Boldog-boldogtalan, paradicsom-pokol ABC

Gebéből táltos paripák, vagy állatorvosi lovak

Az életminőség őrzése, javítása, avagy rontása

Egy életlényeg szótár magyar magvai és csírái



Szándék és következmény XII.



Vörösmarty

A szent ember

1

Vészek ellen 
Szirtbe öltözött 
Kis szigetben 
Tengerzaj között 
Egy virító völgykebel nyilik meg 
A tavasznak és a szerelemnek. 
De tavasznak, szerelemnek 
Nem jut ember, mert csak egy van; 
És neki már nem teremnek 
A virágok e kis honban: 
Ősz szakálla, mint a tél 
Zöld tavaszba szőve, 
Átvilágol, merre kél 
A kies mezőbe. 
Amit vár, nem földi jó; 
Lelke túl jár a világon, 
Ajkiról szent imaszó 
Száll az égbe hálaszárnyon. 
Élte hányszor volt veszélyben, 
És családa, 
És hazája! 
Védelmezte a nagy isten. 
S ő megérte, hogy körűle 
Vére ifju koszorúja 
Felzsendűle; 
S a szabaddá lett hazát 
Már nem dúlja 
Ellenség és álbarát. 
És a hála 
Értök szálla 
Évről-évre a nagy éghez 
A nagy égnek istenéhez.

Itt az ősz, bár lelke gazdag, 
Elfelejte már beszélni: 
Ő imában tud csak élni, 
És azontúl ajka hallgat. 
És imája vad, kegyetlen; 
Gondolatban tiszta, szent bár, 
De szavakban isten ellen 
Lázadást és pártütést zár: 
Mintha benső érzemény, 
S a hazudni termett szó, 
Váltig meg nem egyezvén, 
S mindenik bízván ügyébe', 
Mint makacs két osztozó, 
Felvinnék a pert az égbe. 
S szent imája, 
Vad danája 
Hangzott messze, hangzott ígyen: 
„Légyen átkozott az isten!”

Csengve húll az ér a tóba s lenn 
Partvirány közt függ a menny, 
Változékony lenge kép, 
Lomb közé zárt végtelenség, 
Melyben hűvös napsugár ég, 
S így is mely dicső, mi szép! 
Fenn, a lombok sudarán 
Ringadozva játszik a szél; 
Könnyű, lengeteg nyomán 
Halk, varázsos suttogás kél; 
S a madárszó esti fuvolája 
A vidéket álommal kinálja. 
Ennyi báj közt, ennyi kéjben 
Zeng a szent ember danája, 
Fáradatlan mondja szája: 
„Légyen átkozott az isten!”

És ha vész jön, 
S a föld vérét, a nagy tengert, 
Melyen szárnya tajtékot vert, 
Az egekre feldobálja, 
S mint itélet harsonája 
Átüvölt a habmezőkön, 
S a szigethon rejtekében 
Mint farkas, mely kútba lépett, 
Zsarnok, aki már nem véthet, 
Megszorulva sír mérgében: 
A szent férfi égre néz, 
S hangosabban mint a vész, 
Mint a tengerek nyögése, 
Harsog hálakitörése; 
Zengi folyton, csüggedetlen: 
„Légyen átkozott az isten!”

2

Vész elől a szirtöbölbe 
Útazók jövének. 
És előttök megnyílt enyhe 
A völgy rejtekének.

Ott az ősz szent, térden állva, 
Kis kereszte mellett, 
Súlyos átkot isten ellen 
Hőn imádva zengett.

Bámulattal körbe fogják, 
S hallva, mely imát szól: 
Jobban mint a fergetegtől, 
Félnek az imától.

Csak Gerő, a jámbor püspök, 
Nem csalódik benne, 
Mert nem függ a szóbeszéden 
Egyedül figyelme.

Ő ez eltévedt szavakban 
Legbuzgóbb imát ért, 
S oktatólag közbeszólal 
Isten szent nevéért.

