Bölcsek-balgák és boldog-boldogtalanok

Táltos paripák helyett állatorvosi lovak

Jóisten országai helyett földi-égi poklok

Életminőség vizsgálódás magyar nyelven



Oly jó-rossz kort teremtő-fenntartó ember XXVIII.

Őrzés-javítás/rontás tesztmondatok ötletjegyzéke

Áldott és/vagy áldatlan/átkos magányosságok!? 1.



Csokonai V. M.:

A magánossághoz

Áldott Magánosság, jövel! ragadj el

Álmodba most is engemet;

Ha mások elhagyának is, ne hagyj el,

Ringasd öledbe lelkemet!

Öröm nekem, hogy lakhelyedbe szálltam;

Hogy itt Kisasszondon reád találtam.

E helybe andalogni jó,

E hely poétának való.

Itt a magános vőlgybe és cserében

Megfrisselő árnyék fedez,

A csonka gyertyányok mohos tövében

A tiszta forrás csergedez.

Két hegy között a tónak és pataknak

Nimfái kákasátorokba laknak;

S csak akkor úsznak ők elő,

Ha erre bőlcs s poéta jő.

A lenge hold halkal világosítja

A szőke bikkfák oldalát,

Estvéli hűs álommal elborítja

A csendes éjnek angyalát.

Szelíd Magánosság! az íly helyekbe

Gyönyörködöl s múlatsz te; ah, ezekbe

Gyakran vezess be engemet,

Nyugtatni lankadt lelkemet.

Te a királyok udvarát kerűlöd,

Kerűlöd a kastélyokat;

S ha bévétődsz is, zsibbadozva szűlöd

Ott a fogyasztó gondokat.

A félelem s bú a vad únalommal - 

Csatáznak ott a tiszta nyúgalommal.

A nagy világ jótétedet

Nem tudja s útál tégedet.

Ohajtoz a fösvény, de gyötrelemmel

Goromba lelkét bünteted;

A nagyravágyót kérkedő hiszemmel

A lárma közzé kergeted.

Futsz a csatázó trombiták szavától,

Futsz a zsibongó városok falától:

Honnyod csupán az érező

Szív és szelíd falu s mező.

Mentsvára a magán szomorkodónak

Csak a te szent erődbe van,

Hol bíztatásit titkos égi szónak

Hallhatja a boldogtalan.

Te azt, ki megvetette a világot,

Vagy akinek már ez nyakára hágott,

Kiséred és apolgatod;

Magát magával bíztatod.

Te szűlöd a virtust, csupán te tetted

Naggyá az olyan bőlcseket,

Kiknek határtalanra terjegetted

Testekbe kisded lelkeket.

Tebenned úgy csap a poéta széjjel,

Mint a sebes villám setétes éjjel;

Midőn teremt új dolgokat

S a semmiből világokat.

Óh, kedves istenasszony! én is érted

Gyakorta mint sohajtozom,

Mert szívemet baráti módra érted,

Midőn veled gondolkozom.

Ártatlanúl kecsegtetel magadba,

Hív vagy, nem úgy, mint a mai

Színes világ barátai.

Lám, mely zavart lármák között forognak

A büszke lelkek napjai,

Kőről kövekre görgenek, zajognak,

Mint Rajna bukkanásai. -

De ránk mikor szent fátyolid vonúlnak,

Mint éji harmat, napjaink lehúllnak,

Tisztán, magába, csendesen:

Élünk, kimúlunk édesen.

Sőt akkor is, mikor szemem világán

Vak kárpitot sző a halál:

Ott a magánosság setét világán

Béhúllt szemem reád talál.

Síromba csak te fogsz alá követni,

A nemtudás kietlenén vezetni:

Te lészel, ah! a sírhalom

Vőlgyén is őrzőangyalom.

Áldott Magánosság! öledbe ejtem

Ottan utólsó könnyemet,

Végetlen álmaidba elfelejtem

Világi szenvedésemet.

Áldott Magánosság! te légy barátom,

Mikor csak a sír lesz örök sajátom.

De ez napom mikor jön el?

Áldott Magánosság, jövel!

