Koldus és királyfi: XX-XXI. sz.
Egy pokoljáró balga dudás a Földön/mennyben
Isten bölcsesség- és boldogságkereső fenegyereke
Számadás és leltár - önarc/korkép és testamentum
Egy magyar férfiember életmennyisége/minősége:
A hitvesem/élet- és házas stb. társam dicsérete -XIII.
Reviczky Gyula Agglegény karácsonya Ha elközelg a szent karácsony (Örömnek éje, áldalak!) S angyalka jár kis csöngetyűvel, Hol gyermekek zsivajganak: A házhoz tartozók szemében Mosolygó békefény derül. Mindenki vígad a családban, Az agglegény busúl csak egyedül. Vannak talán jó ismerősi, A kik meghívják szívesen? Mit ér! az agglegény e körben Karácsony-este idegen. Az egygyé tartozó családdal Érzése, kedve nem vegyül. Csak elmereng, busul magában. Mily szomorú sors lenni egyedül. És mennél hangosabb a kis kör, Annál inkább elmélyed ő. Az ifjuság elszállt fölötte. S ki még hozzá megy, lesz-e nő?... Óh, mert olyan sivár az élet Feleség és család nélkül. Köznapnál szomorúbb az ünnep, Nem izlik a falat sem egyedül. Leverten tér rideg lakába, S vádolja némán önmagát: Elvesztegetted ifjuságod', S ujat az ég többé nem ád. Azzal kérkedtél, hogy szabad vagy, Nyüg nélkül élsz, függetlenül... Ah, annál nehezebb leszen majd Utód nélkül halnod meg egyedül!
*
Még jó/hála Istennek és Neki, hogy – már - nem…!
*
- Nem humor-érzéketlen, sótlan fapofa
- Nem tett hajléktalanná, földönfutóvá
- Nem keveredett adósságokba
- Nem vett fel a hátam mögött hitelt
- Nem hív hozzánk senkit a tudtom nélkül
- Nem vénlány-fóbiából menekült a karjaimba
- Nem szuggerál magába hisztérikus rohamokat
- Nem várja el, hogy tökéletes/hős legyek
- Nem próbál parancsolgatni nekem
- Nem költi hülyeségekre a kosztpénzt…
- Nem az idegen az első nála
- Nem emlegeti fel ősrégi viselt dolgaimat
- Nem öregíti, nem írja le magát nőként sem
- Nem terhel agyon kötelezettségekkel
- Nem kívánja minden lépésem indoklását
- Nem irigyli tőlem, hogy én férfinak születtem
- Nem kisistennőként osztogatja/vonja meg kegyeit
- Nem ciki neki tanácsomat kérni/megfogadni
- Nem az a jó kislány, aki mindenben anyukájára hallgat
- Nem úgy jó szerető, hogy közben rossz anya
- Nem prostituálódik se testben, se lélekben
- Nem akar nálam jobban, kényelmesebben élni
- Nem kékharisnya, tudálékos stb.
- Nem rikácsol, sipítozik, károg stb.
- Nem olyan nő, mint Madáchnál Keplerné…
- Nem veszik össze a szomszédjainkkal
- Nem táplál bennem kóros előítéleteket
- Nem akart soha komolyan kivándorolni
- Nem küldött engem külföldre többet keresni
- Nem húzott lakásunkban demarkációs vonalat
- Nem döfködte kiismert fájó pontjaimat
- Nem tépte fel behegedő lelki sebeimet
- Nem szegte meg örök hűség fogadalmát
- Nem volt engesztelhetetlen, ha megcsaltam
- Nem tárgyalta ki barátnőivel házaséletünket
- Nem szippantotta be szektásodó gyülekezetünk
- Nem veszítette el soha a józan eszét
- Nem felejtett el soha mosni, főzni, takarítani
- Nem akart se istenem, se papom lenni
- Nem veszi közeledésem szexuális zaklatásnak
- Nem mű a körme, a szempillája, a melle stb.
- Nem hagyja, hogy „jóakarók” éket verjenek közénk
- Nem irigyli az elvált asszonyok „szabadságát”…
- Nem akart gyerekeit egyedül nevelő hős anya lenni
- Nem fiús a frizurája, ruhája, mozgása, szavajárása stb.
