Boldog-boldogtalan, paradicsom-pokol ABC
Gebéből táltos paripák, vagy állatorvosi lovak
Az életminőség őrzése, javítása, avagy rontása
Egy életlényeg szótár magyar magvai és csírái
Szándék és következmény II.
Hulló levelek
Arcába mondtam, hogy nem szeretem,
Lestem, hogy erre majd mit mond nekem.
Gyötörtem, kínoztam szüntelenül,
Féltékeny voltam oly kegyetlenül.
Hazudtam néki, hogy más férfi vár,
Ha estére randevúnk volt.
Szerettem volna, ha könnyet ejt már,
De ő csak kacagva fölém hajolt,
Azt mondta: "szeretsz te engem,
Szíved enyém, érzem én."
S én ellöktem magamtól durván,
S ő döbbenten nézett reám.
A két szemét még most is látom,
Könny nélkül sírt, csak nézett vádlón.
Egy percig állt, sebzetten, bénán,
Nem szólt egy szót, csak elment némán.
Hervadt falevél hullt a fáról,
S elvitte őt az őszi szél,
Mégis minden este visszavárom,
Mert szívem csak őérte él.
Elmúlt a tavasz és elmúlt a nyár,
Szomorú szívem csak őreá vár.
Belátom, hibáztam! Megbántam én!
Él mégis bennem egy halvány remény,
Visszatér hozzám, ha eljön az ősz,
És rájön, hogy szeretem őt.
Szerelmünk emléke mindent legyőz,
S éppen úgy szeret majd, mint azelőtt.
Már érzem a csókját a számon
És látom a lágy mosolyát.
A vétkemet százszor is bánom,
És várom hívó szavát.
A két szemét még most is látom...
...Mert szívem csak őérte él.
Lá-lá-lá-lá, m-m-m-m.
Mert az én szívem csak őérte él.
https://songbook.hu/lyrics/40937/hullo-levelek-les-feuilles-mortes
„Büszkeség”
A lélek test-beszéde
Amikor egy szerelmespár
agyaskodva vitatkozik, veszekszik,
mindkettő túl büszke ahhoz, hogy engedjen,
mert az engedményt megalkuvásnak tartanák,
és akár még kezet is emelhetnének egymásra,
vagy igaztalan sértéseket vágnak egymás fejéhez,
s a kapcsolatuk végleges-végzetes törést szenvedhet:
akkor az egyik fél a Lélektől vezetve tesz egy gesztust,
és az egész újra összeforr, még erősebbre, mint volt…
Magándetektív
Kihallgatod feleséged beszélgetését,
Beleolvasol leveleibe, drótpostájába,
A zsebében kotorászol, naplóját vizslatod,
Leselkedsz, kémkedsz, nyomozol utána,
Próbálod leitatva faggatni, álmában kihallgatni…
Mert non stop gyötör az átkozott féltékenység...
Savanyú a szőlő
Mivel csak azt tekinted,
Hogy neked mire és hogyan
van a Másikból szükséged,
- mintha egy mobil
telefont vennél a piacon -,
De megfordítva már nem!
Ezért jó eséllyel maradsz társtalan,
S hogy ez a hiány ne kínozzon annyira,
megideologizálod az egyedüllétet,
túlhangsúlyozod relatív előnyeit…
Nőstény bosszú
Nem tudsz belenyugodni
a válás bejelentésébe,
s vagy meg sem próbálsz
újítani, változtatni stb.,
vagy mély kudarcérzésed
minden agressziójával
rárontasz a „büdös bestiára”,
utcai jelenetet rendezel,
megtéped és sértegeted...
Így magadat járatod le,
s férjeddel is felégeted a hidat,
ami azután ellehetetlenítheti
a közös gyereknevelést…
Ha
Ha majd nagy leszel
Ha majd elvégzed az iskolád
Ha majd megnyered a versenyt
Ha majd nagy szerelmed téged választ
Ha majd saját lakásod, nagy fizetésed lesz
Ha majd megnősülsz és gyereked lesz
Ha megnyered a lottó főnyereményt
Ha… akkor majd boldog leszel?
(ha-ha-ha: hahota)
Fülemilepör
Azon vitatkoztok,
veszekedtek, pereskedtek,
ami nem az enyém, tiéd, övé –
ami elvileg/gyakorlatilag mindenkié,
és ebből hosszú, drága per indul,
ahol csak az ügyvéd, bíró jár jól,
és rossz szomszédság származik…
Kényesség
nem esik sanyarúság nélkül.
A hol nyájas az anya, kényes a lánya.
