Boldog-boldogtalan, paradicsom-pokol ABC

Gebéből táltos paripák, vagy állatorvosi lovak

Az életminőség őrzése, javítása, avagy rontása

Egy életlényeg szótár magyar magvai és csírái



Szándék és következmény IX.



Szabó Lőrinc:

Piszkosságok

Sokszor elszörnyedek magamtól,

hogy egy-egy rossz óra alatt

mi minden megfordul fejemben,

mennyi förtelmes gondolat;

s ha visszanézek tíz-húsz évre,

bűnökre - mennyi tévedés! -

majdnem revolvert ad kezembe

a kései szégyenkezés.

És lassan mégis belenyugszom:

Ilyen voltam, hát mit tegyek?

Akárhogy bánom is ma ezt, azt,

megváltoztatni nem lehet.

És ez a megváltoztathatatlan,

amit most már vállalni kell,

azzal vezekeltet a rosszért,

hogy sohase felejtem el;

de vigasztal is, jóra oktat:

szeretni, ami emberi -

piszkosságaimból tanultam

másoknak megbocsátani.

* * *

Iszony

Eliszonyodni

nem nehéz annak,

ki jól magába néz.

(Goethe)

*

Semmi más

Az ember egy napon rádöbben arra,

hogy az életben igazán semmi sem fontos.

Sem pénz, sem hatalom, sem előrejutás,

csak az, hogy valaki szeresse őt igazán.

Goethe

*

Variációk

a szerénységre

Minél nagyobb tudós,

annál szerényebb?

Minél többet tud,

annál inkább rájön,

hogy milyen sokat nem tud még…

Nagyobb gömbnek a felszíne is az.

Csak a mihaszna szerény! (Goethe)

Mire olyan tüntetően szerény maga?

És az álszerénykedők?

És Szeréna, aki annyira szerény,

hogy még azt is gondosan titkolja,

amire csak ő tudja a választ!

*

Szent részegek és őrültek

Nagyszerű dolog a lélek nyugalma

és az, hogy örülni tudunk magunknak.

Szenvedély! Részegség! Őrület!

Oly nyugodtan,

oly részvétlenül álltok e dolgok előtt,

ti, erkölcsösek!

Szidjátok a részeget,

megvetitek az esztelent,

elhaladtok mellette,

és hálát adtok az Istennek, mint a farizeus,

hogy nem teremtett benneteket olyannak,

amilyen ezek közül egy.

Nemegyszer voltam részeg,

szenvedélyeim sohasem

estek messze az őrültségtől,

és egyiket se bánom,

mert a magam mértékén megtanultam,

hogy mindig és szükségképpen

részegnek és őrültnek kell mondani

minden rendkívüli embert,

aki valami nagyot, valami lehetetlennek látszót csinált.

De a mindennapi életben is

tűrhetetlen hallani,

hogy minden, csak félig is szabad,

nemes, váratlan tett esetén

rögtön kész az ítélet:

ez az ember részeg, ez az ember bolond.

Szégyelljétek magatokat, ti józanok!

Szégyelljétek magatokat, ti bölcsek!

(J. W. GOETHE)

*

JÓ TANÁCS.

Ki nem volt úgy egy napon át,

Hol mást is únt, meg önmagát,

S nem lelte kedvét semmiben?

Hát művész ettől ment legyen?

Ne is erőltesd hát soha,

Ha egy-egy órád mostoha.

Ha ilykor a művész pihen,

A jó perc dupla jót terem.

Goethe 1774.

*

Öröm-

rabló/

romboló

Nem elég,

hogy nem tudjuk

egymást boldoggá tenni,

raboljuk el még azt az örömöt is,

amelyet időnként

minden szív

meg tud még szerezni magának?

Mutasson nekem embert,

akinek rossz a kedve,

és mégis olyan tisztességes,

hogy elrejti, egymaga hordozza,

és nem rombolja szét

maga körül az örömöt!

Vagy nem bosszankodás-e

inkább a rosszkedv

a saját méltatlan voltunkon,

nemtetszés saját magunkkal szemben,

egybekapcsolva mindig némi irigységgel,

amelyet viszont valami ostoba hiúság uszít föl?

Látunk boldog embereket,

akiket nem mi tettünk boldoggá,

és ez elviselhetetlen.

(J. W. GOETHE)

*

1+1=3

A szerelem

egy nemes párt

földi üdvben egyesít,

ám fölséges égi nektárt

csak hármasban ad nekik.

Goethe

*

Fittyet

hány neki

/fütyül rá 

A.

Fittyet vetni

a középső, vagy mutató-

ujjhoz szorított hüvelykujjal kell,

úgy, hogy az csattanó hangot adjon.

A régi szótárak is

„ujjal való pattantásnak”

értelmezik a fittyet,

amit füttynek is neveztek.

