|
Koldus és királyfi: XX-XXI. sz.
Egy pokoljáró balga dudás a Földön/mennyben
Isten bölcsesség- és boldogságkereső fenegyereke
Számadás és leltár - önarc/korkép és testamentum
Egy ember életmennyisége/minősége:
Állatorvosi lovak a létező-lehetséges pokolban
Oly rossz korban/helyen – nem - éltem én e Földön -I.
ILLYÉS GYULA
EGY MONDAT A ZSARNOKSÁGRÓL
Hol zsarnokság van,
ott zsarnokság van
nemcsak a puskacsőben,
nemcsak a börtönökben,
nemcsak a vallató szobákban,
nemcsak az éjszakában
kiáltó őr szavában,
ott zsarnokság van
nemcsak a füst-sötéten
lobogó vádbeszédben,
beismerésben,
rabok fal morse-jében,
nemcsak a bíró hűvös
ítéletében: bűnös!
ott zsarnokság van,
nemcsak a katonásan
pattogtatott "vigyázz!"-ban,
"tűz!"-ben, a dobolásban,
s abban, ahogy a hullát
gödörbe húzzák,
nemcsak a titkon
félignyílt ajtón
ijedten
besuttogott hírekben,
a száj elé hulltan
pisszt jelző ujjban,
ott zsarnokság van
nemcsak a rács-szilárdan
fölrakott arcvonásban
s e rácsban már szótlan
vergődő jajsikolyban,
a csöndet
növelő néma könnyek
zuhatagában,
kimeredt szembogárban,
ott zsarnokság van
nemcsak a talpraálltan
harsogott éljenekben,
hurráhkban, énekekben,
hol zsarnokság van,
ott zsarnokság van
nemcsak az ernyedetlen
tapsoló tenyerekben,
kürtben, az operában,
épp oly hazug-harsányan
zengő szoborkövekben,
színekben, képteremben,
külön minden keretben,
már az ecsetben;
nemcsak az éjben halkan
sikló gépkocsizajban
s abban,
megállt a kapualjban;
hol zsarnokság van, ott van
jelenvalóan
mindenekben,
ahogy rég istened sem;
ott zsarnokság van
az óvodákban,
az apai tanácsban,
az anya mosolyában,
abban, ahogy a gyermek
idegennek felelget;
nemcsak a szögesdrótban,
nemcsak a könyvsorokban
szögesdrótnál jobban
butító szólamokban;
az ott van
a búcsúcsókban,
ahogy így szól a hitves:
mikor jössz haza, kedves;
az utcán oly szokottan
ismételt hogy-vagy-okban
a hirtelen puhábban
szorított kézfogásban,
ahogy egyszercsak
szerelmed arca megfagy,
mert ott van
a légyottban,
nemcsak a vallatásban,
ott van a vallomásban,
az édes szó-mámorában,
mint légy a borban,
mert álmaidban
sem vagy magadban,
ott van a nászi ágyban,
előtte már a vágyban,
mert szépnek csak azt véled
mi egyszer már övé lett;
vele hevertél,
ha azt hitted, szerettél,
tányérban és pohárban,
az van az orrban, szájban,
hidegben és homályban,
szabadban és szobádban,
mintha nyitva az ablak
s bedől a dögszag,
mintha a házban
valahol gázfolyás van,
ha magadban beszélgetsz,
ő, a zsarnokság kérdez,
képzeletedben
se vagy független,
fönt a Tejút is már más:
határsáv, hol a fény pásztáz,
aknamező; a csillag:
kémlelő ablak,
a nyüzsgő égi sátor:
egyetlen munkatábor;
mert zsarnokság szól
lázból, harangozásból,
a papból, kinek gyónol,
a prédikációból,
templom, parlament, kínpad:
megannyi színpad;
húnyod-nyitod a pillád,
mind az tekint rád;
mint a betegség,
veled megy, mint az emlék;
vonat kereke, hallod,
rab vagy, rab, erre kattog;
hegyen és tenger mellett
be ezt lehelled;
cikáz a villám, az van
minden váratlan
zörejben, fényben,
a szív-hökkenésben;
a nyugalomban,
e bilincs-unalomban,
a zápor zuhogásban,
az égigérő rácsban,
a cellafal-fehéren
bezáró hóesésben;
az néz rád
kutyád szemén át,
s mert minden célban ott van,
ott van a holnapodban,
gondolatodban,
minden mozdulatodban;
mint víz a medret
követed és teremted;
kémlelődsz ki e körből?
