Eugéniusz: Koldus és királyfi XXI.

Egy pokoljáró dudás a Földön/mennyben

Isten bölcsesség- és boldogságkereső fenegyereke

Számadás és leltár - önarc/korkép és testamentum

Egy magyar ember életmennyisége/minősége:

Oly jó-rossz szellemi szereplőket láttam e Földön:

Segítő-vezető hivatások - árulások és pokoljárások  - VIII.

Tóth Árpád: 

Az új Isten

Új isten szól hozzátok emberek!

Nem templomok setét hajóin úszó
Tömjén között ragyog fel tűz-szeme
Barnult szentképek arany keretéből,
Nem oltárok gyertyái közt fehérlik
Alabástrom közönnyel hallgatag, 
Hívok csókjától koptatott szobor,
Nem méla, hosszú, vont litániák
Cukros hullámát untan szürcsölő
Egek lakója is!
Nem!
Új isten ez!
Új isten szól hozzátok emberek!

Nem ég szülötte Ő! Nem mennyben él,
Nagy messze tőlünk, titkos ismeretlen,
Ki arca elé vonta az eget,
Mint egy hűvös, nagy, kékselyem palástot,
Nem!
Óh de nem is föld bálványa Ő,
Mint ama Mammon, aki ült hízott
Gőggel rajtunk s szájától milliom
Élősdi csák kígyózott szerteszét
S a szürcsölő, szívó karok befonták
A szüzek testét s feltörték finom
Velőért a költő zengő agyát
S a gyárak vak, mély kéményén benyúlva
Átkúsztak a robotos termek odván
S felitták mind a könnyet és az átkot
S a lomha Rémben mind aranyra vált ez
És új éhséggé, bár a telt belek
Már a nehéz aranytól eldugultak
S a rothadó nagy testre már kiültek 
Félelmes és aranyló hullafoltok...

Most új isten szól néktek, emberek!

A véres földnek vére szülte Őt,
A sok kiomlott, sűrű, keserű
Vér összeállt a fájó földeken,
Testté tapadt, alakká tornyosult, 
Vérszínű, nagy mezítelen alakká, 
Ki országlépő-tágra tárja lábát
S Földet rengésre tépő hangja zeng
piros Keletről a sápadt Nyugatnak:
"Im eljöttem!
Eljött a Vörös Isten!"

És megy s dörgő léptére messze reszket 
A sárga Szajna s medréből kicsap,
Jerichós visszhangot ver vén Westminster
S az Ócián zöld üvegén vörösen
Előre rezg ezermérföldes árnya
S átfogja a Fehér Ház vak falát...

Hozsánna néked, új isten, hozsánna!

Ismerj meg minket, tieid vagyunk!
A szíved hajtó élő, drága nedv,
A diadalmas vörös lüktetés
A mi bús bérünktől is gazdagúlt
S világra ömlő harsonád sodrába
Gyötört torkunk reszkető hangverése
Szerények s mégis egyítve simul:
A kicsiny, árva magyar jaj-patak
A messze zengő, nagy moszkvai árba,
Mely most tisztára mossa a világot:

Hozsánna néked, új isten, hozsánnak!

Legyen szavad teremtés új igéje,
Formáld át sáros, bűnös, ócska bolygónk,
Mit elrontott sok régi, úri isten,
Te istenek közt új és proletár
Formáld boldoggá pörölyös kezeddel, - 
Emelj minket roppant tenyereidre
És a magad képére gyúrj át minket!

*

1. Önkéntes véradást, gyűjtést, kalákát stb.  megszervező
2. Önként adod a véred, de sem itt és most, sem később ne várj viszonzást!
3. Önhibádon kívül vagy nincs munkád, vagy gyilkos tempót diktál a határidő
4. Önfeláldozó, megszállott, fegyelmezett „munkás”, és mégsem biztos a siker

5. Önellátásom: a hülyeségért nekem nem kell a szomszédba mennem
6. Öncenzúránk olykor indokolt, de nem engedjük kiherélni mondanivalónkat
7. Öncélúan vagy magamutogatásból nem, de az ügyért akár fakírok is leszünk
8. Önálló gondolkodásra és kutatásra képtelenül életfogytig „sameszkodok”

9. Ő ugyan ellenállt a beszervezési kísérletnek, de miatta apját bezsarolták
10. Ő önként állt a katedrára, míg diákjai tankötelesként ülnek vele szemben
11. Óvjuk az embereket a számonkérhetetlen politikai, papi stb. demagógiától
12. Óvatlanul ránk-rátok szabadítom a palackba zárt rossz szellemet