- Nem akart láthatatlan drótokon rángatni
- Nem panaszolja naponta be nem telt vágyait
- Nem érezteti, hogy nálam különbet érdemelt volna
- Nem velem akarja minden kapcsolatát pótolni
- Nem próbál nélkülem rólam dönteni
- Nem infantilizál „anyáskodással”
- Nem húz vissza, ha legényként gátra kell menni
*
*
Egy finom angol úr
Én egy finom angol úr, Nem kívánok semmi mást, Hadd teljen békén napra nap, Hadd éljek úgy, ahogy szokás És mint a klub szerint szabad Egy átlag férfiú Kiben nincs szenvedély, Ki el nem tévelyeg, S módfelett Szisztematikusan, ésszerűen él, Mint a többi angol úr.
De rád tör hirtelen a nő! És akkor nyugalom, agyő! Össze-vissza fecserész, Sírva-ríva heherész, És ha unod már a lármát, Hozzád vág egy lámpát, ő!
Csak ereszd magadhoz a nőt, És akkor majd a buta csap, Mindent ide-oda tesz, Ezer kacabajkát vesz, Akkor boldog, hogyha csalhat, És a papucsférj csak alhat ez alatt!
Keresném üdvöd, Schumann dalban. A rádión, ha jő az est. Keresnéd Bachot, s ő szól halkan, Fiam, a kesztyűmet keresd!
De rád tör végzeted a nő! És akkor nyugalom, agyő! Nem fog rajtam e varázs, Húzzon gyűrűt néki más! Húzzák ki a fogam végül Inkább injekció nélkül, Mintsem legyűrjön az iszonyat: a nő!
Én egy finom angol úr, Mértéktartó, illedelmes hangon, Mint a lány selyem, A hölgyerény oly hősi papja, Szűz a nászi éjeken, Elvem a ’non chalance’, A szívem sziklavár, Oly szilárd, Ha valakit bajban meg kell védenem. Mint a többi angol úr.
De rád tör hirtelen a nő! És védekezni sose tudsz, Egész élete a pucc, És ha dühös jön, a trucc És ha konkurálva struccal, Néha szembeszállsz a truccal, Mire jutsz?!
Csiszolt és művelt ember volnál, De mondasz egy-két oly cifrát! Hogy az a részeg, bengál matróz, Bámulattal néz fel rád!
Hát ereszd magadhoz a nőt, Bedöföd szívedbe a tőrt, Rajtad úrrá lesz a szex, S oly hiába keseregsz, Jobb, ha rám suhint a bakó, Mintsem nőért, aki tahó, Menjek másvilágra, időnek előtt.
Én egy finom angol úr, Goethe könyve mellett álmodozva tölteném az éjt, Oly megdühödten gyűlölvén a durva testi szenvedélyt, Imádom bölcsen én A hellén klasszikát, A késő gótikát, Ossziánt, És mindent, ami oly szép és kulturált, Én egy finom angol úr.
De rád tör hirtelen a nő! És akkor nyugalom, agyő! Jön a família, ó, Ósdi tánti, nagyanyó, Ez is beszél, az is beszél, Locsog-fecseg már az egész pereputty, Kishúga, öccse, nénje, bátyja, Mind ide költöznek hozzá! Nem áll be, angyalbajszos szája, Csak, ha csókot cuppant rám!
Hát ereszd magadhoz a nőt! Hát ereszd magadhoz a nőt! Engem nem gyűr le az iszonyat: a nő!
https://www.youtube.com/watch?v=7FeV_pAjfx8
*
*
- Nem akar bűbájolni, hipnotizálni, manipulálni
- Nem hazudozik, nem néz hülyének
- Nem küld rám spiclit, magándetektívet
- Nem kelletlenül adj a bocsánatát
- Nem spórolja le, ha neki kell bocsánatot kérnie
- Nem egy állandó fenyegetés a házi béke ellen
- Nem akar velem folyamatosan konfrontálódni
- Nem engedi vitánkat veszekedéssé fajulni
- Nem csak a legvégén keresi magában a hibát
- Nem örül neki, ha trehányságon kap
- Nem keresi, hogy mivel köthetne belém
- Nem őrjít meg örökös aggodalmaskodásaival
- Nem rágalmaz meg kitalált bűnlajstrommal
- Nem rontja el/meg a gyerekeinket
- Nem bosszantja, ha áldott magányra vágyom
- Nem akar mindenfelé magával rángatni
- Nem áskálódik szüleim, testvéreim ellen
- Nem fenyeget-zsarol öngyilkossággal
- Nem rontja el, ha a jótündértől kívánhatunk
- Nem elégedetlen, ha csak kis ajándékot kap
- Nem unszol, hogy váltsam aprópénzre tehetségem
- Nincsenek extra igényei, luxus kívánságai
- Nem telhetetlen örök elégedetlen asszonyság
- Nem csinál lakásunkból átjáróházat, raktárt stb.
