Eugéniusz: Koldus és királyfi XXI.

Egy pokoljáró dudás a Földön/mennyben

Isten bölcsesség- és boldogságkereső fenegyereke

Számadás és leltár - önarc/korkép és testamentum

Egy magyar ember életmennyisége/minősége:

Oly balga-rossz is voltam/olyanokat láttam e Földön:

Életképek, lélek- és jellemrajzok, szellemtörténetek - V.

*

A BÉKÉTELENKEDŐ

TAVASZ

Ejnye, már az esztendőnek

Silány napjai eljőnek,

Itt a kedvetlen tavasz.

Locsos, pocsos minden napja,

Komor a bőjtmás hónapja.

Április csalárd, ravasz.

Sovány szelek süvőltése,

Száraz porral kerengése

Torkot, mellyet terhelő

Huruttal kerűl elő.

Kinek volna kedve benne!

Bárcsak hamar vége lenne

Únalmas óráinak.

Szemem bármerre tekintsen,

Sem gyümőlcse semmi nincsen

Kertem puszta fáinak.

Mit ér zőldje a szőlőnek,

Ha rajta fürtök nem nőnek,

Mit ér a bimbó, virág,

Ha körtvélyt nem nyújt az ág?

Barmaim, jaj, be soványok,

Elfogyott a takarmányok,

Már sem széna, sem mező,

Ezer az ember szükségi,

Nincs új, elfogyott a régi,

Majd kihúz az éhező.

Ó, bárcsak hamar nyár lenne,

E silány tavasz elmenne;

Uram! Uram! talán már

Nem is fog már lenni nyár!

NYÁR

Haj, haj, no! be elfáradtam,

Ugyan nagyon megizzadtam,

Adjatok egy kis vizet!

A nyári napnak hésége

Éltünk terhe, veszettsége

Csak, csak illyennel fizet;

Uram, szűntesd a héséget,

Mert magunkat is eléget.

Tikkasztó kánikulánk

Bűnünkért van csapva ránk.

Testünket alig bírhatjuk,

Lélekszakadva aratjuk

Ami kis termésünk jött;

Vetegettük hideg szélbe,

Most takarjuk forró délbe

Dudva és bogács között;

Amit e' még meg nem fojtott,

Szipoly és sáskaraj tojt ott,

S amit ez is meghagya,

Elsütötte a ragya.

A hosszú napnak terhétől,

A munka keménységétől

Csigázódik életünk.

Mégis mindezért végtére

Mi a szegény ember bére?

Aggunk s alig ehetünk.

Mennykő, villám és mennydörgés

Mind, amit nyer a könyörgés,

Forgószél és jégeső,

Ami a munkánkra jő.

ŐSZ

A fejem már majd megbódúl,

Annyi a gond, melly rámtódúl,

Érik a gohér nagyon.

Szintúgy félek még előre,

Ha ránézek a szőlőre,

A szüret s baj itt vagyon;

Restellek már ki is menni,

Eső esik, mit kell tenni,

Alhatnám is, de nem is,

Mozogni kén nékem is.

Most jőnek már, haj, most jőnek

A megaggott esztendőnek

Legkomorabb részei,

Borong, tolong a kedvetlen

Őszi felhő, és szűnetlen

Bugyognak lőcs cseppjei.

Bent ásítok, kint meg ázom,

Bent didergek, kint meg fázom,

Szomorú ősz, haj, haj, haj!

Benn is baj most, kinn is baj.

Bárcsak meleg napfény vólna,

Vagy kemény télre hajólna

Már ez a locspocs idő.

Mert most setét ködbe fedve

Sínlik az embernek kedve,

S azért hozzám más se jő.

De ha jő is, mit csinálunk?

Csak únalom lakik nálunk;

Most is bú és álom nyom:

Jaj be fáj a vékonyom.

TÉL

No eljöttél valahára,

Gyászos tél, a főld nyakára,

És az erszényt oldozod:

Együk most már munkánk bérét,

Igyuk saját testünk vérét,

Már az inséget hozod.

Igazán, hogy minél rosszabb

A te részed, annál hosszabb,

Életünkből majd fél rész

A te napjaidba vész.

Elrablod a kikeletnek

Tején hízott természetnek

Gyönyörűségit magad;

Mindent, amit a termékeny

Nyár s ősz adott a vidéken,

Fagyod tőlünk elragad.

Csak számodra munkálódunk,

Érted élünk és aggódunk,

S midőn mindent elragadsz,

Magad csak kedvet sem adsz.

Tömlöccé teszed szobánkat,

Kertünket és gyümőlcsfánkat

Zúzzal virágoztatod.