ő néz rád a tükörből,
ő les, hiába futnál,
fogoly vagy, s egyben foglár;
dohányod zamatába,
ruháid anyagába,
beivódik, evődik
velődig;
eszmélnél, de eszme
csak övé jut eszedbe,
néznél, de csak azt látod,
mit ő eléd varázsolt,
s már körbe lángol
erdőtűz gyufaszálból,
mert amikor ledobtad,
el nem tiportad;
s így rád is ő vigyáz már,
gyárban, mezőn, a háznál,
s nem érzed már, mi élni,
hús és kenyér mi,
mi szeretni, kívánni,
karod kitárni,
bilincseit a szolga
maga így gyártja s hordja;
ha eszel, őt növeszted,
gyermeked neki nemzed,
hol zsarnokság van,
mindenki szem a láncban;
belőled bűzlik, árad,
magad is zsarnokság vagy;
vakondként napsütésben,
így járunk vaksötétben,
s feszengünk kamarában,
akár a Szaharában;
mert ahol zsarnokság van,
minden hiában,
a dal is, az ilyen hű,
akármilyen mű,
mert ott áll
eleve sírodnál,
ő mondja meg, ki voltál,
porod is neki szolgál.
1950.
(Irodalmi Újság, 1956. nov. 2.)
*
- Amikor belső ellenséget kreálnak: egy osztályt
- Amikor földet osztanak, majd fosztanak: kolhoz
- Amikor lesöprik a padlást: kötelező beszolgáltatás
- Amikor a tárgyalás előtt kész a halálos ítélet
- Amikor a büntetőbíró igényre gyárt rabmunkást
- Ahol az autó luxus/csak párttagok közt osztanak
- Ahol bőséges az árukínálat, de kevesen vehetik meg
- Ahol hiánygazdaság van, s pénzért se kapsz semmit
- Ahol az államvallás papja eretnekkasztráló/sterilizáló
- Ahol az eugenika tudósai párosítanak/szelektálnak
- Ahol tilos a baráti összejövetel is – konspirálni kell
- Ahol a gyereket elveszik szüleitől: az állam jobb nevelő
- Ahol mindig rendkívüli állapot – vésztörvényszék van
- Ahol hol államosítanak, hol privatizálnak – fosztogatnak
- Amikor a falusiakat elűzik a lakótelepi szükséglakásokba
- Amikor a hívőt kiteszik gyerektársai kegyetlen gúnyának
- Amikor a semmiért is 5-6 év, hosszabbítható börtön jár
- Amikor az ún. védőügyvéd fellebbez súlyosbításért
- Amikor hiába van pénzed, ha nincs jegyed/igazolványod
- Amikor csak méregdrágán, feketézőktől vehető élelmiszer
- Ahol a pártállam a dédunokád rovására is eladósodik
- Ahol a politika dönti el, mi – nem – gazdaságos termelés
- Ahol egyen családi házakkal verik szét a paraszti kultúrát
- Ahol túlmunka, önkizsákmányolás kell a megélhetéshez
- Ahol kötelező önként békekölcsönt stb. jegyezni
- Ahol minden mindenütt,mindig ugyanaz: a bűz is
- Ahol szinte minden közös: túros a háta/Csáki szalmája
- Ahol a gyerekeket aktív politikai szerepre késztetik
- Ahol a nem kollaboráló papokat akár még ki is irtják
- Amikor bármely ellenállót sújthat a Berufsverboten
- Ahol a rettegett politikai rendőrség állam az államban
- Ahol csaló sztahanovistákkal rontják a munkanormát
- Ahol teljesen lecserélik a vezető/értelmiségi réteget
- Ahol gyorstalpalt káderek vezetnek, tanítanak, műtenek
- Ahol minden főhatalom bosszúálló zsidók kezében van
- Ahol a lélektan tiltott, a filozófia pedig csak ideológia
- Ahol a materializmus tankjai irtanak minden szellemet
- Ahol a „szabad” országban idegen hadsereg állomásozik
- Ahol az ország vezetőit a birodalom központ választja
- Ahol eljátsszák a „demokratikus választás” színművet
- Ahol minden a hadiipar fejlesztésének van alárendelve
