Eugéniusz: Koldus és királyfi XXI.

Egy pokoljáró dudás a Földön/mennyben

Isten bölcsesség- és boldogságkereső fenegyereke

Számadás és leltár - önarc/korkép és testamentum

Egy magyar ember életmennyisége/minősége:

Oly jó-rossz szellemi szereplőket láttam e Földön:

Segítő-vezető hivatások - árulások és pokoljárások  - X.

Petőfi Sándor

ARANY JÁNOSHOZ

TOLDI irójához* elküldöm lelkemet
Meleg kézfogásra, forró ölelésre!...
Olvastam, költőtárs, olvastam művedet,
S nagy az én szivemnek ő gyönyörűsége.

Ha hozzád ér lelkem, s meg talál égetni:
Nem tehetek róla... te gyujtottad ugy fel!
Hol is tehettél szert ennyi jóra, ennyi
Szépre, mely könyvedben csillog pazar fénnyel?

Ki és mi vagy? hogy így tűzokádó gyanánt
Tenger mélységéből egyszerre bukkansz ki.
Más csak levelenként kapja a borostyánt,
S neked rögtön egész koszorút kell adni.

Ki volt tanítód? hol jártál iskolába?
Hogy lantod ily mesterkezekkel pengeted.
Az iskolákban nem tanulni, hiába,
Ilyet... a természet tanított tégedet.

Dalod, mint a puszták harangja, egyszerű,
De oly tiszta is, mint a puszták harangja,
Melynek csengése a rónákon keresztűl
Vándorol, s a világ zaja nem zavarja.

S ez az igaz költő, ki a nép ajkára
Hullatja keblének mennyei mannáját.
A szegény nép! olyan felhős láthatára,
S felhők közt kék eget csak néhanapján lát.

Nagy fáradalmait ha nem enyhíti más,
Enyhítsük mi költők, daloljunk számára,
Legyen minden dalunk egy-egy vigasztalás,
Egy édes álom a kemény nyoszolyára! –

Ezen gondolatok elmém környékezték,
Midőn a költői szent hegyre jövék fel;
Mit én nem egészen dicstelenűl kezdék,
Folytasd te, barátom, teljes dicsőséggel!

(Pest, 1847. február.)

_ _ _

*TOLDI irójához...:

Arany János újévre küldte el Toldiját a Kisfaludy Társaság pályázatára,

a műnek hamar híre kelt, s Petőfi elkérte Erdélyi Jánostól a kéziratot.

Üdvözlő versét az Aranyhoz írt 1847. február 4-i levelében küldte el

*

1. Nemhogy „orvosolom”, de magam idézem elő az olvasási nehézségeket
2. Nekünk sokkal előbbre való a beteg emberek érdeke, mint a mundér becsülete”
3. Nekünk nem kell álruhában/kampányban a nép közé járni: sorsközösségben élünk
4. Nekünk kell rangsorolni, hogy ki legrászorultabb testi és lelki beteg, szegény?

5. Nekrofiliámat többek között morbid humoromban élem ki
6. Neki kell Antigonéként eltemetni a halott testvért, olykor élete árán is
7. Neki a hétvégéken kell behozni a lemaradást - mások kerti mulatságon…
8. Nekem nem kell túl sokáig kínálgatni a „díszgój” hálás szerepét

9. Nekem ne lennének elveim: én vagyok az, aki elvet minden elvet…
10. Nekem ne lenne programom: a gyerekek megbotránkoztatása az!
11. Nekem nemcsak az igazságaim, de még a tévedéseim is terméketlenek
12. Nekem hivatalból, fizetett bomlasztóként semmi nem lehet elég jó

13. Neki csak játék a munka, ahhoz képest nem is rossz benne
14. Nekem csak előfutáraim és epigonjaim vannak – én vagyok A Csúcs
15. Nekem az írás szent dolog, ezért csak Szenteste írok egy sort a Bibliámba
16. Nekem egyedül a magas művészet a szent, maga az élet az viszont profán

17. Nekem a Mű csak ürügy, hogy impresszionista kritikám csapongjon
18. Nekem a családom csak életnyersanyag, kísérleti terep és személyzet
19. Neked kellene győzni a maratoni táncversenyen, vagy félbeszakad pályád
20. Neked kell példát mutatnod, hogy csak a bűnt gyűlöld, a bűnös embert ne