Kényességtől azt sem tudja hova lépjen.
Kényesen, kevélyen, nem látszol szegénynek.
Kezes
Kezes, fizess.
Ha veszni akarsz,
légy kezes másért.
Kezes fizess, vagy ügess.
Légy kezes másért
és a kötél a nyakadban van.
Légy kezes másért, ha veszned kell.
Ha veszni akarsz, vállalj kezességet.
De barátért/szerelmedért tedd tűzbe a kezed...
Igazmondó
Haragos ember
mindig igazat mond!?
De a legtöbbször olyat
és úgy, amit maga is megbán.
De már nem lehet visszaszívni,
és felég a híd a másik felé
(A harag rossz tanácsadó)
Zord idők
Kegyetlen és rideg ez a világ!?
Nincs szánalom, nincs méltányosság
Nincs elnézés, nincs megbocsátás, irgalom
Nincs könyörületesség, csak könyörtelen bosszú
Nincs türelem, nincs próbaidő, nincs nagylelkűség
Ököljog
Vadnyugat...
A végső érv – ultima ráció
A szúrd le, a vágd le, az üsd ki!
Annak lesz igaza, akinek jobb a fegyvere
Az indiánirtás után épül az álom-Amerika,
- Afrikából hurcolt néger rabszolgákkal -,
amiből a (pénz)világ csendőre lesz...
És kezdetét veszi „A Nyugat alkonya”
Rossz halál
Abszolút „eutanázia” tilalom
A kínszenvedések meghosszabbítása
Az emberi méltóság alatt vegetáltatás
Lélegeztető géppel kómában tartott ember
Nincs kegyelemdöfés – orvosi kísérletezgetés...
Magatehetetlen
Mindenben másra szoruló
Önállóan se enni, se vécézni nem tud
Esetleg már géppel lélegeztetni is kell
Aki öregkorára olyan lesz, mint a csecsemő
Ha Robinzon lenne, már nem élne (Péntek)
Már az megölné, ha magára hagynák,
de ha szellemileg ép, érdemes még élnie…
Meghunyászkodó
A behódoló viselkedés
Behúzni füled, s farkad
Mindenben – őt dicsérve –
a Másikhoz alkalmazkodni
(de azért persze a háta mögött
itt-ott egy kicsit morogni, hőbörögni)
Autómobil
Az út nem fontos,
csak a végállomás?
Pedig az út sokáig tart,
az érkezés csak egy pillanat
Az utat minél előbb letudni,
átszáguldani, átaludni…!?
Mennyivel több élmény éri
a gyalogost, kerékpárost!
Gyönyörködhet a részletekben,
ismerkedhet/szóba állhat bárkivel...
Kezdet és vég
Minden kezdet nehéz
De a jó kezdés már fél siker...
De ha az első lépéseket se meri megtenni?
Aki el se indul, az nem érkezhet meg soha
Csak akkor indul el, ha valaki végig fogja a kezét?
Ha senki nem merne járatlan úton egyedül nekivágni...
Ha majd
Ha majd nyugdíjas lesz, akkor boldog lesz
Akkor rengeteg ideje, fizetett szabadsága lesz!
Akkor majd olvas, fest, klubba és színkörbe jár stb.
Akkor majd bepótol mindent, amit addig mulasztott?
De amikről odáig lemondott, az elsorvadt/meghalt,
már nem lesz képes feltámasztani: tétlenül ücsörög,
ami az ördög párnája: rosszban fogja törni a fejét...
Heroikus pótcselekvő
Önsanyargató böjt/éhezés
El Camino oda-vissza kétszer
Teátrális nagy lelki gyakorlatozás
Mindent, bármit megtesz/megtenne,
csak önismeretre ébredve változni ne kelljen,
csak el ne hagyja a járt utat a rögösebbért,
például a hivatás kihívó ismeretlenjéért...
Hagyaték
Csak szennyest, szennyet,
telecsinált pöcegödröt hagy maga után
Vagy egy több sebből vérző tájat csata, vagy
egy elsivatagosodottat rablógazdálkodás után
(ahogyan azt azok a „nagy civilizációk” tették)
Pokol
Sajnos,
vagy hál’ isten:
nem csak az üdv,
a kárhozat is örök
a keresztény hitben!
Nincs is borzasztóbb,
mint hogy a kínszenvedésnek
soha nincs se vége, se hossza...
Esetleg még a purgatóriumban
van esély javítani egy pótvizsgán?
(A jó műalkotás képes a megtisztításra,
az átélt katarzison keresztüli megtérésre.)
