Boldog-boldogtalan, paradicsom-pokol ABC

Gebéből táltos paripák, vagy állatorvosi lovak

Az életminőség őrzése, javítása, avagy rontása

Egy életlényeg szótár magyar magvai és csírái

Szándék és következmény I.

*

Veres Péter:

Ha nem lehettél szálfa

Kapaszkodj meg

ebbe a földbe erősen, magyarom,

Ha nem lehettél szálfa, legyél hát cserje,

vagy legyél csak gyom.

Nézd a tarackot,

nem árthat annak se aszály, se árvíz, se fagy, se tűz,

hiába perzselik azt fönt, s hiába vagdalják alant.

Tavasszal nem mozdul, azt hinnéd, kihalt,

pedig azalatt, ott lenne a mélyben ágakat ereszt,

acélhegyű gyökerével bejárja

a sívó homokot, a zörgő kavicsot; a sovány agyagot

éppúgy, mint a buja televényt,

szorgosan furkál, terjed, telepít,

s mire a tavasz virágzó füvei száraz avarrá válnak,

ő vígan zöldell újra, s buja sűrűségét felmutatja a nyárnak.

Vagy nézd a perjét,

hiába fordítja ki eke, hiába tépi szét a kegyetlen borona,

ahová kerül, ott ragad,

gyökerei mindjárt új szálakat eresztenek,

lekötnek, tanyát vernek,

s holnap a gazda szemébe nevetnek.

Ez a föld itt a tiéd,

tartsad hát erősen, magyarom,

ha nem lehettél benne szálfa,

legyél csak cserje, vagy

legyél csak gyom.

Nézd csak a tippant,

a szikes puszták apró bokrait.

Nyár végén kiégnek

s még torsaikat is porrá veri ezernyi birkaláb.

Tavasszal mégis kibújnak,

s pici magvaikkal telt zászlóikat

vígan lengetik a sovány pusztai szelek.

Vagy nézd a sziksalátát,

a lekaszált ájult füvei közül kiugrik hirtelen,

s ehetetlen kórójának örök lila virágával

fenn tarja az életet a halott mezők felett

Nézd a töviseket is:

a gyengén szúrót, a cigánymogyorót,

a gerlicetövist és az ördögszekeret.

Nézd a messze viruló bogáncsot

s a ravaszul lapuló királydinnyét.

Hiába írtja ezeket csőszök, kerülők serege,

hiába röpködnek bennük írott parancsok,

nem engednek, újra és ezerszer újra visszajönnek

– és szúrnak, mert egyebet nem tehetnek.

Szúrj hát te is, de ne engedd ezt a földet, magyarom,

ha nem lehetsz már benne szálfa, legyél hát cserje,

vagy legyél csak gyom.

S hogyha nem élhetsz magadnak,

virágod legyen mérges, mint a kutyatej,

ágaid legyenek tüskések, mint a vadrózsa,

legyenek görbék, mint a galagonya,

gyümölcsöd legyen fanyar, mint a vadkökény,

vagy legyen keserű, mint a farkasalma, –

csak bőven termő bamba diófája ne legyél senkinek.

Ez a föld a tiéd, tartsd hát meg magadnak, magyarom,

ha nem lehetsz már benne szálfa, legyél hát cserje,

vagy legyél csak gyom.

*

1.

Jó/balszerencse

Te vagy az a halász,

aki kifogja az aranyhalat,

aki szabadulásáért teljesíti kívánságod.

Te az asszonyod óhaját tolmácsolod neki,

aki telhetetlenül egyre többet és többet követel,

míg a végén visszajuttok a régi szegénységbe,

melyet így már sokkal inkább éreztek nyomornak…

*

2.

Három kívánság

Hármat kívánhattok a jótündértől,

s neked üres a hasad, így hirtelenkedve

nem nagy dolgot, csak kolbászt kérsz,

amire a méltán dühös feleséged

rosszat kíván: nőjön rá a kolbász az orrodra...

Na, most már mit lehet tenni:

a harmadik kívánságot el kell vesztegetni arra,

hogy legalább visszanyerd emberi ábrázatod...

*

3.

Nem számolsz

a szerencse forgandóságával,

s ha egyszer valami nagy szerencse ér,

attól fogva már úgy számítasz erre,

mintha bérletet váltottál volna rá...

*

4.

