Eugéniusz: Koldus és királyfi XXI.

Egy pokoljáró dudás a Földön/mennyben

Isten bölcsesség- és boldogságkereső fenegyereke

Számadás és leltár - önarc/korkép és testamentum

Egy magyar ember életmennyisége/minősége:

Oly jó-rossz szellemi szereplőket láttam e Földön:

Segítő-vezető hivatások - árulások és pokoljárások  - IX.

Petőfi Sándor 
A MÁRCIUSI IFJAK 


Szolgaságunk idejében
Minden ember csak beszélt,
Mi valánk a legelsők, kik
Tenni mertünk a honért! 

Mi emeltük föl először
A cselekvés zászlaját,
Mi riasztók föl zajunkkal
Nagy álmából a hazát! 

A földet, mely koporsó volt
S benn egy nemzet a halott,
Megillettük, és tizennégy
Milljom szív földobogott. 

Egy szóvá s egy érzelemmé
Olvadt össze a haza,
Az érzelem "lelkesűlés",
A szó "szabadság" vala. 

Oh ez ritkaszép látvány volt,
S majd ha vénül a világ,
Elmondják az unokáknak
Ezt a kort a nagyapák. 

És mi becsben, hírben álltunk,
Míg tartott a küzdelem,
De becsünknek, de hirünknek
Vége lett nagy hirtelen. 

Kik nem voltak a csatán, a
Diadalhoz jöttenek,
S elszedék a koszorúkat,
Mert a szóhoz értenek. 

E sereg, mely, míg a harc folyt,
El volt bujva vagy aludt,
Igy zugott a diadalnál:
Mi viseltünk háborut! 

Legyen tehát a tiétek,
A dicsőség és a bér,
Isten neki... nem küzdénk mi
Sem dicsőség-, sem dijért. 

És ha újra tenni kell majd,
Akkor újra ott leszünk,
És magunknak bajt s tinektek
Koszorúkat szerezünk. 

Viseljétek a lopott hírt,
A lopott babérokat,
Nem fogjuk mi fejetekről
Leszaggatni azokat. 

Abban lelünk mi jutalmat,
Megnyugoszunk mi azon:
Bárkié is a dicsőség,
A hazáé a haszon! 

Pest, 1848. június

*

1. Nem várjuk meg, amíg kérdeznek – akkor is játssz, ha senki nem figyel
2. Nem váltjuk aprópénzre istenadta talentumainkat, de nem is ássuk el…
3. Nem vállal vétkes néma cinkosságot semmilyen elnyomorító sötét rendszerrel
4. Nem választhatod, de ismerd-ismertesd meg ellenséged: az öreg/ravasz ördögöt

5. Nem vagyunk semlegesek: úgy tanítunk, hogy jó ügyek mellett érvelj jól…!
6. Nem vagy önsanyargató, de pusztán kenyérféltésből nem engedsz a 48-ból
7. Nem vagyunk csalhatatlanok: de tévedéseink lehetőségét minimalizáljuk
8. Nem vagyok hiú: szerényen, név nélkül mószerollak be a Főnököknél

9. Nem bolond poétának állni, elszegődik inkább katonaírnoknak
10. Nem vagyok becsületes megtaláló: eltulajdonítom mások értékeit
11. Nem ülhetünk a babérokon, mert a következő meccset is meg kell nyerni…
12. Nem utólag díszítgetjük, eleve ízléssel tervezzük használati tárgyainkat

13. Nem túl hálás szerep sokkal ébreszteni szellemi álomszuszék „tesóidat”
14. Nem tukmálsz rá senkire életcélokat, de javasolsz/kifogásolsz eszközöket
15. Nem tudom, hogyan kell megszólítani a kortársaimat, ifjú honfitársaimat
16. Nem tudom, hogy mit tudok jól/rosszul, és nem tudom, hogy mit nem tudok

17. Nem tudom, de teszem: önkéntes öncenzúrával kiherélem művem
18. Nem tudok, vagy nagyon nem akarok tudni: prekoncepciói, előfeltevés
19. Nem tudok tüntetően hallgatni, nehogy hülyének vagy kukának nézzenek
20. Nem tudok hallgatni arról, amiről nem lehet beszélni, „csak” zenélni