- Ahol állandó a háborús pszichózis, a kvázi statárium
- Ahol a nagyot hibázó vezetőt még feljebb buktatják
- Ahol mindenki egyenlő, de vannak egyenlőbbek
- Ahol a szakszervezet az állam transzmissziós szíja
- Ahol a hadsereg impotens, de a fiatalokat betörik
- Ahol az emberek többsége beteg, depis vagy alkoholista
- Ahol becsületes munkából nem lehet egy házat felépíteni
- Ahol a hatalom mindenkit cinkos bűnpártolóvá tenne
- Ahol naponta hallod: bűnös a néped, utolsó csatlós stb.
- Az értelmiségi java vagy megalkuszik, vagy elzüllik
- Aki itt dudás akar lenni, annak pokolra kell menni
*
*
- Ahol egész évben fordított nap van
- Ahol szisztematikus a kontraszelekció
- Ahol bevett fegyelemerősítő tizedelés
- Amikor csak a pártelit utazhat külföldre
- Amikor aki nem dolgozik, az nem is eszik
- Amikor kidühöngi magát a vörös terror
- Amikor létrejön a csőcselék rémuralma
- Ahol a múltat/hagyományt végképp eltörlik
- Ahol intézményesített a történelmi amnézia
- Ahol nem kapsz kenyéradagot, ha hosszú a sor
- Ahol neked kell dönteni: ma kit végezzenek ki
- Ahol „a legjobb barát” a legbuzgóbb besúgó
- Ahol nem tudhatod, melyik nap mire ébredsz
- Ahol normatív az esztétika: pl. a szocialista realizmus
- Ahol titkos naplódon újságolvasók csámcsognak
- Ahol a – másként - gondolkozó bolondokházába kerül
- Ahol Michelangelo farigcsálja a széklábakat
- Ahol az improduktív költő munkaszolgálatos
- Ahol a főnök naponta új ágyast választhat
- Ahol lakosságcsere címszóval kitoloncolnak
- Ahol egy politikai viccért is internálhatnak
- Ahol a szabadidőd is kommunista szombat
- Ahol még a jó levegőt is csak jegyre adják
- Ahol kényszer-társbérleteben/kommunában élsz
- Ahol a nyilvánosságba vetnek: nem lehetsz egyedül
- Amikor minden ideiglenes rossz örökké tart
- Amikor militarizálják az egész társadalmat
- Ahol uniformizált a ruha, a viselkedés, a ház
- Amikor semmit sem tudhatsz az eltűntjeidről
- Amikor vagy te eszel embert, vagy téged esznek
- Amikor csak titokban ehetsz, de nyilvános a WC
- Ahol átnevelő-táborokban mossák az agyad
- Amikor gyereked kínzásával bírnak vallomásra
- Amikor szemed láttára erőszakolják meg nődet
- Amikor a köztörvényes terrorizálhatja a politikait
- Ahol ki vagy szolgáltatva a szadista börtönőröknek
- Ahol a buzik cellájában te leszel a köcsög
- Ahol meg is kell tapsolnod a zsarnokot
- Ahol a lakomázók gúnyolva éheztetnek
- Amikor neked kell bizonyítani ártatlanságod
- Ahol a csengőfrász miatt se alhatsz nyugton
- Ahol még a hálószobádban is lehallgató van
- Amikor egy néprádió szól, de az mindenhol
- Amikor az igazmondóból a nép ellensége lesz
- Amikor a karrierért le kell köpni apádat-anyádat
- Amikor örökké tart a hideg és meleg háború
- Amikor a bukott diák pellengérre állítja a tanárát
- Amikor az egész ország egy nagy koncentrációs tábor
- Amikor a hadifoglyokat semmi-senki nem védi meg
- Amikor mindenki mindenkit figyel és feljelent
- Amikor a Párt dönt: ki és mit – nem - kutathat
- Amikor betiltanak klubot, egyletet, olvasókört
*
MARSCHALKÓ LAJOS
A sodródóknak
Te vagy a bűnös, nemcsak a zsarnok,
Te kis sodródó, te rongy akarnok.
