Bölcsek-balgák és boldog-boldogtalanok

Táltos paripák helyett állatorvosi lovak

Jóisten országai helyett földi-égi poklok

Életminőség vizsgálódás magyar nyelven

Életbölcsesség/boldogság kereső/találó ABC

Szellemi segítségek a teljességre törekvőknek

(Ki-talált velős versek, gondolatok, jellemrajzok,

igék, példabeszédek, mesék, közmondások, viccek)

VII.

Boldog, szomorú dal

Van már kenyerem, borom is van,

van gyermekem és feleségem.

Szívem minek is szomorítsam?

Van mindig elég eleségem.

Van kertem, a kertre rogyó fák

suttogva hajolnak utamra,

és benn a dió, mogyoró, mák

terhétől öregbül a kamra.

Van egyszerü, jó takaróm is,

telefonom, úti bőröndöm,

van jó-szivű jót-akaróm is,

s nem kell kegyekért könyörögnöm.

Nem többet az egykori köd-kép,

részegje a ködnek, a könnynek,

ha néha magam köszönök még,

már sokszor előre köszönnek.

Van villanyom, izzik a villany,

tárcám van igaz színezüstből,

tollam, ceruzám vigan illan,

szájamban öreg pipa füstöl.

Fürdő van, üdíteni testem,

langy téa beteg idegeimnek,

ha járok a bús Budapesten,

nem tudnak egész idegennek.

Mit eldalolok, az a bánat

könnyekbe borít nem egy orcát,

és énekes ifjú fiának

vall engem a vén Magyarország.

De néha megállok az éjen,

gyötrődve, halálba hanyatlón,

úgy ásom a kincset a mélyen,

a kincset, a régit, a padlón,

mint lázbeteg, aki föleszmél,

álmát hüvelyezve, zavartan,

kezem kotorászva keresgél,

hogy jaj, valaha mit akartam.

Mert nincs meg a kincs, mire vágytam,

a kincs, amiért porig égtem.

Itthon vagyok itt e világban,

s már nem vagyok otthon az égben.

Kosztolányi Dezső

*

Evidens önsorsrontás

A nyilvánvaló balgaságainkra

hamar rájöhetünk,

akár tanmesékből,

akár más példáján okulva,

ahogy reflektálunk

eleddig mindezidáig teljesen

természetesnek vett szokásunkra,

amikor ráeszmélünk,

hogy mindez másképp is lehetne,

és nem tudjuk megindokolni,

hogy miért így és nem másként van…

*

Rafinált önbecsapások

Más a helyzet az önáltatásokkal,

az úgynevezett élethazugságokkal.

Ha valaki párkeresés helyett

az egész világot akarja megtéríteni,

A háta mögött levő istenért

megkerüli az egész Földet,

Az nehezebben látja be, hogy

mindez heroikus pótcselekvés.

*

Ki van

nagyobb bajban?

Sokféle embernek nehéz segíteni:

Pl. annak, aki röstell szólni,

hogy szüksége van rá.

Vagy annak,

aki nem akar magán segíteni.

Vagy beleharap a segítő kézbe.

És a többi.

De talán a legnehezebb

annak, aki nem is tudja,

hogy mennyire segítségre szorul,

Sőt: ő aggódik érted,

hogy mindjárt elkárhozol…

*

Szirénhangok

Evezz, evezz az Élet tengerén,

de soha ki ne köss a Szirén szigetén.

Kinek jobb, ha betömi ott a fülét.

Kinek javára van, ha meghallgatja,

de előtte kötöztesse ki magát,

és hatalmazza fel a többieket,

hogy kifejezett kérésére se oldják fel!

*

Teher alatt

nő a pálma?

Milyen jó, hogy érzem:

mennyi terhet bírok el,

mennyi a testem max. terhelhetősége

rövid- illetve hosszú távon és ideig...

Tudom, hogy nem feszíthetem túl a húrt,

mert akkor holnap/jövőre összeroppanok.

