A Soul Asylum együttes Runaway train című dala – amelynek videoklipjében eltűnt gyerekek fényképei és nevei voltak láthatók – adta az ötletet Incze Zsuzsának, hogy megalkossa az utóbbi két évtized egyik legnézettebb közszolgálati televíziós műsorát, a Csellengőket. Magyarországon egyre több gyermek tűnik el, akikre komoly veszélyek leselkednek.
A néhány évvel ezelőtt megszűnt tévés produkció szerkesztő-producere nemrég a Hajdúdorogi Főegyházmegye által fenntartott intézményekben tartott előadást a gyermekeket fenyegető veszélyekről. A program a Segítő Kezek Alapítvány és a Szent Lukács Görögkatolikus Szeretetszolgálat Karitatív Irodájának jóvoltából valósult meg.
Előadásában elmondta: a Csellengők című, eltűnt gyerekek és felnőttek keresésére létrehozott sorozat 1994-ben indult. Közszolgálati műsorként szerettek volna segítő kezet nyújtani az érintett családoknak, hogy a nyilvánosság erejével megszólíthassák a gyerekeket; megüzenhessék, mennyire fáj szeretteiknek a hiányuk, és hogy rávilágítsanak arra, milyen veszélyek leselkedhetnek a csellengőkre. A népszerű műsor húsz évig futott, sok gyermek került elő a segítségével.
Bár a tévéműsor néhány évvel ezelőtt megszűnt, Incze Zsuzsa továbbra is szeretné felhívni a figyelmet az eltűntekre, illetve a megelőzésre. Elmondása szerint így kerek a történet, ha személyesen is felkeresi az érintett korosztályt, felhívva figyelmüket a rájuk leselkedő veszélyekre. Filmvetítéssel egybekötött bemutatóját nagy érdeklődéssel kísérték a nyíradonyi Szent Mihály-, a debreceni Dienes László- és a Szent Efrém Görögkatolikus Iskola diákjai, valamint a Debrecen-Nyírségi Gyermekvédelmi Központban, a Szent Bazil Oktatási Központban és a hajdúnánási gyermekvédelmi hálózatban élő fiatalok.
Incze Zsuzsa előadásából kiderült: nem csupán az érzelmileg és fizikailag rossz körülmények között élő családokból tűnhetnek el gyerekek. Ép, szeretetteljes, jómódú családok gyerekeire is leselkednek veszélyek, különösen az uniós csatlakozás, az országhatárok akadálytalan átjárhatósága óta. Erre említette példaként egy szakközépiskolába járó lány esetét: a diáklány nyári gyakorlata során megismerkedett két fiúval, akik szórakozni hívták. Beült az autójukba, aztán külföldön ébredt fel. Emberkereskedők csapdájába került, egy házaspárnál helyezték el, akik vigyáztak rá, hogy meg ne szökjön. A lány azonban észnél volt. A lakásba érkező számlalevelekből kiderítette a lakcímét, megfigyelte fogvatartói számítógépének belépési kódját, és amikor egyszer egyedül maradt a lakásban, e-mailben megírta a szüleinek, hol keressék. A szülők azonnal a rendőrséghez fordultak. Még aznap este kiszabadították a lányt. Mivel nem egyenruhások akciója volt, a bűnszövetkezet tagjai azt hitték, hogy egy rivális banda vitte el őt. A gyanú elaltatásával viszont a rendőrségnek egy négy országra kiterjedő bűnszövetkezetet sikerült felszámolnia.
Forrás és fotó: Hajdúdorogi Főegyházmegye
Magyar Kurír
Vajon miért lesz valaki „csellengő”?
Míg nem olvastam Incze Zsuzsa könyvét, valahogy úgy gondoltam, nincs olyan helyzet, esemény ami miatt gyerekfejjel úgy érezhetjük, jobb ha elhagyjuk családunkat, otthonunkat. A könyv azonban rádöbbentett, hogy ez nem csak rajtunk múlik. Lehetnek olyan körülmények, amikor igenis ez tűnik a legjobb megoldásnak. Mindent magunk mögött hagyunk, elmegyünk, mindegy hova, merre, csak messze a szülői háztól.
Szerencsére engem gyermekkoromban megkímélt a sors alkoholista szülőktől, erőszakos felnőttektől, a gyerekeket üzletszerűen kihasználóktól, így most megdöbbentő és szomorú volt olvasnom, hogy hányan vannak kiszolgáltatva meg nem engedhető helyzeteknek. Két lehetőség van: vagy beletörődnek sorsukba, vagy az ismeretlent, a szökést választják. Ez a könyv megmutatta, hogy a háttérben milyen komoly okok húzódhatnak meg. Minden fejezet tanulságos, és szerencsére sok esetben jó véget ér, de sajnos van olyan is, ahol már visszafordíthatatlan a történet. Ezekből a történetekből le kell vonnunk a tanulságot, hogy oda kell figyelnünk egymásra, szeretnünk kell szüleinket, társunkat, gyermekeinket, hogy soha ne kelljen úgy érezniük, az életük jobb lesz nélkülünk, mint velünk.
3