21. Nem tudok félrevonulva, egyedül, csendben hosszan nagyvadra lesni
22. Nem tőlünk függ, hogy babér- vagy töviskoszorút tesznek-e a fejünkre…
23. Nem titkolva „szubjektivitását”: fikarcnyit sem enged az objektív igazságból
24. Nem tiltakoztam szamizdat kéziratok, könyvek elkobzása, elégetése ellen

25. Nem tesszük a kirakatba, de nem is szégyelljük a magánéletünket, sőt!
26. Nem tér ki a hitéből, így prédikátorként egy hadigálya rabevezője lesz
27. Nem te, az üldözött vad, de a hajtó, a vadász kap veszélyességi pótlékot!
28. Nem te vagy az ideális férj, apa, szomszéd, testvér, barát, polgártárs…

29. Nem tanítalak meg tanulni, ezért is akkora kínszenvedés ez neked
30. Nem taktikai okokból, kampányszerűen foglalkozunk a cigánykérdéssel
31. Nem takarom el az arcom s nem változtatom el a hangom, ha nyilatkozok
32. Nem tájékoztatlak: amiről nem tudsz, így az nem is hiányzik…!?

33. Nem stikában a gatyán át, de trambulinról vizelek a medencébe
34. Nem rombolom le a káros illúziókat (Nagy-magyarország=menny)
35. Nem rettent a szabadság, nem félek felelni minden szavamért-képemért
36. Nem rejtjük el, de féltékenyen őrizzük természeti és művi értékeinket

37. Nem rakom helyre, nem korrigálom az ízlésficamokat
38. Nem pótolhatatlanná, sőt: feleslegessé akarjuk tenni magunkat!
39. Nem oly becses az irhád, hogy érett fővel szótlanul kibírnád a rabságot!
40. Nem nyughatunk, amíg a szellem napsugara nem süt be minden házba

41. Nem nagymellénnyel papol a bűnösnek - önsegítő csoportot szervez
42. Nem mond nemet – nem tud válogatni felkérések, megbízatások között
43. Nem minden álomfejtő  Zsidó József, sokan ott rohadnak meg a tömlöcben
44. Nem merek leereszkedni az alvilágba, fentről, a kávéházból „tudósítok”

45. Nem másokat zaklat, hogy gyónjon – papként elöl jár és kiáll…!
46. Nem magyaros vendéglátóként konzervet, moslékot stb. kínálok
47. Nem létcél, hogy hős, vértanú legyél – de soha nem zárhatod ki ezt
48. Nem lehetnek olyan titkaid, amivel te magad esetleg zsarolható lennél

49. Nem kötünk bele imaformákba stb., ha azt látjuk, hogy a vízen jársz!
50. Nem kötöztetted ki magad az árbochoz, s ott ragadtál a szirénszigeten
51. Nem könnyű magadban legyőzni az autodidakták kisebbrendűségi érzését
52. Nem korlátolt, de teljes anyagi felelősséggel tartozol minden baklövésért

*

Petőfi Sándor

AZ ORSZÁGGYŰLÉSHEZ

Sokat beszéltek, szépet is beszéltek,
Jót is, de ebbül a hon még nem él meg,
Mert nincs rendében eljárásotok,
Ti a dolog végébe kaptatok,
És így tevétek már régóta mindig;
Látják, kik a multat végigtekintik.
Ki képzel olyan templomépitőt,
Ki a tornyot csinálja meg előbb?
És azt a levegőbe tolja, hogy
Ott fönn maradjon, míg majd valahogy
Alája rakja szépen a falat,
S legeslegvégül jőne az alap.
Ti vagytok ilyen mesteremberek,
Ezért ad a hon nektek kenyeret,
Ezért fizet szivének vérivel!
Jobbat tesz, aki semmit sem mivel.
Időt, erőt eltékozoltok, és ha
Sikert mutattok is föl néha-néha,
Csak olyan az, mintha hogyha engemet
A szomjuság bánt, s adnak víz helyett
Ételt, s talán még épen olyan ételt,
Mitől szomjúságom csak jobban éget.
Ha ez siker, ha ez jótétemény:
Elmémet a bölcsőben hagytam én.
Hiába minden szép és jó beszéd,
Ha meg nem fogjátok az elejét,
Ha a kezdetnél el nem kezditek...
Sajtószabadságot szerezzetek.
Sajtószabadságot, csak ezt ide!
Ez oly nagy, oly mindenható ige
A nemzetben, mint az isten "legyen"-je,
Amellyel egy mindenséget teremte.
Hol ez nincs meg, bár máskép mindenek
Eláradó bőségben termenek,
S bár az utósó szolga és a pór
Zsebébül aranyat marokkal szór:
Azon nemzetnek még nincs semmije,
Azon nemzetnek koldus a neve.
S hol ez megvan, bár rongyban jár a nép,
Nyomorg, tengődik mindenfélekép:
Azon nemzet gazdag végtelenűl,
Mert a jövendőt bírja örökűl.
Haladni vágyunk; de haladhatunk?
Én istenem, milyen golyhók vagyunk!
Lábunk szabad, de a szemünk bekötve,
Hová megyünk? ... meglássátok, gödörbe.
Szemünk bekötve, fogva szellemünk,
Az égbe szállnánk, s nem röpülhetünk,
A szellem rab, s a ronda légbe fúl,
Mely dögvészes már önnön átkitúl.
A szellem rab; mint a hitvány kutyát,
A ház végére láncba szoriták,
S láncát harapva tördeli fogát,
Amellyel védni tudná a hazát...
A szellem rab, s mi fönn tartjuk nyakunkat,
S szabad nemzetnek csúfoljuk magunkat!
Szolgák vagyunk, rabszolgánál szolgábbak
Megvetésére a kerek világnak!