Viszont tehermentesíthetem magam,

ha nem egyszerre viszek el mindent,

ha élek az egyszerű gép, pl. a kerék előnyével,

vagy ha másokkal megosztom a nehéz munkát...

*

Jelen

nem levő

Vagy a soha nem volt,

ill. az időtávolság miatt

megszépített korba vágyódsz,

vagy olyan utópiáról ábrándozol,

ami nincs kapcsolatban azzal,

ahogy te itt és most élsz,

ami semmire nem kötelez,

s így passzív sóvárgásra

kárhoztatod magad.

*

Kis

és nagydolog

A biztonsági öv be nem kapcsolása miatt

azonnal megbírságol az állam éber rendőre,

de abban már senki nem gátol meg,

- hacsak nincs egy nagyon jó barátod! -

hogy minden ingóságod-ingatlanod eladd,

s a pénzt a szerencsejáték vesztőhelyein hagyd...

*

Egyik

végletből a másikba

Hol annyira megbízol

az embertársaidban,

hogy a kulcsot

a lábtörlő alatt hagyod,

s ezt még ki is írod

nagybetűkkel az ajtófélfára,

hol meg minden perccel/fillérrel

elszámoltatod az élettársad,

ill. még a pincsikutyád se

bízod rá a jószomszédra...

*

Elvárás és megfelelés

Arra vagy a legbüszkébb,

hogy életed végégig

egy helyen dolgoztál,

kiváló dolgozó, a munka

hőse, élmunkás voltál,

brigádversenyt nyertél,

munkafegyelmi ügyed

soha nem volt,

betegség miatt

se hiányoztál

stb. stb. stb.

De hogy mit is csináltál

40 évig, soktízezer órán át –

gyerekeidnek se mesélted el,

akikért amúgy feláldoztad hivatásod…

*

Leépítő munka

Olyan a munkád/melód,

ami pár év alatt leamortizál,

testcsonkító és lélekölő, szellemirtó,

s ha elhasználódsz, akkor eldobnak,

mint egy kicsavart citromot, igáslovat...

*

Időmérleg

ott/anno és itt/most

A Kalahári sivatag bennszülöttei

kb. napi két órát fordítanak arra,

hogy előteremtsék életszükségletüket,

nekünk meg jó, ha ennyi marad

az ún. szabad időből...

*

Sok kicsi sokra megy

ha sokáig csepeg a víz, kivájja a kősziklát is...

ha minden honfitársadtól csak évi 1 forintot kapnál...

ha minden nap csak egy oldalt írsz meg a művedből...

ha minden törpe rátámad a - szundikáló - Gulliverre...

ha mindenki egy párt jelöltjére adja le a voksát...

ha minden nap csak egy eltűnt ismerősöd hívod fel...

*

A kicsi, ami nagy

Nincs olyan kicsi segítség,

ami ne lehetne életmentő -

ha a sivatagban egy pohár víz hiányzik,

ha már csak egy krajcár híja van a hétnek,

ha a fuldokló egy szalmaszálba kapaszkodik,

ha még pont a kisegér ereje kell a répakihúzáshoz,

ha a kisegér tudja kirágni az oroszlánt a hálóból stb.

*

Még nem jó, már nem jó

Üres gyomorral nem lehet filozófálni,

de degeszre tömött hassal sem gondolkodni -

életünk ilyen optimalizációs döntések sorozata:

mi az ami kevés, mi az elég, s mi a már sok/káros:

tudnod-érezned kell, hogy mi a te helyes mértéked,

hogy még egy kicsit éhesen tudj felállni az asztaltól,

hogy még egy kicsit álmosan tudj felkelni az ágyból -

ne légy kialvatlan, de el se aludd az eszed,

ami dupla idő/életveszteség...

*

Téves diagnózis, műhiba

A boncolások állítólag arról tanúskodnak

(tanúskodnának, ha a boncolók beszélnének)

hogy a betegek legalább 20%-át

rosszul diagnosztizálják, félrekezelik?