A kegyvesztett büszke

Amit neked egyszer-egyszer kegyként felajánlanak,

arra a második alkalom után már jogot formálnál,

amivel egyszer s mindenkorra megfosztod magad ettől…

*

5.

Tantaluszi kín

Úgy kínoznak meg,

hogy a terített asztal mellé ültetnek,

ahol mindenki jóízűen falatozik,

s neked semmit sem adnak,

maximum gúnyolódnak rajtad...

*

6.

Hoppon – éhkoppon

Annyira jólnevelt vagy,

vagy inkább szemérmes, gátlásos,

aki nem szeretne élelmesnek látszani,

hogy hiába kínálnak meg egyszer a finomsággal,

nem fogadod el.

Mivel ezt többet nem ismétlik,

te meg röstellsz nyíltan, expressis verbis kérni,

ezért nemcsak éhen maradsz,

de neheztelsz vendéglátódra és magadra is..

*

7.

Ételérdemtelen

Vendégségbe hívnak,

de úgy bánnak veled,

mintha ingyen-konyhára jöttél volna,

és ott még ahhoz is feltételt szabnak,

hogy odalökjék neked a kegyelemkenyeret.

Például el kell hangosan mondani egy imát.

*

8.

Pátoszod olyan hamis

Mint a diri bácsié a tanévnyitó ünnepségeken…

Majd amikor ennek tudatára ébredsz/ébresztenek,

Akkor meg betegesen irtózol minden emelkedettségtől

Hamisnak érzel minden fennköltséget, s csak ironizálsz...

*

9.

Nehéz eset

A munkaalkoholizmusára büszke rabszolga.

Aki nem tudja, hogy ő egy szenvedélybeteg.

Aki már nem tud játszani, mulatni, sétálni stb.

S aki ezért nem is keresi a „gyógyulást” –

s értetlenül áll előtte: élettársa, családja

nem érti/méltányolja az ő szeretetnyelvét...

*

10.

Halogatási taktika

A tett halála az okoskodás...

Addig-addig vársz a döntéssel,

míg - számodra kedvezőtlenül -

maguktól dőlnek el azok a dolgok

(pl. a ki nem döntött ecetfa rádől

a nemrég felújított lakóházadra…)

*

11.

Öregedő agglegény

Visszaszámlálás közben...

Aki azért még szeretne társat találni -

Az idő nem neked, sőt ellened dolgozik:

Minél tovább vársz, annál nehezebb lesz!

(Gyakorlat híján csökkenő alkalmazkodóképesség)

*

12.

A „hős” csapdája

Mivel te sem vagy meggyőződve arról,

Hogy az ügyért érdemes ekkora áldozatot hozni

(biztonságod, családod egzisztenciáját, nyugalmát)

Ezért mindenki mást szar gyáva alaknak tartasz,

És így a permanens önimádatodban sütkérezel:

Egyedül csak te nem vagy megalkuvó kispolgár…

*

13.

Besúgók és provokátorok

Míg az előbbi csak fülel és jelent,

Addig a másik aktív, és hülyeségre bíztat,

Lenyuszizva vakmerő tettekre ragadtat,

Hogy felsüljél, lebukjál, elvesszél…

*

14.

Kétvállon – tus

A zsarnokság akkor győzött le véglegesen,

Amikor eszmélnél, de eszme csak az övé jut eszedbe,

Amikor már érte születsz-nevelődsz, neki tapsolsz,

Amikor belopózik a nászágyadba és szerelmi ölelésedbe,

S majdan ott áll sírodnál: megmondja, hogy ki voltál…

*

15.

Irgalmatlan nővér

Aki úgy bánik veled, mint egy szadista smasszer

A legjobban jársz, ha semmivel nem „zaklatod”,

Csak szépen fekszel a kórházi ágyadba (ha jutott…)

És még jó, ha nem egy úgynevezett fekete angyal,

Aki a „saját szakállára” dönt az eutanáziádról...

*

16.

Leégések

Amikor leég a bőröd

Amikor anyagilag leégsz

Amikor a lakóházad porig ég

Amikor leégetnek a barátaid előtt

S amikor megszégyenülsz és ezért ég az arcod

*

17.

Kipróbálatlan

Ha csak egy napra helyet cserélhettél volna,

S megtapasztalhattad volna a királyfi lét keservét,

Akkor holtig boldogan élvezhetted volna koldusságod

(de ugyanezt megtehetted volna olyan formán is,

hogy kellő empátiával és fantáziával könyvet olvasol erről)

*

18.

