Koldus és királyfi: XX-XXI. sz.
Egy pokoljáró balga dudás a Földön/mennyben
Isten bölcsesség- és boldogságkereső fenegyereke
Számadás és leltár - önarc/korkép és testamentum
Egy magyar férfiember életmennyisége/minősége:
Ahogy magamnak, de főleg másnak és szándékosan
testi/lelki fájdalom/szenvedés okozható – példatár - II.
Babits Mihály Balázsolás
Szépen könyörgök, segíts rajtam, szent Balázs! Gyermekkoromban két fehér gyertyát tettek keresztbe gyenge nyakamon s úgy néztem a gyertyák közül, mint két ág közt kinéző ijedt őzike. Tél közepén, Balázs-napon szemem pislogva csüggött az öreg papon, aki hozzád imádkozott fölémhajolva, ahogy ott térdeltem az oltár előtt, kegyes szokás szerint, s diákul dünnyögve, amit sem én s ő se jól értett. De azért te meghallgattad és megóvtad gyermeki életem a fojtogató torokgyíktól, s a veszedelmes mondulák lobjaitól, hogy fölnövén félszáz évet megérjek, háladatlanul, nem is gondolva tereád. Óh ne bánd csúf gondatlanságom, védj ma is, segíts, Sebasta püspöke! Lásd, így élünk mi, gyermekmódra, balgatag, hátra se nézünk, elfutunk a zajló úton, eleresztve kezetek, magasabb szellemek de ti csak mosolyogtok, okos felnőttek gyanánt. Nem sért ha semmibe veszünk s aztán a bajban újra visszaszaladunk hozzátok, mint hozzád ma én reszkető szívvel... Mosolyogj rajtam, Balázs! ki mint a szepegő kamasz, térdeplek itt együgyű oltárod kövén mosolyogj rajtam, csak segíts! Mert orv betegség öldös íme engemet és fojtogatja torkomat, gégém szűkül, levegőm egyre fogy, tüdőm zihál, s mint aki hegyre hág, mind nehezebben kúszva, vagy terhet cipel, kifulva, akként élek én örökös lihegésben. S már az orvosok kése fenyeget, rossz nyakam fölvágni, melyet hajdan olyan megadón hajtottam gyertyáid közé, mintha sejtettem volna már... Segíts, Balázs! Hisz a te szent gégédet is kések nyiszálták, mikor a gonosz pogány kivégzett: tudhatod, mi az! Te ismered a penge élét, vér ízét, a megfeszített perceket, a szakadt légcső görcseit, s a fulladás csatáját és rémületét. Segíts! Te már mindent tudsz, túl vagy mindenen, okos felnőtt! Te jól tudod, mennyi kínt bír az ember, mennyit nem sokall még az Isten jósága sem, s mit ér az élet... S talán azt is, hogy nem is olyan nagy dolog a halál.
