Szöveg Csillag Péter
Az FFT kultúrlap! Kételkedsz? Olvasd rendszeresen kritikáinkat, recenzióinkat a műalkotásokról, amelyekben egy a közös: a foci.
Kubala-nagykönyv született. Nagy, nem csupán több mint hétszáz oldalas terjedelme és vaskos súlya miatt, hanem azért is, mert ennél többet futballistáról az utókor embere bajosan írhat. Varró Krisztián szenvedélyes odaadással, tizenkét év fáradhatatlan munkájával és már-már megszállott aprólékossággal igyekezett feltárni az ismeretlen sportnagyság életének minden részletét, noha eltökéltsége kései sporttörténészi lelkesedést tükröz, Kubala Lászlót (1927–2002) személyesen nem ismerte.
„A halálát követően derült ki, hogy milyen sokan tervezték egy róla szóló könyv vagy film megalkotását, csak éppenséggel úgy érezhették, elkéstek – olvassuk a bevezetőben. – Mire észbe kaptak, a mindig is életerős és fiatalos, a honfitársaival Puskáshoz hasonlóan mindig segítőkész férfi már nagybeteg volt, elzárkózott (elzárták) a külvilágtól. Az én generációm, a hetvenes években születettek, de még a nálunk évtizedekkel idősebbek számára is olyan ismeretlen hírességgé vált, akiről büszkén, mégis hitetlenkedve hallgattuk a legendás történeteket, és döbbenten éltük meg, amint őt választják meg a Barcelona elmúlt száz éve legjobb játékosának.”
Létezett már tisztességesen megírt portrékötet a magyar futball elfeledett klasszisáról, Margitay Zsolt és Margitay Richárd 2014-es könyve szépen felrajzolja élete és pályafutása ívét, a tavaly decemberben megjelent mű mégis más jellegű. Kubala kivételes egyénisége, Európa különböző országai között kanyargó, kacskaringós életútja legalább annyira magával ragadja az olvasót, mint a sorokból sugárzó csillapíthatatlan kíváncsiság, amely a szerzőt hajtotta, ösztönözte a történet újabb és újabb rétegeinek felfejtésére. Egyszerű fogalmazásmóddal, különösebb stilisztikai bravúrok nélkül kerekednek mondatai, mégis ott vibrál mögöttük a nyughatatlan felfedező elfojthatatlan vágya a teljes megismerésre.
Olyan érzése lehet a befogadónak, hogy ha a jogász végzettségű férfi történetesen az éticsigák táplálkozása iránt érdeklődött volna hasonló vakbuzgósággal, most erről a témáról tartanánk a kezünkben egy 715 oldalas összefoglalót. Mindannyiunk szerencséjére azonban érdeklődése a rejtélyes Kubala-univerzumba űzte, a Puskás Ferenccel egy évben született, Barcelonában ma is csodálva emlegetett, hazánkban mégis sokáig elfeledett futballista lenyűgözően izgalmas világába. Sorsa nem csupán, sőt talán elsősorban nem futballistasors, inkább a tipikus 20. századi világvándor útja, akinek alkalmazkodó- és túlélőképességét Magyarországon, Csehszlovákiában, Spanyolországban és élete más fontos helyszínein is meghatározták többnemzetiségű gyökerei, önállóságát idejekorán megacélozó gyermekkori élményei.
Segít megérteni az eszmélését, talpra állását meghatározó körülményeket a kötetben idézett, nyolcvanas évekbeli Pesti Hírlap-riport: „A Kálvária tér s az Örömvölgy utca Budapesten nem tartozott a gazdag emberek gyakran látogatott helyei közé. Prolik éltek itt, bakancsos, gyűrött arcú, kérges kezű férfiak, és korán elnyűtt asszonyok. Talán nem is örült a Kubala család, amikor megszületett a fiú, Laci. Eggyel több éhes száj, egy nyűgös kisgyerek a szoba-konyhában, uramisten, el is kell tartani valahogy! Lacika a nagyapó gondjaira lett bízva, s ez nem is lett volna baj, ha nagyapó tudott volna valamicskét magyarul. Ám ő lengyelül beszélt, csak így értett. A Kubala-szülők meg szlovákul, így aztán a Laci gyerek, mire iskolába került, minden gúnyolódás céltáblája lett. – No hiszen, még magyarul sem tud! – röhögtek a srácok, s csak akkor akadt torkukon a nevetés, amikor a sűrűre szabott, kék szemű, szőke hajú fiú lábra kapta a focilabdát, s körbevágtázott vele az iskolaudvaron úgy, hogy egyszer sem ejtette a földre.”
A könyv a Magyar Sportújságírók Szövetsége Nagy Béla-programjának támogatásával jelent meg.
A LEGJOBB SZÖVEGEK
„Mese 50 000 dollárról. Némelyek szerint ennyit ígértek volna a Vasasok Kubala nevű játékosának, ha hajlandó lett volna futballtudományát a jövőben Olaszországban kamatoztatni. Épeszű ember nem hinné el az ilyen 50 000 dolláros mesét, mert ennyi pénzért nem egy közepes tudású futballistát, de első klasszisú angol vagy amerikai telivért lehet vásárolni. És egy teljes elsőosztályú csapatot.” (Magyar Nemzet, 1948. október 24.)
„Próbált rúgni, de én elkaptam a lábát, megcsavartam, az orrát meg felnyomtam, és ezt addig csináltam, amíg a hármat le nem ütötte, mert az annyit jelentett, hogy megadja magát. Aztán jött a Kubala néni, a Jóisten áldja meg a halálában, tartsa a Krisztus az ölében, olyan jó asszony volt. Szép magas, egyenes tartású. Ragaszkodtam hozzá, hogy kéthetenként egy verés jár a Lacinak. Az anyja ilyenkor mindig mondta nekem: mit csináltál a Lacival, te méregzsák? Laci ilyenkor odanyújtotta a képét, hogy agyba-főbe verték őt, a vigaszpuszira. Ilyenkor mondta a Kubala néni: de marhák vagytok, soha nem nő be a fejetek lágya!” (Straub Dezső – a híres színész édesapja – visszaemlékezése.)
„Kubalát a film elejétől a végéig üldözik a kor szelleméhez képest meglepően humánus, már-már zavarba ejtően kommunikatív kémek, és különféle ördögi fondorlatossággal próbálják rábírni, hogy térjen vissza. Hogy aztán ott újra a rezsim marionettfigurája lehessen.” (Propagandafilm Kubaláról.)
VARRÓ KRISZTIÁN (Pécs, 1973–). A budapesti Arany János Gimnáziumban érettségizett, felsőfokú tanulmányait az ELTE jogi karán végezte. Jogászként dolgozik, Kubala László életét szabadidejében kutatta, ez az első könyve. Csaknem három évtizede jelennek meg írásai a sportsajtóban, a kilencvenes években a Labdarúgás havilapban készítette egy ideig a Válogatottak arcképcsarnoka sorozatot.
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2020. áprilisi számában.)