Koldus és királyfi: XX-XXI. sz.
Egy pokoljáró balga dudás a Földön/mennyben
Isten bölcsesség- és boldogságkereső fenegyereke
Számadás és leltár - önarc/korkép és testamentum
Egy magyar férfiember életmennyisége/minősége:
A hitvesem/élet- és házas stb. társam dicsérete -X.
Mit tehet az ember
Bacsó Péter - Fényes Szabolcs Nem ér a nevem c. film Úgy tört rám hirtelen, alig egy perc alatt, ily gyors vesztemen ámulni nem szabad, szívünk esztelen, ha csupa nyugtalan vágy. Magasra szökik a lázad, szívedben szelíd alázat. Mi ez a furcsa varázslat? Édes lobogás, árad mint a tenger, mit tehet az ember? Megadja magát. Van mikor kegyetlen jégcsap, máskor, mint villám beléd csap. Ellene küzdeni kész vagy, mégis leigáz. Nincsen kegyelemmel, mit tehet az ember? Megadja magát. Úgy tört rám hirtelen, alig egy perc alatt, ily gyors vesztemen ámulni nem szabad, szívünk esztelen, ha csupa nyugtalan vágy. Magasra szökik a lázad, szívedben szelíd alázat. Belátod, hiába lázadsz, már nem menekülsz. Eldobva a fegyvert, mit tehet az ember? A szegény, szerelmes ember megadja magát. Magasra szökik a lázad,... ...megadja magát. Megadja magát.
https://www.youtube.com/watch?v=BOzz74tfiBg
Még jó/hála Istennek és Neki, hogy – már - nem…!
*
- Nem „röstell” bűnt vallani
- Nem kell helyette elnézést kérni
- Nem akar leuralni, dróton rángatni
- Nem szégyenkezik/dicsekszik szegénységével
- Nem provokál olyanra, amit én is bánok később
- Nem tesz megjegyzéseket könyvgyűjtésemre
- Nem sajnálja a pénzt kulturális kiadásra
- Nem csak praktikus dolgokról szeret beszélgetni
- Nem rendez az utcán ingyen cirkuszt
- Nem hanyagolja el anyai kötelezettségeit
- Nem istenhitem gyengítésén fáradozik
- Nem torkoll le
- Nem olvasgatja magánleveleimet, naplóm
- Nem számolgatja: ki hoz többet a konyhára
- Nem figuráz ki
- Nem járat le
- Nem kínoz meg (pedig tudja, mivel lehetne)
- Nem vaklármázik
- Nem hagyja lebutítani, leépíteni magát
- Nem szelektálja önkényesen tárgyaim
- Nem gyújt be a kézirataimmal – inkább fázik
- Nem akadékoskodik
- Nem akarja, hogy „csak” jóbarátok legyünk
- Nem csak a békés egymás mellett élésre törekszik
- Nem békétlen, összeférhetetlen
- Nem zökkent ki a menetemből
- Nem kéreti magát egy sétára/kerékpározásra
- Nem morog, ha ő megy kölcsön kérni
- Nem idegesíti, ha éppen kicsit félrevonulok
- Nem hamisítja meg a szavaimat
- Nem kíméli se agyát, se szívét, se kezét
- Nem tüntet vele, hogy ő most áldozatot hoz
- Nem vitatkozik a vitáért magáért
- Nem etet velem mérget, szemetet
- Nem rohangál orvoshoz, ha egyet köhög
- Nem eleve a bűnösségem vélelmezte
- Nem próbált engem büntetni
- Nem kerüli a kompromisszum keresést
- Nem lázította ellenem a gyerekünket
- Nem ássa/aknázza alá családfői tekintélyem
- Nem teregeti ki a családi szennyest
- Nem vétózza meg ismeretségkötéseimet
- Nem fél akár nagyot is változ(tat)ni
- Nem temetkezett örök gyászba
- Nem kezel szenilisként
- Nem infantilizál, nem kezel gyerekként
- Nem mindig rám vár, hogy kezdjek valamit
- Nem sértődik meg, ha találó a viccem
- Nem negatív a kisugárzása
- Nem leszívja, hanem feltölti akkumlátorom
- Nem meddő siránkozással tölti napjait
- Nem tagadja/keni rám, ha valamit elront
*
Madách Imre
A csapodár átka
Érzéseket cserélsz, mint a ruhát, Ma ezt veszed fel, holnap mást kívánnál, Amint szeszélyed súgja, s azt hiszed, Hogy néked az mind, dőre lányka, jól áll.