Idéző
- Nincsen Isten – írja a Biblia.
Ami utána van: - mondja ezt a bolond...
Az egészből önkényesen kiragadott rész,
ami épp ellenkezője az egész mondandónak!
Idézni csak pontosan, összefügésben szabad.
Csiki-csuki játék
Ami így, szó szerint
a malomjátékból ismeretes:
hol ide, hol oda ugorva
lesz malmod, s levehetsz
egy bábut az enyéimből...
Ha épp úgy akarom,
akkor még gyerek vagyok,
ha akarom, akkor már felnőtt!?
Mikor épp melyik előnyösebb,
itt és most melyikkel jár több jog,
és kevesebb kötelesség, teher stb.…!
Idegenben játszani
A rendezők kellemetlenkednek
Az öltöző/víz hideg, a WC büdös
Az ellenfélnek „lejt” a hazai pálya
Nekik fúj a bíró – nekik drukkol a közönség
Ha nálunk a labda, akkor fülsiketítő füttyszó hallik
Ha netán mi győznénk, utána jó eséllyel megütlegelnek
A „pedagógus”
Akit az Istenek nem szeretnek
Aki nem tudja, az majd tanítja
Aki másnak nem jó, tanár lesz
A tehetség nem látó/gondozó
A kudarcélmény gyártó kisiparos
A pikkelő, beskatulyázó, „rabosító”
A tárgyát és a tanulást is megutáltató
A gyereket eredendően rossznak tartó
A nemzet - alulfizetett - napszámosa
(ezért: elnőiesedés, kontraszelekció)
A gyerekeket csak a pedofil szereti...
A gyerek útját jó szándékkal kövező...
Libling és pikkelés
Az egyik vizsgázónak
bőven elég annyit tudnia,
hogy körülbelül melyek
évezredben élt Rákóczi,
a másiknak név szerint
kell felsorolnia a kurucokat…
Kiskirály
A vesztedbe rohansz!
Neked senki nem mer ellent mondani
Téged senki sem mer megbírálni, kifigurázni
Amit te mondasz, az „szentírás” – úgy kell lennie
Nem szólnak, ha köznevetségre meztelen vagy...
(hipnózisodban már szép ruhát vizionálnak rád)
Torzító-bénító-senyvesztő
Egész nap egy pózban seggelni
Egész nap csavarokat húzogatni
Egész nap guggolni/lábujjhegyen állni
Egész nap díszőrségben vigyázban állni
Egész nap kitekert mozdulatba merevedni
Egész nap a fejeden állni, vagy kézen járni
Egész nap szűk járatokban görnyedten kúszni
Egész nap lopva járni, észrevétlen közlekedni
(mindezt úgy szó szerint, mint átvitt értelemben)
Pedáns,
rend- és tisztaságmániás asszony
A feleséged utánad caplat és takarít,
törölget mindent, a lábnyomodat is -
Ha nincs minden mindig a helyén,
akkor borzasztó „rendetlenség” van!
Védőruhában kéne közlekedned,
a szkafander izzadtságcsepp-tartó,
és mintha műtéthez mosakodnál be...
Persze nagyrészt rajtad is múlt, hogy
ilyen élhetetlen „otthonod” lett/maradt!
„Rendes háziasszony”
Amíg nincs elmosogatva,
addig a konyhában marad,
Még az sem tántorítja el ettől,
hogy odabent most Jézus tanít...
A balek
A szélhámos emberismerete
Istenben nem hiszel, de a piramisjátékban igen
Ahogy abban is, hogy egyenlő esélyed van a lottón,
(ez a hülyék adója, mert az esély olyannyira minimális)
S ezért már a hétvégétől jön a dúskálás, a habzsi-dőzsi…
Palimadár
Annyira szeretnél
egy „jobb körhöz” tartozni,
Hogy önként jelentkezel
a piszkos-veszélyes munkára,
Majd megdöbbenve tapasztalod:
a végén szó nélkül elküldenek:
a mór megtette kötelességét,
a mór mehet…
Helytévesztő
Pénzt, időt nem kímélve
Kimész a nyilvános strandfürdőbe,
S ott testi-lelki felüdülés, relaxálás helyett
Egész nap méltatlankodsz, mert lespriccelnek…
(pedig nem otthon vagy házi uszodában, fürdőkádban)
Sok és kevés
Sok az ún. jóismerősöd
a strandon lubickolva,
De egy olyan sincs,
aki utánad ugorjon,
ha netán fuldokolsz...
Mert ő „nem bolond”
az életét teérted kockáztatni…
Futóbolond
Magadban beszélsz már régóta,
még csak hangosan tudsz gondolkodni...