21. Neki kell lerombolni a hamis illúziókat - csak köszönetet ne várjon…
22. Neked kell bemenni az oroszlánbarlangba, s csak egy hangszert vihetsz…
23. Neked csak tiszta eszközeid lehetnek, „szellemi ellenfeled” nem válogat
24. Nehéz, zord időkben a szigligeti stb. alkotóházban húzom meg magam

25. Nehéz, veszélyes küldetésed teljesítésénél csak annak elszabotálása rosszabb
26. Ne tűrd, hogy gazdasági-politikai érdekből kitalált mumussal riogassák néped
27. Ne téveszd össze szerepeidet: rendőr, vagy ügyvéd, vagy ügyész vagy bíró vagy!
28. Ne segédkezz találmányod elsinkófálásához, vagy emberellenes használatához

29. Ne röstellj a bulvárlaptól  tanulni: olvasóbarát tipográfia, címadás, humor
30. Ne riadj vissza attól, hogy teóriád igazolandó akár tutajjal kelj át az óceánon
31. Ne hagyd levenni a napirendről a csoport, a réteg, a nemzet sorskérdéseit
32. Ne hagyjuk beskatulyázni magunkat: írunk, festünk, feltalálunk, újítunk

33. Ne hagyd magad piti csetepatéba belerángatni: sas nem kapkod a legyek után
34. Ne engedd megbotránkoztatni a kisdedeket - itt végképp ne te légy botrányhős
35. Ne dugd be füled, ha szirént hallhatsz, de az árbochoz jól kötöztesd ki magad!
36. Ne címért, rangért, kitüntetésért hajts - óvakodj a hiúságodtól s a hízelgőktől!

37. Ne bérmunkába fordíts: győzd meg a kiadót, mi ma az igazi hiánycikk!
38. Ne az ökör, de a gondolkodó ember következetességével neveld gyereked, diákod
39. Ne aufklerista, de radikális légy: nyomozd ki a hamis tudat társadalmi gyökerét
40. Ne aszerint törődj a hozzád forduló beteggel, hogy ki ő és hogy ad-e hálapénzt

41. Ne akard magad szentté avatni - gyarlóságaid megvallása biztatás lehet
42. Naprakész szakmai tudással és formát jól időzítve vág bele a Nagy Feladatba
43. Nappal szervezkedsz, adminisztrálsz, éjszaka csillagász vagy – alvás?
44. Nappal hallgatok, csak „álmomban beszélek” – de azt én nem hallom

45. Naponta adj hálát azoknak, akik lehetővé teszik alkotói szabadnapjaidat
46. Naponként vakon ugrasz fejest ismeretlen – mély vagy sekély – vizekbe
47. Naponként újra ellenállni a könnyű siker, a Nagy Céda csábításainak...
48. Napirenden tartod a kérdést: hogyan lehet a korrupció lehetőségét minimalizálni

49. Napi visszajelzett sikerélményed akkor van, ha a szünetben gulyást főzöl
50. Napi szócsatákban ne lövöldözd el puskaporodat: nem lesz időd feltöltődni
51. Napi betevődért huzatos aluljárókban zenéddel szemérmesen koldulsz
52. Nálam revelációszámba megy, ha felfedezem a langyos vizet – heuréka!

1. Nálam nincsen „kegyelem kettes”, még azt is ki kell érdemelni!
2. Nálad a Szellem, a Költészet: de a Disznófejű Nagyúr csak ül az aranyán
3. Naiv idealistának hiszed embertársaidat is, mint a szellemi fogyatékosok
4. Naiv felvilágosító attitűddel, vagy pokollal riogatva térítgetem az utcalányokat

5. Nagyvilági kitekintést, így összehasonlítási alapot ad: hogyan élnek mások
6. Nagyszájú kérkedő, aki az ütközet alatt lapul, majd mások hőstettét orozná el
7. Nagyrabecsülésed jeléül emancipáld a tanítványt: a maximumot követeled tőle
8. Nagyobb erővel keressük-kutatjuk tételünk, állításunk cáfolatát mint igazolását

9. Nagydobra veri az örömhírt: nem hiába a bánat – tudjuk: van bocsánat
10. Nagybani adócsalóknak tárok fel kiskapukat, adok titokban „jótanácsokat”
11. Nagy zajt csap körülötted az életpiac: alig hallod  az isteni sugallatokat
12. Nagy ötleteket, találmányokat felvásárolok, begyűjtök, majd eltemetek