És az ősz, hogy embert szemlél, 
Emberszózatot hall, 
Szemre főre nézve hallgat 
Boldog ámulattal.

S mintha lelkét föltalálná, 
Szíve újra élne: 
A megjobbított imára 
Ébred szenvedélye.

S amint zengi; szóról szóra 
Magasabb lesz kedve: 
„Legyen áldott a nagy isten!” 
Mondja lelkesedve.

S száraz arcán, napvilága 
Mellett az örömnek, 
Tiszta fényes gyöngyszemekben 
Szent könyűk ömölnek.

3

Lassan, mint a bőszült ember 
Indulatja, 
Szűnik a vad tenger 
Magas áradatja. 
S oly sok élet s kincsszerek 
Temetői; 
Nyájasodni kezdenek 
Arca mély redői. 
S a hajós nép 
Vígan fellép 
Lenge hajlakára; 
Eljutandók nemsokára, 
Ahol a hon 
Vár fiára, 
S túl a csalfa tengeráron 
Leng elébe 
Szép határa 
Tünde képe. 
Mégis a szigettanyára 
Vissza-visszanéznek. 
S míg regélnek 
Egyre másra, 
Bámulattal a szent férfit, 
Kit, mint vélték, őriz a hit, 
Épen a hajóval szemben, 
Futva látják s rémületben. 
Ahol a part víz felé lejt, 
S a tengerbe 
Hosszu keskeny nyelvet ölt be, 
Mintha versenyt futna széllel, habbal: 
Ott szalad nagy sebbel-lobbal.

Most iszonnyal felsikolt a nép: 
A remete a tengerre lép. 
Őrültnek látszik vak merénye, 
S hogy halált kér oly szilárd erénye. 
S ím csodák csodája! 
Elsimúl a hab dagálya; 
S mint egy óriási szem 
Bámulattól megmeredve, 
Mintha jéggé fagyna nedve, 
Áll a roppant vízelem. 
S már a sík mélynek felette 
Jár a puszta honnak szente, 
S egy rövidke pillanatban 
A födélen, a hajón van. 
Ott rebegve 
Hőn esengve 
Mit kereshet, mit akarhat? 
Mért tevé e vészes útat? 
Visszakéri szívnyugalmát: 
Elfelejté jobb imáját. 
Bölcs Gerő e nagy csodára 
Így szól a nép hallatára: 
Embereknek hangzik a szó, 
Isten szív után itél: 
Aki hisz, szeret, remél, 
Az jobbjához feljutandó. 
Csalfa szívre, cifra szóra, 
A szerencsés hazudóra 
A világ hallgat bolondúl: 
A magas menny meg nem indúl. 
Téged isten 
Jól megértett, 
Életedben 
Angyallá tett: 
Mondd tovább is bátran szent imádat, 
És ne rettegj semmi földi vádat.

1845.

*

Káromkodásból katedrális…

Mikes Kelemen meséli egy levelében

annak a püspöknek a történetét,

aki egyszer egy sziget mellett elhajózván

rettenetes káromkodásokra, átkokra lett figyelmes -

kiszállt s ott egy remetét talált, akit kérdőre vont.

A remete szörnyen megijedt, magyarázkodott

mondván, hogy ő most imádkozott...

A püspök leteremtette, lehordta -

majd megtanította szép imádságokra,

s dolgát jó végezve elhagyta a szigetet..

De mit lát a hajóról?

Kétségbeesetten szalad utána a vízen a remete:

- Atyám, atyám! Elfelejtettem az imént tanult imákat!

- Jól van fiam, csak csináld úgy, ahogy eddig...

*

Siker és

/vagy dicsőség

Egy dolog a siker,

a napi/mainépszerűség,

és egy másik a dicsőség -

de a kettő nem zárja ki egymást:

lásd pl. Petőfi Sándor esetét,

de Szókratész és Jézus is

sikeres volt egy pályaszakaszán,

igaz, mindkettőjüket

halállal büntették...

