|
Eugéniusz: Koldus és királyfi XXI.
Egy pokoljáró dudás a Földön/mennyben
Isten bölcsesség- és boldogságkereső fenegyereke
Számadás és leltár - önarc/korkép és testamentum
Egy magyar ember életmennyisége/minősége:
Oly jó-rossz szellemi szereplőket láttam e Földön:
Segítő-vezető hivatások - árulások és pokoljárások - II.
Reményik Sándor
Az Ige
Vigyázzatok ma jól, mikor beszéltek,
És áhitattal ejtsétek a szót,
A nyelv ma néktek végső menedéktek,
A nyelv ma tündérvár és katakomba,
Vigyázzatok ma jól, mikor beszéltek!
E drága nyelvet porrá ne törjétek,
Ne nyúljon hozzá avatatlanul
Senki: ne szaggassátok szirmait
A rózsafának, mely hóban virul.
Úgy beszéljen ki-ki magyarul,
Mintha imádkozna,
Mintha aranyat, tömjént, myrrhát hozna!
És aki költő, az legyen király,
És pap és próféta és soha más.
Nem illik daróc főpapi talárhoz,
S királyi nyelvhez koldus-dadogás.
Vigyázzatok ma jól, mikor beszéltek,
Vigyázzatok: a nyelv ma szent kehely,
Ki borát issza: Élet borát issza,
Előre néz s csak néha-néha vissza -
S a kelyhet többé nem engedi el!
*
- A leggyengébb bizonyítványom legkiválóbb magyarázatát adom elő…
- A légváradat leromboljuk, de nem hagyunk a lelki hajléktalanok sorában
- A legtüzetesebben vizsgál(tat)juk: a kompromisszum nem megalkuvás-e?
- A legrosszabb ügyeket én akarom/tudom - a lehető legjobban - képviselni
- A legnagyobb küzdelmet a kísértő ördögeimmel folytatom - haditudósítok
- A legnagyobb kollekcióm van szégyenbélyegzőkből – stigmatizálok is!
- A legnagyobb áldozattól sem riadok vissza, ha ezt mástól követelem…
- A legkritikusabban figyeljük: milyen játék, könyv kerül a gyerek kezébe
- A legkisebb, napi rossz hírbe is beleképzel(tet)ek egy rémdrámát
- A lehetséges következmény előrevetítésével beszéllek le szándékodról
- A lehető legkisebb kockázattal törekszem a lehető legnagyobb haszonra
- A legjobban tudom, hogyan kell gyorsan emberi-szakmai hitelt rontani
- A leggazdagabb virtuális kínálatot nyújtom életpótlékból, pótszerből stb.
- A zsarnok óhajára a legelemibb létszükségletet is fényűzésnek minősítem
- A legegyszerűbb ügyet is addig bonyolítom: isten se tud kiigazodni rajta
- A legdörzsöltebb hétpróbás, sztárügyvédes nagy gazembert is elkapjuk
- A legbűnösebbnek is megkeressük a mentő körülményt s irgalmat kérünk
- A leendő vásárló eszére is, szívére is hatva csak a jó bornak festünk cégért
- A langyosat kiköpi az Úr? – Jó, hát akkor én forrófejű fanatikus leszek…!
- A kutyámba én is beletörlöm a lábam: szellemi fölénnyel alázok
- A kultúrházat kocsmává, a könyvtárat videotékává züllesztem
- A kultúra reguláris katonái/tisztjei mellett szükség van a partizánokra…
- A kis kudarcok is le- és megtörnek, a könnyű sikerek korrumpálnak
- Elhíresztelem, „bizonyítom”: a Sátán e világ ura – add meg magad!
