Bölcsek-balgák, boldog-boldogtalanok

Táltos paripák és/vagy állatorvosi lovak

Jóisten országai és/vagy földi-égi poklok

Életminőség tesztkönyv: példamondat-tár

MIND EGY, DE NEM MINDEGY:

POZITÍV, NULLA VAGY NEGATÍV – 6.

Ady Endre

Az Idő rostájában

Kezében óriás rostával

Áll az Idő és rostál egyre,

Világokat szed és rostál ki

Vidáman és nem keseregve

S búsul csak az, akit kihullat.

S aki kihull, megérdemelte,

Az ocsut az Idő nem szánja,

Aszott nemzetek, hült világok,

Tört életek miazmás vágya

Halálra-valók s nem kár értük.

Szóljak próféták új szavával:

Nem kik mertek tagadni multat,

De kik nem magvak a Jövőnek,

Mindig azok, akik kihullnak:

Világok, népek, girhes eszmék.

Fonnyadtak s összezsugorodtak,

(Így szól az új próféta-ének)

Az Úr, az Idő áll örökké,

De elmulnak a renyhe népek

S velük együtt a tiszta Lóthok.

Óh, aszottak és be nem teltek

S óh, magam is faj-sorsom osztván,

Be igazság szerint hullunk ki

A kegyetlen óriás rostán,

Kedvét nem töltvén az Időnek.

*

Frusztrált

Ha egy váratlan kudarc ér,

Akkor olyan alacsonyra teszed a lécét,

Hogy azt biztosan bármikor átugorhassad…

Így „sikered” lesz, „csak” magadat értékeled le...

*

Protezsált

Ha felgördül a függöny,

Véget ér minden protekció,

S jön a felsülés, a leégés, a blama

(leéghet szégyenedben az arcodról a bőr…)

*

Start és cél

Elérkezett a szabad verseny korszaka,

Csak az esélyek nem teljesen egyenlők – sőt:

Neked több kört kell futni, s hátadon egy gyerek,

S az ellenfelednek elnézik, ha csal és gáncsot is vet…

*

Úgy élsz, mintha...

Mintha házi őrizetben lennél

Mintha eltiltottak volna a közélettől

Mintha incommunicado/hírzárlat alá vettek volna

Mintha csak papíron érted el volna nagykorúságod

Mintha távolságtartást parancsolna a törvény a nődtől

Mintha sose lettél volna gyerek (koravénen születtél?)

Mintha megtiltották volna neked, hogy tovább szaporodj

Mintha száműzetéssel büntetett volna a zsarnok Hatalom

*

Bolond Mihók

A tréfás mesehős kalandjai

Bolond Mihók házasodni (szolgálatba) indul.

Első ízben (évben) egy tűt kap ajándékba (szolgálatáért).

Egy szénásszekérbe dugja.

Anyja megrója, hogy kalapjába kellett volna tűznie.

Másodszor egy ekevasat kap, azt a kalapjába szúrja,

nehezelli, eldobja. Azt a vállára kellett volna vennie.

Harmadszor egy kis kutyát kap, a vállára veszi.

A kutya marja, eldobja. Azt madzagra kellett volna kötnie.

Negyedszer egy oldalszalonnát kap, madzagra köti,

lerágják a kutyák. Azt füstre kellett volna tennie.

Ötödször egy borjút kap, a füstre köti, megfullad.

Azt az istállóba, jászol elé kellett volna kötnie.

Hatodszorra megkapja a lányt, beköti az istállóba.

A lány otthagyja/anyja megbékíti, összeházasodnak... 

*

Összekoccan

Ahogy a kellemes részegség mámorában, bódulatában

nem csinálsz nagy ügyet abból, ha a lábadra lépnek,

nem kezdesz vitázni, veszekedni, netán verekedni,

úgy a szerelmi kábultság, elbájoltság „vakság” stb.

átsegíti a két embert az összeilleszkedés nehézségein,

hogy hamar és végleg elsimuljanak az érdességek

- ágálva, haragban, feszülten nem lehet szeretkezni -

hogy ne csináljanak a bolhából elefántot...

