Bölcs-balga, boldog-boldogtalan ember
Táltos paripák és/vagy állatorvosi lovak
Jóisten országai és/vagy földi-égi poklok
Életminőség vizsgáló: kulcsszó/mondattár
Oly jó-rossz kort teremtő-fenntartó ember LI.
Rontás/romlás tesztmondatok szabad ötletjegyzéke
Fekete szemüveges marslakók Föld-leltára/víziója – 3.
Csokonai Vitéz Mihály
A békétlenkedő
I
Tavasz
Ejnye, már az esztendőnek Silány napjai eljőnek,
Locsos, pocsos minden napja, Komor a bőjtmás hónapja.
Sovány szelek süvőltése, Száraz porral kerengése
Kinek volna kedve benne! Bárcsak hamar vége lenne
Szemem bármerre tekintsen, Sem gyümőlcse semmi nincsen
Mit ér zőldje a szőlőnek, Ha rajta fürtök nem nőnek,
|
Ha körtvélyt nem nyújt az ág?
|
Barmaim, jaj, be soványok, Elfogyott a takarmányok,
Ezer az ember szükségi, Nincs új, elfogyott a régi,
Óh, bárcsak hamar nyár lenne, E silány tavasz elmenne:
|
Nem is fog már lenni nyár!
|
p 1.
p A véletlen lábára lépő Őt már „vérig sérti”
p Eltűri a pofont, ezért még meg is rugdossák
p Sokat nézeget hátra: ezért sóbálvánnyá válik
p A törpéből „nagyember”: óriásvállán ugribugri
p
p 2.
p Senki nem mer különvéleményével egyedül maradni
p Ehetsz, amennyit akarsz, de csak mindig ugyanazt
p Minden zene nagyon csak lelassítva/felpörgetve szól
p Az egykor imádó, majd gyűlölő feleség a kínzómester
p
p 3.
p A gazdagnak/koldusnak a gyereke is az marad…
p Az étkezés orosz rulett: akár bele is lehet halni
p Szétköltöző nagycsalád: a látogatás már utazás is
p Sehol egy csendes hely/időszak: non stop zajártalom
p 4.
p Akinél nem tudható, mikor tréfál, mikor nem
p A csencseléssel/tarhálással önmagát lejárató
p A szőnyeg alá sepert baj-halmon nyakát törő
p A. sötét szoba áristom: a Nap energiájával nem élő
p 5.
p Csak az kerülhet feljebb, aki megtagadja szüleit
p A közoktatás csak növeli az esélykülönbségeket
p Szülei bűnös pazarlók: ártatlan gyerek bűnhődik
p Szabad verseny, egyenlő esélyek: gyalog/autóval
p 6.
p Míg a két barát a nőért párbajozik, elviszi a kibic
p A két szomszéd nép összeuszítva - nevető harmadik
p Klub kemény magok ölik egymást - a foci rohad
p A pártok pankrációi miatt barátság/család bomlik
p 7.
p A két kecske nem tér ki a hídon, le is zuhannak
p „Rákgyógyítás”: a beteget kivéve mindenki jól jár
p Sokat iszik, mert bánatos, azért bánatos, mert iszik
p Mindenhol fáj, ahova ujja ér (mert benne a szálka)
p 8.
p A verembe eső nem kér segítséget, berendezkedik
p Kognitív disszonancia - megmagyarázza: a rossz jó
p A buziság tiltottból engedett, támogatott, ajánlott
p Az istenképük: Ő egy hazardírozó szerencsejátékos
p 9.
p Tutaj az óceánon – egy valakit meg kell enni
p Nem kell több gyerek, ő inkább megeszi az árát
p A megszállt ország alázása: a nők megerőszakolása
p A büntetőbíró idegen nyelvű, és az ügyész a tolmács
p 10.
p A rabszolga-munkájára/állására büszke lények
p Pedofil/sikkasztó marad a főnök az árvaházban
p A neki is tetsző arcát a plasztikai sebész vágja
p A - másként - gondolkozó bolondokházába kerül
p 11.