- A krampuszkásított kisördögöt gügyögve helyezem játékpolcodra
- A Gonoszt hol jelentéktelennek, hol meg mindenhatónak ábrázolom
- A közszolgálatban elkövetett bűneinket nyilvánosan kell megvallanunk
- A közvéleményt addig és úgy kutatom, míg csak engem nem igazol…
- A közönség érdekében is ki kell bírni a direktor-rendező magalázásait
- A közért csak a saját bőröd vidd vásárra: ne más farkával verd a csalánt
- Meghirdetem nektek az elvi harcot, majd luxusautón rögvest elviharzok
- A közérdekre hivatkozva Én hagyom el elsőnek a süllyedő hajónkat
- A kőszívűeknek is prédikálunk, de disznók elé gyöngyöt nem szórunk
- A könyvtárban a videotéka és az ingyen-vécé lehetősége ragad meg
- A könnyebb szellemi/intézményi ellenállás irányaiba araszolok előre
- Ha csurran-cseppen a koncból, nem tiltakozom a póráz és szájkosár ellen
- A komornyik szemszögéből „deheroizál”, földre ránt egy Nagy Embert
- A kocsmagőztől megtáltosodva menten kifordítanám sarkából a világot
- A beszóló kívülálló, outsider szólásszabadságát önkényesen korlátozom
- A kíváncsi utódjelöltnek pályád szépségét-randaságát is ecsetelned kell
- A kitüntetést az át - nem - vételével mi magunk is fel- vagy leértékeljük
- A kiszámíthatatlanul hullámzó kultúr- és tudománypolitika elszenvedője
- A kísértésnek ellenállva nem váltjuk a siker aprópénzére a dicsőséget
- A kis- és nagyfőnökök igazát hiperlojálisan már előre borítékolom
- A király bolondjaként feszegeted a határokat – az ostor rajtad csattan
- A kibontakozó tehetség főként másnak áldás - neked ellenkezőleg: átok!?
- A kezem tiszta: én csak spiritus rector vagyok a szellemi népirtásban
- A keserű pirulákat geil sziruppal öntöm le, hogy „önként” lenyeljétek
- Felerősítjük a keresztszülők felelősségérzetét a gyerek sorsa iránti
- A kereszténység márkaneve alatt bóvlit, vagy mérget kínálgatok
- A kapitalizmus szelleméhez igazítom az ún. protestáns etikát is
- Amit nem tudok legyőzni, annak az élére állok – lásd: Pál „apostol”
*
Reményik Sándor
Eredj, ha tudsz!
Egy szívnek, mely éppúgy fáj,
mint az enyém
Eredj, ha tudsz...
Eredj, ha gondolod,
Hogy valahol, bárhol a nagy világon
Könnyebb lesz majd a sorsot hordanod,
Eredj...
Szállj mint a fecske, délnek,
Vagy északnak, mint a viharmadár,
Magasából a mérhetetlen égnek
Kémleld a pontot,
Hol fészekrakó vágyaid kibontod.
Eredj, ha tudsz.
Eredj, ha hittelen
Hiszed: a hontalanság odakünn
Nem keserűbb, mint idebenn.
Eredj, ha azt hiszed,
Hogy odakünn a világban nem ácsol
A lelkedből, ez érző, élő fából
Az emlékezés új kereszteket.
A lelked csillapuló viharának
Észrevétlen ezer új hangja támad,
Süvít, sikolt,
S az emlékezés keresztfáira
Téged feszít a honvágy és a bánat.
Eredj, ha nem hiszed.
Hajdanában Mikes se hitte ezt,
Ki rab hazában élni nem tudott
De vállán égett az örök kereszt
S egy csillag Zágon felé mutatott.
Ha esténként a csillagok
Fürödni a Márvány-tengerbe jártak,
Meglátogatták az itthoni árnyak,
Szelíd emlékek: eszeveszett hordák,
A szívét kitépték.
S hegyeken, tengereken túlra hordták...
Eredj, ha tudsz.
Ha majd úgy látod, minden elveszett:
Inkább, semmint hordani itt a jármot,
Szórd a szelekbe minden régi álmod;
Ha úgy látod, hogy minden elveszett,
Menj őserdőkön, tengereken túlra
Ajánlani fel két munkás kezed.
Menj hát, ha teheted.