*

Nyújtsd a nyakad

Vitából elmérgesedve veszekedés lesz,

majd a veszekedés könnyen verekedéssé fajul,

aminek akár végzetes kimenetele is lehet...

Miért nem figyelünk állati tanítómestereinkre

- no nem az ember által idomított harci kutyákra -

s miért nem nyújtjuk oda nyakunkat?

(Ma a legtöbb embert "szerettei" ölik meg!)

*

Irreverzibilis

emberi döntés

Visszacsinálhatatlan...

Előbb mérj és csak utána vágj

A kolbászból már nem lehet megint disznó

Frizurád még bármikor lehet más,

de ha bőrödre tetováltatsz egy nevet...

Visszafordíthatatlan:

repül a nehéz kő, s ki tudja hol áll meg

(és a visszaszívhatatlan durva, bántó szavak)

A félrelépésben lukas óvszer miatt fogant élet

már nem eltörölhető – holtig hordozod terhét

Az abortuszban megölt magzat nem feltámasztható

Stb.

*

Jótanács

Életed nagy döntései,

például házasságkötés, pályaválasztás előtt,

nem a téged ismerő és szerető társakhoz fordulsz,

hanem azokhoz az általad fizetett jósokhoz,

akik megérzik, hogy mit szeretnél hallani -

súlyos pénzeket fizetsz olyan dodonai jóslatért,

ami így is és úgy is, ellenkezőleg is érthető,

ami „nesze semmi, fogd meg jól”

*

Kevés elég

Sőt az a kevés

olykor már túl sok is

Elég egy csepp méreg az ételedbe,

hogy akár végzetes kimenetelű legyen

Elég egy pillanat kihagyás az autópályán

a tragikus balesethez, családod vesztéhez

Elég egy részeg éjszaka, egy „félrelépés”,

hogy tönkre tegyed a jó házasságodat?!

*

Arról, hogy

a szívek összetörnek

De pontosan úgy, mint a dalokban,

melyeket a kávéházi chanson-énekesnők énekelnek.

S a dalok tanulsága mindig annyi,

hogy az összetört szíveket

nem lehet többé eggyé ragasztani. 

Az életben is ennyi a tanulság.

Ha egy ember egyszer bizalommal,

föltétlen érzésekkel közeledett valakihez,

s érzéseit megsértették, "szívét összetörték",

soha többé nem tud igazi bizalmat,

feltétlen odaadást érezni egy másik ember iránt.

Nincs érzékenyebb anyag a földön,

mint az emberi anyag.

Képtelen arra, hogy elfeledjen egy sértést,

mellyel lelkét vagy érzéseit illették.

S bármiféle baráti vagy szerelmi találkozást

hoz is még számára az élet,

gyanakvó marad,

minden kapcsolat torz és gonosz

játékalkalom lesz számára,

örökké bosszút akar.

Ilyen az ember.

Vigyázz, ha ilyen

megsértett szívűekkel állasz szemközt:

nem tudod őket megengesztelni.

S nincs az a türelem, bölcsesség,

nagylelkűség, szenvedély,

mely az ilyen csalódott szíveket nyugtatni tudja. 

Márai Sándor

*

Fabula

Hol volt, hol nem volt,

élt egyszer egy magányos farkas.

Magányosabb az angyaloknál.

Elvetődött egyszer egy faluba,

és beleszeretett az első házba, mit meglátott.

Már a falát is megszerette,

a kőművesek simogatását,

de az ablak megállította.

A szobában emberek ültek.

Istenen kívül soha senki

olyan szépnek nem látta őket,

mint ez a tisztaszívű állat.

Éjszaka aztán be is ment a házba,

megállt a szoba közepén,

s nem mozdult onnan soha többé.

Nyitott szemmel állt éjszaka,

s reggel is, mikor agyonverték.

Pilinszky János

*

A katonák

Külön-külön mind csöndes emberek, 

Egy-egy tavaszból őszbe hajló ág, 

Együtt: a katonák.

