Eugéniusz: Koldus és királyfi XXI.

Egy pokoljáró dudás a Földön/mennyben

Isten bölcsesség- és boldogságkereső fenegyereke

Számadás és leltár - önarc/korkép és testamentum

Egy magyar ember életmennyisége/minősége:

Oly jó-rossz szellemi szereplőket láttam e Földön:

Segítő-vezető hivatások - árulások és pokoljárások  - IV.

Dsida Jenő

Psalmus Hungaricus

I. 

Vagy félezernyi dalt megírtam

s e szót: magyar,

még le nem írtam.

Csábított minden idegen bozót,

minden szerelmet bujtató liget.

Ó, mily hályog borult szememre,

hogy meg nem láttalak,

te elhagyott, te bús, kopár sziget,

magyar sziget a népek Óceánján!

Mily ólom ömlött álmodó fülembe,

hogy nem hatolt belé

a vad hullámverés morzsoló harsogása,

a morzsolódó kis sziget keserű mormogása.

Jaj, mindenből csak vád fakad:

miért kímélted az erőt,

miért kímélted válladat,

miért nem vertél sziklatöltést,

erős, nagy védőgátakat?

Elhagytam koldus, tékozló apámat

s aranyat ástam, én gonosz fiú!

Mily szent vagy te, koldusság

s te sárarany, te szépség, mily hiú!

Koldusapám visszafogadsz-e,

bedőlt viskódban helyet adsz-e,

ha most lábadhoz borulok

s eléd öntöm minden dalom

s férges rongyaid csókkal illetem

s üszkös sebeid tisztára nyalom?

Nagy, éjsötét átkot mondok magamra,

verset, mely nem zenél,

csak felhörög,

eget-nyitó, poklot-nyitó

átkot, hogy zúgjon, mint a szél,

bőgjön, mint megtépett-szakállú vén zsidó

zsoltáros jajgatása

Babylon vizeinél:

Epévé változzék a víz, mit lenyelek,

ha téged elfelejtelek!

Nyelvemen izzó vasszeget

üssenek át,

mikor nem téged emleget!

Hunyjon ki két szemem világa,

mikor nem rád tekint,

népem, te szent, te kárhozott, te drága! 

II. 

Ó, én tudom, hogy mi a nagyszerű,

a minden embert megsimogató

tág mozdulat,

az élet s halál titkát kutató,

bölcsen nemes, szép, görög hangulat.

A hűssel biztató, közös és tiszta tó,

a szabadság, mely minden tengerekben

sikongva úszik, ujjong és mulat!

Kezem gyümölcsöt

minden fáról szedett.

Nyolc nemzet nyelvén szóltam életemben

és minden fajták lelke fürdetett.

S most mégis, mégis áruló vagyok,

a minden-eszme sajgó árulója,

most mégis bősz barlanglakó vagyok,

vonító vad, ki vackát félti, óvja,

vadállat, tíz köröm

és csattogó agyar

s ki eddig mondtam: ember!,

most azt mondom: magyar!

És háromszor kiáltom

és holtomig kiáltom:

magyar, magyar, magyar!

A nagy gyümölcsös fájáról szakadt

almából minden nép fia ehet,

de nékem nem szabad,

de nékem nem lehet.

Dalolhat bárki édes szavakat

és búghat lágyan, mint a lehelet,

s bízvást nyugodhatik, hol várja pad,

s ha kedve támad, bárhová mehet,

de nékem nem szabad,

de nékem nem lehet.

Bűn a mosolygó pillanat, mit lelkem elhenyél,

szívszakadásig így kell énekelnem

Babylon vizeinél:

Epévé változzék a víz, mit lenyelek,

ha téged elfelejtelek!

Nyelvemen izzó vasszeget

üssenek át,

mikor nem téged emleget!

Hunyjon ki két szemem világa,

mikor nem rád tekint,

népem, te szent, te kárhozott, te drága! 

