Koldus és királyfi: XX-XXI. sz.

Egy pokoljáró balga dudás a Földön/mennyben

Isten bölcsesség- és boldogságkereső fenegyereke

Számadás és leltár - önarc/korkép és testamentum

Egy magyar férfiember életmennyisége/minősége:

A hitvesem/élet- és házas stb. társam dicsérete - IV.

*

*

Tóth Árpád:

Esti sugárkoszorú

Előttünk már hamvassá vált az út
És árnyak teste zuhant át a parkon,
De még finom, halk sugárkoszorút
Font hajad sötét lombjába az alkony:

Halvány, szelíd és komoly ragyogást,

Mely már alig volt fények földi mása,
S félig illattá s csenddé szűrte át
A dolgok esti lélekvándorlása.

Illattá s csenddé. Titkok illata
Fénylett hajadban s béke égi csendje,
És jó volt élni, mint ahogy soha,
S a fényt szemem beitta a szívembe:

Nem tudtam többé, hogy te vagy-e te,

Vagy áldott csipkebokor drága tested,
Melyben egy isten szállt a földre le
S lombjából felém az ő lelke reszket?

Igézve álltam, soká, csöndesen,
És percek mentek, ezredévek jöttek, -
Egyszerre csak megfogtad a kezem,
S alélt pilláim lassan felvetődtek,
És éreztem: szívembe visszatér,
És zuhogó, mély zenével ered meg,
Mint zsibbadt erek útjain a vér,
A földi érzés: mennyire szeretlek!

*

*

1. Botlásom kicsinyítetted, de ha ismétlődött, négyszemközt szidtál
2. Böjtölt értem – önkéntes áldozatod értem ajánlottad a Jó Istennek
3. Bútorink, háztartási gépeink a te jóvoltodból kerültek így hozzánk
4. Buzdítottál a jóra – jobb ügyhöz méltó buzgalmam méltán felróttad
5. Bűnöm tudatára ébresztett, ha netán elkerülte volna a figyelmemet 
6. Büszke voltál, büszkén tekintettél rám – jólesőn dicsekedtél velem 
7. Céljaimhoz eszközöket javasoltál - összhangtalanságra rámutattál
8. Cerberusként vigyáztál nyugalmamra - kiszűrve a zaklatókat
9. Cipőm kipucoltad - megjavítottad – lábamat/körmeimet ápoltad
10. Cirógattál, babusgattál - kurkásztál, masszíroztál, vakargattál
11. Csak a hamis, káros illúzióimat romboltad le - de azokat porig
12. Csak Ő tud(at)ta: nemhogy parazita, de szorgos szellemi munkás vagy
13. Dicsértél – jókor és arányérzékkel, hogy ne szálljon fejembe 
14. Csatlakoztál jó kezdeményezésemhez - erősítve vállalkozásomat
15. Csillapítottad a fájdalmam - szerrel és szertelenül (katonadolog)
16. Csak velem törődve hagytad a dagadt ruhát másra, vittél a padlásra
17. Dicsérve szidtál - nem megszégyenítve, nem ironikus gúnnyal
18. Drukkolt nekem jó szerencsét kívánva: a legjobb formában legyek
19. Drukkoltál, ha „vizsgáztam”, ha mérkőzésem, megmérettetésem volt
20. Durvaságom érzékenyen csiszolgattad, faragtad, finomítottad
21. Éberen őrködtél és virrasztottál gyerekeim, szüleim betegágyamnál
22. Ébresztettél, nehogy el- és átaludjam a ritkán kínálkozó alkalmat 
23. Jó érzékkel nógattál, noszogattál, ha a restség bűnébe estem…
24. Egészséged és társadalmi-anyagi helyzeted rovására is mentettél
25. Egy mindenkiért, mindenki egyért alapon mozgósítottál értem
26. Egyenrangúsítottál, magadhoz emeltél– egyenlőként kezeltél
27. Beleélted magad helyzetembe: együtt-érezően viselkedtél
28. Együttműködtél-kooperáltál velem: a munkamegosztás előnyei
29. Eladtad értem a kincseidet, hogy kifizethesd a magas váltságdíjat
30. Elég volt egyszer szólnom - meghallottad, megjegyezted, megtetted
31. Elég volt egyszer vizsgáznom - nem állítottál naponta próbatétel elé
32. Tápláltál – elláttál élelemmel, biztosítva és kiszínezve életem
33. Élettársam voltál jóban-rosszban - fonalat adva a labirintusban
34. Elfogadtad, s igyekeztél - nem tolakodva - megismerni barátaimat 
35. Elfogadtál úgy, ahogy vagyok - nem akartál a képedre formálni
36. Elfogadtál úgy, aki vagyok - de nem vállaltál cinkosságot bűneimmel
37. Kiugrasztva a nyulat a bokorból jól „provokáltál”: elgondolkodtattál
38. Elhitetted velem: én is boldog lehetek: ma, hátrányban, balsorsban
39. Elintézted, amire kértelek - s csak azt, amire felhatalmaztalak
40. Nem hoztál kínos helyzetbe, nem állítottál kész helyzet elé…
41. Elismerted teljesítményem - de nem az én fényemben sütkéreztél
42. Elismerted, ha vétettél ellenem - megkövetve még fel is nagyítottad
43. Nem a maradék idődet kaptam alamizsnaként, de a minőségit
44. Elkísértél, ha féltem - elém jöttél, testben-lélekben mellettem voltál
45. Elkoptatta, elhasználta, lestrapálta magát, hogy nekem jobb legyen
46. Elnézte fogyatkozásaimat – de nem cinkosan, hanem kegyelmet adva
47. Előbb nekem adtál, velem törődtél - először mindig rám gondoltál
48. Előkészítettél a várható nehézségekre, de nem elriasztva-visszatartva
49. Előszeretettel viseltettél irányomba - jó értelemben kivételeztél velem
50. Eltartott mindaddig, amíg magam is ismét kenyérkeresővé váltam
51. Eltűrte gyermeteg hülyeségeim, de nem bánt velem hülyegyerekként
52. Elvállalta a fájó lelki műtétet, sejtve: haragudhatok /szakíthatok ezért