Külön-külön, úgy lehet, mindenik 

Beleborzadna, mikor öldököl, 

Együtt: egy rettentő, véres ököl.

Külön-külön halk, bús pásztortüzek, 

Itt-ott csillan a lángjuk tétován, 

Együtt: egy hömpölygő tűzóceán.

Magukra mind külön kis életek, 

Fáradt ívük magasból mélybe száll, 

Együtt, jaj együtt: a halál.

Reményik Sándor

*

Arányérzék

Sokat akar a szarka,

de nem bírja a farka –

Avagy: a kevesebb több lenne!

Mint amikor a túl sok kinccsel

megrakott hajó elsüllyed,

Mint amikor a mohó nyerés helyett

még azt is elveszíti, amije volt…

Mint amikor két nőnek udvarolsz,

és a két szék közt pad alá esel...

Mint amikor túlvállalja magát,

és így egyik dolgát sem végzi jól

*

Menj el, menj szegény magyar, a kétség partjára,

Tekints az ingadozó reménység pólcára,

S te, aki tűztűl, vastúl nem tudsz megborzadni,

Borzadj, mikor a vég-sors hideg jelt fog adni.

Vezettessed magadat szem-bekötve, vakon,

Elfajult testvéridtől csinált áll-útakon,

Kik őseink hamvait rútúl megtapodták,

Arany szabadságunkat aranyon eladták.

Menj, add egy olyan kézbe, szabadságod fékit,

Mely egyszer úgy betöltse a balsors mértékit,

Hogy megérezd, amit még sokan nem éreznek:

A szabadság s a rabság, miben különböznek!

http://www.youtube.com/watch?v=ZOAeU2WD6l8

*

Az álbarátok

felismerhetősége

Az ellenségemmel elbánok magam is,

a "barátomtól"védjen meg a Jóistenem...

Aki - egyoldalúan - csak tőlem vár őszinteséget

Aki a közös csíny után velem viteti el a balhét

Aki a saját képére akar formálni

Aki addig nem bocsát meg, míg én nem kérem

Aki akkor ad, ha ez őt fényezi

Aki az ő ízlését és programjait tukmálja rám

Aki beugrat egy „balhéba”, majd magamra hagy

Aki butít, csúnyít, elront, rabbá tesz, elszegényít stb.

Aki csak az ő szektájába akar "megtéríteni"

Aki csak jó sorsomban osztozik, majd elpárolog

Aki csak kocsmai szesztestvér, de úgy tesz mintha...

Aki csak kontrasztnak visz magával

Aki csak pumpol és élősködik rajtam

Aki csak ugródeszkának használ engem

Aki előszobáztat és titkos a telefonszáma

Aki élvezi, ha lelki kínjaimban vájkálhat

Aki érzelmileg zsarol

Aki féltékeny rám, titkos ellendrukkerem

Aki folyton el akar nekem adni valamit

Aki folyton vizsgáztat, leckéztet, kioktat

Aki fölös és káros bűntudatot gyárt bennem

Aki hízelgéssel kiénekli a sajtot a számból

Aki kapcarongyként használ, majd eldob

Aki könyörgésre és kioktatva segít

Aki közelről lát, mégis irigyli sorsom

Aki közönségnek használ - előadja magát

Aki magát nálam különbnek tartja

Aki még sosem kérte ill. fogadta meg tanácsom

Aki mindent tudni akar rólam

Aki nemcsak elnézi, de rám hagyja hibáimat

Aki rabolja időm és leszívja energiáimat

Aki rajtam gyakorlatozik – egzecíroztat

Aki szégyell, le- és megtagad mások előtt

Aki úgy kezel mint orvos a betegét

Aki úgy vallat mint nyomozó a gyanúsítottat

Aki velem és rajtam gátlástalanul kísérletezik

Aki nem ismeri fel/el a teljesítményem, sőt...

Stb. stb.