13. Nagy idők nagy tanúja, épp ezért veszélyben: tanúvédelmi program?
14. Nagy idők kis-nagy tanújaként akkor is igazat írj, ha ez önfeljelentés
15. Nagy hűhót csapok semmiért: hegyek vajúdnak, egérke születik
16. Nagy eszem otromba tréfák, ugratások kiötlésére használom

17. Nagy Ellenálló voltam, csak a Gonosz kísértésének engedtem
18. Nagy dolog a sajtószabadság, de ezt újra és újra neki is ki kell harcolnia
19. Nagy csinnadrattával intésre „leleplezek” egy-két beáldozott piti alakot
20. Művésztanárként még az éneklést, zenélést is megutáltatom a nebulókkal

21. Művészfilmrendező „fenegyerekként” forró drót köt össze a Góréval
22. Műveld s tanítsd a logikus gondolkodást és a szabatos-szép fogalmazást
23. Műveim hatása a legjobb esetben: dekadens sznobok frivol idegizgalma
24. Műgondos újra-fordítással hozzáférhetővé tesszük a világirodalom javát

25. Műfaj híján életem művészi megkomponálásával játszadozom
26. Muszos kötelességet csinálok dicső elődeinkre való emlékezésből
27. Munkapszichológusként én írom meg a góré ünnepi beszédeit
28. Munkaköri kötelességeim teljesítéséért is már jutalmat várok

29. Munkaidőn túl, magánszorgalomból már nem üldözöm az ismert tettest
30. Mostohaszülőként bebizonyítom: te buta, csúnya és romlott kisgyerek vagy
31. Mostohagyerek műfajt felkarolva és művelve: pl. dokumentumfilmezünk
32. Mosd le a gyalázatot, és ismét tedd széppé például a statisztikus nevet

33. Monopolhelyzetben levő pártkritikusok árgus szemekkel lesnek hibáidra
34. Modern diktatúrákban a legrosszabb sorsa az ún. politikai foglyoknak van
35. Mivel ő tudja, mi a lényeg, ezért kívüle mindenből nagyvonalúan engedhet!
36. Mivel folyton az Eget kémleli, így meg-megbotlik minden kis földi akadályban

37. Misztifikálom, emberfelettivé emelem a szellemi munkát és a munkást
38. Mire túl vagyunk a csúcson, addigra felneveltük a rátermett utódokat
39. Mire minden elemi lét- és munkafeltételt előállít, már nem akar semmit…
40. Mintha te úgy huszonegyeznél, hogy 19-re még lapot kellene kérned

41. Mintha szándékosan gyújtogatnék, hogy dolga legyen a tűzoltónak
42. Mintha saját fülembe öntenék ólmot, hogy ne halljam elhívásaimat
43. Mintha nem a gazokat, de magát a kultúrnövényt gyomlálnám ki
44. Mintha naponként újra le kellene tenni a pályaalkalmassági vizsgát!

45. Mintha mindig egy régi lemezt tennék fel, s az is beragadna…
46. Mintha minden szellemi kacatot őriznél s nem lomtalanítanál
47. Mintha marslakó lennék, olyan idegenül mozgok a való világban
48. Mintha már magam is úgy látnám, hogy a király nem mezítelen

49. Mintha lerombolnám a templomot, s felégetném az iskolát
50. Mintha Kolumbusz a Városligeti tavon csónakázna Új Világ felé
51. Mintha csak ingyen-konyhára főznék, ahol nem illik reklamálni
52. Mintha fehér abrosznál tárgyalnék és alkudoznék az ördöggel

*

Arany János

A WALESI BÁRDOK

Edward király, angol király
Léptet fakó lován:
Hadd látom, úgymond, mennyit ér
A velszi tartomány.

Van-e ott folyó és földje jó?
Legelőin fű kövér?
Használt-e a megöntözés:
A pártos honfivér?

S a nép, az istenadta nép,
Ha oly boldog-e rajt’
Mint akarom, s mint a barom,
Melyet igába hajt?

Felség! valóban koronád
Legszebb gyémántja Velsz:
Földet, folyót, legelni jót,
Hegy-völgyet benne lelsz.

S a nép, az istenadta nép
Oly boldog rajta, Sire!
Kunyhói mind hallgatva, mint
Megannyi puszta sir.

