az alvásra,

az neked egy „kidobott idő”,

két végéről égeted a gyertyát,

jó eséllyel igen korán halsz meg,

kettétörik, félbemarad életed/műved...

*

Tessék

versenyezni

és győzzön a jobbik!

Igaz, hogy téged legyengülten

és csupasz kézzel löknek be

a kiéheztetett vadállatok elé,

dehát mégis kaptál egy esélyt –

magadra vess, ha nem éltél vele...

(Vagy a privatizálás-kifosztás után

kellene helyet állnod a piaci versenyben)

*

Egydimenziós

rekordhajszás,

teljesítménykényszeres,

mennyiségi paraméteres

életszegényítő és torzító

Nyugati civilizáció/kultúra:

ki fut a leggyorsabban,

ki eszik többet versenyben,

ki szeretkezik hamarabb és többet stb.

*

Amikor

egy gyerek először felfogja,

hogy valami visszacsinálhatatlan,

amikor rá kell döbbenjen,

hogy az élet nem játék:

az eltaposott hangya

nem támad fel –

nincs több élete...

*

Mint

a mesében:

jótettért jót várj,

de ne attól, akivel te jót tettél,

illetve olyannal is tegyél jót,

akitől teljesen valószínűtlen a viszonzás,

s azután te lepődsz meg a legjobban:

gondoljunk a kisegér és az oroszlán meséjére...

*

Répahúzás

A mesék üzenete

a kicsiknek, gyengéknek:

van, amikor pont te hiányzol,

hogy kihúzzák a nagy répát a földből,

ami nélkül most éhen halna a család,

pótolhatatlan lehet a közreműködésed

*

Addig

nyújtózkodj,

amíg a takaród ér...

Igen, igen, hát persze,

de amikor oly régen vágytál

annyi lerobbant keleti tragacs után -

egy teljesen új, szép és takarékos autóra,

és már önerő sem kell, casco sem kell stb. -

elborul az agyad, bedőlsz a reklámnak,

majd bedől a hiteled: se pénz, se autó...

*

Nem lehet

a tűzzel játszani,

avagy: vigyázz, mert úgy maradsz!

A 22-es csapdája c. regény főhőse

Yossarian bemenekül a hadikórházba,

ahol egy ügyes szimuláns fekszik mellette -

csak akkor döbben meg, de akkor nagyon,

amikor a szimuláns reggelre meghal...

*

Egy szegény

ember vagy asszony

csak keveset adakozhat,

sose adhat ő annyit

mint gazdag embertársa, honfitársa?

Szűken nézve tényleg kevesebb

a két fillér a két forintnál,

mégpedig százszor kevesebb.

De ha valaki

a neki is szükségesből ad,

az aránylag sokat ad,

az nem egyenlő vagy több azzal,

amikor valaki a feleslegéből ad,

abból is aránylag keveset?

(Most arról nem is beszélve,

hogyha valaki a rablott kincsekből

filléreket hála-rebegésért jótékonykodik...)

*

Csillagok útján

Omega

Úgy indultam el, hogy tudtam, hosszú lesz az út

Nem jelentett jövőt a kettészakadt múlt

Kötözték kezem-lábam buzgó jóslatok

Maradjak veszteg, messze úgysem juthatok

Nem tarthatott vissza engem senki sem

Az életemen kívül nem volt mit vesztenem

A szürke felhőket rég elfújta a szél

A megtett útról már a hírmondó beszél

Csillagok útján, csillagok útján

Oly távol, messze még a cél

Csillagok útján, csillagok útján

Meghal, ki továbbmenni fél

Ott jártam én, hol eddig senki se járt

A napközelben senki nem ismer határt

Vakító fénysugártól káprázik szemed

És minden lépésedért meg kell küzdened

Sarkamról lerázom a csillagok porát

Tejfehér ködben indulok tovább

Napfoltos arcom az égnek fordítom

Kilenc bolygó súlyát tartom vállamon

Csillagok útján, csillagok útján

Oly távol, messze még a cél

Csillagok útján, csillagok útján

Meghal, ki továbbmenni fél

https://www.youtube.com/watch?v=iJicWMT9j8g