És azalatt nagy lármával

Kimormolsz szélhahotával

S jégfogad vicsorgatod.

Ne dúld fel minden kedvünket,

Enyhítsd megúnt életünket,

Bocsásd hozzánk a tavaszt,

Szívszakadva várjuk azt.

CSOKONAI VITÉZ MIHÁLY

*

1. Aki annyira nem karakter: még elrettentő példa sem lesz
2. Aki annyira önellátó, hogy önmagának bírája és dicsérője
3. Aki annyira szemérmes koldus, hogy titokban éhen hal
4. Aki durva/goromba: szerinte a gyengédség a gyengeség jele

5. Aki egy vallásból a hús-nem evést kiemeli, abszolutizálja  
6. Aki egy vega családfő, és a hatalmával visszaélve terrorizál…
7. Aki megkorbácsolja magát, ha véletlen lenyel egy szúnyogot
8. Aki annyira vega, hogy még végszükségben sem eszik „döghúst”

9. Aki teljesen tanácstalan, ha nem kap világos parancsot
10. Aki a szabadság felelőssége elől diliházba/seregbe vonul
11. Akinek a létbiztonság a legfontosabb: a börtönben megtalálja
12. Aki ezer és egy módját ismeri a rutinos felelősséghárításnak

13. Aki a következmény fel nem mérésével sterilizálja magát
14. Aki büszke „nyitott házas”: agglegény, vénlányt nevel fel
15. Aki büszke „bipoláris” – úgy tudja, ez a géniuszok jegye
16. Aki csak az ún. változó korban jön rá: még nincs gyereke 

17. Aki semmiben sem, vagy épp mindenben folyton változik
18. Aki hiszi: csak egyvalaki lehet a párja – másként kútba ugrik
19. Aki „büszkeségből” mond nem!-et, dafke megy hozzá máshoz
20. Aki a paráznasága miatt gyereke homokosságában bűnhődik 

21. Aki a túl sok/erős vallási tabu miatt tudatlanul megy férjhez
22. Aki az első nagy hetero kudarca után saját nemén belül keresgél
23. Aki pánikba esve görcsös akarásával teszi méhét meddővé
24. Aki a férfiasodásával nőiessé teszi az élete hímnemű társát

25. Aki kitart a hülyesége mellett, hisz ezt ő kimondta…!
26. Aki épp szakértelmével csinál bajt, majd nyoma vész
27. Aki a hozzá nem értésével kárt okoz, majd angolosan lelép
28. Aki még saját magáért sem áll jót – aki most nincs magánál 

29. Aki az A-t kimondja, de a B-t nem. Az bent reked
30. Aki úgymond bizonyítási kényszerből lesz istenkísértő
31. Aki a dolgok könnyű végét fogja meg: egy kutyát szeretget
32. Aki alá-fölérendeltségben Él, képtelen egyenrangú kapcsolatra

33. Aki nem a nevető harmadik, de a vesztes kettőből az egyik
34. Aki még a hamiskártyás ellen is – dafke – nyílt lapokkal játszik
35. Akinek az esze állandó köszörülése közben kihűl, befagy a szíve
36. Akinél olyan a belbecs, mint a külcsín: törpe testben törpe lélek

37. Aki nagyzási hóbortjában a kulipintyóját palotának hívja
38. Akinek elsorvad a szíve, mert nem gyakorolja a szeretetet
39. Aki ágyúval lő verébre – eredő: kis hasznon helyett nagy kár
40. Aki magát diszkvalifikálja, de ezt csak ő nem akarja látni

41. Aki csak úgy szeret nyerni, ha mindenki más vesztes lesz
42. Aki meglepődik, ha gyereke nem papolását, de példáját követi
43. Aki a jobbtól nem tanul, inkább magához rontja/”likvidálja”
44. Aki elégedett, ha jelentéktelen dolgokban szabadon választhat

45. Aki bocsánatot kér, hogy él, és köszöni, ha nem ütik meg
46. Aki szerint az ő felnevelése kötelesség, nem jár érte köszönet
47. Aki spórol, nyomorog, hogy így hedonista fia tékozolhasson
48. Aki lerokkan, hogy önsajnáltatással jusson alamizsnához

49. Akinél egy évre előre már minden óra/perc be van osztva
50. Aki pénze mindenhatóságában bízik, mindent eladónak tart
51. Aki vadlúd lehetett volna, de gyávaságból házi liba maradt
52. Aki mindenben és rigorózusan követi a véleményvezérét

*

Egy  

fiatal

házosúlandónak

habozása

Szeme nem sír, mégis nedves;
Képe ráncos; foga redves;
Horgas lába tittyen-tottyan;
Sovány fara egyet lottyan.