De az is igaz,

hogy ma is él és hat

szellemük, életpéldájuk!

Sokan áltatják magukat

sikertelenségüket tapasztalva,

hogy ez biztos jele a nagyságuknak –

és ez fordítva is igaz!

*

Több

szem többet lát -

kollektív bölcsesség.

Családi kupaktanács,

vének tanácsa stb.

Több ember

lefelé húzza egymást -

lásd: kollektív balgaság.

Amikor a külön Jézust éltetők

tömegben Barabást kiáltanak….

*

Több

Ha többen

használják, több és jobb lesz?

ha mindenki szeretheti a babám,

akkor kurva lesz -

de a szépségében

mindenki gyönyörködhet,

ahogy a magánházam szép épülete

mindenki öröme.

A szellemi kincsek

közkinccsé válása

elvileg nem csökkenti értéküket - sőt:

a folyamat annak a jele lehet, hogy

a mű telitalálat,

s a népdalainkon

meg is tapasztalhatjuk,

hogy a közkézen forgás

milyen gyémántot csiszol...

*

Relatív!?

Ahhoz képest

még elég jó vagyok?

Például focikapusnak,

mármint a koromhoz képest.

De a szakmámban,

a választott hivatásomban

nem védekezhetek ezzel.

Ott a mindenséggel

kell mérnem magam!

Máskülönben én leszek

focisták között a legjobb filozófus,

és filozófusok között a legjobb focista.

*

Játszma

Magamat azért szapulom piszkosul,

hogy te azután annál inkább dicsérhess

Dicsérve szidni: megdicsérem a fiam,

„bezzeg ő milyen mintaférj!”

hogy ezzel a mozdulattal

egyből lehúzzam a férjem!

*

Dal az aranyborjúról

Eladó az egész a világ.

Aranyborjú fennen trónol,

Minden őelőtte hódol,

Mindenki hitvány pénzt imád.

Itt a kurta földi pályán

Érte koldus és király

Fékevesztett táncot jár.

Áll a hajsza,

áll a bál a pénz körül,

Járja koldus és király.

A Sátán örül.

Eladó az erény s a bűn,

Érte küzd a test, a szellem,

Őhozzá visz minden út,

Érte dúlnak háborúk

S harcok: ember, ember ellen.

És az átkos Mammonért

Áll a hajsza, áll a bál a pénz körül,

Járja koldus és király.

A Sátán örül.

https://www.youtube.com/watch?v=VBJtCqSk74s

*

Pénzes mondások

(A) becsületet nem lehet pénzért (meg)venni

(A) boldogságot nem lehet pénzen venni

(A) csúnya lánynak is szép a pénze

A háborúhoz három dolog kell: pénz, pénz és pénz

A kutya is húst venne a fogára, ha pénze volna

(A) pénz beszél (, (a) kutya ugat)

A pénz mindent megtesz

A pénz nagy úr

A pénz nem boldogít

A pénz nem minden

A pénz szerelme gonoszság gyökere

A pénz tartva tenyész, költögetve vész

A pénzben nincs komaság, se rokonság [barátság] |

A pénznek nincs szaga

Aki a pénze után fut, a gatyáját is elveszti

Aki sokat dolgozik, nem ér rá pénzt keresni

Akié a pénz, azé a hatalom

Az idő pénz |

Ha barátodtól meg akarsz menekülni, adj neki pénzt kölcsön

Ha egy pénz a jövedelmed, kettőt ne költs

Ha nincs píz, igyál víz

Hogyha nincsen pénzed, nincsenek barátaid

Jó bor, (pénz,) szép asszony embert kíván őrzésre

Kerekes [kerék] a pénz, hamar elgurul

Kinek pénze van, annak esze is van

Kinek pénze van, mindene van

Kinek van esze, van pénze

Kis pénz – kis foci (, nagy pénz – nagy foci)

