Grafika P. Szathmáry István
2003 decemberében a Ferencváros úgy döntött, hogy meneszti Garami József edzőt, mert egy nála jóval keményebb, határozottabb, szenvedélyesebb szakembert akart a kispadra, aki felrázza az elkényelmesedett sztárokat. Így esett a választás a zöld-fehérek korábbi válogatott játékosára, az akkor 38 éves, már hat éve edzősködő Pintér Attilára, akivel hároméves szerződést kötött a klub, és aki teljesítette is vállalt feladatát: az idény végére bajnokot és Magyar Kupa-győztest csinált a Fradiból.
A magyar válogatott későbbi szövetségi kapitányának azonban ennél is jóval nagyobb szabású tervei voltak: kijelentette, hogy tizenegy év után újra eljuttatja a Ferencvárost a Bajnokok Ligájába. A bajnokságot követő nyári szünetben neki is állt a grandiózus terv végrehajtásának: gőzerővel készült a BL-selejtezőre, járt ellenfélnézőben is. Ám egyszer csak, június utolsó napjaiban, alig két héttel az albán KF Tirana elleni selejtező előtt nyugtalanító hír kezdett keringeni az Üllői út környékén: híre ment a sajtóban, hogy a saját játékosai gyűlölik, puccsot szerveznek ellene, mindenáron el akarják távolítani, és lehetséges, hogy ezért a klubvezetőség megválik tőle.
„Pintér Attila edző viszonya megromlott a játékosokkal”
Pintér interjút ad a Nemzeti Sportnak, amelyben kifejti: nem érti a helyzetet. Ő nem azért van ott, hogy szeressék, sikert vártak tőle, és ő sikert is adott a klubnak. Bajnok lett és kupagyőztes, többet nem hozhatott ki a helyzetből, és szeretne dolgozni tovább. Híre megy annak, hogy a Fradi futballistái levelet írtak Furulyás János klubelnöknek, amelyben elsősorban Pintér módszereire és stílusára panaszkodnak, és a menesztését követelik. Az edző tagadja, hogy tudna ilyen levélről, és továbbra sem ért semmit. Túljátszotta volna a szerepét? Dehát ha valahol ismerik őt, pontosan tudják, milyen, akkor a Ferencvárosnál igen, elvégre összesen hat évet lehúzott játékosként a csapatnál. „Engem nem irodalomtanárnak szerződtettek, hanem arra, hogy sikert érjünk el; és azt gondolom, az a sportoló, aki ennyitől kiborul, sohasem tud majd megfelelni a komolyabb kihívásoknak…” – mondja utóbb, amikor már mindenki arról beszél, a játékosok azért lázadtak fel, mert Pintér durván, bántóan beszél velük, az egyik névtelenül nyilatkozó futballista pedig elárulja a sportnapilapnak, hogy volt, aki a könnyeivel küszködve ment haza, miután az edző kíméletlenül leteremtette. A sajtóban már megjelenik kiszemelt utódjának a neve is: a hírek szerint a válogatott másodedzője, Lothar Matthäus szövetségi kapitány akkor még csaknem teljesen ismeretlen segítője, László Csaba veszi át a helyét.
Inkább csak álldogáltak
Eleinte Furulyás is mindent tagad, de aztán felgyorsulnak az események, és a Fradi-elnök kénytelen sajtótájékoztatót tartani, amelyen elismeri: „Az elmúlt időben a sajtóban megjelent hírek hűen tükrözik a valóságot […] Összehívtuk az rt. igazgatóságát, amelyen napirendi pontként az edzőkérdés szerepelt. Sajnos, be kell vallanom, az utóbbi időben sajnálatos dolgok történtek a csapatnál. Pintér Attila edző viszonya megromlott a játékosokkal, és érzékelve a bajt, megpróbáltam segíteni.” És hogy miben állt ez a segítség? Az elnök elmondta, hogy elkészítették az edző rendkívüli felmondólevelét, ám van más választása is: ha beleegyezik, hogy egy hat pontból álló kiegészítést csatoljanak a szerződéséhez, akkor folytathatja a munkát. A sportnapilap azt is tudni véli, mi ez a hat pont: 1. normalizált viszony az öltözőben a játékosokkal, 2. higgadtabb viselkedés meccs közben a kispadon, 3. kevésbé heves kritika a játékvezetői ténykedésre, 4. nyitottabb hozzáállás a sajtó munkatársaival, 5. sokkal megfontoltabb szakvezetői döntések (Hogy mi?! Bajnok és kupagyőztes lett! – a szerk.), 6. az FTC üzleti érdekeinek szem előtt tartása.