Mégis, noha hidegvette,
Legényes a szedtevette:
Ó, Uram! őrizz meg ettől
A vasorrú kísértettől! -

Vén ugyan, vén a kurvanyja:
De van ezüstje, aranyja,
Amellybe ha markolhatnék,
Hozzá jobb kedvet mutatnék.

Csak pénzében lennék vice;
Megölelném histórice,
Férje lennék az erszénynek,
E' kén a szegény legénynek!

*

Zsugori uram

Esmérek én egy vént. - Ki az? - Neve nincsen:
Régen eladta már aztat is a kincsen;
Sőt míg bírt is véle, magában tartotta,
Mert mondani másnak ingyen sajnállotta. -
Hol lakik? - Ott látszik, ama kapu megett,
Egy ház, mellyet náddal önnönmaga szegett.
Van két palotája a Piac-utcába,
De azt a rácoknak adta árendába;
Maga e kunyhóba éhezvén kucorog,
S elméjébe mindég a drágaság forog.
Űl pénzes ládáján sovány ábrázattal,
Tisztelvén a mammont örök áldozattal.
A bús gond béesett orcájában hever,
Mérget kedveltető kincseiből kever.
Olly sárgák orcája sovárgó gödrei,
Mint aranyjára vert királyok képei:
Mint a sírból feljött halott útálsága,
Amellyről minden húst a párka lerága.
Most is azért sóhajt és dúlfúl magába,
Mért nem adhatja az áert árendába.
S öszvekalkulálván saját számadását,
Nyögve kárhoztatja szörnyű pazérlását,
Gyász idők! - így kiált, vádolván az eget, -
Lám, csak egy rövid nap mennyit elveszteget:
Ma csak harminc arany jött bé a kasszába,
Mégis kilencven pénzt adtam ki hiába.
Azonba melly szörnyű károm következe: -
Itt jajgat, s fejére kúcsolódik keze -
Melly szörnyű kár! egy szél pénzem elrablotta,
Lantornás ablakom ketté szakasztotta! -

Úgy tűnődik; s talám azt is sajnálja ő,
Hogy a versbe ingyen s potomra jött elő.

*

1. Aki a szülői felelősségtől menekülve sterilizáltatja magát
2. Aki a társa gyengéit lesi, s azt karikírozva még fel is nagyítja
3. Aki a társával egymást frigiddé, illetve impotenssé teszik
4. Aki a tautológiát „állít”- vagy a bizonyítandóval bizonyít

5. Aki kifenegyerekeskedve magát hazatér a gazdag apucijához
6. Aki a teljességre vágyik: egyszerre/felváltva férfi is, nő is lenne
7. Aki a tengert szeretné látni - a pocsolyában nem gyönyörködik
8. Aki a ténykérdéseken hosszasan vitatkozik

9. Aki a Teremtőt átkozza halandóságáért, de utána unatkozik
10. Aki a tévéből tudja meg, hogy milyen idő van lakóhelyén
11. Aki a tisztító bűnvallás helyett ön-szerecsenmosdató
12. Aki a topmodell trükk-képéhez hasonlítgatja asszonykáját

13. Aki a tökéletes társra vár, s nem tudja szeretni a kis hibákat
14. Aki a tudóstól várja, hogy meghatározza az ő élete értelmét
15. Aki a turisztikai hivatal reklámfilmjeiből ismeri az országot
16. Aki a tűzzel játszik vagy tüzet gyújt, hogy majd vitézkedhessen

17. Aki a válságaiban sosem látja a jobb folytatás esélyét
18. Aki a válságban nem látja az előző állapotnál jobb kiutat
19. Aki a veszett róka szelídségét a földi paradicsom jelének veszi
20. Aki a vészkor elmúltával is fenntartaná a szükségállapotot

21. Aki a zanzákból véli ismerni a Regényt, dugásból a Nőt
22. Aki addig evez Élete tengerén, míg ki nem köt a Bánat szigetén
23. Aki addig hajszolta-halmozta élvezeteit míg bele is csömörlött
24. Aki addig Jézus nagy barátja, amíg le nem fogják, el nem ítélik

25. Aki addig keresi a halhatatlanság titkát, míg lepereg élete
26. Aki mindig csak annak ad igazat, akinek le van kötelezve
27. Aki addig kíméli és menti magát: újszerű állapotban rohad
28. Aki addig nem segít, amíg a másik nem tér át az ő hitére