- Elkábítva – lenyugtatózva – vegetálva
- Emberhez méltatlan kínhalál-szenvedés
- Elkülönítő – öregek elmeszociális otthonába utalva
- Élő egyenes adásban szerelmeskedni – állatokkal is…
- Élő torpedó – kamikázé szerep
- Elrohasztás – egy hullához kötnek
- Elsötétítés – sötétzárka – megvakítás
- Elszakítják gyökereidet – kitépik a fogaidat
- Eltiltanak a hivatásom gyakorlásától
- Eltörik a bordád: nevettetnek – köhögtetnek
- Eltörik kezed s lábad, s úgy hagynak kínlódni
- Élve boncolnak – mint anno a békát
- Élve eltemetés büntetés
- Élve egy tömegsírba dobva
- Egy tetszhalottat temetnek el
- Elveszíttetik veled az időérzéked
- Elzsibbasztva, begörcsölve
- Paralizálva, le- és megbénítva
- Emberevők közé túszul dobva
- Emberpiacon rabszolgának eladva
- Eretneküldözés – inkvizíciós kínzókamra
- Erőltetett menetben hajtanak oda és vissza
- Erőszakos teherbe ejtés – nincs abortusz…
- Érzékenyítés: viszketegség vakarózás nélkül
- Érzéstelenítve – semmit se érzel
- Eugenika – fajnemesítési kísérletezés
- Évenként és fájdalommal kell szülnöd …
- Erőszakos mesterséges megtermékenyítés
- Fagy – fagyasztás – hibernálás
- Fagyoskodva, alultáplálva nehéz fizikai munka
- Fájdalom okozás: ütés, szúrás, vágás, csavarás
- Kifacsart testhelyzetben stabilizálnak
- Fakírságra kényszerítve: szöges ágy…
- Fegyveres őrök kísérnek mindenfelé
- Csak csoportosan, egyszerre lépve mehettek
- Fegyvert tartanak a fejedhez – revolverezés
- Kényszerű orosz rulett
- Fejbevágás és fejfájás, migrén
- Fejel lefelé lógatva – mélybe kilógatva
- Féktelenül száguldó kocsiba zárva
- Gyomorszonda
- Felfekvéseket okoznak
- Felgerjesztve és ki nem elégítve
- Felhőkarcolóból sokáig kilógatva
- Fény nélküli, hangszigetelt cella
- Finom illat, szép étel: pici kóstoló – majd semmi
- Foghúzás, fúrás stb. érzéstelenítés nélkül
- Fojtogatás - levegőtlenség
- Víz alatti ketrecben
- Forró-hideg sokkfürdők
- Föld alatti kényszermunka
- Föld alatti veremben tárolnak
*
Kosztolányi Dezső Járvány
A városon a múlás szárnya reszket, némák, mogorvák mind az emberek, a házakon jelző piros keresztek, az arcokon megdermedt döbbenet. Az orvosok sötét ruhába lépnek a hánykolódó szenvedők köré, s a fürge higany - szótalan itélet - felszökken a piros vonal fölé. Benn vacsorálnak... nincs ott kedv, mosoly, tompán csörög a villa és a tál, fel-felkel egyik, sír és szótlan áll. A zord apákon terhes gyászos árny van, s az orvosságszagú sötét szobában egy lázas arcu ifju haldokol.
*
*
Kosztolányi Dezső Beteg
Nyomorultul fekszik. Szegény. Mit tegyek? Mit beszéljek hozzá? Ugráljak-e cirkuszi célkarikákon, mint a bohóc? Pénzt adjak? Muzsikáljak? Csücsörítsem-e undok részvétre a szájam, mikor övé a fájdalom, a testi szenvedés, a láz, s nem közeledhetem, bárhogy akarnám, hisz zárt világa csak az övé. Nincs itt más megoldás. Csak egy. Élni e rettenetes életet, egészségesen. Rettenetesebbnek lenni, mint az élet. Kikacagni azt, aki szenved. 1928
*
- Frontra küldve: ölsz vagy ölnek
- Frusztrálás – minden munka kudarcba fullasztva
- Dohányfüggővé tesznek, majd radikális elvonás…
- Füledbe forró ólmot öntenek
- Fülsiketítő zajok – hamis kornyikálás
- Gályarabság – Ben Hur és a prédikátorok
- Gázálarcban menekülni, naphosszat létezni
- Gladiátor harc életre-halálra: mindent szabad
- Gonosz tréfák – durva beugratások
- Gulag munkatábor – életfogytiglan…
- Gumibotozás – korbácsolás – deres
- Gúzsbakötés – kényszerzubbony
- Gúzsbakötve táncolni