De mostanában ez már nem is oly feltűnő,
hisz a járókelők azt hihetik, mobil telefonálsz…
Talán már azért sem sokan szólnak rád/meg,
ha a szembejövő lányok fenekét csapkodod...
Inkább nem avatkoznak be, még bajuk lehet,
közönyüket védik: majd a lány megvédi magát...
Füttyös Gyuri
Kováts Kriszta
1.
Egy legenda járja Budát és Pestet,
Egy kósza legenda járja,
Egy férfiről, aki nagyokat lépve
A pesti utcákat járja.
Mérnök volt és légnyomást kapott,
legalábbis így szól a fáma,
Negyvenötben, vagy ötvenhatban,
És azóta az utcákat járja.
2.
Csak olyankor látjuk megállni őt,
Ha leszólít: Adj egy kettest!
Messziről látni, ha közeledik,
És a kabátja szárnya repked.
A Keletinél jár, a Nyugatinál jár,
A sapkája persze svájci,
És veri a falat, ahogy őt is verte
Az Isten is meg más is.*
Refrén 1:
Őőő a Gyuri, a Gyuri, a Füttyös Gyuri,
aki fütyül a történelemre,
De naponta újabb hírekkel teli
Napilapokkal csap a fenekekre.
Refrén 2:
Őőő a Gyuri, a Gyuri, a Füttyös Gyuri,
Aki (fütty)
De naponta újabb hírekkel teli
Napilapokkal csap (fütty).
3.
Ha itt-ott betér egy presszóba néha,
A presszósnő kávézni hívja.
A nevét sem tudjuk, az egész város
Csak Füttyös Gyurinak hívja.
És nem is hinné a sok-sok csitri,
Ha szoknyájához kapkod,
Nem gondolnák, hogy Gyuri kezével
A történelem csapkod.
Refrén 1:
Pedig a Gyuri, a Gyuri, a Füttyös Gyuri,
Fütyül a történelemre,
És naponta újabb hírekkel teli
Napilapokkal csap a fenekekre.
R.2, zenekari rész, R.1,R.2,R.2,R.1.
https://songbook.hu/lyrics/36572/futtyos-gyuri
*Fábri Péter dalszövegírót, arról mesélt,
hogy az általa írt dalban “a veri a falat,
ahogy őt is verte egy ávós vagy egy náci” sort
“veri a falat, ahogy őt is verte az isten is meg más is“-ra
cseréltette a cenzúra.
ÉLETMINŐSÉG JENCIKLOPÉDIA
Jó kezdés fél siker.
A baj felismerése már fél gyógyulás.
A mese rólunk szól: ismerjünk magunkra,
és bölcsen-bátor lélekkel változtassunk életünkön.
Sokkalta több múlik rajtunk, mint azt hinni szeretnénk:
gyávaságból, önigazolásból/teljes élet alóli felmentésből.
„Megölhetnek, de nem árthatnak” - állítja a sztoa/Jézus:
eszerint egyáltalán nem külső körülményeken áll üdvünk.
Ijesztő, hogy végső soron csak magunkat okolhatjuk?
Ez jól felfogva maga a biztató, nem csalfa reménysugár,
hogy – az isteni kegyelem dimenzióját nem elfelejtve -
szabadon-felelősen vagyunk jó/rossz sorsunk kovácsai...
A legtöbb/összes kárt mi okozhatjuk/okozzuk magunknak,
javunkat fel nem ismerve a jót rosszul, a rosszat jól csinálva.
Ezután jönnek a sorban előszeretteink, barátaink, segítőink –
akiktől védjen meg az isten: az ellenséggel elbánunk mi is...
Adódik itt persze egy szellemi kihívás: a nehéz gyerekkor.
De hány élet/irodalmi példát ismerünk: utolsóból első lesz.
És mennyivel nehezebb egy csupa jószándékkel elrontott,
elkényeztetett gyereknek önálló boldog felnőttként élni...
Egyszóval: nincs alku, nincs kifogás: légy boldog,
másként halálos ágyadon csak magadat okolhatod,
ha betegség, otthontalanság, lelki hadviselés, magány,
rossz evés-ivás, alvás, „létminimum”, élményszegénység,
szerelmi gyötrelem, házassági pokol, szexuális nyomor,
hivatástalanság, lélekölő robot, kóros bűntudat(lanság),
rossz áru/szolgáltató, packázó hivatal, rabló-zsarnok állam
és a többi jutott neked – jelentős önerővel – osztályrészedül.
|