p Életfogytig inkognitóban él, önmaga előtt is
p Mezítláb már régóta nem értek az anyaföldhöz
p Vakfoltos: szemében gerenda, máséban szálka
p Ha már minden kötél szakad: Pató Pál tűzoltó
p 12.
p A tyúkért pereskedők disznót veszítenek
p Senki nem érti, pláne nem élvezi a viccet
p A nemzeti gyász: csak a kezdete ismert, vége nem
p Másnak termő bamba diófa – balek, hasznos idióta
p 13.
p Eunuch, szoknyás kasztrált állampapi kaszt prédikációi
p Egyik kezével pénzt számol, a másikkal az asszonyt veri
p Sajátjaik helyett a kakukkfiókákat önfeláldozóan táplálók
p A király meztelen, de nincsen egy gyerekszáj kimondani
*
II
Nyár
Haj, haj, no! be elfáradtam, Ugyan nagyon megizzadtam,
A nyári napnak hésége Éltünk terhe, veszettsége,
|
Csak, csak ilyennel fizet;
|
Uram, szűntesd a héséget, Mert magunkat is eléget.
|
Bűnünkért van csapva ránk.
|
Testünket alig bírhatjuk, Lélekszakadva aratjuk
Vetegettük hideg szélbe, Most takarjuk forró délbe
Amit e' még meg nem fojtott, Szipoly és sáskaraj tojt ott,
A hosszú napnak terhétől, A munka keménységétől
Mégis mindezért végtére Mi a szegény ember bére!
Mennykő, villám és mennydörgés Mind, amit nyér a könyörgés,
III
Ősz
A fejem már majd megbódúl, Annyi a gond, mely rámtódúl,
Szintúgy félek még előre, Ha ránézek a szőllőre,
|
A szüret s baj itt vagyon;
|
Restellek már ki is menni, Eső esik, mit kell tenni,
Most jőnek már, haj, most jőnek A megaggott esztendőnek
Borong, tolong a kedvetlen Őszi felhő, és szünetlen
Bent ásítok, kint meg ázom, Bent didergek, kint meg fázom,
|
Szomorú ősz, haj, haj, haj!
|
|
Benn is baj most, kinn is baj.
|
Bárcsak meleg napfény volna, Vagy kemény télre hajolna
Mert most setét ködbe fedve Sínlik az embernek kedve,
|
S azért hozzám más se jő.
|
|
De ha jő is, mit csinálunk?
|
Csak únalom lakik nálunk;
*
p 1.
p Még a hálószobádban is lehallgató/kamera van
p Még az evésből is gyorsasági versenyt kreáló
p Minden uniformizált: a ruha, a viselkedés, a ház
p Mindenki mindenkit figyel és névtelenül feljelent
p 2.
p Mindig annyira könnyelmű, mintha babra menne a játék
p Mindig csak titokban ehetsz, de nyilvános a WC
p Mindig kéreti magát/külön kérvényt kell neki benyújtani
p Mindig neked kellene bizonyítani ártatlanságod
p 3.
p Náluk minden ideiglenes rossz örökké tart
p Neki elvi kérdés, hogy 19-re még egy lapot kérjen (21)
p Neki minden ideál, eszmény csak a széplelkek ópiumja
p Nem itt/most, de csak tegnap/holnap „él”
p 4.
p Nem járul bűnösen az Isten, betegen az orvos színe elé
p Nem ötletszerű, de szisztematikus a kontraszelekció
p Nemcsak a háborúban bevett fegyelemerősítő tizedelés
p Normatív az esztétika: pl. a szocialista realizmus
p 5.
p Oly perfekcionista: mindenben csak a tökéletes az elég jó
p Ő ágyúval lő verébre, pusztuljon: kerül, amibe kerül
p Ő az a rest, aki legalább kétszer, de inkább többször fárad
p Ő életlendülettelenül bóklászik a Nagy Akadályversenyen
p 6.
p Ő már mindenre bemagolta választ, kérdése nem is volt
p Ő Mekk mestert bízza meg háza építésével, szerelésével
p Ő nem egyszer téveszt szerepet, de ez nála már rendszer
p Ő váltogató: hedonista zabálás és mazochista fogyókúra
p 7.