Könnyű a bolondot eltávolítani a pénzétől

Nehéz (a) pénzt (meg)keresni, (de) könnyű elkölteni

Nem kell pénz a boldogsághoz

Nősző legény pénzének nagyobb (a) híre, mint (a) summája

Ó szekeret vasáért, vén asszonyt pénzéért el ne vegyed 

Pénz nélkül bolond a vásár

Pénz olvasva [számolva] (, (az) asszony verve jó)

Pénz szüli a pénzt

Pénzen észt nem lehet venni

Pénzt, paripát, fegyvert [feleséget] sohase bízz másra

Pénzzel járják a vásárt

Régi pénzre, öregasszonyra semmit se adnak

Rossz pénz nem vész el

Ruha ékesség, pénz tisztesség

Ruha tisztesség, pénz emberség

Szó – szellő, kontraktus – papiros, pénz – a fundamentum

*

Ügyvéd-

gazdagítók

Pénz nélkül elakadnak a perek...

Családi ügyeket visztek bíróság elé

Tyúkért mész a törvény elé,

és legalább egy disznót veszítesz

Hosszú peren [pörön] bíró a nyertes

Jobb a sovány egyezség, mint a kövér per

*

Főúr és vendége

A pincér feledékeny – mindig mást hoz ki

A pincér csak helyettesítő, nem tud semmit

Ő még azt is elfelejti, hogy egyáltalán rendeltél

Kihoz valami löttyöt – sértegetés közben odalöki

Előbb elkéri a pénzt, mert nem nézi ki belőled…

A szemed láttára öntögeti össze a maradék kajákat

A szomszéd asztalnál alszik a személyzet és horkol

*

Rabosító

Rabom vagy,

Rabod vagyok...

Görcsösen markolod

Tíz körömmel ragaszkodsz hozzá,

de pont ezért menekül ki a szorításból...

Ha elengednéd, kiengednéd, tiéd lehetne

Ha szabadon engednéd, akkor megtarthattad volna

*

Dömping

„Zene” áradat, özönvíz

Kérészéltű „slágerek” folynak a csapból

Mire megjegyeznéd, dúdolgatnád, már új szól

Népdalok csak nem hallgatott rádiókban szólnak

A klasszikus, színészek énekelte sanzonok ott sem

A magyar nóta és operett Dankó rádiós gettóban...

A gyülekezetek is hetente új dicséretet fabrikálnak

Nincs a nemzetnek közös, ismert alap-dalkincse...

*

Leblokkol

Se kép, se hang

Vizsgadrukkos diák,

lámpalázas szereplő

Elizgulja – begörcsöl

*

Szabad

szólás...?

Tűz van!!!

Pánikkeltő álriadó

egy tömött moziban,

vagy szórakozóhelyen,

a meccsnézők tömegében,

ahol halálra tiporhatják egymást…

*

Zavargás

Rendzavarás,

randalírozás, garázdálkodás

Pl. a közúti forgalom blokkolása –

Barikád és akadályépítés, autóborogatás

Közúti járművek rongálása, kukakiöntés

Kirakatbetörés – boltok fosztogatása stb.

Összecsapás a kirendelt rendfenntartó erőkkel

*

Nyelő

Nyögve nyel

Nyársat nyelt

Nem rág, csak nyel

Élve nyeli le a békát

Gombóc van a torkában

Csak nyelsz, csak nyelsz…

Se lenyelni, se kiköpni nem tudja

*

Robinzon

Mindent dolgod

te akarod csinálni

Semmit nem bízol senki másra.

Nem élsz a munkamegosztás előnyeivel.

Vagy mert te eleve mindent jobban tudsz –

vagy mert büszke/sóher vagy segítséget kérni

*

Automata

Ha bedobod

a pénzt a zsebembe,

megteszem, amit kérsz

(az ár-lista arcomra írva)

*

Paraszolvencia

Nem tud(hat)od, hogy

kinek és mennyit kéne adni,

Mert úgy hiszed: különben csak

leráz, lekezel, elkezel az orvosod...