Pest, 1848. (február)

*

1. Nem kis mértékben tér el attól, amit hirdet, de pont ellenkezőjét teszi
2. Nem kell vonalzóval lemérni a csillagtávolságokat: ki is tudjuk számolni
3. Nem kaptál fajsúlyos megbízatást, Feladatot, amihez felnőhettél volna
4. Nem járunk kérdőívezni, mégis mi vagyunk a consensus omnium kifejezői

5. Nem izgat, mi lesz a pártprogram, csak a pénztáros én legyek
6. Nem ismer lehetetlent, csak tehetetlent: neki nincs botfülű nebuló
7. Nem ír titkos jelentéseket – nyílt levélben jelenti fel a Bűnösöket
8. Nem írok, pláne nem olvasok: magyar intellektüel vagyok

9. Nem helyetted dönt, de megtiszteltetésnek veszi, ha tanácsot kérsz
10. Nem hallom meg az öngyilkossági kísérletek „néma” segélykiáltását
11. Nem hagyjuk, hogy megszokjuk a büdöset és a botrányos állapotokat!
12. Nem futhat a „pénze” után, hiába tett fel egy „rossz lóra” mindent…

13. Nem foghatják be pörös számat: se korbáccsal, se mézesmadzaggal
14. Nem figyelmeztetlek arra, hogy régóta súlyos szereptévesztésben vagy
15. Nem feltétlenül, de gyakran koldusbottal fizeti meg függetlensége árát
16. Nem érdekel, mit fecseg a felszín, a lélek hallgató mélyének búvára vagy

17. Nem érdekel, megy-e századik könyvem által előrébb a világ…
18. Nem érdekel, hogy találmányom milyen katonai célra használják…
19. Nem engedünk elveszni a részletinformációkban, az egészet láttatjuk!
20. Nem engedjük, hogy ne gondolj a börtönlakók szabadulás utáni helyzetére

21. Nem engedjük elveszni-elkótyavetyélni a falusi népéletet őrző tárgyakat
22. Nem engedjük a mellébeszélést, leleplezzük az eufemizmusokat, álválaszokat
23. Nem engedjük a célokat a végtelen messzeségbe, vagy a másvilágba kitolni
24. Nem engedhetem meg magamnak a szókimondás drága mulatságát…!?

25. Nem emelek szót kollegák stb. erkölcsi és anyagi megbecsüléséért
26. Nem elégszünk meg a tétel igazolásával: legyen az egyszerű és elegáns!
27. Nem elég, hogy politikai nyomás alatt vagy, de még műveid is ócsárolják…
28. Nem egy gépen író, hanem egy író gép vagyok: egy automata „médium”

29. Nem dob mentőövet, hisz épp most tanulmányozza a fuldoklást
30. Nem csökkentem, de az elfedezésével  még meg is növelem a bajt
31. Nem csillogni, hősködni, mártírkodni, de anonymusként használni akar
32. Nem csiki-csukizok: színt vallva az álláspontomat akár írásba is adom