*

1. Üres papírral-tollal, a semmiből kellene egy új világot teremtened…
2. Üldözési mániám folyamatosan táplálja saját fontosságom tudatát
3. Ügynökként rábeszéllek: ne istenben, csakis a biztosítómban bízz!
4. Ügyesen elhajózunk a haláltabu/halálpornó veszélyes sziklái között
5. A kutya se szól hozzád, vagy túlhalmoznak: meghívások, programok
6. A kitelepítésben senyved - vagy a gaz górék előtt produkálja magát
7. Vádolva, mert szenvedélybetegek orvosaként kutyaharapást szőrével
8. Vádalkut kötök, hogy mentsem az irhám – nincs betyárbecsületem
9. Vacak kacatként önként dobatod el a tájszólást, tájszokást stb.
10. Üdvözöli a társadalom sokszínűsödését, de kárhoztatja elfajzását
11. Utolsó mohikánként ő élő bizonyíték: másként is lehet élni-alkotni
12. Utógondozó:  a börtön, elmekórház, intézetek, menhely kilököttjei
13. Utazó kulturális kis/nagykövetként módszeresen járatom le hazámat
14. Utazásszervező: új, nemzeti hagyományt őrző-sugárzó helyre viszlek
15. Utálnak mint a seregben az írnokot, aki elsunnyogja a napi kiképzést!
16. Úri huncutok bamba diófájaként bő termést, olcsó dömpingárut adok
17. Újságíró pozíciómat saját ügyeim kivételezett elintézésére használom
18. Újravizsgáljuk a magyarság őstörténetét: önismeretért-önbecsülésért
19. Újraolvassuk és újraértelmezzük a hallgatólagos Társadalmi Szerződést
20. Újra fogalmazd meg velősen és velőtrázón az épp aktuális 12 pontot
21. Újoncokat, kezdőket nem hozok helyzetbe, sőt szándékosan „égetek”
22. Új s így szokatlan alkotásod, életformád szabad prédája a vicclapoknak…
23. Új numerus clausus léphet életbe korlátozva diploma- és állásszerzésed
24. Azzal, ahogy oktatunk új nemzedékeket nevelünk fel elit értelmiséginek
25. Új jelenségekre új fogalmat alkotunk, s megkeressük a legtalálóbb nevet
26. Ugyan társadalmi munkába, de közhaszon nélkül dolgozgatok
27. Úgy tömöríti az irodalom/bölcselet klasszikusait, hogy kézbe vedd
28. Úgy tanít „történelmet”, hogy érdeklődést kelt és érzékenyen érint
29. Úgy tájékoztatlak a kullancsveszélyről: örökre „erdőkerülő” leszel
30. Úgy szolgáltatom a jogot, mintha egyben igazságot is szolgáltatnék
31. Szeretne visszavonulni - mint Muszáj Herkules küzd a közéletben
32. Úgy nősülök, hogy párom tudjon és tanítson engem pl. angolul…
33. Úgy néztem másokra mindig, ahogy hülyegyerekekre nézni illik
34. Úgy megtanítalak autót vezetni: összekevered jobb-bal kezed is!
35. Úgy kell elvégezni iskolákat, letenni vizsgákat: ne mossák ki agyad…
36. Úgy járhatsz mint József A., Babits: publikálják (elme)orvosi leleteid
37. Úgy is győznöd kellene, ha a riválisok doppingolnak és durván csalnak…
38. Úgy intézem, hogy mindhalálig szellemi mankóimra szoruljál
39. Úgy illusztrál mesét-verset: az jobb megvilágításba helyezi őket
40. Úgy felvilágosítalak a nemi betegségekről, hogy cölibátusba mész
41. Úgy él mint a nomád vándor: nem tudja még, hol alszik ma éjjel…
42. Úgy csinálok, mintha a puszta tényekből bármi is következne
43. Úgy akar szülni, hogy megússza a vajúdás gyötrelmeit (mintha)
44. Úgy akar sikerélményhez juttatni, hogy alacsonyra teszi a lécet
45. Úgy adok információkat mintha csak apály és özönvíz lehetne
46. Ugrás az ismeretlenbe - fejesugrás a sekély/krokodilos vízbe
47. Tűzszerész pályán: gyorsan futni, ha korán robban a bomba
48. Tűzoltó vagy: örök készenlétben áll, de nem keresi az éles bevetést
49. „Túszaimat” kényemre-kedvemre terrorizálom ízlésficamaimmal
50. Turnét bonyolító: az ország minden részébe visz jó zenekart
51. Turistaként átutazom az országot, közben fellázítom a jónépet
52. Túlreagálással én magam reklámozok kapitális baromságokat

*

III. 