- Nem rendez be nálunk állatmenhelyet
- Nem állatfóbiás, de nem is kutyabolond
- Nem hozzám romlott: egymáshoz javultunk
- Nem enged/küld el nagybetegen nehéz munkára
- Nem a híres emberek közül választott ki társul
- Nem kell naponta megvívnom sok riválisommal
- Nem kell minden percemről be- és elszámolnom
- Nem nekem kell mindenben hozzá alkalmazkodnom
- Nem ad nekem eleve mindenben előre igazat
- Nem az én bőrömet viszi-viteti a vásárra
- Nem – kapuzárásos stb. - pánikbeteg
- Nem hibáztat egész elrontott, boldogtalan életéért
- Nem azért nem dicsér, hogy ne bízzam el magam
- Nem csak magára gondol, ha főz, programot szervez stb.
- Nem mindig neki áll feljebb!
- Nem hoz otthon sem állandó teljesítménykényszerbe
- Nem másra gondol miközben engem ölel
- Nem álszent, sőt: bűneire sem büszke
- Nem akart elhagyni, majd tartásért perelni
- Nem plasztikázta/operáltatta át magát
- Nem térítget naponta ördögöt űzve belőlem
- Nem sajátítja ki az engedékeny (nagy)szülő szerepét
- Nem csinál(t) belőlem rendőr-bíró-büntető apát
- Nem pacsulizza magát, nem rontja a levegőt
- Nem bömbölteti rádióját/okoz hangártalmat
- Nem csúfítja el a lakókörnyezetünket
- Nem erőltet-erőszakol rám semmit
- Nem úgy néz, mint egy rakás szerencsétlenséget
*
EDWARD LEAR: A KÉT AGGLEGÉNY
Egy házban élt két Agglegény, kik nem maradtak veszteg: egyik fogott egy Egeret, a másik meg egy Kekszet. És akkor így szólt az, amelyik Egeret fogott: “Ez épp kapóra jön, mert itthon minden elfogyott.
Nincs más, csak egy kis citromunk meg egy kanálka mézünk, és vacsorázni mit fogunk? Hisz nincs már semmi pénzünk. És félő, hogy ha vacsorára semmit sem eszünk, hajunk és szempillánk kihull, és soványak leszünk.”
A másik erre így felelt (aki Kekszet fogott): “A Töltött Egérnél bizony nincs fájinabb dolog! A Töltelékbe Hagyma kell, no meg Pemetefű – csak hát ezekhez hozzájutni nem o’an egyszerű.”
És akkor a két Agglegény a városba eredt, és kértek kölcsön Hagymát, no meg Pemetefüvet. Hagymát, azt kaptak, Pemetét viszont sehol se leltek, pedig bejártak minden Boltot, Piacot és Kertet.
De jött egy ember: “Látják ottan azt a nagy hegyet? A tetejére meredek Szörpentin-út vezet, és odafönn egy bölcs Öreg, egy Remete lakoz, ki egész nap egy tudományos nagy Könyvet lapoz.
Azt mondom: fogjon Remetét, kinek nincs Pemetéje, és igen apró cikkekre meg cakkokra metélje. S ha megvan, nincs is hátra más, csupáncsak őt elég a Hagymával jól elkeverni, s kész a Töltelék!”
És akkor a két Agglegény, tovább nem késlekedve, a meredek Szörpentin-úton fölmászott a hegyre. És odafönn a hegytetőn volt egy sziklás üreg, s ott elmélyülten olvasott ama Tudós Öreg.
Ráordítottak: “Félre Könyv! Na rajta, Bölcsek Bölcse! Az időt itt ne, inkább otthon Egerünket töltse!”
A Bölcs Remete nem felelt egy árva szót sem erre, s a nagy Könyvvel jól rásózott a két nagy kopasz fejre. És hegyen-völgyön, városon, Szörpentin-úton át csak gurult a két Agglegény, hazáig meg sem állt. De akkorára élelem már otthon nem maradt: az Egér fölfalta a Kekszet, aztán elszaladt.
Így aztán meghitt kis lakuk elhagyták csendesen, és attól fogva nem hallott felőlük senki sem.
Havasi Attila fordítása
|