Egy morbid vicc jutott erről eszembe:

- Pista bácsi, van egy jó és egy rossz hírem...

- Mondd a rosszat előbb, essünk túl rajta...

- Tévedésből a jó lábát vágtuk le...

- És mi a jó híre doktor úr?

- A beteg lába szépen gyógyul...

*

Jó-

szerencséből bal

A mesék ősi bölcsessége szerint

a szerencse forgandó

és nem személyválogató,

mindenkit meglátogat,

csak jól kell tudni élni vele,

mert a bölcsnek hasznára van,

a bolondnak még kárára is lehet.

Igaz ugyan, hogy az aranyhal

a telhetetlen feleség miatt

a halászt a viskójába rakta vissza.,

a kiinduló helyzetébe,

de ez már nem ugyanaz volt,

mert megtapasztalta a jobbat,

és tudja, hogy mit veszített...

*

Három

kívánság

Nem mert

nagyot álmodni-kívánni

a mese szegény öreg embere

s csak egy kolbászt kért elsőre

a váratlanul betoppanó jótündértől -

ekkor házisárkánya egyből megátkozta,

s azt a rosszat kívánta neki,

hogy - világ csúfságára -

ragadjon hozzá az orrához,

s az ige testté lőn...

Mentve a menthetőt,

a harmadik kívánságukat

arra kellett pazarolniuk,

hogy az váljon le onnan...

Így oda jutottak,

ahonnan indultak.

Illetve mégsem,

mert elpazarolták

ezt a ritka, egyszeri nagy esélyt!

*

*

Ki a magyar?

Ki a magyar hát, cimbora?

Te, vagy én? Vagy a harmadik?

Nosza döntsük el szaporán,

míg el nem süllyed a ladik!

Ragadjunk hát lapátot, csákányt,

evezőt! Eb ura fakó!

Így csináljuk már ezer éve,

ez hát nekünk való!

Aztán, ha majd holt tetemünket

kiveti a víz a partra:

magyar leszel Te is, én is,

a harmadik is, mind, mind, kit halva,

bevert fejjel, némán, gyászban

fektethetünk a ravatalra.

Wass Albert

*

*

Számadás

a talentumról

Hát nem égbekiáltó

szörnyű igazságtalanság,

hogy egyikünk csak egy,

másikunk két vagy több

talentumot kapott?

Csak az lehet boldog,

aki legalább kettővel indul?

De mennyivel könnyebb

az egyet megduplázni?

Mily könnyen lehet

a nagy tehetség áldásából átok?

És Jézus példabeszéde szerint is,

mindenkitől csak azt fogják számonkérni,

hogy ő hogyan gazdálkodott

a rábízott talentumokkal!

Akinek többje van,

az többre is kötelezett –

noblesse oblige...

*

Másért

vagy önmagáért?

Minden valami másért akarunk,

mi az, amit csak önmagáért,

ami már nem eszköz más célhoz?

Szabad, egyenlő, testvér akarsz lenni?

Vagy gazdag, híres és hatalmas?

Mi leszel, ha nagy leszel?

Erre valami foglalkozással,

hivatással felelünk!

Ha megkérdezzük a szülőt,

hogy mi legyen gyerekéből,

akkor mi jobbat válaszolhat annál,

hogy boldog ember legyen és maradjon...

*

Eszköz és (vég)cél

Miért kelsz fel minden nap reggel?

Miért mész el hétköznap dolgozni?

Miért akarsz pénzt keresni?

Miért akarsz öltözködni, enni és utazni?

Miért akarsz gyereket vállalni és felnevelni?

Hogy azután minden nap munkába indulhass?

Van valami végcél, amihez ezek eszközök-részcélok?

*

Tudásunk alapja

Meddig lehet kérdezősködni,

Meddig nem öncélú kételyeket kifejezni:

amit tudni vélsz, azt honnan tudod?

Végtelen regresszusba kerülünk?