*

Szabó Lőrinc:

Gyengeség

Csak egy kicsit voltam becsületes, 

csak egy kicsit nem bántam, hogy mi lesz, 

csak egy kicsit próbáltam igazi 

szeretettel szólni, segíteni, 

csak épp elkezdtem, s máris visszavág 

s ellenem fordul a legjobb barát.

Csak épp elkezdtem... Gondoltam: ez az 

ember erős, az egyetlen igaz, 

ez az egyetlen, aki keresi 

és elbírja és hasznát is veszi, 

hasznát annak, amit mindenki tud 

s amit elrejt előle a hazug.

Arra gondoltam, hogy szeretem, 

hogy megtisztítom, megkétszerezem 

az erejét s még szebb lesz, még nagyobb, 

s arra, hogy ő maga kért, bíztatott, 

ő akarta... És szólni kezdtem... És 

egyszerre kiderült a tévedés:

kiderült, hogy itt is hazudni kell, 

hogy az igazat ő se bírja el, 

és hogy az elszánt hízelgő, aki 

a háta mögött csak kineveti, 

az nemes neki, az bölcs, az barát, 

én meg irígy vagyok, vagy még kutyább,

még gonoszabb... Mi lelt? - förmed reám, 

az árulóra, s látom, az agyán 

hogy ömlik el a fájó, megriadt, 

tiltakozó s gyanakvó indulat: 

- Mi lelt? Már te is?... - és szavain át 

szinte robban a sértett hiúság.

Borzadva nézek a szemébe, és 

mosolygok és dadogok: - Tévedés, 

félreértettél... És már hazudok, 

hazudok neki, csűrök-csavarok: 

mentek valamit, őt és magamat 

és szégyenkezem mindkettőnk miatt.

*

Átfogalmazó

Az eufemizmus, mint hazugság

Pl. a kaparásnak, vagy latinosan,

orvosi tolvajnyelven abortusznak

elnevezett, kódolt magzatgyilkosság

A poszt-abortusz szindróma jelzi, hogy

Istent ezzel nem lehet becsapni...

*

A gyerektelenek

A kevés született és

a sok lelki meddő, impotens,

A szinglik, vénlányok/agglegények

A sokáig nem, majd nagyon akarók

A halogatással az időből kicsúszók

A sok-sok abortuszon már átesettek...

Az „életük” kényelmét féltő halálpártiak

Akik „erre a világra” nem akarnak szülni...

Stb. stb.

*

Kinek

miért nincs

- több - gyereke?

Okok, indokok –

álindokok és ürügyek

Szervi meddőség

Nem termékenyítő hím ivarsejt

Kioperált méh

Kasztrált férfi

Impotenssé tett férfi

Homoszexuális férfi

Leszbikus nő

Szingli, vénlány kifut a korból

Agglegény ideológia

Cölibátus

Elvi önmegtartóztatás

A hivatással hozott áldozat

Lelki meddőség

Túl nagy akarás

Sikertelen lombikbébi

Válogatós örökbefogadó

Lakáshiány

Létbizonytalanság

Félted az alakod, a szépséged

Nem hiszed, hogy lesz még föld

Erre a világra nem szülsz

Nem találod meg a párod

Állami vagy önkéntes sterilizálás

Nős ember a szeretőd

Abortusz következmények

Volt már egy halvaszülés

Első gyereked "szörny"

Első gyereked korán meghalt

Első-egyetlen gyereked kényezteted

Az első gyerekkel az apa magadra hagy

Nem vagy biztos a párodban

Rettegsz a szüléstől

Félsz az elszegényedéstől...

Kisgyermekekhez vonzódsz...

Félsz a felelősségvállalástól

Nem vagy alkalmas gyereknevelő...!?

Nem érzed magad még elég érettnek

Stb. Stb.

*

EURÁBIA

Megette a fene

az olyan civilizációt és kultúrát,

amely nem képes biológiai alapjának

minimálisan szükséges újratermelésére sem.

Vagyis számomra teljesen közömbös,

hogy iszlám többségűvé válik-e Európa vagy nem

és ha igen, akkor mikorra?

