Koldus és királyfi: XX-XXI. sz.
Egy pokoljáró balga dudás a Földön/mennyben
Isten bölcsesség- és boldogságkereső fenegyereke
Számadás és leltár - önarc/korkép és testamentum
Egy magyar férfiember életmennyisége/minősége:
Állatorvosi ló/táltos: a teljesértékű élet aktív-passzív igéi:
Egy istenképmás teremtmény rendeltetés-szerű használata - I.
ARS POETICA
Költő vagyok - mit érdekelne
engem a költészet maga?
Nem volna szép, ha égre kelne
az éji folyó csillaga.
Az idő lassan elszivárog,
nem lógok a mesék tején,
hörpintek valódi világot,
habzó éggel a tetején.
Szép a forrás - fürödni abban!
A nyugalom, a remegés
egymást öleli s kél a habban
kecsesen okos csevegés.
Más költők - mi gondom ezekkel?
Mocskolván magukat szegyig,
koholt képekkel és szeszekkel
mímeljen mámort mindegyik.
Én túllépek e mai kocsmán,
az értelemig és tovább!
Szabad ésszel nem adom ocsmány
módon a szolga ostobát.
Ehess, ihass, ölelhess, alhass!
A mindenséggel mérd magad!
Sziszegve se szolgálok aljas,
nyomorító hatalmakat.
Nincs alku - én hadd legyek boldog!
Másként akárki meggyaláz
s megjelölnek pirosló foltok,
elissza nedveim a láz.
Én nem fogom be pörös számat.
A tudásnak teszek panaszt.
Rám tekint, pártfogón, e század:
rám gondol, szántván, a paraszt;
engem sejdít a munkás teste
két merev mozdulat között;
rám vár a mozi előtt este
suhanc, a rosszul öltözött.
S hol táborokba gyűlt bitangok
verseim rendjét üldözik,
fölindulnak testvéri tankok
szertedübögni rímeit.
Én mondom: Még nem nagy az ember.
De képzeli, hát szertelen.
Kisérje két szülője szemmel:
a szellem és a szerelem!
1937. február-március
1.
Kiskertemben mezítláb sétafikálgathatok
Önértékelésemnek nincs szüksége mások lenézésre
Átlátok a művészeti, tudományos, vallási blöffökön
Tudósság nélkül is élvezem még a "komoly zenét" is
2.
Szellemóriás elődök vállán állhatok
Őstermelő méz édesíti mindennapi kávém
Nem akarok mindenáron tartozni valahova
Minden évszaknak főleg a sok jó oldalát látom
3.
Kevéssel, beérem, kevésből megélek
Őszintén kíváncsi vagyok életsorsokra
Felismerem és ki is kerülöm csapdákat
Gyarlóságom ismerve tudok irgalmas leni
4.
Tudok drukkolni s örülni más sikerének
Ismerem, kik és hogy élnek fent és lent
Nincs alku: a mindenséggel mérem magam
Önkéntes szegénységem sok társat terem
5.
Kinőttem a sznobizmusom, nyitott vagyok
Egy sor Petőfivel bűvös kört teremtek
A költészet megújuló energiaforrásom
Régi korok nagy szellemeivel társalgok
6.
Azon a tájon élhetek, ahol születtem
Minden nap egy tiszta lapot kapok-adok
Édes anyanyelvem költőivel szólhatok
Élettársam nem falaz a bűneimnek
7.
Bárkivel kiállok szellemi párviadalra
Tudok élni a finom irónia eszközével
Tudom tettetni akár az ostobát is
Tudok és szeretek is - magamon – nevetni
8.
Kedves emléktárgyaim vesznek körül
Leépítettem a felesleges kapcsolatokat
A feleségem a szerelmem és a szeretőm
Nem engedtem, nem engedek sok csábításnak
9.
Van ember, akinek én vagyok az első
Serkent: nem tudom, mennyi van még hátra
Csak addig nyújtózkodok, míg a takaróm ér
Egyre kevésbé kényszerülök rá a hazugságokra
10.
Kiváltottam a zálogomat
Sikerült a kisebbik rosszat választanom
Isteni szerencsével megelőztem egy bajt
Megadtam a módját a ... (szabad a gazda)
11.
