|
Eugéniusz: Életlényeg: magyar boldogság ABC
Előmunkálatok: vázlatos ötletek, gondolatcsírák
Az emberélet-minőség Nagy Jenciklopédiájához
Solymárvölgy- Csúcshegy – NAT/M.o. XXI. század
XII.
Szabó Lőrinc:
Mozart hallgatása közben
“Csak a derű óráit számolom”,
mondta pár szó s egy vasrúd a falon,
a napóráé. Láttam én is a
latin szöveget, s lelkem bánata
irigyelte a vidám öreget,
aki oly bölcs betűket vésetett
a buta kőbe. . . Bár, ki tudja, nem
rögtönzés volt-e csak, szellemesen
dacos sugallat az a gondolat?
Dac és sugallat bennem is akadt,
egykor, de az árny mindig sulyosabb
maradt a fénynél. . . A felhők fölött
kellett volna elfogni az örök
tündöklést! a nap arany árvizét,
tegerét! az édes könnyelmüség
lepkeszárnycsókú pillanatait,
s főképp azt, melyben a mámor lakik,
az ifjú gyönyört, melynek kései
mása most annyi váddal van teli:
a szeszként libbenőt, a legvadabb,
a villámgyors tigris-szitakötőt
a kékzománc tüzet, a zizzenőt,
ki kedvesével a kéj nyolcasát
gyűrűzve libben láng-deleken át
s alkonyi csöndön!. . . Tavak, mocsarak
szittyói közt szikrázó ég alatt
ma is szállok,én. . . csak testben öreg. . .
(Nono ! - mordúl bennem a szörnyeteg
igazság) … Igen azt a testtelen
úszást, lebegést kéne, istenem,
utólérni, a könnyűt, úgy, amint
a gyermekkor csinálta, most, megint:
a sellőkét a vízben, szúnyogét
fátyolködében, csak az örök ég
örök hajósa lenni, ahogyan
ma is visz a képzeletem-agyam,
valahányszor párologtat-emel
a kép, mint karmestert a pálca, mely
fuvolát zendít s kürtöt s hegedűt.
Óh, igen, a fényt, napot, a derűt,
illatok táncát, szélhalk őzikét,
s fent a kékben a habos gőzökét,
azt kellene most visszahozni, hogy
átjárjanak uj, forró áramok,
nem a grönlandi szörnyek, nem ezek
a jegesmedve s rozmár hidegek,
melyektől annyit szenved a szegény,
hogy a pokolba vágyik, s annyit én; -
kinti rémüktől félve hallgatom
Mozartot, s tűnődöm a tavaszon
vagy akárcsak a mult nyáron (pedig
az is vén volt már, ötvenötödik!):
és felsóhajtok: gyógyíts meg, Zene,
te, Mindenségé, édes üteme
a fájdalomnak, Varázsfuvola,
varázsjáték, te, tündér mámora
hitnek, reménynek: árnycsík a falon
a nagy fényben, s a szívben nyugalom,
s üvegparázsként égő sugarak
az élő lomb tengerzöldje alatt,
s bölcseség, a vidám öregeké,
amilyen azé lehetett, azé
a napórásé, ki – “Non numero
horas nisi serenas!” - drága jó
intelmét adja, még most is, tanácsul:
“Csak derűs órát veszek tudomásul!”
*
Mindegy
Akiket már
semmi nem érdekel,
teljesen közönyösek,
nem tudják, hogy
milyen sok múlhat
egyetlen emberen is
*
Gyerekeskedő
Akik nem akarnak
még/már felnőtté válni,
elbújnak a mamahotelban
és ott majd szép lassan, de
biztosan infantilizálódnak
*
Koravén
Akik erőltetik
a "nagykorúsodást",
és csak koravénülnek,
fiatalon kiégettek lesznek
*
Akiknek
nincs igaz
jó barátjuk,
esetleg a minőséget
itt is mennyiséggel pótolnák
*
Végzetes
tévhitben „élő”
Akik abban a hiszemben
vannak: van barátjuk, szerelmük,
és pont ezért nem is keresnek –
pedig csak álbarátuk, ellenségük van
*
Akik
mindig
jónak is
akarnak látszani
és minden "jótettükért"
rögtön hálát várnak...
*
Akik,
ha már
nem lehetnek
dogmájuk szerint "jók",
akkor legalább a gonoszságban
akarnak teljességre, tökélyre jutni
*
Frusztrált
és agresszív
Akik sorozatosan gyűjtik,
halmozzák a kudarcélményüket,
majd agresszíven környezetük,
vagy önmaguk ellen fordulnak
*
Akik
nevetségessé
vagy szánalmassá váltak
szüntelen öndicsérgetésükben
és önsajnáltatásukban
*
Akik
élőhalottként
sínylődnek bűneik börtönében,
miközben gonosz pótcselekvésként
bűnbakokra vadásznak...