*

Mostohagyerek

Ha épp a maximumot

teljesíted, az természetes,

De ha nem hozod a legjobbat,

akkor csak szidás, korholás vár

*

Kompenzálás

Majd helyettem a fiam!?

Ha már a Te életed kisiklott,

akkor mér a gyerekedét is tönkre teszed,

amikor erőszakot téve rajta a képedre formálnád

*

Manifeszt-látens,

Deklarált kontra burkolt cél

Beparancsolnak a köziskolákba,

de tudatlan maradsz, alattvalónak

Sorkatonai szolgálatra hívnak be,

de nem képeznek ki, csak betörnek

Beszállítanak a kórházba,

de csak a jó vesédre vadásznak

stb.

*

Pilátus

Mossa kezeit,

tovább passzolja, hárítja a felelőséget.

Hinné, hogy nem rajta szárad jézus vére…

(hisz ő csak egy kicsi szem volt a bűn-láncolatban,

hisz maguk a nemrég hozsannázók is Barabást kiáltottak)

*

Kőszikla

Péter nagy hangon fogadkozik,

majd az első nehézségben, szorongattatásban

háromszor is megtagadja rajongott mesterét…!

(mégis sokat bíznak rá, az Egyházat,

mert ismeri már az esendőségét,

így tud már irgalmas lenni...)

*

Önkicsinyítő

Mintha a sorsod, körülményeid

mindig és nem csak igen kivételesen

egy nagy, mindent elsöprő szélvész lennének,

amiben az emberi test tehetetlenül hánykolódna

(ahogy egy kis tutaj a rettenetes tengeri viharban)

Az akarót repíti, a nem akarót vonszolja a sors... 

*

Önkezű

Ha már az életed nevetséges,

vagy bolhákból elefántot csinálva

magad számára elviselhetetlenné tetted,

ill. Istent kihagyva reménytelennek látod,

akkor jöjjön a bátornak látszó gyáva döntés,

ami nem felmagasztosít, de tovább alacsonyít…

Végleg dezertálsz, sőt: likvidálod magad –

ráadásul így csak szánalmas-nevetséges

mártírkodó maradsz társaid emlékezetében...

*

Gyáva

Keresztény hited

kiforgatott betűi mögé bújva

nem akarsz tudni szabály alóli kivételről,

ami nem gyengíti, de erősíti a normát:

nem kérsz-adsz kegyelemdöfést,

túléled becsületed elvesztését,

nem hozol életáldozatot...

*

Öngyilkos

A nagy szent könyvek

holt betűihez bilincselve

rohasztják el magukat az emberek

(mint anno az etruszkoknál a kínhalál:

az elevent a holthoz erősítve sorsára hagyni)

*

Életmentő

Aki csak magát menti

az égő házból, gyerekét nem,

vagy aki minden(ki)t mentene,

és így végül maga is odavész,

de nem hősiessége, hanem

a mohósága miatt...

*

Magyar

közmondás/szólás

bölcsességének megértése,

mint napi szellemi kihívás:

Ki sokfelé kapkod, két szék közt a pad alá esik 

Teher alatt nő a pálma

Tulajdon kunyhó jobb a más palotájánál

(A) rablóból [betyárból] lesz a legjobb pandúr

A kóró csak kóró, akármilyen piros pántlikát kötnek rá

Úrnak, papnak sose higgy!