13. Óvakodjatok tőlem: egykönyvű gonosz, erőszakos kis törpe vagyok
14. Otthoni mindennapjait mérgezi,  ha gyermeke totál hülyének nézi
15. Otthon kidolgozom, majd az evangelizációkon előadom az „imámat”
16. Ott vagyunk a gáton s építetjük a bárkákat, hogy kivédd a hírözönvizet

17. Ott állok sírodnál elmondva, ki voltál, s hogy halálod mire inti a túlélőket
18. Osztozom honfitársaim sorsában, ha Isten épp nem felvitte dolgukat
19. Orvosi vizsgálatom felér egy alapos kínzással - a műtétem csonkítás
20. Orvosi diétámat tiltakozó böjtnek, sőt éhségsztrájknak címkézem

21. Országimázst rombolok, amerre járok,mint botcsinálta kiskövet…
22. Orosz nyelvet tanítottál a tárgyat „politikai” okból szabotáló diákoknak
23. Óriásplakátjaimmal percenként követek el rajtatok vizuális erőszakot
24. Óriás elődök vállán cirkuszi törpeként állok, ágálok és visítozok

25. Orfeusz lemehetett kedveséért az alvilágba, de csak rosszabb lett neki
26. Órabérben dolgozva a nemzet hivatásos, pártfelkent alkotója vagyok
27. Opponensi véleményt fogalmazunk súlyt adva a tudományos fokozatnak
28. Olykor szakmai munka-előmenetel rovására is vállalok közéleti szerepet

29. Olykor jó és jól is fizető ajánlatokat is visszautasítok a főmű érdekében
30. Olykor görbe tükröt is készít, melyben sokan döbbennek rá torzult arcukra
31. Olykor a csapatban alázattal cipeljük a zongorádat, hogy te brillírozhass…
32. Olyannyira világítanál a sötétben, mint két végéről égő-fogyó gyertya

33. Olyannyira rejtjelezem üzenetem, hogy örökre titok marad
34. Olyannyira felháborítanak az igazságtalanságok, hogy a szívedre mennek
35. Olyan üzemet s munkagépet tervezek-építtetek, ahol-amivel jó dolgozni
36. Olyan távoli-rejtett helyekről ad élménybeszámolót, hova más nem jut el

37. Olyan talpalávalót húz(at)unk, hogy még a holtak is táncra perdüljenek
38. Olyan szigorú kritikát igényelsz, hogy az már-már mazochizmust súrolja
39. Olyan szépségideált diktálok, amihez képest a feleséged csúnyának látod
40. Olyan nagy becsben tartom a könyveket, hogy nem is kölcsönzöm ki

41. Olyan materialista vagyok, aki a babonás hiedelmeit kirakatba teszi
42. Olyan magasfeszültségben él, hogy nehéz italhoz, droghoz nem nyúlnia…
43. Olyan korban élsz, amikor a művelt emberek csak ennivalóra költhetnek
44. Olyan merész jóslatokat teszek, melyek beválását nincs ki ellenőrizhetné

45. Olyan jó kérdést tesz fel, mely új megvilágításba helyezi korábbi tudást
46. Olyan jó az én kis önképzőköröm, hogy vén diákként ott is ragadok
47. Olyan Isten háta mögötti helyre kerülsz, ahol nincs kivel eszmét cserélni
48. Olyan élethelyzetet szimulálunk, ahol tanulod-megkedveled a számolást

49. Oly sokáig voltál tartalékban, hogy mire éles bevetés jön, bajban vagy…
50. Oly korban él, amikor a bölcselőket feleslegesnek, sőt károsnak tartják…
51. Oly jól alakítom Tartuffe szerepét, hogy csírájában felfedezd magadban
52. Oly áldozatkészen segítsd a pályakezdő társad, ahogy Arany Madáchot!

*

Csoóri Sándor:

Egy dalos ajkú kismadár köszöntőverse

(Rákosi Mátyás elvtársnak 60. születésnapjára)

Aranyos madaram,
sárgatollú madár,
merre szálltál eddig? -
régen láttalak már.

Régen jártál erre,
régen énekeltél -
sugaras nyarunkról
még nem is meséltél.

Tavasz óta fekszem
álnok betegségben
és te még csak meg se
látogattál engem.

Gyönyörű madárkám,
gyere szállj a fámra,
levélejtő fámról
szobám ablakába.

Biztató éneket
dalolj onnan nékem:
feledjem a bajom
feledjem egészen!

Szállj ide és maradj,
maradj itt sokáig,
ezüstös reggeltől
alkony beálltáig.

És hogyha útrakelsz
csillaggyúlás előtt
Budapestre repülj,
ne is tarts pihenőt!