29. Aki addig nem vall színt, míg nem tudni, ki lesz a győztes
30. Aki addig piszkálódik, kötekedik, míg ki nem húzza a gyufát
31. Aki addig söpri a szőnyeg alá a szemetet, míg fel nem bukik
32. Aki addig várja anyasága ideális feltételei alakulását, míg késő

33. Aki addig-addig válogat, míg örökre hoppon marad
34. Aki ágyúval lő a verébre - romba dönt lakóházat, diófát is
35. Aki ahova lép, ott fű többet nem terem - az írmag is kipusztul
36. Aki ajtófélfa ember - sehol sincs se bent, se kint – küszöbön

37. Aki akkor sem eszik húst, ha ez megmenthetné házasságát
38. Aki aktív: minél jobban feszeleg, annál szorosabb a bilincs
39. Aki alacsony tűrésküszöbű: egy légy kihozza béketűréséből
40. Aki alattomban él az erejével, hisz ártani-rontani ő is tud…

41. Aki áldozatból tettestárs lesz, mert szégyenérzetből falaz
42. Aki állva hal meg: rangon alulinak találva lehajolni az eperért
43. Aki amíg rosszul van, mindent megfogad - de hamar felejti…
44. Aki mikor szülhetne, még nem akar, amikor akar, már nem tud

45. Aki ámuló-bámuló Csipike: nélküle is működik az erdő…!?
46. Aki anyja szoknyája mögé bújik, ha épp legény kell a gátra
47. Aki annyira a földöz ragad: nem látja Ikarosz szárnyalását
48. Aki annyira bízik anyjában, hogy ő választhat neki pártot/párt

49. Aki annyira bolond: nem az örökkévalóságra rendezkedik be
50. Aki annyira gyáva, hogy se otthona, se hazája, csak szaros gatyája
51. Aki ennyire gyűlöli ex-szerelmét: még az ördöggel is összefog
52. Aki annyira imádja magát: nekiáll a lelki klón gyártásnak

*

A reményhez

Főldiekkel játszó
Égi tűnemény,
Istenségnek látszó
Csalfa, vak Remény!
Kit teremt magának
A boldogtalan,
S mint védangyalának,
Bókol úntalan.
Síma száddal mit kecsegtetsz?
Mért nevetsz felém?
Kétes kedvet mért csepegtetsz
Még most is belém?
Csak maradj magadnak!
Biztatóm valál;
Hittem szép szavadnak:
Mégis megcsalál.

Kertem nárcisokkal
Végig űltetéd;
Csörgő patakokkal
Fáim éltetéd;
Rám ezer virággal
Szórtad a tavaszt
S égi boldogsággal
Fűszerezted azt.
Gondolatim minden reggel,
Mint a fürge méh,
Repkedtek a friss meleggel
Rózsáim felé.
Egy híjját esmértem
Örömimnek még:
Lilla szívét kértem;
S megadá az ég.

Jaj, de friss rózsáim
Elhervadtanak;
Forrásim, zőld fáim
Kiszáradtanak;
Tavaszom, vígságom
Téli búra vált;
Régi jó világom
Méltatlanra szállt.
Óh! csak Lillát hagytad volna
Csak magát nekem:
Most panaszra nem hajolna
Gyászos énekem.
Karja közt a búkat
Elfelejteném,
S a gyöngykoszorúkat
Nem irígyleném.

Hagyj el, óh Reménység!
Hagyj el engemet;
Mert ez a keménység
Úgyis eltemet.
Érzem: e kétségbe
Volt erőm elhágy,
Fáradt lelkem égbe,
Testem főldbe vágy.
Nékem már a rét hímetlen,
A mező kisűlt,
A zengő liget kietlen,
A nap éjre dűlt.
Bájoló lágy trillák!
Tarka képzetek!
Kedv! Remények! Lillák!
Isten véletek!

*

EUGÉNIUSZ: ANTIPARAINESIS

Bölcs-boldog – balga-boldogtalan

Istengyermek helyett: sátánfajzat

Táltosparipa helyett: állatorvosi ló

Földi édenkertből pokoli e-világok

A jó élet őrzés-javítás helyett rontás

A baj felismerése már a gyógyulás kezdete.

A bölcs mese, példabeszéd, mondás stb. rólunk szól,

Ismerjünk magunkra, s bátran változtassunk éltünkön!

Balga/gonosz léleknek se szerelme, se családja, se gyereke,

Se humora, se hivatása, se egészsége, se otthona, se hazája stb.

Nem a véletlenen, szerencsén, körülményeken múlik sorsunk!

Én lehetek a magam/előszeretteim legfőbb ellensége (és viszont)

Sokkalta több múlik rajtunk, mint azt gyáva önigazolásként véljük!