Bölcsek-balgák, boldog-boldogtalanok
Táltos paripák és/vagy állatorvosi lovak
Jóisten országai és/vagy földi-égi poklok
Életminőség tesztkönyv: példamondat-tár
Petőfi Sándor
SZÍNÉSZDAL
Minden müvészetek
Fején a korona:
A mi művészetünk,
Ellen ki mondana?
Mi szép, mi szép, mi szép
A mi föladatunk!
Legyünk büszkék reá,
Hogy színészek vagyunk.
Csak árny, amit teremt
A költőképzelet;
Mi adjuk meg neki
A lelket, életet.
Mi szép, mi szép, mi szép
A mi föladatunk!
Legyünk büszkék reá,
Hogy színészek vagyunk.
Miénk a hatalom
Az emberszív felett:
Idézni egyaránt
Mosolyt vagy könnyeket.
Mi szép, mi szép, mi szép
A mi föladatunk!
Legyünk büszkék reá,
Hogy színészek vagyunk.
Apostolok vagyunk
Az erkölcs mezején.
Apostoli szavunk
Téged kiált: erény!
Mi szép, mi szép, mi szép
A mi föladatunk!
Legyünk büszkék reá,
Hogy színészek vagyunk.
De amit színpadon
A népnek hirdetünk,
Ne hazudtolja meg
A cselekedetünk.
Ha meg nem tesszük azt,
Ami föladatunk:
Akkor gyalázat ránk,
Szinészek nem vagyunk!
Pest, 1844. szeptember
*
Programadó:
az első pontja:
indulj bűn(bak)keresés
és a második a pogrom
*
Neki
a nép csak
egy potenciális csőcselék,
egy pogromozóvá zülleszthető...
*
Aki
az ő művét/
tettét bírálja,
az antiszemita
(ilyenkor ő a Zsidó)
*
Számon.
kérésnél
zsidó menlevelét
a farzsebből elővevő...
*
Nyíltan
ritkán, zárt körben,
de burkoltan sűrűn zsidózó,
hallgatóságát olcsón megnyerő...
*
Mimóza
szektavezér:
aki felettébb allergiás
bírálatokra a belső-külső bírálatokra
*
Szereplése a fő,
akárhogy vágják meg szavait,
nem ragaszkodik az élő adáshoz...
*
Akár
hírhedt is lesz,
minden mindegy:
csak beszéljenek róla...
*
Nagy
korok
kis, de nagyon
hamis tanúja...
*
Civil
kurázsis
kezdeményezést elgáncsoló
*
Eszmei értéket
a pénz nyelvére fordító
non stop „szinkrontolmács”
*
Mindent
megtanulhatót
megtanul ugyan,
de a vesztére ebből
semmit sem felejt el...
*
Ápolja
a hagyományokat,
de nem válogat: mindet -
még a beteget is igyekszik feltámasztani...
*
Romboló „építő”:
a múltat végképp eltörlő
(aki előttünk élt, az mind
hülye vagy aljas lehetett...!?)
*
A
szegényt
segítő tanácsa:
ossza be a pénzt,
s főleg: ne igya el!
*
Pszichiáter
szakértő vélemény:
aki poéta, az bolond,
ön- és közveszélyes elem!
Karanténba záratna minden
vátesz költőt, prófétát stb. stb.
*
Rossz,
vagy jobb esetben
csak semmitmondó
tanácsok sikerdíjasa...
*
Dodonai jóslatai:
magas percdíjas számla
(te meg értsd, ahogy akarod)
*
Végső
igazságokat
nyilatkoztató orákulum:
itt nincs helye kételynek,
vitának, kétségbevonásnak...
*
Társadalmi
igazságtalanságon
már fel nem háborodó,
a közéletet közönnyel lerázó...
*
Gyenge
eladási mutatóit
műbalhékkal feljavító,
esetleg magát/művét
olcsó-ócska műsorokban
propagáló, reklámozó...
*
A
„könnyű-komoly”
műfaji stigmát osztogató,
a saját ízlését kánonná emelő...
*
A
destruktív
rivalizálást erősítő
sportközvetítő, riporter,
szakkommentátor, sportvezető...
*
Aki
a sport jellege miatt
a számára adott nagy műsoridőt
költészet-bölcselet stb. helyett
csak bennfentes pletykákkal,
érdektelen statisztikával,
unalmas szakmázással
tölti meg...
*
Istenként tisztelt
Mesteréhez zarándokol
*
Tanulmányút címén
jár külföldi züllésre,
vagy pályatársa/hazája
rossz hírének a költésére
(mindezt közpénzt elköltve)
*
Show-műsor:
bohóckodó kiégett művész
szánalmas, kínos vergődése
a gépi tapsért, nevetésért...
*
Megálljt
parancsol, ha
neki már itt a Kánaán –
a többiek, a plebsz dögöljön éhen,
vagy gürizzen tovább kegyelemkenyérért...
*
A
templomot
a hajléktalan előtt bezáró pap,
nehogy azt megszentségtelenítse –
inkább fagyjon meg, az szép halál...
*
A tekintélyt
büntetőszankciókkal teremtő, ill.
a jóindulat megnyeréséért bratyizó tanár
*
Az
„államférfi”,
aki a voksok számára hajt:
demagóg szólamok, populista lépések...
*
A
népét
számonkérhetetlen
ígérettel kábító „Vezér”...