Rákosi elvtársnak
szállj az ablakába,
s illendően, szépen
kocogtass be nála.

Mondd meg neki, mondd meg,
- de ne panaszlóan -
hogy betegen fekszem,
azért nem hall rólam.

Mondd meg neki, mondd meg,
így, ahogy üzenem:
hogyha felépülök,
tüstént fölkeresem

és a színe előtt
teszek hitet rája:
én leszek a leghűbb
ifjú katonája.

*

1. Oldjuk a beléd nevelt gátlásokat, hogy eksztatikus örömtáncot lejthess
2. Olcsó János: bármely csőcselék kibérelt lelkiismeretű hangadója lesz
3. Olcsó energiaforrást fedeztél fel: beleköptél az energiamaffia levesébe
4. Okos Kataként minden kérdésre azonnal én tudom a jó választ

5. Odalehet minden igyekezet, ha a nézőtéren valaki rosszkor tüsszent
6. Obszcén, szemérem- és érzületsértő „performanszokban” kéjutazok
7. Obszcén tekintetem bárkit levetkőztet a csúnya meztelen igazságra
8. Nyomot keres és nyomot olvas, lehetséges olvasatokat versenyeztet

9. Nyomd a vészcsengőt: most kevés a hallgatás, mert beleegyezést jelent!
10. Nyilvánvalóvá téve habkönnyűségüket, gúnyt űzünk műsztárok allűrjeiből
11. Nyilvántartanak – nyilván tartanak tőled: titkos feketelistákon a neved
12. Nyilvános működésünket ne befolyásolja: kitüntetnek vagy  lecsuknak érte?!

13. Nyíltan/rejtve újból neked szegezzük a felszólítást: Ismerd meg magadat!
14. Nyíltan felvilágosítunk a nemi betegségekről, nem elvéve nemi életkedved
15. Nyílt sisakkal nem, csak tekintélyek mögé bújva állok ki párbajozni
16. Nyílt ön-élveboncolásod részvétlenül figyeli a bámész és kandi tömeg…

17. Non-stop győzködlek: csak az önkéntes adósrabszolgaság vált ki/meg
18. Non profit szellemi vállalkozása dotáció híján csak veszteséget „termel”
19. Nomád értelmiségi vagyok: rózsadombi villám előtt szolgálati kocsi
20. Noblesse oblige – a több talentumod áldás legyen a közösségedre

21. Nincs és nem is lehet szégyellt titkod: üvegházban üvegzsebbel élni…
22. Nincs választásunk: akár még magunk ellen is nyíltan tanúskodnunk kell
23. Nincs szívem selejtezni: minden szavam azon nyomban a kőbe vésem
24. Nincs szívem kidobni a léghajómból „lenyűgöző” tudásom ballasztját

25. Nincs olyan rossz körülmény/kevés néző, hogy ne a legjobbat adjam elő
26. Nincs nyugodt légkör szellem munkádhoz: zaklatás, feljelentés, becitálás
27. Nincs ellenemre, hogy „ügyeletes zseninek”, üdvöskének nevezzenek ki
28. Nincs bennem kollegialitás, sőt: féltékenyen fúrok, rágalmazok, rontok…

29. Nincs az az isten, aki engem rögeszméimtől eltántoríthatna
30. Nincs vevőantennám, ami segítene meghallani a jövő zenéjét
31. Nincs alku: ha orvosságot készítünk, abba egy csepp méreg se kerülhet!
32. Nézd meg: választott pályádon átlagban miben, s főleg mikor halnak meg

33. Nevetésbe oldva, de nem vitriolosan mondjuk ki a még oly fájó igazságot
34. Nevet adunk a szellemi kezdeményezéseknek, s keresztszülőként óvjuk
35. Nevednek becsületet szereztél, s mégis álnéven írsz, gúnynévvel illetnek
36. Népszerű fradista sportemberként csapatmezem cigarettát reklámoz

37. Nemzeti nagyjainkra katartikus/doppingoló megemlékezést tartsunk!
38. Németes precizitással tudom, kit és mennyire lehet itt és most bírálni
39. Nemegyszer szellemi épülete fundamentumát is lerombolja és újrakezd…
40. Nemcsak Sütő András, de Fekete István fél szemét is kiverve: „politizált”

41. Nemcsak saját, de haverjaink ügyében sem lehetünk se bírók, se bírálók
42. Nemcsak megálmodunk/vizionálunk alternatív jövőképeket: le is festjük
43. Nemcsak hogy sportszerűtlen vagyok, de olykor még tüntetek is vele
44. Nemcsak elérni nehéz a magas szintet, de hosszú távon meg is tartani