Firenze képei, holland virágok,

zöld tengerek halk, álmos loccsanása,

ájultató gyönyörűségek,

Páris tüze, Velence csillogása,

még lelkemet is lehunyom,

bezárom, hogy ne lássa.

Ha atomokra bomlik is,

miattuk minden sejtem,

ha arcom kékre torzul is,

mind, mind, mind elfelejtem!

Hajam csapzottra borzolom,

mint gubancos csepűt és szürke kócot

és gőggel viselem

fajtám egyenruháját:

a foltozott darócot.

Mert annak fia vagyok én,

ki a küszöbre téve,

a külső sötétségre vettetett,

kit vernek ezer éve,

kit nem fogad magába soha a béke réve!

Bolyongásom pusztáin,

a végtelen nagy éjen

csak az ő szíve fénylik,

ő a rögeszmém, végső szenvedélyem,

ráfonódom, rajta kúszom

fölfelé, mint szőlőkarón a kacs.

Mogorva lettem,

kemény, sötét és szótlan és makacs.

Vér csurgott rám és nem tudom lemosni.

Jajt hallottam és nem tudom feledni.

A holtakat nem tudom eltemetni.

Egy eszelős dal lett az útitársam,

rekedt dal, nem zenél,

csak hörög, mint a szél,

zúg, mint vihartól ráncigált fák

Babylon vizeinél:

Epévé változzék a víz, mit lenyelek,

ha téged elfelejtelek!

Nyelvemen izzó vasszeget

üssenek át,

mikor nem téged emleget!

Hunyjon ki két szemem világa,

mikor nem rád tekint,

népem, te szent, te kárhozott, te drága! 

IV. 

Mit nékem most a Dante terzinái

s hogy Goethe lelke mit hogyan fogant,

mikor tetszhalott véreimre

hull már a föld és dübörög a hant,

mikor a bús kor harsonája

falakat dönt és lelket ingat,

mikor felejtett, ősi szóra

kell megtanítni fiainkat,

mikor rémít a falvak csendje

s elönt a semmi árja minket

és szülni kell és nemzeni

s magunk képére kalapálni

ványadt gyermekeinket!

Mit bánom én a történelmet,

s hogy egykoron mi volt!

Lehetsz-e bölcs, lehetsz-e költő,

mikor anyád sikolt?!

Európa, én nagy mesterem,

lámcsak mivé lett fogadott fiad!

Mily korcsbeszédű, hitvány,

elvetemült és tagadó tanítvány.

Addig paskolta áztatott kötél,

míg megszökött és elriadt.

Fáj a földnek és fáj a napnak

s a mindenségnek fáj dalom,

de aki nem volt még magyar,

nem tudja, mi a fájdalom!

Vallom, hogy minden fegyver jogtalan,

a szelíd Isten könnyezett s úgy tanította ezt,

ám annak a kezében, kit fegyver szorongat,

a fegyver megdicsőül és ragyogni kezd.

Ezért nem is hányódom már magamban,

vallom, hogy igazam nincs

és mégis igazam van,

és mától fogva énnekem

örökre ez az énekem:

Epévé változzék a víz, mit lenyelek,

ha téged elfelejtelek!

Nyelvemen izzó vasszeget

üssenek át,

mikor nem téged emleget!

Hunyjon ki két szemem világa,

mikor nem rád tekint,

népem, te szent, te kárhozott, te drága! 