*
Akik
betömetik füleiket
a szirénsziget közelében hajózva,
vagy akik nem kötözik ki magukat,
és örökre elcsábulnak...
*
Empátia-
hiányos:
Aki képtelen
összefoglalni/
hallgatóhoz szabni történetét,
ezért mindent túlrészletezve,
dög-unalmasra nyújtva mesél el
*
Akik
múzealizálnák
a nagy világvallásokat,
de spiritiszta szeánszokon
keresnek kapcsolatot a szellemvilággal
*
Védőpénzelő
Akik minden istennek,
minden oltáron áldoznak,
hátha mégis van benne valami,
és akkor az egyik majd csak bejön
*
Szerencsejátékos
Akik minden lehetséges
lottószámot megjátszanak,
hogy teljesen biztosak legyenek:
az övék - is - lesz a főnyeremény...
*
Akik
szentimentálisan
nyavalyognak, vagy
istent káromolják
a halandóságuk miatt,
de már koradélután dög-
unalomtól szenvednek,
magukat is unják...
*
Akik
annyira
szeretnének
a legbiztosabb
háromlábon állni, hogy
felépülésük után sem
dobják el a fizikai-lelki mankókat
*
Akik vagy
nem tudnak
mértéket tartani
a nemes alkoholokból,
vagy saját gyengeségüket
erényként tüntetve fel,
vagy önmegerőszakolva
önmegtartóztatóak
*
Akik
elbizakodva
azt hiszik, hogy
egyszer s mindenkorra kigyógyultak,
pedig életük végéig szenvedélybetegek,
- „csak” most éppen szárazok -
és így könnyen visszaesnek
*
Újgazdagék
Akiknek van pénzük,
de nincs stílusérzékük,
s nem tudják elfogadni, hogy
egy csóró az ízlésüket formálja
*
Aki
olyan társ,
egy ideálkép
után vágyakozik,
aki nem is létezhetne.
Aki szeretetéhségében
elmenne a legelsővel,
aki épp őrá mosolyog...
*
Aki
másnak
vermet ás,
taposóaknát telepít,
de a végén ő maga esik bele,
ő maga lép rá...
*
Aki
az álomfejtőhöz tartva
vért izzadva gyötri az agyát,
hogy a lehető legteljesebben
felidézhesse az éjszakai álmait
*
Güriző kuli
Aki nem két órát
dolgozik létfenntartásáért,
mint például egy busman,
de messze nem él olyan
jó minőségű, olyan egész,
teljes életet...
*
Vakrepülő
Akik szeretik
a meglepetést,
és ezért szinte
zsákbamacska módjára
„vesznek” maguknak feleséget
*
Veremlakó
Akik verembe estek,
s ott berendezkednek,
majd mindenki odacsalnak,
esetleg még be is rántanak
*
Tudja,
de nem érzi-éli...
Akik mindent tudnak
a nevetésről és a humorról,
de még életükben nem nevettek,
nem kacagtak egy jóízűt
*
Akik
azokat gondolják
a legjobb barátjuknak,
akik folyton csak hízelegnek,
azokat meg elvadítják maguktól,
akik fájó igazságot mondanak
*
Érzéstelenítve
Oly annyira retteg
az elviselhetetlen fájdalomtól,
hogy örökre érzésteleníti magát,
hogy inkább semmit se érezzen,
se szúnyogcsípést, se bizsergést...
*
Aki
a kutya-
harapást
nem a szőrével,
szerelmi bánatát
nem új nyitással,
de evéssel-ivással „kúrálja”
*
*
Önbüntető
Aki könnyen haragszik,
nehezen csillapul a háborgása,
aki más bűnéért tulajdonképpen
ártatlan saját magát bünteti meg
*
Akin
az általa gyártott
selejtes munkatermék áll bosszút,
mint anno a propaganda-filmben
Latyin a tánc közben lecsúszó nadrág...
