Angyalok márpedig vannak, csupán az a kérdés, kik ők, és mi célból léteznek. A kulturális, társadalmi környezetünket leginkább meghatározó zsidó és keresztény hittételek szerint az angyalok Isten szolgálatában álló, céljai megvalósításában segédkező teremtmények, vagy az elnevezésüknek megfelelően (malách, angelosz), Isten hírvivőiként, küldötteiként tűnnek fel.
Bizonyára Önök is tapasztalták már, hogy valami nincs rendben, egyre kevésbé kerek a világ. Versenyt futunk társainkkal, önmagunkkal, az idővel. Saját bőrünkön tapasztaljuk, milyen a hosszútávfutó igazi magányossága. Elmosódott alakok mellett száguldunk tova, s elmosódott alakok száguldanak el mellettünk. Nem érzékeljük a lemaradók szomorúságát, nem látjuk a győztesek örömét, miközben szánalmat, vagy elismerést várva ugyanazt a görcsös grimasz erőltetjük a szánkra.
Istennel még nem találkozott senki, messziről jött ember pedig azt mond, amit akar. – szokás mondogatni a létünk titkait firtató írások kapcsán. Ámde, mi van akkor, ha csupán az ósdi dogmák évezredes porfelhői homályosítják el a szemeinket, s ezért nem vagyunk képesek érzékelni, meglátni a Mindenhatót? Hiszen Ő változatlanul ott munkálkodik minden létezőben, és ugyanúgy átölel, mint valamikor régen.
Az ősvallás nyomait keresvén számos jel mutatott egy a korokon és kultúrákon átívelő, kifejlett istenképpel rendelkező magvallásra. Az égi és anyagi erőterek, tengelyek találkozási pontjában, a világok szívében székelő Szentmag, és a magsugárzás által megtermékenyített ősanyag összességét magában foglaló Iz-Ten-Anya egységét leginkább az egyiptomi teremtésmítoszokban érhetjük tetten.
Léteznek-e földönkívüli lények? Ez a kérdés azokhoz a kényes témákhoz tartozik, amelyek képesek megosztani a társadalmat. Vannak, akik fanatikusan hisznek a különböző színű és formájú ufonautákba, és vannak, akik az anyag bűvöletében élve, nem kevésbé fanatikusan tagadnak mindent, ami nem illeszkedik az általunk érzékelhető téridő-törvényeibe.
Az ősvallás nyomait kutatva egyszerűen kikerülhetetlenek voltak Atlantisz és Babilon évezredeken átívelő történetei. Mára már könyvtárnyi irodalma van az inspirációjuktól eredő hipotéziseknek. Ember legyen a talpán, aki képes kiigazodni a sokszor egymással is szöges ellentétben álló vélekedések között. Így nagy a kísértése a meg nem értés által kikövezett könnyebb út választásának, a históriák mesévé, legendává történő leminősítésének.
Sokan és sok mindent írtak már a magyarság eredetét illetően. Így az alábbi dolgozattal nem célom a kutatásokat figyelemmel kísérő olvasók szenzációkkal történő bombázása. Ellenben biztatnék mindenkit a különböző, sokszor egymásnak is ellentmondó adatok, bizonyítások, sajátjukat védő, másokét becsmérlő szerzők határolta síkból való kiemelkedésre, egy eredendően más, az Egészet láthatóvá tevő perspektíva kialakítására.
Magvallás titkai V. A két drágakő, a nemes életet és az örök életet szerző mag. A két drágakő, a nemes életet és az örök életet szerző mag.
Az emberrel néha-néha előfordul, hogy önmaga barlangjaiban bolyongva váratlanul szédítő mélységekbe csúszik. Az ilyen pillanatok hozadékai a minden előzmény nélkül felbukkanó emlékképek, hangok. Amely élmények abszurditásuk, érthetetlenségük folytán gyakorta az elme szemétdombjára kerülnek, kitörlődnek, vagy a „valamire majdcsak jó lesz” feliratú dobozkába raktározódnak el.
Sokan és sokféleképpen próbálták már meghatározni Isten mibenlétét, némely vallás annyira amorf, elvonatkoztatott istenképpel rendelkezik, hogy már-már az ateizmus határterületeit súrolja. Másoknál az ellenkező véglet tapasztalható, Isten egy ítélkező, bölcs atya, aki gyanúsan emberi érdekek mentén tevékenykedik.
„Nem lesz olyan titok, ami ki ne derülne, nem lesz olyan sötét gaztett, ami napvilágra ne kerülne; és a földön nem lesz olyan pecsét, ami fel ne töretnék.” (N. 2. 30/17)
Ezen fárasztó, buktatókkal teli úton célszerű minden elmélettől függetleníteni magunkat, hiszen még a legbecsesebbek is leszűkíthetik látótereinket. A magányos vándor pedig ne várjon virágesőt, ellenben készüljön fel a különböző szekértáborok felől érkező jogos, és az emberi gyarlóságtól sem mentes kritikákra.
A cikk szerint a tudományos kutatásokban az emberi DNS mintegy 10 %-át, vizsgálják, míg a fenn maradó részt funkció nélküli, úgynevezett ballaszt anyagként határozzák meg. Grazyna Fosar és Franz Bludorf kutatók a természet organikus törvényeiből kiindulván úgy gondolták, hogy a maradék 90 %-nyi anyag sem véletlenül van jelen az emberi DNS-ben.
A világszenzációval kecsegtető további kutatásoknak a mormon egyház erőszakos színrelépése vetett véget, ugyanis mindenáron meg akarták szerezni az aranylemezeket.
Korunk egyik tagadhatatlan vívmánya a szabad információáramlás. Melynek okán, amiről a pénzoligarcha pórázán kéjtáncot lejtő média nem ír, nem szól, nem képez az nincs, amit pedig láttatni szeretne – függetlenül annak valóságtartalmától – az van.
Valamikor régen, amikor a vén idő még ifjonti lendülettel rótta az egyre táguló köreit, egy pillanatra megdermedt a világ, mintegy varázsütésre elült az élet minden rezdülése. Lélegzetüket visszafojtva hegyezték füleiket az erdei vadak, elnémult a lármás madársereg, még a mas-szellemek örökös susogása is megszűnt a Chaha-völgy fái között.
|