Nem az iszlám önmagában a veszély

egy elaggott népesség számára,

hanem azok a jelenségek a borzalmasak,

amelyek a kimúlással együtt járnak:

az elnéptelenedés miatt

omló, pusztuló házak,

a kiürülő falvak, városok,

az önzésük miatt,

hamis életideálok követése miatt

életüket egyedül tengető,

végül pisiben, kakiban fetrengő,

segítséget még pénzért sem kapó

öregek százezrei,

és természetesen

az új honfoglalók

egyre intoleránsabb megnyilvánulásai,

amelyek nem a vallásból magából erednek,

hanem abból, hogy a magában jobban bízó élet

egyre jobban ki is mutatja

a megvetését azokkal szemben,

akik nem bíztak a saját jövőjükben,

akik megölték azt.

Egy ilyen civilizáció,

ha asszimilál,

az azt jelenti, hogy

magával rántja a mélybe azokat,

akik a bűvkörébe kerültek.

Erre apellálnak azok, akik Európa túlélését

import utódokra akarják alapozni.

E törekvésre viszont az iszlám

tényleg veszélyes, mert ellenáll neki.

Majoros István

*

Nem ön-azonos

Másnak adod ki magad

De nem tréfából vagy haszonszerzésből

nem szorultságban, netán vészhelyzetben,

nem csak ideig-óráig, csak átmenetileg -

de úgy, hogy magad sem tudsz róla –

holtodiglan más „szerepét játszod”

(bár még saját szerepeddel sem

lehetnél soha teljesen azonos)

*

Szerencsepatkó

A rész(letek)ben bújik el az ördög...

Egy rosszul bevert patkószeg miatt a patkó leesett,

A patkó miatt a ló/lovas elbukott, emiatt csata veszett,

Emiatt a háború is, és így az egész ország odalett...

*

Szabotázs

Rész és egész

Ha tévedésből rossz helyre ütsz a kalapáccsal,

akkor rögtön szándékos szabotázsakció a vád,

mert így a gyárat, a termelést akartad tönkretenni,

vagyis végső soron a Rendszer, a népi demokrácia,

a kommunizmus kiirtandó belső ellensége vagy...

*

Neked mindegy

Birtokolni vagy bitorolni

Törekedni vagy törtetni

Elérteni vagy félreérteni

A sportért vagy a sportból élni

Ügyesnek lenni vagy ügyeskedni

Életrevaló vagy élelmes ember

Érdekes ember vagy érdekember

Barátkozás vagy bratyizás

Stb.

*

Lemész kutyába?

S minden emberi méltóság előtt hajbókolsz,

s így megfosztod magad az emberi méltóságodtól...

Füttyszóra pattansz, ugrasz - kussolásra kushadsz!

Ha kutyaként viselkedsz, akkor úgy is bánnak veled:

ha könyörgő a tekinteted, kaphatsz alamizsnát,

ha kunsztot mutatsz be, produkálod magad,

lesz kaja, sőt: olykor még jutalomfalat is...

*

Szereptévesztés

Pl. amikor a bíró lenne a meccs főszereplője

Vagy amikor a vasárnapi apuka nagypapát „játszik”

Vagy mikor az anyának a lánya a legjobb barátnője…

Vagy amikor a suszter nem marad a kaptafánál

Stb.

*

Félkarú óriás

Van autó, de nincs motorja

Van motorja, de nincs jogsija

Van nagy ereje, de nincs esze

Van sok esze, de nincs jó szíve

Van tehetsége, de nincs szorgalma

Van ihlete, de nincs papírja-ceruzája

Van libidója, de nincs potenciája/aktusa

Lenne egy társasága, de nincsen lelke...

Stb.

*

Életbuhera

Mindig csak jobb híján

Mindig csak kénytelen-kelletlen

Mindig csak gyors „tűzoltómunka”

Mindig csak tákolva, toldozva-foltozva

Mindig csak a minimumra törekedve

Mindig csak átmeneti/szükségmegoldás

Stb.