Ennek azonban semmi köze

nincsen ahhoz a füttyhöz, melyet

összecsücsörített szájjal tudunk hallatni. 

Fittyentettek akkor is,

ha azt akarták kifejezni,

hogy valami semmit sem ér, valakit,

vagy valamit semmire sem becsülnek.

B.

Én és a kisöcsém,

fütyülünk a nőkre az idén

Mit ér a hozomány, a fényes esküvő,

Ha elmegy a hozomány, és megmarad a nő…

*

Közellátó

Komornyik szemlélet

A közelség csökkenti a tiszteletet

Ha pl. egy Goethe piszkálja az orrát,

akkor ő semmiben sem különb nálad…

*

Sas légy!

Egy sas nem

kapkod legyek után.

Te meg már egy rossz

pillantásra is menten lecsapsz,

és kihozod a helyzetből a maximumot -

elégtételt követelsz: párbaj utolsó vérig

*

Veszély

A nyilvánvaló hazugok,

mellébeszélők, elhallgatók

nem fognak megtéveszteni -

de a majdnem igazat mondók,

a féligazságok bajnokai viszont

abban a káros illúzióban ringatnak,

hogy már nem kell tovább keresned...

*

Irány

Ha rossz irányba indulsz, 

pláne: ha épp ellenkező felé, 

akkor minél sebesebben mész, 

annál messzebb távolodsz a céltól 

(s még meg is szólod

a helyes irányba lődörgőt,

miért nem szedi a lábát...)

*

Jó kezdet fél siker 

Ha csak kicsit célzol mellé, 

vagy elállították az irányzékod,

a célnál ez már óriási eltérés lesz.

Ha kicsit rossz irányba indulsz,

pláne, ha jó nagy iramban,

akkor nagyon eltévedsz...

De te kicsire nem adsz,

a nagy meg nem számít!?

*

Hajszálpontos

Minden pontosan akarsz tudni,

egészen a legapróbb részletekig!?

Mintha bűnügyi nyomozó lennél!

Mindent ily pontosan mesélnél el –

pazarolva a saját drága időd is

és antiszociálisan visszaélve

embertársaid nem végtelen,

gyorsan fogyó türelmével…

*

Légy résen!?

Éjjeli menedékhely...

Félébren, félálomban

kellene pihenned/aludnod,

különben sem holmid, ruhád, 

sem pénzed/életed sincs biztonságban

*

Csehül állsz

Beengeded, befogadod

a „tótot” a lakásotthonodba,

és kis idő után azon kapod magad,

hogy kitúrt, mint egy kakukkfióka...

*

Jószótlan

Te ugrottál volna

egy jó szóra nyomban,

de a legjobb eset az volt,

amikor nem szidtak/vertek össze,

és épp nem gúnyneveden szólítottak.

*

Inercia

Tanult tehetetlenségüket

rosszul értelmezett büszkeséggel,

(értsd: a segítség nem kérés elvével)

összepárosítva igencsak megnehezítik,

hogy valaha kikerüljenek a halmozódó

hátrányos helyzetek ördögi köréből

*

Dodonai

jóshoz fordulsz?

Értsd, ahogy akarod!

A „jóslat” nem köt gúzsba,

illetve ellentétesen érthető:

ha rá hallgatsz, azt tehetsz,

amit akarsz, ő mossa kezeit…

(A királynőt megölni…)

*

Jót jósló

Hiszel annak a jósnak,

aki a honorárium arányában

egyre inkább azt jövendöli,

amiről te hiún ábrándozol...

*

Agybaj

Ha egy bajod van,

a biztonság kedvéért

tíz-húsz orvoshoz is fordulsz,

s valamennyi tanácsát követed?

*

Viszketeg

Szereplési/feltűnési...

Annyira szeretsz szellemeskedni 

s így középpontban kerülni/lenni,

hogy egy poénért anyád is eladnád,

még barátságod is feláldozod…

*

Kitérő

Az ütközést kerülő

Annyira kerülted a konfrontációt,

legfeljebb csendben morogtál, ill.

a kocsmában egy kicsit hőbörögtél,

hogy mire észbe kaptál és tiltakoztál,

már rég mindenes ingyen cseléddé váltál…

*

Legénykedő

Nem az a legény, aki üt, 

hanem az, aki állja az ütéseket... 

De te „keresztény” erőszakmentesen

minden inzultálónak odatartod és

ott is hagyod az arcod két felét?

A futást meg szégyennek érzed...

*

Öl(el)ni

Tragédiába forduló

meg nem/félre értés...

Te csak megsimogatni

szeretted volna a nyuszit, 

de ő ezt nagyon nem akarta,

riadtan el is menekült elöled, 

mire te egyre dühösebb lettél, 

s végül már baltával üldözted,

hogy agyonüssed ezt az oktondit... 