Józan, amit gondol, részeg arról papol [csahol] 

Könnyű tele hassal a böjtöt dicsérni [a böjtről papolni]

Huncut a paraszt, ha már [mihelyt] egy araszt

Annak parancsolj, akinek enni adsz 

Paripa, fegyver, feleség nem közös jószág

A henyélés [lustaság; restség; tétlenség] az ördög párnája

Amilyen a pásztor, olyan a nyáj

Lágy pásztor alatt [előtt] gyapjat szarik a farkas

Minden katona] (a) tarsolyában hordja a marsallbotot

A süllyedő hajóról menekülnek a patkányok

Elment más városba fosért,

pedig szart itthon is kaphatott volna

A törvény oly háló,

mely a gyenge szúnyogot megfogja,

a darázs pedig keresztül töri magát rajta

(Az) első pendelyben kell megverni

[kézhez tanítani] az asszonyt 

A példa ragadós [vonz]

Párduc nem szül gyáva nyulat 

*

Nagyhatalmú sündisznócska

Kerek erdő közepében, jegenyefa tetejében

vidoran munkálkodott a pirossapkás Harkály mester.

Kis baltácskájával sorra megkopogtatta a hernyóházacskák ajtaját:

– Gyertek ki egy kicsit a friss levegőre, hernyócskák.

Fogadom, vissza sem mentek többet,

ha egyszer az orrocskátokat kidugjátok.

S amilyen jóakarójuk Harkály mester a hernyócskáknak,

még most is költögetné őket,

ha föl nem dörmög hozzá valaki a fa tövéből:

– Hallod-e, te erdei ács, ki az úr az erdőben?

Harkály mester máskor erre a kérdésre

mindig leugrott a legalsó ágra,

szárnya alá dugta a piros sapkáját,

s azt felelte alázatosan:

– Tányértalpú, lomposfarkú, tipe-topa Mackó!

Most azonban meg se billentette a sapkát.

Csak úgy félvállról vetette oda a fahegyről.

– Hogy ki az úr az erdőben? Hát a nagyhatalmú Sündisznócska.

folytatás:

Móra Ferenc: A nagyhatalmú sündisznócska

*

Topa

1.

Népies szó, eredeti jelentése: sánta.

De a mindennapi életben használják

a buta, ügyetlen, hasznavehetetlen,

béna emberek jellemzésére is.

2.

Katonai szleng

pejoratív - Ügyetlen, esetlen,

kétbalkezes (katona)

(gyógyegér, a Varsói Szerződés

legelbaszottabb katonája, világtalan.)

*

A

pimasz

komcsi nyuszi

komikus veszte

A tigris nem volt ott

azon az értekezleten,

ahol mindenki tudomására

hozták – volna - a nyuszi hatalmát...

*

A HÁROM NYÚL

Egyszer régen, nagyon régen,

zúgó erdő közelében,

három nyulak összegyűltek,

selyemfűre települtek,

ottan se ültek sokáig,

talán csak egy fél óráig,

amikor felkerekedtek,

hogy már végre hazamennek,

egy szarka felettük szállott

s felkiáltott: -Mit csináltok?

Mit csináltok, három nyulak?

Úgy ültök ott, mint az urak --

- Úgy, úgy bizony, mint az urak! -

felelték a három nyulak.-

Ezután már urak leszünk,

ebédre rókahúst eszünk!

Nem fogjuk az időt lopni,

most indulunk rókafogni! -

Csacsi szarka, nem elhitte?

Repült is már, a hírt vitte,

s buta róka is elhitte.

De hát hogyne hitte volna,

akármilyen ravasz róka,

mert a szarka így kiáltott:

-Egy jegenye fölött szállok,

mikor lenézek a földre,

három nyulak ülnek körbe.

Összebújva tanácskoznak -

Jaj, mekkora nyulak voltak!

Jaj, mekkora fejük, szájuk,

a medve egér hozzájuk!

Hát még miről beszélgettek?

Hogy eztán csak rókát esznek - -

Ennek a fele se móka!

Szedte is lábát a róka.

Futott ki az erdőszélre,

csak mielőbb odaérne!

Hát amint ott futott, szaladt,

szembe vele farkas haladt:

- Szaladj te is, komám, farkas,

jaj, mit láttam, ide hallgass!

az erdő közepén jártam,

most is borsódzik a hátam,

sosem láttam ilyen szörnyet,

ottan ültek három szörnyek!