*

Rágalomária

(Rossini: Sevillai borbély)

Lágy kis szellő, lebbenve szálló,

Szárnya sincsen, könnyedén támad,

Észrevétlen, szépen árad,

Indul, mint egy csöpp lehelet,

S halkan sugdolózni kezd.

Szépen lassan, épp hogy moccan,

Zümmögően, súgva-búgva,

Zizegően, döngicsélve.

Háztól fürgén röppen házig,

Óhatatlan fülbe mászik,

Agyvelőbe fészkelődik,

Menthetetlen benne rezg.

És ha egy szájból kiröppen:

Adják, hordják egyre többen,

Félénksége egyre csökken,

Erre szökken, arra szökken.

S hogyha már zúgó, didergő,

Mint vihar kezén az erdő,

Hogy süvölt és megreszkettet,

Rémülettel látod ezt.

Végre bömböl, zendül, harsog,

Arad és nem látni partot,

Dörgő orkán, szörnyű szárnyú,

Olyat robban, mint az ágyú.

Irgalmatlan végítélet,

Mindent végromlásba veszt.

És e rágalomnak tárgya,

Ronggyá tépve, elcsigázva,

Szörnyen össze-vissza törve,

Pellengéren pusztul el,

Úgy pusztul el . .

*

Rágalom

Aki alaptalanul rágalmaz,

Az azt érdemli, amit a másik kapott volna,

Ha igaznak bizonyult volna az ő „vádirata”.

De hogyan bizonyítsa be egy gyerek,

Ha a gondviselője, nevelője molesztálja?

Lehet, hogy akkor még nem is tudja,

Hogy – mekkora - bűn az,

Amit ellene elkövetnek…

Ráadásul egy gyereket

Be is lehet tanítani arra,

Hogy ilyesmit fantáziáljon,

S akkor ártatlant hurcolnak meg

(lásd a Vadászat c. dán filmet)

*

Politizálás...

Három ember iszogat némán egy kocsmában. 

Egyszer az egyik sóhajt egy nagyot. 

Kis idő múltán a másik lemondóan legyint. 

Mire a harmadik köp egyet a padlóra. 

Ezt már megelégeli a kocsmáros és odaszól:

- Ne politizáljanak, mert elvitetem magukat!

*

Politikus

A politikus pályafutásában

mintha hirtelen törés következne be,

amint megválasztják hivatalába.

E fordulat egyik oka talán az,

hogy egyéni erkölcsi kódrendszerét

- akaratától függetlenül –

közösségire cseréli.

Amellett a csúcsról

egészen másképp festenek a dolgok,

és egyetlen ember élete

nagyon kicsinynek látszik.

Amíg a politikus csak jelölt,

látja az egyedi szenvedést;

amint felért a csúcsra,

mindez statisztikává válik. 

Szent-Györgyi Albert

*

Zsákbamacska

Csak a gyermekszülés után derül ki, kit vettél el?

A rangsorban életfogytiglan a második helyre kerülsz

Rosszabb esetben még hátrább – nemcsak a gyerekeid,

De hitvesed szülei, sőt akár barátnői is előtted vannak...!?

De ennek már jóval hamarabb ki kellett volna borulnia...

*

Outsider

Nem kompetens kívülálló

Aki nem tudhat tojást tojni,

az nem tudja megállapítani,

hogy itt és most melyik a jó

és melyik a rossz záp tojás?

*

Korán

Nem lehet

elég korán kezdeni!?

Ki az, aki önként/zsarolásra

beköpi az osztálytársát?

Ki az, aki vállalja, hogy

felírja a táblára a rosszakat?

Ki az, aki stréberként nyalizik

a tanár bácsinak/néninek?

*

Biflázás

Egy szerepet szóról

szóra be lehet magolni,

Csak akkor van baj,

ha kizökkentenek,

s kiesel a szerepből,

Mert akkor már spontán

reagálni, rögtönözni kell

(ilyenkor már bajban van

a papagáj, a szajkó)

*

Balkezes

Aki ügyetlen?

Vagy akinek a bal keze a jobbik?