*

1. Túllépek e mai kocsmán, de csak az értelemig, és nem tovább
2. Túlképzett: ha nem „butítja le” magát, sehol nem tud elhelyezkedni…
3. Túlerőlteti a hangszálait: de suttogó propagandistának még jó…
4. A túlbuzgó önkéntes együttműködő: Állami Egyházügyi Hivatal
5. Túlasszimilálódó cigány értelmiségiként a bőrömet is kifehéríteném
6. Túl sok titkot bíztak rád, s te retteghetsz a kifecsegéstől, kínvallatástól
7. Túl sok a szem a láncban: slágert szerezni, jó előadót és kiadót is találni
8. Túl jól sikerült a regény: típusaiban sok ismerős magára ismer s megutál
9. Tudunk nyíltan éhség-sztrájkolni/titokban böjtölni, ha szent a cél
10. Tudok bővölködni/szükséget szenvedni - nem fogadok szegénységet
11. Tudósító minden csata frontjáról, ahol ember küzd a jobb életéért
12. Tudósa és mestere vagyok annak: kit, mivel és hogyan vesztegessünk
13. Tudományos-fantasztikus regény-film festő: vonzó-taszító jövőkép
14. Tudom, tanítom és gyakorlom: nem kicsit ártani a legkisebb is tud…
15. Tudom, mivel lehet meghatni embereket - és ebből jól meg is élek
16. Tudom, mily csalira harapnak rá a hőzöngő, hőbörgő, rebellis ifjak
17. Tudom, ki a gyilkos, de – épp ezért - nem merek tanúskodni
18. Tudom, hol a határ: akadémikust, egyetemi tanárt nem bírálok
19. Tudok hangulatot teremteni: akár még össznemzeti gyászosat is…
20. Tudok én titkot tartani, hogy azután majd azzal zsarolhassalak…
21. Tudok annyit beszélni, hogy az vastagon befedje az igazságot
22. Amikor a tőle telhető legtöbb, ha a nyomás dacára  tüntetően hallgat
23. Tudnod kell nagyon biztosan titkosítani és széles körben publikálni is…
24. Tudnod kell hallgatni is gondolatcsíráidról, hogy durva láb le ne tapossa
25. Tudjuk, mikor kell példabeszédekben és mikor expressis verbis beszélni
26. Tudjuk, mit s hogyan tudunk, de még inkább azt, amit-ahogy nem tudunk
27. Tudatjuk, mit muszáj és érdemes tudni és mi az, amit felesleges, sőt káros…
28. Tudatjuk, mennyire más a tudás, a művészet és a hit titkainak a jellege
29. Tudj visszhangtalanságban is működni, de keresd a legszigorúbb kritikát
30. Tudatosítjuk, hogy mindenki – jó vagy rossz – példakép, ha társas lény
31. Tudatos vásárlók: mozgalmát szervezd, honlapját szerkeszd, szavát vidd
32. Tudatában vagy, milyen végzetes következménye lehet kis tévedésnek is
33. Tudásom nem méregkeverésre, de gyógyszer/kúra kiötlésére használjuk
34. Trójai falóként veled csempésztetem be védett lakásodba a televíziót
35. Tréfából vaklármát csapok, hogy azután már ne vegyenek komolyan
36. Történelemkutatási következtetése: állásfoglalás rázós társadalmi ügyben
37. Törheted a fejed, akrobatikáztathatod agyad: a múltat rekonstruálni
38. Törekedj a társadalmi békére, de: az igazságtalan rend is időzített bomba
39. Törekedj a megmérettetésre, ne bujkálj: gördülj fel függöny, ítélj publikum
40. Töredékekből restaurálunk tárgyakat/megszívlelendő letűnt életformákat
41. Tökmindegy, hogy növendékemből mi lesz: pandúr lesz vagy betyár
42. Többször élek még öregen is házas-, mint ahányszor szellemi életet…
43. Többen olvassák ex-szerelme szennyes-kiteregetését, mint a verseit
44. Több szem többet lát: nincs a testületekben „kollektív balgaság”?
45. Tizedrangú eseményekből próbálok „történelmit” felpuffasztani
46. Titkos elhallgatási fogadalmam nagyon betartom (maffia-omerta)
47. Tisztázva a félreértéseket oldjuk a vallások mondvacsinált ellentéteit
48. Tisztában van a szellem hatalmával: csak jó ügyek értelmi szerzője
49. Tisztában vagyok Van Gogh képei értékével: el is zárom a széfbe
50. Tisztában kell lennünk a szellem hatalmával, hogy ne éljünk vissza vele
51. Mosom/tiszta a kezem – mindig mással végeztetem el a piszkos munkát
52. Tippeket adok krízisben az értelmiségi önvizsgálathoz/bűnvalláshoz

*

V.

Idegen-vérű és beszédű

kenyeres jópajtásaim,

kikkel együtt bolyongtam az emberiség ligetét,

kiket szerettem,

s kik szerettétek lágy szívem

nyitott és éneklő sebét,

nekem is fáj, higgyétek el,

hogy zord a szóm és homlokom setét.