Három nyúl volt, és akkora,

fél méter is volt egy foga!

Hát még miről beszélgettek?

Hogy eztán csak farkast esznek -

No hiszen egyéb se kellett,

a farkas is futni kezdett,

a rókával versenyt futott,

majdnem az orrára bukott!

Addig futott, amíg szembe

nem jött vele egy nagy medve:

a medve így szólongatta:

-Hova szaladsz, farkas koma? -

- Medve komám, ne is kérdjed,

szaladj, ha kedves az élted!

Erdő közepiben jártam,

jaj, mit láttam,

jaj, mit láttam!

Három nyulak ottan ültek,

éppen ebédre készültek.

Akkora volt foguk, szájuk,

kisegérke vagy hozzájuk!

Hát még miről beszélgettek?

Hogy eztán csak medvét esznek! -

Egyébre se volt már kedve,

szaladni kezdett a medve.

Elöl róka, hátul medve,

közben a farkas lihegve.

Így szaladtak erdőszélre,

szomszéd erdő közepébe.

Szaporán szedték a lábuk,

szellő se érjen utánuk -

Amíg futottak lihegve,

egy vadász jött velük szembe.

Nézi is őket nevetve:

együtt szalad róka, medve -

-No hiszen, csak ne nevessél,

vigyázz, nehogy bajba essél!

Szaladj inkább te is erre! -

kiáltott rája a medve. -

Az erdőben három szörnyek,

puska sem öli meg őket.

Három nyulak, de akkorák,

nem láttam még ilyen csodát! -

Szedte lábát a vadász is,

eldobta a puskáját is.

Ijedtében megfogadta,

most az egyszer érjen haza,

csak ne falják föl a szörnyek,

sohase vadászik többet -

Ezalatt a nyusziházban,

fűszálakból vetett ágyban

három nyuszi aludt szépen,

összebújva békességben -

ZELK ZOLTÁN



ÉLETMINŐSÉG JENCIKLOPÉDIA

Jó kezdés fél siker.

A baj felismerése már fél gyógyulás.

A mese rólunk szól: ismerjünk magunkra,

és bölcsen-bátor lélekkel változtassunk életünkön.

Sokkalta több múlik rajtunk, mint azt hinni szeretnénk:

gyávaságból, önigazolásból/teljes élet alóli felmentésből.

„Megölhetnek, de nem árthatnak” - állítja a sztoa/Jézus:

eszerint egyáltalán nem külső körülményeken áll üdvünk.

Ijesztő, hogy végső soron csak magunkat okolhatjuk?

Ez jól felfogva maga a biztató, nem csalfa reménysugár,

hogy – az isteni kegyelem dimenzióját nem elfelejtve -

szabadon-felelősen vagyunk jó/rossz sorsunk kovácsai...

A legtöbb/összes kárt mi okozhatjuk/okozzuk magunknak,

javunkat fel nem ismerve a jót rosszul, a rosszat jól csinálva.

Ezután jönnek a sorban előszeretteink, barátaink, segítőink –

akiktől védjen meg az isten: az ellenséggel elbánunk mi is...

Adódik itt persze egy szellemi kihívás: a nehéz gyerekkor.

De hány élet/irodalmi példát ismerünk: utolsóból első lesz.

És mennyivel nehezebb egy csupa jószándékkel elrontott,

elkényeztetett gyereknek önálló boldog felnőttként élni...

Egyszóval: nincs alku, nincs kifogás: légy boldog,

másként halálos ágyadon csak magadat okolhatod,

ha betegség, otthontalanság, lelki hadviselés, magány,

rossz evés-ivás, alvás, „létminimum”, élményszegénység,

szerelmi gyötrelem, házassági pokol, szexuális nyomor,

hivatástalanság, lélekölő robot, kóros bűntudat(lanság),

rossz áru/szolgáltató, packázó hivatal, rabló-zsarnok állam

és a többi jutott neked – jelentős önerővel – osztályrészedül.