Itthon maradok én!
Károgva és sötéten,
Mint téli varjú száraz jegenyén.
Még nem tudom:
Jut-e nekem egy nyugalmas sarok,
De itthon maradok.
Leszek őrlő szú az idegen fában,
Leszek az alj a felhajtott kupában,
Az idegen vérben leszek a méreg,
Miazma, láz, lappangó rút féreg,
De itthon maradok!
Akarok lenni a halálharang,
Mely temet bár: halló fülekbe eseng
És lázít: visszavenni a mienk!
Akarok lenni a gyujtózsinór,
A kanóc része, lángralobbant vér,
Mely titkon kúszik tíz-száz évekig
Hamuban, éjben.
Míg a keservek lőporához ér
És akkor...!!
Még nem tudom:
Jut-e nekem egy nyugalmas sarok,
De addig, varjú a száraz jegenyén:
Én itthon maradok.
1918. december 20
*
- A jót elfelejtik, a rossz házasságközvetítést sokáig és sokat átkozzák…
- A jog szerint fel kell mentened az ártatlan gyermek elvetemült kéjgyilkosát
- A jobb s rosszabb végletek közt mindig jelzem az arany közép rögös útját
- A jó lábat amputálom ugyan, de rögtön keresek vevőt a papucsra
- A humort diszkvalifikálom, a komolyat a komorral azonosítom
- A humorista nem kap díjat, vagy ha kap, az annál rosszabb szégyenbélyeg
- A humoreszktől a himnuszig minden műfajban alkoss: teremtsél újat
- A hullagyalázást-sírrablást kerülve ásd s kutasd a földi maradványokat
- A hozzáadott szellemi értékkel megszázszorozom a fizikai termék árát
- A hosszú próbaidő alatt szűröm ki, kinek lenne a szerzetrend börtön
- A Hivataltól várom, hogy rangot adjon nekem a szellemi életben
- A helyzet/téma függvényében nem irtózunk az emelkedettségtől, sőt…
- A helyet foglaló és dögvészt terjesztő szellemi hullákat mi takarítjuk el
- A hazai pályán maradsz, pedig jobb feltételekkel „idegenlégióskodhatnál”
- Saját példád mutatásával tanúsítod: Itt kell élned, hatnod, s halnod
- A hazai kisipar/kereskedelem gyámolítására védegyleteket alapítunk
- A határidő a múzsám, a honorárium a doppingszerem (múzsacsók)
- A hatalomról csak gúnyrajzot, az ellenzékről csak szentképet készítek
- A Hatalommal személyre szóló különalkut, különbékét kötök
- A hatalmamban levőkön – gyereken, diákon, rabon – kísérletezgetek…
- A haldokló valódi szándéka szerint jegyezzük meg, írjuk le végakaratát
- A hálás szerepet előre lestoppolom - a hálátlanokért versenyeztetek
- A háborús hisztériában nehéz legalább neked pacifistának maradni
- A háborús héják, a háborús uszítók szócsöve és bértollnoka
- A háború megelőzésénél jobban ügyel a diplomáciai protokoll előírásaira
- A gyermekszülés bábáskodására esküdt, de magzatelhajtást várnak tőle
- A gyermekpalánta vadhajtásait lenyesegetjük, a kertünket kigyomláljuk
- A „bűnösnek született” gyerekre rakom ártatlansága bizonyításának terhét
- A gyarmati leigázáshoz ideológiát gyártok: az „indián” nem ember
- A gyanúsítottat elítéltnek prejudikáló és köpködő Sz. L. voltam
- A grammatika nagyobb úr a császárnál - olykor még a grammatikus is
- A gondatlan és pénzéhes orvos-kollegát jó útra térítjük vagy kivetjük
- A gitárommal szeget verek, a diákokkal adathegyeket magoltatok
- A gerontokratikus Akadémiáról külföldre űzöm a tudóspalántákat
- A gazemberek utolsó mentsvárába húzódok: a „hazaffyságba”
- A gazdagok és hatalmasok zseniális sztárügyvédjeként villogok
- A gaz(dag) embereket kiszolgálva kiszolgáltatom a szegényeket
- A gátlástalan grafománoktól megriadva meddő perfekcionista lehetsz
- A független értékbecslő se a vevőnek, se az eladónak nem tehet eleget…
- A funkcionális analfabéta emberek élettörténeteit gyűjtsed és írd le!