Vagy megpróbálunk a bizonyítandóval bizonyítani?

Vagy kilépünk ebből a dimenzióból egy másikba?

Értelmetlen kérdezni:

honnan tudod, hogy hideg a sör?

Ezt nem tudom, hanem érzem.

*

First thing first

Mit is kellene először megcsinálni?

Először kitakarítani vagy inkább megmosakodni?

Vagy mindezek előtt még kiszaladni a boltba?

De nem volna előrébbvaló megsétáltatni a kutyát?

Ha már felöltöznél, többféle sorrend is jó lenne,

csak már végre elkezdenél valamit,

de így csak a tett halála lesz

a sok okoskodás...

*

Buridán szamara

Amikor a szamár

nem tud dönteni két egyforma

nagyságú és illatú stb. széna között

mert csak az egyiket ehetné meg -

és így a végén a döntés-

képtelenség miatt éhenhal

(Két szék között a pad alatt,

két vőlegény közt vénlány marad...)

*

A bizonyítás terhe

Bizonyítsd be, hogy

a lopást nem te követted el,

ellenkező esetben

bűnösnek veszünk és elítélünk...

Inkább bűnhődjék száz ártatlan,

minthogy egy bűnös is megússza...?

Mi nem vélelmezzük az ártatlanságot.

Vagy vesd magad alá "istenítéletnek",

például tüzes vas/vízbedobási próbának,

s ha Isten csodát tesz, akkor felmentünk...

*

Destruktív rivalizálás

Nemes az a versengés,

ahol pl. két sportoló vagy focicsapat

a másikat rendszeresen kihívja mérkőzésre,

ami mindkettő testi-lelki képességeit fejleszti...

De ha például egymást meccs alatt lerugdossák,

vagy a lelki hadviselésre pazarolják energiáikat...

*

A nevető harmadik

Ha két barát udvarol egy lánynak,

és mivel szerelemben nincs barátság,

akkor könnyen járhatnak úgy, hogy

valamiféle párbajra hívják ki egymást,

amiben mindketten felőrlődnek, leépülnek,

és egyiküké sem lesz az imádott hölgy...

*

Hiúsági kérdés

Két kicsi kecske baktat a hídra,

egyszerre érnek oda,

de csak egy tudna átmenni...

Ők presztízskérdést csinálnak abból,

hogy ki érkezett oda elsőnek...

Egyik sem enged, mindkettő szenved:

egyszerre indulnak egymással szemben,

a híd közepén összeöklelnek,

majd együtt esnek-vesznek...

*

Antropogenezis

Az egyik állat nagyobbat ugrik,

a másik gyorsabb vagy repülni tud,

a harmadik kétéltű és szaporább is,

a negyedik erősebb és hosszabb életű -

s mégis az emberállat a teremtés koronája?

Többet ésszel, értelemmel és szívvel, mint erővel...

*

Eszközhasználat

Többet ésszel mint erővel...

Hiába rohansz minden erőddel végkimerülésig,

én két keréken lazán tekerve simán lekörözlek...

Hiába vagy ma te a világ legerősebb embere,

egy egyszerű géppel, egy emelővel túlemellek...

*

Jelenlét

Létszámellenőrzés - ki van jelen?

Aki csak testben van jelen? (absent minded)

És aki a múltjában, a nosztalgiájában "él",

vagy aki csak fantaszta terveiben, a jövőben?

(Most élj: itt és most ragadd meg a napot!)

*

Oltár és áldozat

Csak ember lehet az,

aki egy szent eszme oltárán

jobb híján a vértanúságot választja,

aki nem akarja túlélni becsülete elvesztését

(Önmagunk megölése nem mindig

ön-gyilkosság és így nem bűn, de erény!?)

És aki feláldozza életét másokért?

Ezt a egyes hangya is megteszi,

hogy a hangyaboly, a faj túléljen.