Most újra felvevéd szerelmem is, Ez egykor oly fehér ruhát magadra, Bár azt feledve új gyönyör között Régen pihenni lökted a porondra.
Ne bántsd, ne bántsd, mért hoznád újra fel? Jobb annak ott pihenni elfeledve, Napsúgarakból volt az szőve, és Most lássam az idők mocskát felette?
Ládd, oly nyugodt valék már, azt hivém, Szerettél egykor őszintén, leányka, S bár Isten rendelé, hogy elfelejts, A csók, mosoly igaz szívből lőn adva -
Míg most, ha látom, ismét úgy pirulsz, Mint akkor, úgy hullámzik Éva-kebled, Azt látom, óh, hogy amidőn hivék, Hogy akkor is csalatkozám tebenned. -
Miért nem hagytad e sírt meg nekem! Kacér mosollyal mit csábítsz felette? Nagy a világ győzedelmidnek, miért Nyúltál szentségtörően e kebelbe? -
Ha szívednek szerelme lámpa csak, Mely új olajjal ujolag föléled, Hogy büszke termeken ragyogjon, úgy Veled szerelmet, lány, én nem cserélek.
De azt se féljed, hogy kísérteni Jár fel talán majd megvetett szerelmem, És eltiport üdvét követeli, Melyet mosolyogva esküvél te nékem!
Nem, mint e szív képedtől puszta lett, Ugy puszta szív lesz átkod is, leányka, Te nem tanultál, csak tetszelkedést, Közted s szíved közt hízelgő had álla:
Ha majd lehullnak bájid, s elhagyott E had, szived kietlenét megérted, És életúntan és örömtelen Nyugalmat esd, csendet kér árva lelked;
De hivatásod vesztve, úgy leszesz, Mint szótlan gondolat, gyümölcstelen fa, Testetlen lélek, árván, hontalan A semmiség örvényében bolyongva.
Az édes házi kör helyett csupán Hideg halottjait leled a multnak, Míg ólomsúllyal a sír hantjai Siratlan puszta kebeledre hullnak.
*
*
- Nem gondolkodna, ha veséjét kérném
- Nem akar az igazával a földbe döngölni
- Nem hagyja abba az önképzést, tanulást
- Nem mártírkodó
- Nem ön-sajnáltató
- Nem titkolja: kimutatja szerelmét
- Nem frigid, de nem is nimfomán
- Nem pucérkodó, nem exhibicionista
- Nem várja el, hogy holtig eltartsam
- Nem kell mindenben kiszolgálnom
- Nem nekem kell a barátnőt stb. pótolnom
- Nem biztat kényelme végett megalkuvásra
- Nem hanyagolja el a szépségét ápolni
- Nem akar 60 felett bakfislányként kinézni
- Nem hivalkodó, de nem is álszerény
- Nem esik bűne és engem sem csábít oda
- Nem mondja magár rangon alulinak
- Nem fehérmájú, mindenkivel kikezdő
- Nem egy buta „falusi liba”
- Nem akart asszimilálódni az urbánus „elithez”
- Nem tagadta meg szüleit, rokonságát
- Nem a férjét felfaló fekete özvegy
- Nem játszik velem, mint macska az egérrel
- Nem tiltakozik, ha az utcán megölelem
- Nem mesél disznó vicceket
- Nem hallottam még káromkodni
- Nem ismer lehetetlent, csak tehetetlent
- Nem kedveli a – túlhajtott - nőemancipációt
- Nem ábrándozik leszbikus kapcsolatról
- Ne, legyőzni, hanem meggyőzni akar
- Nem nyitott az ún. nyitott házasságra
- Nem nyitott a szexuális perverziókra