33. Nem csábulunk el a könnyebb ellenállás irányába - kifacsarjuk magunkat
34. Nem bújok intézményi presztízs mögé - becsületes nevem a védjegyem
35. Nem bújhat ki a nyomasztó felelősség alól: amputálja-e a beteg lábat
36. Nem baj, ha más orozza el dicsőségünk, egy a fő: hazánk jó úton haladjon

37. Nem azt nézem, mit mond – csak azt nézem, ki mondta
38. Nem az ökumenizmuson, de a vallásháborúskodáson munkálkodok
39. Nem az írásnak, de az írásból élek: nem tarthatok önkéntes szilenciumot
40. Nem az igazságot, de tanszékemet, szinekúrámat védem foggal-körömmel

41. Nem átutazó turistaként osztogatod tanácsaidat: lelked-tested rajta
42. Nem aszerint írsz szatírát a Hatalomról, hogy éppen most ki kormányoz
43. Nem akartad, de mégis „rajongóid” lettek elvárásokkal és üldözésükkel
44. Nem akarok senkit megbántani; óvatosan mindenkinek igazat adok

45. Nem akarja a közönsége jóindulatát cigányellenességgel megnyerni
46. Nem adom meg a végtisztességet szakmai, politikai ellenfeleimnek
47. Nem adom be a szellemi védőoltásokat korunk népbetegségei ellen
48. Nem adok menedéket még halállistára került politikai ellenfelemnek se

49. Nem a pártomnak toborzok tagokat, de eligazítalak a politikai játékban
50. Nem a mindenséghez, de másokhoz – a kicsikhez – képest mérem magam
51. Nem a köznép első, de a közhatalom utolsó embere, szóvivője vagyok
52. Nem a csúcson hagyom abba – nem tudok időben, szépen visszavonulni

*

Petőfi Sándor

A XIX. SZÁZAD KÖLTŐI

Ne fogjon senki könnyelműen
A húrok pengetésihez!
Nagy munkát vállal az magára,
Ki most kezébe lantot vesz.

Ha nem tudsz mást, mint eldalolni
Saját fájdalmad s örömed:
Nincs rád szüksége a világnak,
S azért a szent fát félretedd.

Pusztában bujdosunk, mint hajdan
Népével Mózes bujdosott,
S követte, melyet isten külde
Vezérül, a lángoszlopot.

Ujabb időkben isten ilyen
Lángoszlopoknak rendelé
A költőket, hogy ők vezessék
A népet Kánaán felé.

Előre hát mind, aki költő,
A néppel tűzön-vízen át!
Átok reá, ki elhajítja
Kezéből a nép zászlaját,

Átok reá, ki gyávaságból
Vagy lomhaságból elmarad,
Hogy, míg a nép küzd, fárad, izzad,
Pihenjen ő árnyék alatt!

Vannak hamis próféták, akik
Azt hirdetik nagy gonoszan,
Hogy már megállhatunk, mert itten
Az ígéretnek földe van.

Hazugság, szemtelen hazugság,
Mit milliók cáfolnak meg,
Kik nap hevében, éhen-szomjan,
Kétségbeesve tengenek.

Ha majd a bőség kosarából
Mindenki egyaránt vehet,
Ha majd a jognak asztalánál
Mind egyaránt foglal helyet,

Ha majd a szellem napvilága
Ragyog minden ház ablakán:
Akkor mondhatjuk, hogy megálljunk,
Mert itt van már a Kánaán!

És addig? addig nincs megnyugvás,
Addig folyvást küszködni kell. –
Talán az élet, munkáinkért,
Nem fog fizetni semmivel,

De a halál majd szemeinket
Szelíd, lágy csókkal zárja be,
S virágkötéllel, selyempárnán
Bocsát le a föld mélyibe.

(Pest, 1847. január.)

*

A társadalmi elit,

a kiválasztottak könyve

Egy-egy  velős gondolat/mondat

azokról, akiknek az átlagnál nagyobb

a képessége, a lehetősége, a hatalma,

hogy segítsen/ártson embertársainak.

Nem csak az ún. értelmiségi pályákról

vagy a hivatásos segítőkről, vezetőkről,

ezek szerepéről, érdemeikről/bűnükről,

valamint áldozatvállalásaikról lesz szó.

Mindenki érintve érezheti magát,

hisz csak gondoljunk bele a szülői szerepbe:

ő egy személyben családfő-vezető, gondviselő,

és tanító, gyógyító, pap, lelki pásztor, bölcs stb. stb.

Legalább ne árts, de inkább hass, alkoss, gyarapíts!