Olyan ételt ehetek, ami pont nekem főtt
Pár akkorddal teljesértékűen zenélhetek
Kapásból rögtönzök szöveget a dallamra
Nem azért megyek el, hogy ne legyek otthon
József Attila
THOMAS MANN ÜDVÖZLÉSE
Mint gyermek, aki már pihenni vágyik és el is jutott a nyugalmas ágyig még megkérlel, hogy: „Ne menj el, mesélj” - (igy nem szökik rá hirtelen az éj) s mig kis szive nagyon szorongva dobban, tán ő se tudja, mit is kiván jobban, a mesét-e, vagy azt, hogy ott legyél: igy kérünk: Ülj le közénk és mesélj. Mondd el, mit szoktál, bár mi nem feledjük, mesélj arról, hogy itt vagy velünk együtt s együtt vagyunk veled mindannyian, kinek emberhez méltó gondja van. Te jól tudod, a költő sose lódit: az igazat mondd, ne csak a valódit, a fényt, amelytől világlik agyunk, hisz egymás nélkül sötétben vagyunk. Ahogy Hans Castorp madame Chauchat testén, hadd lássunk át magunkon itt ez estén. Párnás szavadon át nem üt a zaj - mesélj arról, mi a szép, mi a baj, emelvén szivünk a gyásztól a vágyig. Most temettük el szegény Kosztolányit s az emberségen, mint rajta a rák, nem egy szörny-állam iszonyata rág s mi borzadozva kérdezzük, mi lesz még, honnan uszulnak ránk uj ordas eszmék, fő-e uj méreg, mely közénk hatol - meddig lesz hely, hol fölolvashatol?... Arról van szó, ha te szólsz, ne lohadjunk, de mi férfiak férfiak maradjunk és nők a nők - szabadok, kedvesek - s mind ember, mert az egyre kevesebb... Foglalj helyet. Kezdd el a mesét szépen. Mi hallgatunk és lesz, aki csak éppen néz téged, mert örül, hogy lát ma itt fehérek közt egy európait.
1937. január eleje
12.
Átlátok a szélhámos szitán
Nincs ember, aki elől bujkálok
Van lelkierőm kidobni a selejtet
Kutyám idomításának szedem gyümölcsét
13.
Kedvesem lágyn simogatva ébresztget
Van rejtekhelyem, ahova elbújhatok
Sok kis ügyes eszköz áll a kezemre
Én állítom a rádió csatornáit és hangerejét
14.
Minden élethelyzetre van viccem s dalom
Szeretek és tudok is elvegyülni és kiválni
Személyreszabottan köszönök, s rámosolygok
Oly jó: annyi mindent elfed a feledés homálya
15.
Mikor kedvünk tartja, önfeledten ölelkezünk
Nem ülök le hamiskártyásokkal pénzre játszani
Ha támadás éri, megvédem otthonom és hazám
A jól végzett munkában kifáradva esik jól a pihenés
16.
Rágyújtok a pipámra, s a füstben elmerengek
Figyelek a figyelmeztető jelekre, intő baráti szóra
Előbb zuhanyozok, majd a megtelt kádban lubickolok
Nem felejtek el levegőt venni – friss levegőbe szippantok
17.
A leszerepelt politikusoknak virtuális macskazenét adok
Gyönyörködöm a szép kézírásomban – nem macskakaparás
Barátom kedvéért sem tágítok szent meggyőződésemtől
Akkor is kitartok álláspontomnál, ha épp senki nem osztja
18.
Ott keresek,ahol van, ahova tettem – rend van
Helyesen írok és úgy, hogy más is elolvashassa
Helyesen élek, mert én magam is a helyemen vagyok
Nincsen szemét – mindennek helye van, minden helyén van
19.
A legkisebbnek jár és jut a legfinomabb falat
Ha sírok és könnyezem, akkor megkönnyebbülök
Észrevétlenül belopakodok hátul – lábujjhegyen
Felülvizsgálom, hogy mit neveltek kisgyerekként belém
20.