Edward király, angol király
Léptet fakó lován:
Körötte csend amerre ment,
És néma tartomány.

Montgomery a vár neve,
Hol aznap este szállt;
Montgomery, a vár ura,
Vendégli a királyt.

Vadat és halat, s mi jó falat
Szem-szájnak ingere,
Sürgő csoport, száz szolga hord,
Hogy nézni is tereh;

S mind, amiket e szép sziget
Ételt-italt terem;
S mind, ami bor pezsegve forr
Túl messzi tengeren.

Ti urak, ti urak! hát senkisem
Koccint értem pohárt?
Ti urak, ti urak!... ti velsz ebek!
Ne éljen Eduárd?

Vadat és halat, s mi az ég alatt
Szem-szájnak kellemes,
Azt látok én: de ördög itt
Belül minden nemes.

Ti urak, ti urak, hitvány ebek!
Ne éljen Eduárd?
Hol van, ki zengje tetteim -
Elő egy velszi bárd!

Egymásra néz a sok vitéz,
A vendég velsz urak;
Orcáikon, mint félelem,
Sápadt el a harag.

Szó bennszakad, hang fennakad,
Lehellet megszegik. -
Ajtó megől fehér galamb,
Ősz bárd emelkedik.

Itt van, király, ki tetteidet
Elzengi, mond az agg;
S fegyver csörög, haló hörög
Amint húrjába csap.

„Fegyver csörög, haló hörög,
A nap vértóba száll,
Vérszagra gyűl az éji vad:
Te tetted ezt, király!

Levágva népünk ezrei,
Halomba, mint kereszt,
Hogy sírva tallóz aki él:
Király, te tetted ezt!”

Máglyára! el! igen kemény -
Parancsol Eduárd -
Ha! lágyabb ének kell nekünk;
S belép egy ifju bárd.

„Ah! lágyan kél az esti szél
Milford-öböl felé;
Szüzek siralma, özvegyek
Panasza nyög belé.

Ne szülj rabot, te szűz! anya
Ne szoptass csecsemőt!...”
S int a király. S elérte még
A máglyára menőt.

De vakmerőn s hivatlanúl
Előáll harmadik;
Kobzán a dal magára vall,
Ez íge hallatik:

„Elhullt csatában a derék -
No halld meg, Eduárd:
Neved ki diccsel ejtené,
Nem él oly velszi bárd.

„Emléke sír a lanton még -
No halld meg, Eduárd:
Átok fejedre minden dal,
Melyet zeng velszi bárd.”

Meglátom én! - S parancsot ád
Király rettenetest:
Máglyára, ki ellenszegűl,
Minden velsz énekest!

Szolgái szét száguldanak,
Ország-szerin, tova.
Montgomeryben így esett
A híres lakoma. -

S Edvárd király, angol király
Vágtat fakó lován;
Körötte ég földszint az ég:
A velszi tartomány.

Ötszáz, bizony, dalolva ment
Lángsírba velszi bárd:
De egy se birta mondani
Hogy: éljen Eduárd. -

Ha, ha! mi zúg?... mi éji dal
London utcáin ez?
Felköttetem a lord-majort,
Ha bosszant bármi nesz!

Áll néma csend; légy szárnya bent,
Se künn, nem hallatik:
„Fejére szól, ki szót emel!
Király nem alhatik.”

Ha, ha! elő síp, dob, zene!
Harsogjon harsona:
Fülembe zúgja átkait
A velszi lakoma...

De túl zenén, túl síp-dobon,
Riadó kürtön át:
Ötszáz énekli hangosan
A vértanúk dalát.

(1857. június.)

*

A társadalmi elit,

a kiválasztottak könyve

Egy-egy  velős gondolat/mondat

azokról, akiknek az átlagnál nagyobb

a képessége, a lehetősége, a hatalma,

hogy segítsen/ártson embertársainak.

Nem csak az ún. értelmiségi pályákról

vagy a hivatásos segítőkről, vezetőkről,

ezek szerepéről, érdemeikről/bűnükről,

valamint áldozatvállalásaikról lesz szó.

Mindenki érintve érezheti magát,

hisz csak gondoljunk bele a szülői szerepbe:

ő egy személyben családfő-vezető, gondviselő,

és tanító, gyógyító, pap, lelki pásztor, bölcs stb. stb.

Legalább ne árts, de inkább hass, alkoss, gyarapíts!