*

*

SZERETLEK, KEDVESEM!

Szeretlek kedvesem,

Szeretlek tégedet,

Szeretem azt a kis

Könnyü termetedet,

Fekete hajadat,

Fehér homlokodat,

Sötét szemeidet,

Piros orcáidat,

Azt az édes ajkat,

Azt a lágy kis kezet,

Melynek érintése

Magában élvezet,

Szeretem lelkednek

Magas repülését,

Szeretem szivednek

Tengerszem-mélységét

Szeretlek, ha örülsz

És ha búbánat bánt,

Szeretem mosolyod,

S könnyeid egyaránt,

Szeretem erényid

Tiszta sugárzását

Szeretem hibáid

Napfogyatkozását,

Szeretlek kedvesem,

Szeretlek tégedet,

Amint embernek csak

Szeretnie lehet.

Kívüled rám nézve

Nincs élet nincs világ,

Te szövődöl minden

Gondolatomon át,

Te vagy érzeményem

Mind alva, mind ébren,

Te hangzol szívemnek

Minden verésében,

Lemondanék minden

Dicsőségrül érted

S megszereznék

Minden dicsőséget,

Nekem nincsen vágyam,

Nincsen akaratom,

Mert amit te akarsz

Én is azt akarom,

Nincs az az áldazat,

Mely kicsiny ne lenne

Éreted hogyha te

Örömet lelsz benne,

S nincs csekélység, ami

Gyötrelmesen sért,

Hogyha te fájlalod

Annak veszteségét,

Szeretlek kedvesem,

Szeretlek tégedet,

Mint ember még soha,

Sohasem szeretett!

Oly nagyon szeretlek,

Hogy majd belehalok,

Égy személyben minden,

De mindened vagyok,

Aki csak szerethet,

Aki csak él érted:

Férjed, fiad, atyád,

Szeretőd, testvéred,

És egy személybe te

Vagy mindenem nekem:

Lányom, anyám, húgom,

Szeretőm, hitvesem!

Szeretlek szívemmel,

Szeretlek lelkemmel,

Szeretlek ábrándos

Örült szerelemmel!...

És ha mindezért jár

Díj avagy dicséret,

Nem engem illet az,

Egyedül csak téged,

A dicséretet és

Díjat te érdemled,

Mert tőled tanultam

Én e nagy szerelmet!

Petőfi Sándor

Debrecen, 1848 (November)