*

Egyetlenegy

Először és utoljára

születek, élek és halok,

egy életem, egy halálom van,

ezért ez a legértékesebb dolog -

az égő házból először magamat mentem,

s nem „pótolhatatlan” vagy pótolható javaimat...

*

Életet adni és kapni

Ha gyermeked vagy unokád születik,

egy kicsit te magad is újrakezdheted életed,

és okot - esetleg ürügyet - találhatsz arra,

hogy megint ugrabugrálj, hemperegj, hülyéskedj

vagy mesélj, énekelj, játsszál, bábozz stb. stb.

*

Törpe és óriás

Kis kerti törpe

vagy a Mindenségben,

akinek élete egy hajszálon függ,

és ugyanakkor élet és halál ura:

minden nap újra dönthetsz és döntesz

az általad gaznak-kártevőnek ítélt

növények és állatok sorsáról...

*

A halál játéka

Milyen kíváncsi lennék rá,

hogyan fogadnák ismerőseim

a halálhíremet,

ki milyen nekrológot írna,

ki hogyan bánná színleg,

hogy éltemben részvétlen/ellenséges volt -

de azért mégsem játszhatom el, hogy meghaltam...

(És ha más tévedésből/tréfából a halálhírem költi?)

*

Próba alá vetve

Hogy igazi-e az arany, a gyémánt,

annak vannak bevett próbái, tesztjei -

ugyancsak vannak a barátságnak, szerelemnek,

de ezt nem lehet mesterségesen előállítani,

nem szabad emberekkel kísérletezgetni...

De ha egy olyan fájó igazságot kell közölnöd,

aminek elhallgatása barátod romlásba döntené,

de ami a kapcsolatotok szakadásához vezethet…

*

Barátság teszt

Ha nem kerülsz nagy bajba,

sohasem tudhatod meg,

hogy ki az igazi barátod,

s ki csak szesztestvér, élősködő?

De ahhoz még sincs jogod,

hogy kísérletezzél vele,

és elhitesd vele pl. azt, hogy

most tűzbe kéne tennie a karját érted...

*

Érdem és kegyelem

Felkészülhetsz a meccsre,

jól időzítheted a formád,

mindent beleadhatsz és

még jól is mehet a játék,

s mégsem következik mindebből,

hogy akár egyetlen gólt is fogsz lőni...!?

*

Utolsóból első

Falábúból a parkett ördöge,

botfülűből nótafa,

szegénylegényből királyfi,

búskomorból életvidám,

kripliből élsportoló,

ázott verébből világszépe,

állatorvosi lóból makkegészséges,

betyárból pandúr,

gebéből táltosparipa,

írástudatlanból remekíró,

Jézusüldözőből első apostol?

*

Bolondfalva

Egy rossz alma

megrontja a mellette levő sokszázat,

ezért azt mindig ki kell venni -

ki kell venni és meg kell enni:

így mindig csak a rossz almát esszük...

*

Fogolydal

Ó nézz le édes Szűz Anyánk hű Magyarjaidra!

Vigasztaló derűs napfényt adjál fiaidra!

Kegyelmes jó anyánk, tekints a foglyokra,

Ó, nagy irgalmú Szűzanyánk, vezesd őket haza!

Messze, idegen országban szenvednek fiaink,

Benned bíznak Szűz Mária, segítsd őket haza!

Kegyelmes jó anyánk, tekints a foglyokra,

Ó, nagy irgalmú Szűzanyánk, vezesd őket haza!

Ó, tekintsd az anyák könnyét, gyermekek imáját!

Segítsd haza a fogságból fiút, testvért, apát!

Kegyelmes jó anyánk, tekints a foglyokra,

Ó, nagy irgalmú Szűzanyánk, vezesd őket haza!

Szűz Mária, Magyar foglyok védő Nagyasszonya!

Messze, idegen országban légy remény csillaga!

Kegyelmes jó anyánk, tekints a foglyokra,

Ó, nagy irgalmú Szűzanyánk, vezesd őket haza!

https://www.youtube.com/watch?v=Kt_gWdA_3pk