Magyarul: akkor maradhat, ha megígéri, hogy rendesebben fog viselkedni. Két nap gondolkodási időt kapott erre.
Ez a 48 óra pont arra jó, hogy a médiában mindenki elmondhassa, mit gondol erről a meglehetősen szokatlan esetről. Novák Dezső és Nyilasi Tibor – akik mindketten átélhették már, milyen is az, amikor a Fradi-közösség kiutálja korábbi ikonját – már semmin sem csodálkozik. Csank János és Détári Lajos egyértelműen a játékosok pártját fogja. Verebes József kijelenti: ha tényleg van ilyen petíció, az elnöknek az összes (!) játékost ki kell rúgnia! A két évvel korábban elhunyt volt csapatkapitány, Simon Tibor édesapja pedig közli: „halott fiam nevében is kikérem magamnak, amit a Ferencvárosban Pintér Attilával csinálnak […] Ha Tibi itt lenne, ezt nem tehetnék meg!” Mészöly Kálmán pedig azt mondja: „Szégyelljék magukat a játékosok!”
Pintér Attila az ultimátum lejárta után nem fogadja el a szerződésmódosítást, vagyis távoznia kell. Furulyás vácszentlászlói otthonában adja át neki a – kézzel írott – felmondólevelet. De hogy ne is lehessen más választása, a döntési határidő előtti órákban a ferencvárosi játékosok az MTI-hez nyílt levelet juttatnak el, amelyben borítják a szennyest, összegzik panaszaikat. Ebben előrebocsátják: „Szeretnénk leszögezni, hogy mindenféle állítással és híreszteléssel ellentétben a csapat problémája nem az volt, hogy Pintér Attila úgynevezett korbácsos, kemény edző, és túl sokat követel. A mi legfőbb gondunk épp ennek az ellenkezője volt. Pintér Attila érkeztével alapvetően megváltozott a csapatnál végzett edzésmunka, és egyre kevesebb munkát végeztünk. Az edzések többségén alig mozogtunk, inkább csak álldogáltunk, és az úgynevezett tolódásos védekezést gyakoroltuk úgy, hogy az edzőnk mászkált a pályán, és egyenként rángatott minket. Többször fordult elő sérülés amiatt, hogy lemerevedtünk a hosszú álldogálásban. A nem megfelelő edzésmunka miatt a csapat egyre rosszabb erőállapotba került, és egy idő után többen arra kényszerültünk, hogy külön, egyéni edzéseket végezzünk szabadidőnkben.” További sérelemként felsorolják még, hogy egyes játékosokat köszönésre sem méltatott, volt, akihez hetekig nem szólt. A futballistákat nem szólította a nevükön, hanem – mint a kutyáknak – füttyentett nekik. Súlyos vád továbbá, hogy a brazil származású, ma már magyar válogatott Leandrót rendszeresen „buzi brazil”-ként emlegette, és azt kérte a játékosoktól, hogy közösítsék ki társukat, Tököli Attilát, ne beszéljenek vele, míg egyik társukat spiclinek próbálta beszervezni. Szóvá teszik azt is, hogy a közös foglalkozásokon imádkozniuk kellett azoknak is, akik nem vallásosak, miközben ő rendszeresen káromkodott. Kiderült az is, hogy elődjét, Garami Józsefet szimplán csak „Múmiának” hívta, továbbá a játékosok a levélben azt állítják: azért nyerték meg a tavasszal a bajnokságot, mert nem fogadták meg a taktikai utasításait, és maguk ültek össze, hogy kidolgozzák a taktikát.