*

*

1. Elvarázsoltál – visszaadtad férfiúi önbizalmam, korrigáltad önképem
2. Elvette fölösleges-káros mankóim, hogy képes legyek felkelni és járni 
3. Elviselte, kibírta ritka-sűrű dühkitörésem: nem öntött olajat a tűzre
4. Elviseltél, ha kiállhatatlan voltam is - várva hisztim csillapodását
5. Elhívtál magaddal sétálni, kirándulni – a vad növényeket megismerni
6. Emlékeztettél még bevégzetlen küldetésemre, félbehagyott művemre 
7. Türelmesen beleélted magad nehéz helyzetembe és könnyítettél rajta
8. Energiával töltöttél fel - felvillanyoztál, izgalomba hoztál, lelkesítettél
9. Engedtél és segítettél szárnyalni, de óvtál tőle, hogy a Napba repüljek 
10. Engem magadnál különbnek tartottál – de komolyan, s nem gúnyosan
11. Engem választottál hitvesül - fogadalmad tartva rosszban is kitartottál
12. Érdek nélkül tetszettem neki, ettől tudtam jobban szeretni magam 
13. Érdekem képviselte - érvényesítette, akár ellenkezésem dacára is
14. Érdeklődést keltett - új távlatokat nyitott, új dimenziókat tárt elém
15. Értem haragudtál, nem ellenem: nem volt közönyös tévelyegve látva
16. Értékelted bölcselkedésem - vetted a fáradságot/bátorságot bírálatára
17. Értem kockáztattad kapcsolatunkat, abban bízva: majd helyre fog állni
18. Érzékenyített, szenzibilizált finom különbségtételekre, árnyalatokra
19. Folyamatosan helyreállította itt-ott kificamodott ízlésem, stílusérzékem
20. Esélyt adtál újra meg újra: végleg soha, de soha nem mondtál le rólam 
21. Esernyőt tartottál fölém - védőernyőt feszítettél csíráim, zsengéim fölé
22. Észlelte rejtett segélykiáltásom olvasva arc/testkifejezésemből
23. Észrevette, ha valami bánt - akkor is, ha előtte is titkolni próbáltam
24. Felértékelted, amit tőlem kaptál és nagyon le, amit tőled kaptam
25. Finoman, tapintatosan de határozottan emlékeztettél fogadalmaimra
26. Evangelizált - mondta a jó hírt, ha ezt akkor épp nem szívesen vettem
27. Fáradoztál értem, nem írva a munka óráit/becsülhető piaci értékét 
28. Gyógypedagógusi türelemmel kivártad, hogy önként jobbuljak 
29. Gyorsan és szívesen adtál anyagi és lelki javaidból- mikor mi kellett
30. Ha beteg voltam, mindent nekem rendeltél alá, csak ezzel törődtél 
31. Hajamnál fogva kihúztál a mocsárból, pedig majdnem berántottalak
32. Helyettem kaptad a szidást,büntetést, de mégsem árultál be
33. Hosszútűréssel elviselted rossz szokásaim - nem zsarolva változásra
34. Idejében figyelmeztettél az egyszeri és az állandó veszélyforrásra is
35. Jó szándékomban nem kételkedve int: ez az út a pokolba visz
36. Jóízű nevetésed rám ragadt, jókedved megfertőzött, s kiűzte a rosszat
37. Kérés nélkül is adtál, amikor láttad, hogy én most szégyellem
38. Kishitűségemet előttem kifigurázva segítettél legyürkőzni azt…
39. Kivártad rosszkedvem múlását, feledted, amit mérgemben mondtam
40. Kibírtál rossz passzomban, nem vetted zokon a kicsúszott bántó szavakat
41. Kivetted a szálkát az ujjamból, kihúztad a tüskét a szívemből
42. Közreműködik a napi munkámban - egyengeti utam, tolja a szekerem
43. Magad nem kímélve mindig a leggondosabb ápolásban részesítettél
44. Lemondtál kedvtelésről, pályáról, hogy én a hivatásomnak élhessek!
45. Minden támogatást megadtál, de vigyázva: tartósan ne tőled függjek
46. Nem azt akartad, hogy téged kövesselek, hanem azt, amit te is követsz
47. Nem akartad „megúszni”, kipipálva letudni „házastársi kötelességed”
48. Nem csaptál le a ziccerre - nem állt be a gúnyoló kiközösítő kórusba
49. Nem előszobáztattál, rövid mosolyszünet után már nyitva volt ajtód
50. Nem emlékeztettél folyton régi vétkeimre - nem vezetted rovásírásom
51. Nem engedted: feladva ifjúkori álmaim alkoholba fojtsam bánatom
52. Minden nap kifejezed örömöd: milyen jó hogy - neked is – vagyok

*

*

Petőfi Sándor

Mi a szerelem?

Süldő poéták, bikficek,
Ugyan ne csiripeljetek
A szerelemről! kérlek szépen
Az emberiség szent nevében,
Melyet kínpadra vonni vétek,
Kérlek, hogy azt ti ne tegyétek.
Tudjátok: melyik fán terem,
Milyen madár a szerelem?
A kotyvaszték, mit fejetek
Rosz bögréjében főztetek,
A sóhajtások galuskája
Pityergések levébe hányva,
Epedéssel megsáfrányozva
Vagy kakasdühhel megborsozva,
Oh én szerelmes istenem,
Ez még koránsem szerelem!
Még várjatok, kis bikficek,
Kissé nagyobbat nőjetek,
Hogy a szerelmet ismerjétek
És azt megénekelhessétek. -
Viselni hosszú éven át
A szívben a kétség nyilát,
Teremteni legmelegebb
Vérünkből szép reményeket,
Csak azért, hogy meghaljanak,
Hogy minden istenadta nap
Legyen egy-egy kedves halottunk,
Kit kínosan kell megsiratnunk;
A rágalomnak óriási
Kigyófarkával szembeszállni,
Eltűrni oly bántalmakat,
Mit megtorolni nem szabad,
Mert kedvesünk azé, ki bánt,
Aztán elvenni a leányt,
Eldobni érte szabadságunk,
Mely legimádottabb sajátunk,
S fölvenni a könnyű szabadság
Helyett az élet súlyos gondját,
Dolgozni napok s éjeken,
Hogy ételünk s ruhánk legyen;
S ha feleségünk tán szeszélyes,
Magunkat szabni szeszélyéhez,
Hogy már ha kell örömtelennek
Lenni egyik vagy más életnek,
Mienk legyen örömtelen...
Lássátok, ez a szerelem!

Koltó, 1847. október