p Pont azt a bort issza, amit maga hamisított/mérgezett
p Pont neked kell dönteni: ma kit - ne - végezzenek ki
p Pótbüntetés: semmit sem tudhatsz az eltűntjeidről
p Soha nem tudhatod, melyik nap mire ébredsz
p 8.
p Sok minden volt már, de nevető harmadik még soha
p Szabad teret ad az időrablónak, energiavámpírnak
p Te nem kapsz kenyéradagot, ha túl hosszú a sor
p Tilos még a baráti összejövetel is: konspirálni kell
p 9.
p Túl sokáig csak nyel, majd bilit borít/mindenkit leokád
p Úgy gyógykezel(tet)i magát: hol hasmenés, hol székrekedés
p Újra lesöprik a padlást: a kötelező beszolgáltatás
p Választhatsz: te eszel embert, vagy téged esznek
p 10.
p Versenyt nyer: ki vágja maga alatt leggyorsabban a fát
p Önkéntes őrült: szántszándékkal lerészegedő
p Kocsmai hőbörgő, hivatalban meghunyászkodó
p A rejtett védőháló felett merész „halálugró”
p 11.
p Ki az úr, ha ő nem: egy szemétdombon
p Szőnyeg alá sepert szemetében a nyakát törő
p A bajkeverő, akinek jól ellátják a baját
p A kitartó és igen eredményes bajkereső
p 12.
p Fő a létbiztonság: férfikorban előnyugdíjas
p Alacsonyra tett lécét átugrani: sikerélmény
p A meteoropata, akinek soha nincs jó időjárás
p A rágalmazás magasiskolájában az éltanuló
p 13.
p A páncélja mindentől védi, a simogatástól is
p A fekete dobozán nem hatolhat át a reménysugár
p Az igazmondót elűző, a hízelgőt ajnározó
p Ha épp ő erősebb, akkor kifosztja a gyengét
*
IV
Tél
No eljöttél valahára, Gyászos tél, a főld nyakára,
Együk most már munkánk bérét, Igyuk saját testünk vérét,
Igazán, hogy minél rosszabb A te részed, annál hosszabb,
Elrablod a kikeletnek Tején hízott természetnek
Mindent, amit a termékeny Nyár s ősz adott a vidéken,
Csak számodra munkálódunk, Érted élünk és aggódunk,
|
S midőn mindent elragadsz,
|
|
Magad csak kedvet sem adsz.
|
Tömlöccé teszed szobánkat, Kertünket és gyümőlcsfánkat
És azalatt nagy lármával Kimormolsz szélhahotával
Ne dúld fel minden kedvünket, Enyhítsd megúnt életünket,
|
Bocsásd hozzánk a tavaszt,
|
*
POZITÍV/NEGATÍV
A volt és lehető földi emberi élet
átvilágítása egy marslakó szemével...
Ami a sok-sok negatív tünet térképében
számunkra mégiscsak igen-igen pozitív lehet:
0.
A baj felismerése a gyógyulás kezdete...
1.
Örvendjünk, mert van miért,
ha eddig elkerültük, ill. megúsztuk e bajokat
2.
Vigyázzunk, legyünk éber résen,
hogy ne kövessük - újra - el a rosszat
3.
Most már mielőbb elkezdhetjük
keresni a mi bajunk okát és a terápiáját...
4.
Lehet,
ezért igyekeznünk kell
a szarból is aranyat csinálni
(nehéz gyerekkorból csodagyerek...)
5.
Az aranyainkat vegyük észre
és jobban óvjuk-becsüljük, gyarapítsuk
6.
A Gonosz akaratán kívül is
olykor-sokszor a Jót szolgálhatja...
7.
Beláthatjuk:
a legnagyobb kárt
mi magunk okozzuk magunknak,
(és aztán előszeretteink/segítőink nekünk)
és így azt is, hogy sokkal több múlik rajtunk,
mint azt gyáva önigazlásból hisszük, hinni akarnánk
|