(Kihozod a karmoló vadállatot

a sarokba szorított kiscicából is)

*

Csíny

Telefon-

betyárkodással

indul el a lavina,

de vérszemet kap,

követik a hecchívások

és majd a bombariadók, 

Ami már nem diákcsíny… 

*

Szeres

Szertelenül

szerettél volna élni,

de ma altatószerek,

nyugtatók, gyógyszerek,

és serkentők a napi betevők,

velük kezdődik és zárul a nap.

Bármit beveszel, csak egyet nem:

hogy neked kellene megváltozni,

az életedet rendbe/helyre tenni...

*

Átváltozások

Szerelminek indul,

de érdekházasságba végződik,

már csak a kényelem tartja össze

És nem megfordítva, ahogy pl.

Gárdonyi Géza híres Ida regénye.

Kívül fehérre meszelt, belül rohad…

*

„Jellem”

Kegyes csalásokra képtelen, 

mert azt nem veszi észre,

illetve nem veszi a szívére,

hogy őszintesége nem más,

mint szalonképes szadizmus 

*

Kíváncsi

Addig még,

de csak addig

nem voltál reménytelen eset,

amíg bátran bármit meg mertél kérdezni,

s nem rettegtél: megütköznek vagy kinevetnek

*

Súlyoz

Mindent

egyformán

fontosnak tartasz,

nem tudsz fontossági-

időrendi sorrendet felállítani,

ezért bele sem kezdesz dolgaid intézésébe

vagy egyszerre akarsz mindent elvégezni…!

*

Hibátlan

Nem akarsz

tévedni és hibázni,

ezért nem munkálkodsz semmin,

mert csak az nem hibázik,

aki nem dolgozik...!?

*

Babonás

Ha nem jó lábbal kelsz fel,

akkor visszafekszel az ágyban,

és ott is maradsz akár napestig,

hisz aznap jó, sőt: a lehető legjobb,

ha egyáltalán nem csinálsz semmit

*

Licit-

verseny folyik:

Ki nyeri el „A világ

legsajnálatraméltóbbja” díját?

És te nagyon jó eséllyel indulsz,

hisz oly vastag a panaszkönyved...

*

Önbüntetésként

arra kárhoztatod magad,

hogy minden nap felgörgess

egy kősziklát a magas hegyre,

majd tehetetlenül végig-nézd,

hogyan gurul vissza a völgybe!

*

Flepni

Úgy akarsz

teljes szólás-

szabadsághoz jutni,

hogy magadra veszed

a bolond bélyegét, stigmáját -

az árára még-már nem gondol:

ezentúl nem vesznek komolyan!

*

Próbaidő

Nem adsz magadnak

elegendő türelmi időt,

elég, ha egy nagyobbat hibázol,

esetleg még kicsit is felnagyítod,

és máris végleg feladod, otthagyod…

*

Utánzó

majom akarsz lenni – 

Mindig csak hasonmás,

epigon, gyenge utánzat stb.

Így meg is eheted, amit kinyom…

*

Nyűg

Lenyűgöző

lexikális tudása

inkább csak nyűg lesz:

hiszen jó kérdés nélkül

hiába rág át könyvhegyeket,

így csak beléjük temeti magát!

*

Kisökör

Amit szabad Jupiternek, 

azt nem szabad a kisökörnek? 

Végzetessé válható hiba lehet,

ha nem tudod, hogy ki vagy…

*

Hiba

az ön készülékében

Ha a szemüvegeden

egy piszok, egy folt van, 

Akkor azt hiheted, hogy

a világban van a hiba. 

Ha sötét az üvege,

mindent sötétnek látsz.

*

Nehéz kő

Repül a nehéz kő, 

ki tudja hol áll meg,

S kit hogyan talál meg…

Könnyű valakit megbántani, -

de - igen - nehéz engesztelni.

Könnyű vmit lerombolni,

de nehéz azt újraépíteni. 

*

Leples

Nem merünk

önfeledten játszani, 

mert attól félünk, hogy

a játék hevében lehullnak álarcaink...

*

Kiborult

Felborítja lelki egyensúlyod, 

ha szívességed nem hálálják meg 

vagy nem rögtön viszonozzák

*

Olcsó vigasz

Azzal vigasztalod magad,

hogy az emberek többsége 

rossz helyre és rossz időben

születik: életfogytig vesztesnek 

*

Két hexameter

Mért legyek én tisztességes? Kiterítenek úgyis!

Mért ne legyek tisztességes! Kiterítenek úgyis.

József Attila - 1936. nov-dec

*

Mindegy!?