- Nem frusztrál, hogy agresszivitást váltson ki
- Nem szegényes a szexuális fantáziája
- Nem gyes-betegségét zugivással kúrálgató…
- Nem munka-, csak állásnélkülinek látott
- Nem hátrált ki dudássorsom pokoljárásából
- Nem „ha ló nincs, szamár is jó” alapon választott
- Nem öregkorában torolná meg korábbi sérelmeit
- Nem lett férfias a klimax után sem
- Nem nyafizik, duzzog, ha nem kap meg valamit
- Nem becsmérel-ütlegel, ha épp nem hozok pénzt
- Nem igényli, hogy szépségszalonba járjon
- Nem morgó ingyencseléd, háztartási robotgép
- Nem hipochonder, szimuláns
- Nem betegeskedéssel akar törődést kicsikarni
- Nem egy túlérzékeny sértődős mimóza
- Nem jön tőle kiszámíthatatlan hidegzuhany
- Nem egy hárpia
- Nem egy fúria
- Nem egy hisztérika
- Nem irigyli a szinglik, vénlányok életét
*
József Attila
NAGYON FÁJ
Kivül-belől leselkedő halál elől (mint lukba megriadt egérke)
amíg hevülsz, az asszonyhoz ugy menekülsz, hogy óvjon karja, öle, térde.
Nemcsak a lágy, meleg öl csal, nemcsak a vágy, de odataszit a muszáj is –
ezért ölel minden, ami asszonyra lel, mig el nem fehérül a száj is.
Kettős teher s kettős kincs, hogy szeretni kell. Ki szeret s párra nem találhat,
oly hontalan, mint amilyen gyámoltalan a szükségét végző vadállat.
Nincsen egyéb menedékünk; a kés hegyét bár anyádnak szegezd, te bátor!
És lásd, akadt nő, ki érti e szavakat, de mégis ellökött magától.
Nincsen helyem így, élők közt. Zúg a fejem, gondom s fájdalmam kicifrázva;
mint a gyerek kezében a csörgő csereg, ha magára hagyottan rázza.
Mit kellene tenni érte és ellene? Nem szégyenlem, ha kitalálom,
hisz kitaszit a világ így is olyat, akit kábít a nap, rettent az álom.
A kultura ugy hull le rólam, mint ruha másról a boldog szerelemben –
de az hol áll, hogy nézze, mint dobál halál s még egyedül kelljen szenvednem?
A csecsemő is szenvedi, ha szül a nő. Páros kínt enyhíthet alázat.
De énnekem pénzt hoz fájdalmas énekem s hozzám szegődik a gyalázat.
Segítsetek! Ti kisfiuk, a szemetek pattanjon meg ott, ő ahol jár.
Ártatlanok, csizmák alatt sikongjatok és mondjátok neki: Nagyon fáj.
Ti hű ebek, kerék alá kerüljetek s ugassátok neki: Nagyon fáj.
Nők, terhetek viselők, elvetéljetek és sirjátok neki: Nagyon fáj.
Ép emberek, bukjatok, összetörjetek s motyogjátok neki: Nagyon fáj.
Ti férfiak, egymást megtépve nő miatt, ne hallgassátok el: Nagyon fáj.
Lovak, bikák, kiket, hogy húzzatok igát, herélnek, rijjátok: Nagyon fáj.
Néma halak, horgot kapjatok jég alatt és tátogjatok rá: Nagyon fáj.
Elevenek, minden, mi kíntól megremeg, égjen, hol laktok, kert, vadon táj –
s ágya körül, üszkösen, ha elszenderül, vakogjatok velem: Nagyon fáj.
Hallja, mig él. Azt tagadta meg, amit ér. Elvonta puszta kénye végett
kivül-belől menekülő élő elől a legutolsó menedéket.
1936. október-november
|