De átszoktatták/hagyta magát átszoktatni...

Vagy maga átszokott a másikra megfelelésből…

És egy életen át tényleg kétbalkezes lesz...!

*

Sántaság

Aggszó, de igaz, hogy

betegséget, sántaságot,

szegénységet senki el nem tagadhat.

Hazug embert hamarabb utolérik,

mint a sánta kutyát…

Nagy erkölcs után sántít az irigység.

Mind a kétfelé sántít. (Szegény.)

Nem mindenkor igaz,

hogy sántít a sereghajtó.

Kétfelé sántikál. (Rosszban.)

Oda vertek neki,

a hol meg nem sántul. (Farára.)

Egy szeg miatt sántul meg a ló.

*

Sánta

A téged

nagyon zavaró 

szinte megszokhatatlan

testi hibád után kapsz gúnynevet,

s utána boldog-boldogtalan így hív...

*

Anya, apa

csak így ne

nevezzetek el:

Am Erika

Bac Ilus

Bekre Pál

Beviz Elek

Budipa Piroska

Cicz Imre

Citad Ella

Csecs Emőke

Dil Emma

Eszte Lenke

Fá Zoltán

Fejet Lenke

Feles Elek

Füty Imre

Git Áron

Har Mónika

Heu Réka

Hü Jenő

Kala Pál

Kandisz Nóra

Kasza Blanka

Kér Ede

Kispál Inka

Körm Ödön

Kukor Ica

Külö Nóra

Major Anna

Meg Győző

Mortad Ella

Nyomo Réka

Pár Zoltán

Para Zita

Patta Nóra

Pofá Zoltán

Pop Simon

Remek Elek

Szalmon Ella

Tank Aranka

Techno Kolos

Trab Antal

Trap Pista

Ultra Viola

Vak Cina

Vég Béla

Veg Eta

Vincs Eszter

Virra Dóra

Zsíros B. Ödön

*

Név

A névadás jelentősége

Védőszellem – védőszent választása

Mit is ünnepelhetünk a nevünk napján?

Jenő/Eugéniusz - Nomen est ómen

A neved, mint jó-rossz előrejelzés

A neved, mint gyerekgúny tárgya

A neved, mint hitelesítő védjegyed

A tiszta és a bemocskolt név

Felvett név, művésznév, szerzetesnév

Álnév és névtelenség, anonimitás

Más nevével visszaélni

Stb. stb.

*

Nominalista

Csak egy ételt tanultál főzni,

De annak minden nap más nevet adsz!?

És névadásban kimeríthetetlenül fantáziadús vagy

*

Reális/nominális

Névleg egyre nagyobb pénzösszegeket kapsz

S csak a boltban ér a kellemetlen meglepetés:

Bérednek egyre kisebb és kisebb a vásárlóereje…

*

Hasonlat

Olyan a barát, mint a csillag,

Akkor is van, ha nem látod Őt,

Olyan a barát, mint az esernyő,

Ha baj van, rögtön a segítségedre siet,

Majd észrevétlenné válik,

Olyan mint egy néma sír,

Belőle-tőle nem szedik ki titkaidat...

*

Életfontos tudni

Miképp sebezhető a test?

Mivel bántható a lélek?

Mi okozhatja egy ember halálát?

Melyik döntés irreverzibilis?

Ki a barát és ki az ellenség?

Most álmodsz vagy ébren vagy?

Milyen hamar ér ide a robogó autó?

Mi az élelem és mi a méreg?

Mennyi ebből az orvosság,

és mekkora a halálos adag?

Mi visz engem az üdvösségre,

és mi a kárhozatra?

*

Lélekvándorlás

Ha te hiszel benne,

Akkor legalább több empátiával

Bánsz más földi/nem emberi élőlényekkel,

Hisz lehet, hogy legközelebb éppen te leszel az ő helyében

(De még a „holt” kő is lélekkel bír a bölcs népmeséinkben)

*

A tudatlanság fátyla

Amikor úgy alkotunk meg

társadalmi játékszabályokat,

hogy egyikünk sem tudja,

ki hova és mire születik benne.