- Maratoni táncverseny életre-halálra
- Gyereked bántják a te szemed láttára
- Gyereked, nejed sehova nem veszik fel
- Gyereked spiclinek nevelik ellened
- Gyermekeid előtt aláznak – beszaratás
- Gyermekként lélekölő, kemény éjszakai munka
- Gyógyszermérgezés (tévedésből - jó szándékos…)
- Élve rohadsz el a vízbe zárva
- Gyomorbaj – gyomorfekély okozás
- Gyomrozás - gyomortükrözés
- Ijesztgetés, rémisztgetés, sokkolás
- Napokig nem mehet ki vécére
- Ha elájulsz a fájdalomtól, fellocsolnak
- Hajsza folyik utánad – vérdíj a fejedre
- Hajtépés és szőrszálkitépkedés
- Halálba táncoltatva
- Halálra ítélt évekig a siralomházban
- Halálra röhögtetnek, csiklandoznak
- Halálraítéltek cellájában tartanak
- Halálugrásokra kényszerítve
- Hamis halálhírrel riogatva, sokkolva
- Haragra gerjesztenek, hogy magadat büntesd
- Harci kutyák elé vetés – előbb napokig a melleden
- Hasmenés és hányatás
- Detoxikáló: gyomormosás
- Határozatlan ideig szigorú őrizetben
- Házrombolás – éjszakai célzott kilövés
- Heresatu – tűkkel szurkálás
- Hideg vízben ázva, dideregve
- Hidegben egy fapadon aludni
- Hidegzuhany és leforrázás váltogatás
- Hipnotizálva megöletik veled anyád
- Hírzárlatban – kínzó magányban
- Nem tud gyerekének enni adni…
- Holdbéli tájra örökre számkivetve
- Kiéheztetés – szomjhalál közelben
- Homoszex erőszak préda: börtön-köcsög
- Hullaházba, boncterembe költöztetve
- Huzatban – süvítő szélben (fél)meztelenül
*
Szenteleky Kornél Alázatos kérdés az élethez
Csendesen, lakájos alázattal kérdezlek, te céda, te szent, te gyönyörű: miért ez? Miért ez? Miért, hogy reggel lerombolod azt, mit éjjel lopott fénynél építettem, hogy senki sem lásson? Hogy eltakarod ködös köpönyegeddel a távoli horizonokon ragyogó szigeteket, melyeken egykor kiköthettem volna? Hogy szétszórod emlékeim aszott, illatos lapjait, mint hamut a szélbe? Kérdezlek, drága: hát minden hiábavalóság? Letörlöd a mosolyt orcámról és szememben eloltod a remény lámpását. Kifürkészed lelkem minden zugát, ahová lelkemből kiizzadt gyöngyöket rejtegettem és te ellopod a gyöngyöket, az én kínos-jajos gyöngyeimet és kihajítod őket a közönybe, a semmibe. Kiszívod az erőt karomból, szívemből, tüdőmből és a láz iromba, vörös kucsmáját szorítod fejemre - Ó! Fejemben úgy ugrálnak a gondolatok, mint ördögfiókák a varangyal üstök körül. Balog búval, félrebillent fejjel ülök, mint részeg, roggyant karneváli figura. Egyedül vagyok. Gyenge vagyok. Szegény vagyok. Beteg vagyok — de még mindig a tiéd vagyok? Te rám nevetsz, aranyakat csorgatsz le ujjaidról, majd ölelésre tárod a karod, pedig nem kellek neked: se barátnak, se szeretődnek, se fiadnak. Csak nevetsz, gúnyolsz engem, mert nyiszlett és nyomorult vagyok. Kérdezlek téged, te gyönyörű: meddig tart a játékod? mikor hajítasz el magadtól? Kérdezlek szomorúan és köhögősen: Miért ez? Miért ez!? Te drága, te csodálatos, te egyetlen, akit örökkön szeretek s akinek szerelmére örökkön vágyok. 1925.
*
Siralomvölgy
Plusz – 0 – mínusz
Amit egy gonosz társ,
Hatalom, zsarnok árthat.
Kínzások és megalázások,
és kegyetlen „büntetések” stb.
És a kvázi önkínzás, önsanyargatás,
valamint a szadista mazochizmus stb.
És az a rengeteg fájdalom és szenvedés,
amit a sokféle és súlyosodó betegség okoz,
amiknek a kezünkben van/lenne a gyógyítása,
és mi mégis teljesen áthárítjuk azon orvosokra,
akik közül ma éppen azok árthatnak a legtöbbet,
akik a rossz tudásuk alapján a legjobban dolgoznak...
|