- A fuldoklónak nem prédikálunk, csak ha már kimentettük a hősködőt
- A főorvos diagnózisa nekem, alorvosának szinte megfellebbezhetetlen
- A híd alája állva teherbírását a max. terhelés duplájával ellenőrzöd
- A fikcióban tanítunk meg átlátni a látszatokon s felfogni a lényeget
- A felelősséget gyorsan és szakszerűen rutinból el- és áthárítom
- Ügyvédi aláírásért kaszálok, a szerződésért viszont nem felelek
- A falra festem az ördögöt, de meglep, hogy az meg is jelenik
- A fal ugyanazon pontját nézem évekig, mert alapos vagyok
- A drága időből áldoz, ha valaki komolyan gyógyulni/gyónni kíván
- A döntések helyett – esetleg után – nagyon szeretek vitatkozni
- A csúcson rajongásommal zaklatlak – utána le se köplek
- A csodájára járnak új találmányomnak, a kormánypárti kabarénak
*
Reményik Sándor
Némely pesti poétának
Küldi egy lantos a végekről
Szeretnék most a lelketekbe látni,
Hogy fáj-e néktek Erdély és a végek,
S ha fületekbe jut a sikoltásunk,
Nem mondjátok-e: Eh mit, él az élet
Tovább, s lesz mindig dal és szerelem?!
Szeretnék most a lelketekbe látni,
Hogy vajjon mi patakzik rajta át,
Még nagy betűvel írjátok az "asszony"-t,
S kis betűvel az Istent s a Hazát?
Szeretnék most a lelketekbe látni,
Hogy "Übermenschek" vagytok most is még,
S túl e széttépett nyomorult hazán,
Még kell nektek a nagy "testvériség"?
Szeretnék most a lelketekbe látni,
Látni, hogy színes szókkal játsztok-e,
Mikor mi már csak hörögni tudunk,
Mert fojtogat az ellenség keze?
Szeretnék most a lelketekbe látni:
Miről írtok? hisz ó, annyi a téma!
Sok mindenről kell, mindenről lehet,
S ki tudja, tán rólunk is néha-néha!
Szeretnék most a lelketekbe látni,
S szeretném, ha látnátok: hogy' vagyunk,
Öletekbe tenném holt gyermekünk,
Ráchel siralmát: megfojtott dalunk!
Szeretném, ha a lelkünkbe látnátok.
És látnátok a véres rongyokat,
Amikbe koldus-testünket takartuk,
S a gaz kezet, mely fészket bontogat
És otthont dúl és szent láncokat tép szét!
Mutatnám az ebként kivert magyart
Hogy' búcsúzik a határszéli fától...
S a szivetekbe perzselném a képét...
Aztán - ha tudtok - daloljatok - másról.
1919 szeptember
*
A társadalmi elit,
a kiválasztottak könyve
Egy-egy velős gondolat/mondat
azokról, akiknek az átlagnál nagyobb
a képessége, a lehetősége, a hatalma,
hogy segítsen/ártson embertársainak.
Nem csak az ún. értelmiségi pályákról
vagy a hivatásos segítőkről, vezetőkről,
ezek szerepéről, érdemeikről/bűnükről,
valamint áldozatvállalásaikról lesz szó.
Mindenki érintve érezheti magát,
hisz csak gondoljunk bele a szülői szerepbe:
ő egy személyben családfő-vezető, gondviselő,
és tanító, gyógyító, pap, lelki pásztor, bölcs stb. stb.
Legalább ne árts, de inkább hass, alkoss, gyarapíts!
|