Így eleve nem kedvezhetünk

magunknak, csoportunknak,

hiszen nem tudhatjuk,

hogy férfiak vagy nők,

kisebbség vagy többség,

szegények vagy gazdagok,

őshonosak/bevándorlók stb.

leszünk-e...

*

Exhibicionizmusok

Mindig mindent megmutatni?

Soha nem színlelni, színészkedni?

Soha egy álarcot, egy álruhát kipróbálni?

Soha nem tettetni magad

butábbnak, tudatlanabbnak?

Soha nem ironizálni?

Soha semmit senki elől el nem titkolni?

Soha nem folyamodni a kegyes csaláshoz?

Soha nem tapintatosnak lenni,

de nyersen őszintének?

*

VÉGÜL

József Attila

Kazánt súroltam; vágtam sarjat;

elnyúltam rothadt szalmazsákon;

bíró elítélt; hülye csúfolt;

pincéből tódult ragyogásom.

Csókoltam lányt, aki dalolva

ropogós cipót sütött másnak.

Ruhát kaptam és könyvet adtam

a parasztnak és a munkásnak.

Egy jómódú leányt szerettem,

osztálya elragadta tőlem.

Két naponként csak egyszer ettem

és gyomorbajos lett belőlem.

Éreztem, forgó, gyulladásos 

gyomor a világ is és nyálkás,

gyomorbeteg szerelmünk, elménk

s a háború csak véres hányás.

S mert savanykás csönd tölti szánkat,

szivembe rúgtam, ordítson már!

Hogyan is hagyna dolgos elmém

feledtető, de bérdaloknál.

Kínáltak pénzt nagy sok bosszúmért,

pap mondta: Fiam, szállj az úrhoz!

S tudtam, ki üres kézzel tér meg,

baltát, kapát meg köveket hoz.

Villogó szívű, győzni bíró

vagyok, kinek kell legyen kedve

igazat tenni, pártot állni,

ím, e szigorú emlékekre.

De emlékhez mi közöm nékem?

Rongy ceruzámat inkább leteszem

s köszörülöm a kasza élit,

mert földünkön az idő érik,

zajtalanul és félelmesen.

1926 nyara/1930

*

PLUSZ VAGY MÍNUSZ

Az ember életminősége

elképesztően széles skálán mozoghat -

s hogy melyik dimenzióban éppen hol áll,

az leginkább tőle magától, majd elő-szeretteitől,

és kisebb mértékben a tőle függetlenebb körülményektől,

az egyéni/társadalmi adottságoktól, a hatalmi viszonyoktól,

a profi segítőktől, az uralkodó/szellemi elittől stb. függ...!?

*

Jó/rossz vagy hiányzó: istenkép, szülők-család, testi épség,

egészség, étel és ital, lakás-otthon, játék és sport, humor,

oktatás-nevelés, iskola, (lelki) háború-béke, barát-ismerős,

társas élet, szerelem-házasság, szegénység-gazdagság,

gazdálkodás, közlés-megértés, stílus, tudás, művészet,

testügyesség, munka-hivatás, igazságszolgáltatás, szerencse,

elit, társadalmi rendszer, (állam)hatalom, politika stb. stb.

*

Szellemi segítségnyújtás mindazoknak a rászorulóknak,

akik még a haláluk előtt szeretnének „megboldogulni”,

akik a mindenséggel mérnék magukat, és van bátorságuk,

hogy a mesében, a példabeszédben, a bölcs mondásokban

önmagukra ismerve jól változtassanak életükön/világukon…

Akik nem akarnak önmaguk és elő-szeretteik ártalmára élni,

és a sorsukért gyáván nem hárítják át más(ok)ra a felelősséget.

*

A sarat ne tartsd aranynak, de próbád azzá alakítani!

Aranyból ne csinálj sarat, aranyad becsüld, és gyarapítsad!

Ne vergődj állatorvosi lóként, ha istengyermekként virulhatsz!