Az esőben énekelek, vízálló a bőröm
Ha nagyon zuhog, akkor fedett helyre bújok
Csak ott vakarom, ahol viszket és rögtön oda is nyúlok
Az élősködők ellen védekezek: egérnek pl. csapdát állítok
21.
Megbecsülöm, mennyi időm lehet hátra, mire lesz elég
Ügyelek, ami ízlik, az egészséges, „testépítő” is legyen
Magamat kigúnyolom vagy önironizálok, másoknak nem engedem
Oly szenvedélyes elvi kérdésben, mint a főbenjáró bűnper védője
22.
Kihegyezem a ceruzám, kiradírozom a helytelen írást
Próbálom újra tervezni, mit kéne ma még befejezni
Megvizsgáltatom magam az orvossal, kikérem a tanácsát
Szakember diagnózisát kérem, de az okot magamban keresem
23.
Leegyszerűsítem a túlkomplikált dolgokat
Kifejezem a tetszésem és a nemtetszésem
Utánzom, parodizálom ismerősöm modorosságait
A szaktanácsokat megfogadom, ha bizalmam nem rendül meg
24.
Átlendülök a holtponton – vitális elán
Addig kérlellek szépen, míg rá nem veszlek
Kedvesem minden rezdülését észlelem, és reagálok rá
Amikor dühbe gurulok, várok: előbb elszámolok százig…
*
A HETEDIK
(József Attila - Sebő)
D D - G D A - D
E világon ha ütsz tanyát, hétszer szüljön meg az anyád.
A A - D A E - A
Egyszer szüljön égő házban, egyszer jeges áradásban,
A A - D A E - A
Egyszer bolondok házában, egyszer hajló szép búzában,
G - D A - D G - D A
Egyszer kongó kolostorban, egyszer disznók közt az ólban,
D G - D G - D A
Fölsír a hat, de mire mégy, a hetedik te magad légy!
Ellenség, ha elődbe áll, hét legyen, kit előtalál.
Egy, ki kezdi szabadnapját, egy, ki végzi szolgálatját,
Egy, ki népet ingyen oktat, egy, kit úszni vízbe dobtak,
Egy, ki magva erdőségnek, egy, kit őse bőgve védett,
Csellel, gánccsal mind nem elég, a hetedik te magad légy.
Szerető után, ha járnál, hét legyen, ki lány után jár.
Egy, ki szívet ad szaváért, egy, ki megfizet magáért,
Egy, ki a merengőt adja, egy, ki a szoknyát kutatja,
Egy, ki tudja, hol a kapocs, egy, ki kendőcskére tapos,
Dongják körül, mint húst a légy, a hetedik te magad légy.
Ha költenél, s van rá költség, azt a verset heten költsék.
Egy, ki márványból rak falut, egy, ki mikor szülték, aludt,
Egy, ki eget mér és bólint, egy, kit a szó nevén szólít,
Egy, ki lelkét üti nyélbe, egy, ki patkányt boncol élve,
Kettő vitéz és tudós négy, a hetedik te magad légy.
S ha mindez volt, ahogy írva, hét emberként szállj a sírba.
Egy, kit tejes kebel ringat, egy, ki kemény mell után kap,
Egy, ki elvet üres edényt, egy, ki győzni segít szegényt,
egy, ki dolgozik bomolva, egy, aki csak néz a Holdra,
Világ sírköve alatt mégy, a hetedik te magad légy!
*
Boldogan élni és halni
Amit közvetlen magamnak használhatok
Amit másoknak köszönhetek/vagy ők nekem
Amit a szellemi, politikai stb. hatalom segíthet
Amit a jó szerencsének/kegyelemnek köszönhetek
Mindenkinek van/lehet talentuma és hivatása,
Barátja és szerelme, családi köre és békés otthona,
Utódja, jó megélhetése, étele-itala, sikeres pályafutása,
Jó humora és játékossága, lelki békés egészsége stb. stb.
Mindenkinek egyenlő esélye, joga és kötelessége,
hogy kellő ön-és világismerettel/szeretettel repüljön:
így a legnagyobb mélységből is a legmagasabbra érhet,
ha a Bölcs Szellem vezérli útján és van kellő lélekbátorsága…
|