Nem lenne rajtunk semmi hatalma,
Éhen pusztulna, útfélen halna
De te vagy és csak te vagy a pártja
Joga, hatalma, hóhéri bárdja
Kinyújtott karja, felemelt ökle
Te szállítod a tapsot dörögve
Te, ki a szolgák himnuszát zengi,
Te vagy a bűnös, névtelen senki.
Te vagy a bűnös, ki súgva mondod
Hogy szolgálod csak a gaz bolondot
S óh, bár a bicskád testvérbe mártod
Azért teszed, hogy megbontsd a pártot,
Ölni tudnék — mondod — ha látom
De a kenyerem, de a családom...!
Farizeusként nyögöd kereszted
S te vagy ki néped sírjába veszted
Mert mit neked a más vére dolga
Te vagy a bűnös, picinyke szolga!
Te vagy a bűnös, te porszem ember
Ki szent eszméért lázadni nem mer
Kinek csak a hasa a hazája,
Ki a korbácsot kutyaként állja
És követ raksz, hogy nőjön a gúla
Mindegy ha egy nép jajong alula
S tagadva Istent, hitet, vagy elvet
A fáraót ha csúcsra emelted
Kapj egy mosolyt, mely suhan feletted:
Porszem! A gúlát Te építetted.
A börtönt, bitót mind te csináltad!
Gazoknak létra meggörbedt hátad
Koporsót, rácsot, acél bilincset
Te alkottál, mert rothadt gerincet
Nyaldosó nyelved minden urat szolgál
Kicsi sodródó rossz szolga voltál!
Elvtelen tollnok, bőrödet mentő
Csinovnyik, bíró, öncélú bendő
Névtelen párttag, száz jelvényt hordó,
Te vagy a bűnös, kis napraforgó!
Te vagy a bűnös! Itt az ítélet!
Büntetésed a szép, szabad élet:
Mikor magadra hagy a diktátor
Melyben versenyre kelhet a bátor,
Mikor már nem lesz hol, kinek nyalni
Kicsi sodródó! — éhen fogsz halni.
Kidob minden párt, megvet a szabad
S hiába sírod hízelgő szavad
Szeméten nyúlsz el számkivetetten
Hiába jajgatsz: Uram! Mit tettem.
Szabadult néped betölti rajtad.
Itt az ítélet! Magad akartad!
*
P.s.:
POKOLKÉPEK
Rossznak tartott korban-helyen születni-halni
Népnyomorító és népirtó, életellenes rendszerek
A halmozottan hátrányos adottságok-helyzetek
Ördögi zsarnokság – mindenki szem a láncban!?
De hát senki sem– csupán – vétlen áldozat,
A balsors peches, balszerencsés alanya-tárgya,
Hanem szellemi-társadalmi súlyával arányban
Aktív-passzív közreműködő, cinkos bűnpártoló,
Aki segíti-hagyja, hogy így legyen, maradjon…!
És aki nem is próbál a szarból aranyat csinálni…
Boldogtalansága okát külső körülményekben keresi,
Saját felelősségét pedig minimalizálja, sőt: hárítja:
Pedig a legtöbbet ő árthat magának és szeretteinek…
*
|