Végletesen választó

Egy hosszú ideig nagyon válogatsz,

Neked senki nem jó, minden kérő kikosarazva,

Majd egyszercsak nagy hirtelen pánikba esel,

és elmész az első emberrel, aki hajlandó megkérni…

*

19.

Eris almája

Begurítják, s kitör a viszály

Pl. hogy ki a legszebb a nők közül

(anno ezért tört ki a trójai háború,

legalábbis kapóra jött háborús ürügynek)

*

20.

A bűnösség vélelme

Elegendő a puszta gyanú,

és már bármely állampolgár

perbe fogható és meghurcolható,

ha nem tudja minden kétséget kizáróan

az ő ártatlanságát bizonyítani...

*

21.

Nincs otthonom

Mire este hazajövök

már semmi nincs a helyén,

vadidegen, ismeretlen emberekbe ütközök,

akik méltatlankodva megütköznek rajtam

és hívatlan vendégként bánnak velem...

*

22.

Fentről alá…

Előbb magasra felemelnek,

egy kicsit belekóstolsz a jóba,

(ezt persze nem vakvéletlennek,

de a magad érdemének tartod...)

Majd hirtelen, váratlanul,

éppúgy ok nélkül elejtenek,

és jóval mélyebbre zuhansz,

mint az eredeti helyzeted...

*

23.

Gyerekpanasz

Te ugrottál volna

egy jó szóra nyomban,

de a legjobb eset az volt,

amikor nem szidtak vagy vertek össze,

semmiért, bűnbakként, pofozóbábuként -

és még a keresztneved is megváltoztatták...

*

24.

Kínzómesterem

Csak az, aki közelről

és régóta ismer engem,

az tudja legjobban, hogy

mi az érzékeny pontom.

És ráadásul: ha velem él,

s minden nap ki vagyok neki szolgáltatva

s ráadásul tőle pont az ellenkezőjét várom…

*

25.

Tudathasadás

Kettős nevelés és oktatás

Otthon és az ún. második otthon: iskola

Megtanulsz jellemdeformálóan öncenzúrázni.

Elveszted bizalmad a szüleidbe, vagy tanáraidba?

*

26.

Manifeszt és látens szerep

Az iskolarendszer ma konzerválja,

sőt erősíti a társadalmi különbségeket -

ez kontraproduktívnak mondható,

vagy csak beteljesíti titkos küldetését?

*

27.

Megtörni a lelket

A katonaság nem volt hatékony,

nem lettünk minőségi hadrafoghatók?

De talán nem is ez volt a fő célja,

hanem inkább a fiatal vadcsikók betörése...

*

28.

Hiányzó hős

A férfiak akkor is

lapulnak, mint szar a fűben,

amikor éppen legény kell, kellene a gátra!?

(mindenki arra bazíroz, hogy majd valaki más…)

*

29.

Tűz van, babám!

És még őt, pont őt,

a más által lopott disznósajt

becsületes visszaszolgáltatóját

sújtja a cinkosan, sötétben stb.

a tombolanyereményeket lopó

„dolgozó nép” megvetése

*

30.

Nyitott házasság

Közös megegyezéssel

és nagyon diszkréten intézve,

S kínosan ügyelve ár, hogy

semmi érzelmi komplikáció.

Csak azt nem érted, hogy

miért halt korán az asszony,

s hogy miért agglegény még

harmincon túl is a három fiú…

*

31.

Tabula rasa

„A múltat végképp eltörölni

Rabszolgahad, indulj velünk,

A múlt fog sarkából kidőlni,

Semmik vagyunk, s minden leszünk”

Így szolt a kommunista világinduló –

de a rossz hagyományokat ápolták,

újraélesztették és tökélyre vitték...

*

32.

Szükséges – felesleges

Sokáig vándorolsz a sivatagban,

Egyre kínzóbb az éhség/szomjúság,

S mire elvánszorogsz az oázisokhoz,

Ott mindig csak nyakkendőt árulnak –

Mikor végül mégis egy élelmiszerboltba érsz,

Akkor meg nem mehetsz be, mert nincs nyakkendőd…

*

33.

Terápia

Két felderítő megy a dzsungelben.

Egyszer csak az egyiknek a nemiszervét

megmarja egy mérges kígyó.

A másik gyorsan fölkapja

a rádió adó-vevő fülhallgatóját,

és gyorsan kapcsolatba lép a bázis orvosával,

hogy most mit tegyenek.