*

pA saját házi- és napirended szerint élsz

pA tükörből visszamosolyogsz magadra

pA te ízlésed, stílusérzéked dominálhat

pAzt ehetem, amit magamnak főzök

pBármikor megsimogatod magad

pLehet hű társad: nem beszélő kutya

pMagadat bármikor bármivel meglepheted

pMagadban beszélhetsz, nem néznek hülyének

pMagának parancsol - önként engedelmeskedik

pMég hívatlan vendég sem toppanhat be

pMinden ott maradt, ahol hagytad

pMindent úgy tehetsz, ahogy jónak látod

pMindig a te akaratod lesz meg

pNem a mesterkélt illem szerint eszel

pNem a vekker/társad ráz fel hajnali órán...

pNem akarja és veszi el más a javadat

pNem azért vagy jó, mert látnak/elismerést vársz

pNem beszélhetik beléd, hogy beteg és bűnös vagy

pNem bíztál, s így nem is csalódhatsz senkiben

pNem bombáznak ál- és rémhírekkel

pNem élhetsz így állatismeret/szeretet nélkül

pNem élhetsz parazita életmódot

pNem érhet kellemetlen emberi meglepetés

pNem fenyegetnek a sárga csekkek

pNem figyelnek, vizslatnak idegen szemek

pNem fogod magad sajnáltatni – nincs kinek

pNem fosztod meg magad a kertészkedés örömeitől

pNem hagyhatod el magad: életrevaló leszel

pNem hanyagolhatod el testügyességeidet

pNem háríthatod másra gyógyításod

pNem hibáztathatsz más a kudarcodért

pNem hívhatnak be katonának embert ölni

pNem járnak a nyakadra rámenős ügynökök

pNem kell a kollégiumi szobatársaktól menekülni

pNem kell a kritikákat elviselni

pNem kell attól tartani, hogy megszidnak

pNem kell az ajándékozáson gyötrődnöd

pNem kell destruktívan versenyezni

pNem kell drága időd utazással tölteni

pNem kell egész nap cipőben és öltönyben járni

pNem kell elfojtanod ösztöneidet

pNem kell ellenséggel élni egy fedél alatt

pNem kell évekig gyűjteni temetkezési költségekre

pNem kell gyereked iskolákba járatni

pNem kell gyerekneveléssel bajlódni

pNem kell hadakozni a védőoltásokkal

pNem kell hivatalos helyeken ügyeket intézni

pNem kell idegen elvárásoknak megfelelni

pNem kell kérni és hálálkodni

pNem kell kórházban szüli, születni, meghalni

pNem kell közvetítő a Jóistenhez

pNem kell lemondanod a szemlélődő sétákról

pNem kell más panaszáradatát hallgatni

pNem kell másokhoz alkalmazkodni

pNem kell másra, csak a szívedre hallgatni

pNem kell mástól semmiben sem függeni

pNem kell mástól várni a dicséretet

pNem kell méregdrága „orvosságokat” venni/szedni

pNem kell méregdrágán a boltban „élelmet” venni

pNem kell örökösen kompromisszumot keresni

pNem kell semmin osztozkodni

pNem kell senkinek könyörögni, rimánkodni

pNem kell sorban állni, tolakodni/tülekedni

pNem kell szamárlétrán másznod

pNem kell tartanod besurranó/zsebtolvajtól

pNem kell telefoncsörgésre riadni/számlát fizetni

pNem kell templom az istentisztelethez

pNem kell természetellenesen kelni, enni, mozogni

pNem kell zárni az ajtót, kaput, fiókot

pNem kereshetsz bűneidnek bakot

pNem kereshetsz kifogást: el kell a dolgod végezni

pNem kerülhetsz az örök segélyezett csapdájába

pNem kerülsz üresjáratú udvariassági beszélgetésbe

pNem kísért se a restség, se a munkamánia

pNem köphetnek bele a levesedbe

pNem lehet aktívan komisz rossz szomszéd

pNem lehet olyan, hogy valamire nincs időd

pNem lehet szolgád: magad vagy az úr és szolga

pNem lehet, hogy ne művelj termő anyaföldet

pNem lehet, hogy te vetsz és más arat

pNem lehetsz bezárva egy börtöncella közegébe

pNem lehetsz büntetlenül Pató Pál úr

pNem lehetsz senki bőven termő bamba diófája

pNem lehetsz, maradhatsz szakbarbár

pNem leszel egy nagy gépezet pótolható csavarja

pNem maradhatnak ki életedből a kézművességek

pNem maradsz egyoldalú – ezermester

pNem más büntet vagy jutalmaz

pNem mész/jönnek kölcsönkérni

pNem olvashatnak bele írásodba, naplódba

pNem pályáznak a helyedre, nődre

pNem szakadsz el a természettől

pNem takarhatja el a szomszéd ház a Napot, eget

pNem tehetnek szegényházba, elfekvőbe

pNem tilalomfák dzsungelében „élsz”

pNem tilthatnak el hivatásod gyakorlásától

pNem törnek javaidra, életedre

pNem vagy folyton nyilvánosságba vetve

pNem vagy kitéve időrablóknak

pNem vagy kitéve jó rossz orvosoknak

pNem vagy napod fő részében üzemben/hivatalban

pNem vagy senkinek kiszolgáltatva

pNem vállalsz többet, mint amire egyedül képes vagy

pNem veheti el senki a kedved

pNem vehetik el az önbizalmad

pNem veszítheted el a munkahelyed

pNem vihetnek mások kísértésbe

pNem zaklatnak hittérítők, pártkatonák stb.