*
Tükörhiány
Akin úgy áll az új ruhája,
mint a tehénen a gatya,
de nincs, aki szóljon neki,
hogy a háta mögött kinevetik
*
Akik
csak a kályhától
indulva tudják a tánclépéseket,
akiknek teljesen oda minden tudományuk,
ha a nagy szélben elrepül a kezükből papír
*
Akik
„nominalisták”
és nem realisták,
akiket a fizetés számjegye
és nem a vásárlóereje érdekel
*
Akik
örülnek
a semminek
és jól megfogják,
vagy akik elégedettek,
ha adnak a szarnak egy pofont
*
Aki
azt mondja, hogy
„Legyen meg Isten akarata”,
mégsem prostikat evangelizál,
hanem inkább vödörben halászik
*
Aki kígyót
melenget a keblén,
aki kitúrja a házából
és szétbomlasztja családját,
kiforgatja a vagyonából
*
Aki
bőven
megelégszik azzal,
hogy saját életében
a főszerep eljátszása
helyett csak statisztáljon
*
Aki
annyira
látni vágyik, hogy
ezért magába a Napba néz
*
Aki
azt hiszi,
hogy ő világít,
pedig csak visszavert visszfény
*
Aki
ahelyett, hogy
az anyanyelvében lubickolna,
szinte kerékbe töri magát is,
ahogy idegen nyelven próbálkozik
*
Aki
a filozófusok között
messze a legjobb focista,
és a sporttársak között
a legszellemesebb bölcselkedő
*
Aki
nem akar
lusta, tétlenségre
kárhoztatott lenni,
és maga gyújt tüzet,
csakhogy végre már
tűzoltómunkát végezhessen
*
A ház nemtője
Aki akár életét is
áldozná a családjáért,
ha netán tűzvész lenne,
de ha nincs semmi rendkívüli,
akkor rá nem számítsanak…!
*
Mihez képest?
Aki szegény nyomorultnak
érzi magát a gyülekezetben,
mert nincs fölös forintja, pedig
van épp oly értékes két fillére...
*
Aki
előbb megbánt,
hogy a bocsánatkérést gyakorolja,
Aki előbb belök a vízbe, hogy így
életmentő érdemérmes hős lehessen
*
Heroikus
pótcselekvő
Akinek a háta mögött
van az igazi, vagy maga Isten,
De ő inkább megkerüli és bejárja
érte az egész Földgolyóbist...
*
Akinek
a képmutatása
a bűn hódolata
az erény előtt, de
erői elfecsérlődnek a látszat fenntartására:
és ő nem tér meg – örökre hipokrita marad
*
Aki
hallott már
könnyű/súlyos
testi sértésről,
de fel nem foghatja,
hogyan lehet a szó is
veszélyes fegyver...
*
Aki
előbb ír,
majd szól,
azután kezd gondolkodni,
és csodálkozik, hogy az eldobott
követ már nem szívhatja vissza...
*
Érzéki csalódott
Aki annyira csak
a szemének, nézőpontjának hisz,
hogy a távolból közeledő elefántot kisegérnek veszi
*
Aki
csak
azt hiszi el,
amit saját szemével lát,
így nem hiszi, hogy a Föld
gömbszerű, és hogy van lélek
*
Alattvaló-anarchista
Aki az utoljára hallott
parancshoz/utasításhoz igazodik,
Vagy aki olyannyira öntörvényű,
mint egy elszabadult hajóágyú...
*
Aki
önigazolásra
pazarolja energiáit, eszét/szívét,
mintha mindig az ellenség előtt
kellene takargatnia gyengéit
*
Mimóza
Aki lelkét
allergiássá érzékenyíti
- bármin megsértődik -,
mert így érzi magát elemében,
így tud központba kerülni stb.
*
Aki
nem érzi
magát avatott,
hivatott tojásvizsgálónak,
mivel ő maga még sohasem
tojt egyetlen jó/rossz tojást sem
*
Aki
a gyereke
eszmei felnevelését
állami intézményekre bízza,
ráadásul otthon igen aktív
a tanári tekintély rombolásában
*
Aki
olyan
válaszokat magol,
amikhez nem voltak kérdései,
aki kérdések nélkül hiábavalóan
rágja át magát könyvhegyeken
*
Visszacsináló
Aki nem fogja fel,
hogy mit jelent az irreverzibilitás:
kolbászból akar disznót csinálni,
és azt hiszi, hogy hét élete van
*
Aki
annyira
fél a haláltól,
hogy nem mer
élni kezdeni,
mert az életveszélyes
*
Aki nem hisz istenben,
neki minden megengedett
és így „okos önzése”
gyre biztosabban
gaztetté fajul
*
ÉLET ABC
Plusz-mínusz végtelen
Egy-egy lényeges magyar mondat:
bölcsesség, életkép, lélekrajz, szellemiség.
Mind egy és sokféle – mindez rólunk szól,
ismerjünk magunkra, s változtassunk éltünkön.
Jó szellemben lélek-bátran, akkor repít a sors.
Másként csak élőhalottként vonszol, taszigál stb.
Becsüljük aranyunkat, a szart ne mondjuk annak,
s főként ne csináljunk abból ezt, inkább fordítva...
Teremtményi alázat és istengyermek büszkeség:
használjuk - fel és el - rendeltetés-szerűen magunkat:
mint egy hangszer, ami isteni csodás muzsikát is tud,
de lehet vele szöget verni, verekedni, zajártalmat kelteni...
|