45. Nemcsak bringázok, de előnyeit propagálom/lehetőségéért akciózok is
46. Nemcsak az elsőbbséged vitatják, de még meg is vádolnak plagizálással
47. Nemcsak a modorosságot, de magát a műfajt, a magyar nótát járatom le
48. Nemcsak a méltatlanná vált hatalmat, de a lezüllött néped is ostorozod

49. Nemcsak a matekot, de versélményem fogalmazását is másolom
50. Nem vigyázok szemed világára: száz évekre elcsúfítom a városképet
51. Nem vették észre, nem fedezték fel vagy nem gondozták a tehetségét…
52. Nem vegyszerekkel vagy rossz szellemmel serkentem a versenyzőimet

*

Eörsi István

Sztálin

A BETEGSÉG HÍRE.

Az volt a legiszonyúbb,

hogy elvesztette a szót és öntudatát,

A ki a világon a legtöbb igazságot beszélte,

arra borul a némaság,

ki a világról a legtöbbet tud,

most önmagát sem ismeri.

Fekszik mozdulatlanul,

remény az ágya, remény száll fölébe,

minden igaz szempárból remény száll feléje,

s egyszerre az is a semmibe hull.

KÉS HASÍT ÍGY a húsba,

a rádió szinte üvöltött

vagy csak én hallottam úgy?-

nem, hisz az éter megtelt

a torlódó fájdalom nehezével,

gyásszal teli drótok jajszava nyöszörgött,

zörgött a csupasz fa ága a szélben,

de a sok hang és zörej

nem akart szóvá összeállani mégsem,

a hírt aktirata ellen jajongva cipelte mind -

a házakra leszálltak fekete vásznak,

tépett madarak szárnyai, vergődve verődtek,

alattuk emberek jártak,

amott egy idősebb

férfi rángó ráncai közt révedezve,

nehezen gurult a könnycsepp.

Nem hunytam le a szemem,

benne is fénylő csillám remegett –

egymás fölé tartott tükrök az arcok,

melyekben magára ismer a kínlódó szeretet

EGYSZERRE AGYAMBA NYOMULT

a képe fekete keretben

Arca minden vonását ismerem,

de így, mégis az egész mutyira ismeretlen,

hogy elszorul a szó...

nem is tudtam, hogy ezerszeresen

megnő a szeretet a gyász lencséjén keresztül…

csak most, hogy nézem arcát, mely sohase rezdül

eztán mosolyra, száját,

mely nem nyílik szára, nem szívja pipáját-

és mégis e régi kép ez! Újra látom,

kisüt a keretből, szinte már kilép,

ő maradt az élet, érzem tekintetét,

arcomra száll, majd végighullámzik az elárvult világon.

MI MINDENT VESZTETTÜNK örökre el!

Gyár volt agya, jelen és jövő számára szakadatlan termelő.

Többé ez a gyár nem munkál soha már,

mert elmosta vér, lerombolta halál!

De termékeit nem rontja az idő.

Vésd mind az eszedbe, szívd a szívedbe, hordozza véred,

s ahogy lángja lobog, világítson legbensőbb rejtekedbe,

hogy még azt is megértsed, amit õ már meg nem alkotott.

A GONDOT, A MUNKÁT, sose hűlt hitét, harcát,

örömét hagyta reád, világ, dolgos ezernyi nép

az ő bíztató szavát őrzi és adja gyászában is a párt tovább,

sebek, verdeső lobogók, feketék,

könnycsepp, mely vöröslő szemekben ég,

gyásznapok, halálig feledhetetlenek, de mind nem elég.

Nőnünk kell, emberiség,

hogy közösen betölthessük helyét,

az égbemeredő, rettenetes űrt,

hogy jól használjuk izmainkba gyűlt

ölelő, sújtó, roppant erejét.

1953.

*

A társadalmi elit,

a kiválasztottak könyve

Egy-egy  velős gondolat/mondat

azokról, akiknek az átlagnál nagyobb

a képessége, a lehetősége, a hatalma,

hogy segítsen/ártson embertársainak.

Nem csak az ún. értelmiségi pályákról

vagy a hivatásos segítőkről, vezetőkről,

ezek szerepéről, érdemeikről/bűnükről,

valamint áldozatvállalásaikról lesz szó.

Mindenki érintve érezheti magát,

hisz csak gondoljunk bele a szülői szerepbe:

ő egy személyben családfő-vezető, gondviselő,

és tanító, gyógyító, pap, lelki pásztor, bölcs stb. stb.

Legalább ne árts, de inkább hass, alkoss, gyarapíts!