Az orvos azt mondja:

- Mivel igen érzékeny helyen van a sérülés,

sem kivágni, sem kiégetni nem lehet, ezért

bajtársán csakis a seb kiszívása segíthet.

A bajtárs, aki semmit nem hall a beszélgetésből,

kétségbeesetten kérdezi:

- Mit mond az orvos? Mi lesz most?

Mire a rádiós:

- Azt mondja, hogy meg fogsz dögleni.

*

Cseh Tamás

Antoine nagy kísérlete

Jól figyelj, Desiré!

Látod, most benyúlok a belső zsebembe,

s tudod-e, mit húztam

most elő?

Látom, hogy nem tudod.

Na jó, hát felfújom, mint látod, itt van

az oldalán egy szelep.

Mit látsz most, Desiré?

Mint látjuk, ez itt egy arányos termetű,

korban is épp hozzánk illő nő.

Na, milyen barát vagyok?

Tudd meg, hogy perfektül beszéli

az angol, francia és orosz

nyelveket.

Úgy hívják, hogy Aliz.

És most ezt az Alizt feldobjuk,

ő elszáll és mi várjuk míg

visszajön.

Látod már repül is.

És mi itt kávézunk, dohányzunk,

mindent megpróbálunk, hogy

agyonüssük majd az időt.

Látod már este van.

Nézd csak már reggel van.

Meg is ebédeltünk.

Meg is öregedtünk.

Milyen vének vagyunk.

Mondj te is valamit.

Úristen, Desiré!

Odanézz a tetők felett most felbukkant

Aliz és erre tart.

Úristen, jaj de szép!

Már meg is érkezett!

Tehát a kísérlet sikerült és így most

kiderült: érdemes!

De térjünk magunkhoz.

Mint látod, a szelep remekül működik,

Kihúzom, leereszt, elteszem.

Most minden helyreállt.

Hát akkor szervusz, most elmegyek,

rengeteg dolgom van, Desiré.

És nehogy elfelejtsd:

mi ketten bebizonyítottuk most itt,

hogy igenis érdemes.

Hát szervusz Desiré!

Hű, de öreg vagy már.

Én is ilyen volnék?

Hát szervusz Desiré.

Vigyázz magadra!

Megyek, megyek...

https://www.youtube.com/watch?v=PU59e27bPe8

*

ÉLETMINŐSÉG JENICIKLOPÉDIA

Jó kezdés fél siker.

A baj felismerése már fél gyógyulás.

A mese rólunk szól: ismerjünk magunkra,

és bölcsen-bátor lélekkel változtassunk életünkön.

Sokkalta több múlik rajtunk, mint azt hinni szeretnénk:

gyávaságból, önigazolásból/teljes élet alóli felmentésből.

„Megölhetnek, de nem árthatnak” - állítja a sztoa/Jézus:

eszerint egyáltalán nem külső körülményeken áll üdvünk.

Ijesztő, hogy végső soron csak magunkat okolhatjuk?

Ez jól felfogva maga a biztató, nem csalfa reménysugár,

hogy – az isteni kegyelem dimenzióját nem elfelejtve -

szabadon-felelősen vagyunk jó/rossz sorsunk kovácsai...

A legtöbb/összes kárt mi okozhatjuk/okozzuk magunknak,

javunkat fel nem ismerve a jót rosszul, a rosszat jól csinálva.

Ezután jönnek a sorban előszeretteink, barátaink, segítőink –

akiktől védjen meg az isten: az ellenséggel elbánunk mi is...

Adódik itt persze egy szellemi kihívás: a nehéz gyerekkor.

De hány élet/irodalmi példát ismerünk: utolsóból első lesz.

És mennyivel nehezebb egy csupa jószándékkel elrontott,

elkényeztetett gyereknek önálló boldog felnőttként élni...

Egyszóval: nincs alku, nincs kifogás: légy boldog,

másként halálos ágyadon csak magadat okolhatod,

ha betegség, otthontalanság, lelki hadviselés, magány,

rossz evés-ivás, alvás, „létminimum”, élményszegénység,

szerelmi gyötrelem, házassági pokol, szexuális nyomor,

hivatástalanság, lélekölő robot, kóros bűntudat(lanság),

rossz áru/szolgáltató, packázó hivatal, rabló-zsarnok állam

és a többi jutott neked – jelentős önerővel – osztályrészedül...