Nekem is fáj, hogy búcsúzom,

mert immár más utakra kell mennem,

de így zeng most a trónjavesztett

magyar Isten parancsa bennem,

s én nem tagadhatom meg Őt,

mikor beteg és reszkető, és nincs többé hatalma,

mikor palástja cafatos és fekvőhelye szalma.

Nincs más testvérem, csak magyar.

Ha virrasztok, miatta állok poszton,

csak tőle kérek kenyeret,

s csak ő, kivel a kenyeret megosztom.

Sok tévelygés és sok kanyar

után jutottam el ide:

ha bűnös is, magyar,

s ha tolvaj is, magyar,

s ha gyilkos is, magyar,

itt nincsen alku, nincsen semmi „de”.

Gyűlöletes, ki ünneplő ruháját

s virágos lelkét fitogtatva henceg,

mi elesettek, páriák vagyunk,

testvérek a nyomorban és a bűnben,

sápadtak, torzak, bélyeges fegyencek.

Zúgjon fel hát a magyar zsoltár,

dúljon a boldog, éji álmokon,

seperjen át a fekete,

tarajos és hideg hullámokon

vérkönnyet csepegő fáklyák fényeinél,

Babylon vizeinél:

Epévé változzék a víz, mit lenyelek,

ha téged elfelejtelek!

Nyelvemen izzó vasszeget

üssenek át,

mikor nem téged emleget!

Hunyjon ki két szemem világa,

mikor nem rád tekint,

népem, te szent, te kárhozott, te drága! 

VI. 

Száraz nyelvem kisebzett,

égő fejem zavart.

Elindulok, mint egykor Csoma Sándor,

hogy felkutassak minden magyart.

Székelyek, ott a bércek szikla-mellén,

üljetek mellém!

Magyarok ott a Tisza partján,

magyarok ott a Duna partján,

magyarok ott a tót hegyek közt

s a bácskai szőlőhegyek közt,

üljetek mellém.

Magyarok Afrikában, Ázsiában,

Párisban, vagy Amerikában,

üljetek mellém!

Ti eztán születők s ti porlócsontú ősök,

ti réghalott regősök, ti vértanúk, ti hősök,

üljetek mellém!

Ülj ide, gyűlj ide, népem,

s hallgasd, amint énekelek,

amint a hárfa húrjait,

feszült idegem húrjait

jajgatva tépem,

ó, népem, árva népem! 

dalolj velem,

mint akit füstös lángokra szítottak

vérszínű, ósetét, nehéz, fanyar borok,

dalolj velem hörögve

és zúgva és dörögve,

tízmillió, százmillió torok!

Énekelj, hogy világgá hömpölyögjön

zsoltárod, mint a poklok tikkadt, kénköves szele,

s Európa fogja be fülét,

s nyögjön a borzalomtól

és őrüljön bele!

Mérges kígyó legyen eledelünk,

ha téged elfeledünk,

ó, Jeruzsálem!

Nyelvünkön izzó vasszeget

verjenek át,

mikor nem téged emleget,

ó, Jeruzsálem!

Rothadjon el lábunk-kezünk,

mikoron hozzád hűtlenek leszünk,

ó, Jeruzsálem, Jeruzsálem!

▶ 3:25

2018. jan. 30. - Feltöltötte: seckerland

Gratulálok Nagy Ferónak, miért bátran és jól feldolgozta egyik legszebb magyar verset, Dsida Jenő: Psalmus ...

Felkereste már ezt az oldalt, ekkor: 2019.03.08..

*

A társadalmi elit,

a kiválasztottak könyve

Egy-egy  velős gondolat/mondat

azokról, akiknek az átlagnál nagyobb

a képessége, a lehetősége, a hatalma,

hogy segítsen/ártson embertársainak.

Nem csak az ún. értelmiségi pályákról

vagy a hivatásos segítőkről, vezetőkről,

ezek szerepéről, érdemeikről/bűnükről,

valamint áldozatvállalásaikról lesz szó.

Mindenki érintve érezheti magát,

hisz csak gondoljunk bele a szülői szerepbe:

ő egy személyben családfő-vezető, gondviselő,

és tanító, gyógyító, pap, lelki pásztor, bölcs stb. stb.

Legalább ne árts, de inkább hass, alkoss, gyarapíts!