pNem zavarhatják a köreidet

pNem zavarnak elmélkedésben, alkotásban

pNem zökkentenek ki a nyugalmadból

pNincs, aki kinevessen, kigúnyoljon

pNincs féltékeny ellenlábasod

pNincs irigyed, rosszakaród

pNem kitéve a pénz/politika szélhámosainak

pNincs kivel konfliktusba kerülni

pNincs szex nyomor: van önkielégítés

pNincs vita, veszekedés, verekedés

pNincsen se közlekedési zaj, se büdös, se szmog

pÖnellátó vagy, nem szorulsz másra

pSenki se szól bele a dolgaidba

pSohasem foglalt a fürdő, a WC stb.

pNem mesterséges/mesterkélt rendben élsz

pÉs a többi...

*

Csokonai V. M.:

A tihanyi ekhóhoz

Óh, Tihannak rijjadó leánya!

Szállj ki szent hegyed közűl.

Ím, kit a sors eddig annyit hánya,

Partod ellenébe űl.

Itt a halvány holdnak fényén

Jajgat és sír elpusztúlt reményén

Egy magános árva szív.

Egy magános árva szív.

Míg azok, kik bút, bajt nem szenvednek

A boldogság karjain,

Vígadoznak a kies Fürednek

Kútfején és partjain;

Addig én itt sírva sírok.

És te, Nimfa! amit én nem bírok,

Verd ki zengő bérceden.

Verd ki zengő bérceden.

Zordon erők, durva bércek, szírtok!

Harsogjátok jajjaim!

Tik talám több érezéssel bírtok,

Mintsem embertársaim,

Kik keblekből számkivetnek

És magok közt csúfra emlegetnek

Egy szegény boldogtalant.

Egy szegény boldogtalant.

Akik hajdan jó barátim voltak

Még felkőltek ellenem,

Űldözőim pártjához hajoltak:

Óh! miket kell érzenem,

Amidőn már ők is végre

Úgy rohannak rám, mint ellenségre,

Bár hozzájok hív valék.

Bár hozzájok hív valék.

Nincsen, aki lelkem vígasztalja,

Oly barátim nincsenek;

Vállat rándít, aki sorsom hallja;

Már elhagytak mindenek.

Nincsen szív az emberekbe:

Hadd öntsem ki hát vaskebletekbe

Szívem bús panasszait.

Szívem bús panasszait.

Lilla is, ki bennem a reménynek

Még egy élesztője volt,

Jaj, Lillám is a tiran törvénynek

S a szokásnak meghódolt.

Hogy vagy most te, áldott lélek?

Én ugyan már elhagyatva élek

A tenger kínok között.

A tenger kínok között.

Óh, van-é még egy erémi szállás,

Régi barlang, szent fedél,

Melyben egy bőlcs csendes nyugtot, hálást

E setét hegyekben lél?

Hol csak egy kő lenne párna,

Hol sem ember, sem madár nem járna,

Mely megháborítana.

Mely megháborítana.

Abban, gondolom, hogy semmi jussal

Ellenkezni nem fogok,

Hogyha én egy megvetett virtussal

Itt egy kőben helyt fogok,

S e szigetnek egy szögében,

Mint egy Russzó Ermenonvillében,

Ember és polgár leszek.

Ember és polgár leszek.

Itt tanúlom rejtek érdememmel

Ébresztgetni lelkemet.

A természet majd az értelemmel

Bőlcsebbé tesz engemet.

Távol itt, egy más világban,

Egy nem esmért szent magánosságban

Könnyezem le napjaim.

Könnyezem le napjaim.

Itt halok meg. E setét erdőben

A szomszéd pór eltemet.

Majd talám a boldogabb időben

Fellelik sírhelyemet:

S amely fának sátorában

Áll egyűgyű sírhalmom magában,

Szent lesz tisztelt hamvamért.

Szent lesz tisztelt hamvamért.

*

Jó és/vagy rossz

egyedüllét/önállóság

A Robinzonok ill. önellátók (ön)dicséretei

És az önkéntes és kényszerű „remeteéletűek”

Az áldott és az áldatlan és átkos magányosságok

Jó eszmék, eszmények/gyatra önigazoló ideológiák