Persze nem lenne igazán magyaros ez a történet, ha a háttérben nem kellene mást is sejtenünk. Pintér Attila leköszönő nyilatkozata is több mint sejtelmes: „A játékosok vádjai nem valósak! Igazság szerint nem is vagyok biztos benne, hogy csupán ez áll a háttérben. Az zavar, hogy nem állt elém senki őszintén! Mondták volna azt, hogy hamarosan szerződést köthetnek egy befektetői társasággal, amely nem velem képzeli el a folytatást. Én szeretem annyira ezt a klubot, hogy ha látom, jót teszek vele, akkor felállok!” És mivel aztán tényleg a korábban is emlegetett László Csaba lett Pintér utódja a Fradinál, mindenféle vezetőedzői tapasztalat nélkül, úgy, hogy Lothar Matthäus szövetségi kapitányi kinevezéséig szinte senki sem hallott róla a magyar futballban, tovább táplálja azt a gyanút, hogy a német kapitány segédje nem véletlenül került képbe, és a Sport plusz egész cikksorozatot szentelt annak bizonyítására, hogy a Pellady Péter és Matthäus nevével fémjelzett befektetői csoport vetett szemet a Ferencvárosra, és ők szorgalmazták a Pintér–László cserét. Ettől függetlenül a játékosok által papírra vetett panaszok még lehettek valósak. Az azonban szintén különös egybeesés, hogy a tavasszal hónapokon át nem tudott fizetni a klub a játékosoknak, és a Furulyás vezette elnökség június 30-ig kért haladékot az anyagiak rendezésére, sugallván, hogy akkor érkezik új befektető. Hogy, hogy nem, egy-két nappal június 30. előtt írtak levelet a játékosok a vezetőségnek Pintér rémtetteiről. Csak nem felhasználták őket arra, hogy indokot szolgáltassanak az edző eltávolítására? Az pedig szintén érdekes, ám valószínűleg még sokáig megválaszolatlan kérdés, hogy ha a játékosoknak is hónapokon át tartozott az egyesület, hogyan tudta előteremteni Pintér lelépési pénzét, amelyet a maradék két és fél év bére, valamint a lehetséges prémiumok átlaga tett ki? Avagy más állta a cechet? Talán egyszer megtudjuk. Az pedig már egy másik történet, de érdekes utózönge: alig tíz hónappal később a durvasága miatt leváltott Pintér Attila a Sopron edzőjeként a Magyar Kupa-döntőben 5–1-re legyőzte a László Csaba vezette FTC-t, és ez volt az a meccs, amelyet a Fradi nyolc emberrel fejezett be, és László állítólag arra biztatta játékosait, törjék el az ellenfelek lábát…
Veszprémi Linda
Ki miért utálhatta?
A levél 14 aláírójának különböző oka volt arra, miért segítse elő a vezetőedző eltávolítását. Íme, a legérdekesebbek:
Szűcs Lajos: A hírek szerint a válogatott kapus akkor orrolt meg Pintérre, amikor egy közös összejövetelről elkéredzkedett, de az edző egy „Mit képzelsz, b…d meg!” mondattal tette helyre…
Leandro: Miután Pintér „buzi brazilnak” nevezte, nem túl gyakran jártak össze.
Lipcsei Péter: Állítólag a Debrecen elleni bajnokavatón romlott meg a viszonyuk, amikor Pintér emelte fel először a bajnoki serleget, nem pedig ő, a csapatkapitány.
Szkukalek Igor: A hírek szerint Pintér szinte egyáltalán nem szólt a szlovákiai fiúhoz, teljesen átnézett rajta.
Gera Zoltán: Akkor romlott meg a viszonyuk, amikor az Üllői úti FTC–Újpest (0–1) első félidejének végén összeszólalkoztak, és utána Pintér lekapta őt a pályáról.
Marius Sasu: Pintér mindig úgy szólította: „Te, román”.
Tököli Attila: Nyilvánosságra került, hogy a vezetőedző arra buzdította a csapattársait: közösítsék ki, ne barátkozzanak vele.
Kriston Attila: Pintér nyíltan megmondta neki, hogy tehetségtelen, és nem játszatta.
Utólag is így volt jó
A FourFourTwo 36. lapszámában (2013. március), a Kérdezd meg pacekba! című rovatunkban Lipcsei Péter arra az olvasói kérdésre, hogy „Miért buktattátok meg Pintér Attilát?”, így válaszolt:
„Utólag is azt mondom, hogy ez így volt jó. Csapatkapitányként kételyek között gyötrődtem. Játékosként ismertem Pinyőt, de edzőként nem tetszett a stílusa. Nagyon nehéz helyzet volt, mert én is aláírtam az ellene írott levelet. Megbeszéltünk egy helyet, a BVSC-pálya előtt találkoztunk a pizzériánál, már meg volt írva a tiltakozó papír, tizenhét focista aláírta. Még egyszer mondom, nagyon nehéz helyzetben voltam, mert amellett, hogy a játékosok választottak meg csapatkapitánynak, Pinyővel együtt futballoztam. Szóval, nem szégyellem, aláírtam a levelet, aztán kimentünk Furulyás Jani bácsihoz Vácszentlászlóra, ahol ő is csak annyit mondott, hogy ez már csak a pont volt az i betűn. Lehet azt mondani, hogy mi buktattuk meg Pintér Attilát, de Jani bácsiék és az akkori vezetők is úgy gondolták, hogy Attilát felállítják. Lehet, hogy ennek pozitív értéke volt: látható, hogy Pinyő hatalmasat változott. Jó a kapcsolatunk, ha hírverő meccseken találkozunk. Azt mondom, hogy előnyére változott. Nagyon jól dolgozik, és meg is van az eredménye.”
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2014. májusi számában.)