Ha megnősülsz, megbánod,

Ha nem nősülsz meg, azt is megbánod

*

Hajsza

Az élvezeteket hajszolod,

és azok egyre távolabb és

távolabb menekülnek elöled.

És már az üldözését sem élvezed,

csak hiábavalóan szenvedsz

*

Adatbeszolgáltató

Az emberek önként szolgáltatnak adatokat:

A mobil telefon, a blog, Fészbúk, az sms, e-mail

felfedi politikai hovatartozásukat, kapcsolataikat,

fogyasztási szokásaikat, jövedelmi helyzetüket,

s hogy merre jártak, mit gondolnak, mire készülnek

*

Animális

Az egyik embernek nincs 

haszon/kedvenc állata,

se kutyája-se macskája,

és csak a televízióban látott

lepkét vagy sündisznót -

a másik meg csak gyötri,

kínozza, alázza és irtja

vagy éppen gyerek helyett

agyondédelgeti…

*

De jure

a törvény előtt

mindenki egyenlő.

De facto viszont vannak

- sokkal - egyenlőbbek

*

Jó hírnév

A fél élet munkájával

kiérdemelt jó hírnevet,

Egy hirtelen rossz döntéssel

akár végleg is veszni hagyják...

*

A RÉMKIRÁLY 

Ki vágtat a szélben, az éjen át?

Egy apa az, ő viszi kisfiát.

Karjában tartja gyermekét,

átadja teste melegét.

- Fiam, mért bújsz az ölembe, ki bánt?

- Apám, nem látod a rémkirályt?

Koronája fehérlik, uszálya suhan.

- A köd gomolyog, csak a köd, fiam.

"Jöjj hát velem, édes gyermekem!

Játszhatsz gyönyörűen énvelem,

mutatok majd tarka virágokat,

s anyám arany ruhákat ad."

- Apám, jaj, apám, mondd, hallod-e már,

mit igér suttogva a rémkirály?

- Fiam, csak csitt, ne mozogj, ne beszélj:

száraz avart zizzenti a szél.

"Most, szép fiú, jó fiú, jössz-e velem?

A lányaim ápolnak majd szeliden.

Már járják az éjben a táncaikat,

s álomba táncolnak, dúdolnak."

- Apám, jaj, apám, nézd, ők azok,

a rém-királykisasszonyok!

- Látom, fiam, ott fehérlenek

a sűrű sötétben a vén füzek.

"Szeretlek, a szépséged ingerel:

eljössz, vagy erővel viszlek el."

- Apám, most bántott, jaj, de fáj!

Megfog, nem ereszt a rémkirály!

Borzongva az apa üget tovább,

karolja nyöszörgő kisfiát,

a ház kapuján bajjal bedobog:

karjában a gyermek már halott.

Goethe/Vas István



ÉLETMINŐSÉG JENCIKLOPÉDIA

Jó kezdés fél siker.

A baj felismerése már fél gyógyulás.

A mese rólunk szól: ismerjünk magunkra,

és bölcsen-bátor lélekkel változtassunk életünkön.

Sokkalta több múlik rajtunk, mint azt hinni szeretnénk:

gyávaságból, önigazolásból/teljes élet alóli felmentésből.

„Megölhetnek, de nem árthatnak” - állítja a sztoa/Jézus:

eszerint egyáltalán nem külső körülményeken áll üdvünk.

Ijesztő, hogy végső soron csak magunkat okolhatjuk?

Ez jól felfogva maga a biztató, nem csalfa reménysugár,

hogy – az isteni kegyelem dimenzióját nem elfelejtve -

szabadon-felelősen vagyunk jó/rossz sorsunk kovácsai...

A legtöbb/összes kárt mi okozhatjuk/okozzuk magunknak,

javunkat fel nem ismerve a jót rosszul, a rosszat jól csinálva.

Ezután jönnek a sorban előszeretteink, barátaink, segítőink –

akiktől védjen meg az isten: az ellenséggel elbánunk mi is...

Adódik itt persze egy szellemi kihívás: a nehéz gyerekkor.

De hány élet/irodalmi példát ismerünk: utolsóból első lesz.

És mennyivel nehezebb egy csupa jószándékkel elrontott,

elkényeztetett gyereknek önálló boldog felnőttként élni...

Egyszóval: nincs alku, nincs kifogás: légy boldog,

másként halálos ágyadon csak magadat okolhatod,

ha betegség, otthontalanság, lelki hadviselés, magány,

rossz evés-ivás, alvás, „létminimum”, élményszegénység,

szerelmi gyötrelem, házassági pokol, szexuális nyomor,

hivatástalanság, lélekölő robot, kóros bűntudat(lanság),

rossz áru/szolgáltató, packázó hivatal, rabló-zsarnok állam

és a többi jutott neked – jelentős önerővel – osztályrészedül.