*
Túlvilági
jutalom/büntetés:
a hitegető demagóg pap…
*
Az
„Anya-
szentegyház”
hitetlen bürokratája
*
Rablott
vagyonból
az őt szépre festőt
kiemelten szponzoráló/díjazó...
*
Rákos
gyerekek nevében
csak/főként a saját nagy
zsebére gyűjtő alapítványos...
*
Másnak
szent dologból is
sportból viccet csináló...
*
Bűn-
perben
súlyosbításért
fellebbező védőügyvéd...
*
Uzsora-
hitelek
apróbetűs
részeit fogalmazó
(kamatos kamatszámító)
*
Nappal
közjegyző,
este meg végrehajtó –
e kettőt „összeegyeztető”...
*
A
„meleg
büszkeség”
„tabudöntő” szócsöve,
aki roppant büszke magára
*
Családbontó
és bomlasztó
„nyitott házasság” propagáló
nagy nézettségű-olvasottságú publicista
*
A
neki
ellentmondók
karakterét simán legyilkoló...
*
Bőven termő
bamba diófacsemetéket
előnevelő, gondozó és szaporító...
*
Az
életbevágó
információkat
szisztematikusan elhallgat(tat)ó
*
Országot
és annak népét
színes/álhírekkel elárasztó,
és azt rikkancsként kikiáltó...
*
Csak
letagadható
szóbeli magánvéleményű
(írásba nevével nem ad semmit)
*
Mindig csak
sejtelmesen utaló,
csak homályosan célozgató,
de soha nem egyértelműen találó...
*
Príma
és primissima díjért
tolongó, ahhoz a nevét adó,
a néprablókat imígyen elfogadtató...
*
Az
örök kívülálló:
a közélettől távol maradó,
aki semmiben nem vesz részt,
és ma már erre kötelezni sem lehet...
*
Gyarmatosító érdeket
cinikusan, meggyőződésből
vagy netán naiv tudatlanságból
kiszolgáló szociál-antropológusok...
*
Nála
a civilizációs vívmány
egyben kulturális fejlődést jelent –
minden változásban rohamos fejlődést lát...
*
A
baj okát
nem is firtató,
de jó tüneti kezelő...
*
A
rossz
protokollt
jól betartó,
kevés műhibával
dolgozó, ezért jól
levédett „gyógyító”...
*
Az
élet-
védelmi esküt
tett heti magzatelhajtó
*
Betegeit
alaposan elkezelő,
és műhibahalmozó,
de azt meg elkenő orvos...
*
A
tömeg/
magas-kultúra
közé falat építő,
és azt még magasító...
*
Alkotói
kételymentes
termékeny dilettáns,
aki ontja a fércműveit...
*
A
döglött
oroszlánt
rugdosó vitéz ítész
*
A
csigalassan
se működő vizsgálóbiztos
*
Bolhából
elefántot csináló:
arány-„tévesztő” ügyész,
aki kötelet kér a kenyértolvajra...
*
Fürdővízzel
a gyereket is kiöntő dajka
*
Aki
a megszálló
zsoldjában írja
„hazája” történelmét...
*
Petőfi Sándor
LEVÉL EGY SZÍNÉSZ BARÁTOMHOZ
Jut még eszedbe a fiú? kivel
Együtt cepelted a vándorbotot,
Mely koldusbotnak is beillenék,
Midőn a sorsnak fényes kedve nincs;
És ez nem éppen olyan ritkaság
Szinészre nézve, mint boldogtalan
Magyar hazánkban a hű honfigond. -
Lásd, én reátok még emlékezem,
És elfeledni nem fogom soha
A jót s roszat, mely ott közöttetek
Mult napjaimnak osztályrésze volt.
Előttem áll a délután, midőn
A színészetbe béavattatám.
Barangolék föl és le céltalan
A nagy hazának minden tájain.
Tarisznyámban, mit hátamon vivék,
Nem mondhatom, hogy nagy volt a teher,
De a nyomor, mint ólom, megnyomott.
Könnyíte rajt a víg könnyelmüség,
Mely útaimban hű társam vala.
Ekkép juték egy nyári délután
Egy kis városba; fáradt lábaim
A fogadóban megpihentenek. -
Vendégszobája egyik oldalán
Helyet szerényen színpad foglala.
Mire való is már a fényüzés?...
Azon tünődtem épen: kérjek-e
Ebédet vagy se? hát ha majd sovány
Zsebem bicskája szépen benntörik?
Az ajtót ekkor megnyitá egy ur;
Volt bennem annyi emberismeret,
Ráfoghatnom, hogy nem más, mint szinész.
Fején kalapja nagybecsű vala,
Mert Elizéus prófétával az
Rokonságban volt... tudnillik: kopasz.
Kabátja új, a nadrág régi rongy,
És lábát csizma helytt cipő födé,
Alkalmasint amelyben szerepelt.
"Thalia papja?" kérdém. - "Az vagyok;
Talán ön is?" - "Még eddig nem." - "Tehát
Jövőben? fölség..." - "Azt sem mondhatom."
Vágtam szavába; ámde ő rohant,
S vezette gyorsan az igazgatót.
Fehér köpenyben az igazgató
Jött üdvezelni engem nyájasan:
"Isten hozá önt, tisztelt honfitárs!
Lesz hát szerencsénk önhöz, édes ur?
Imádja úgye a müvészetet?
Ah, jóbarátom, isteni is az!
S önnek szeméből olvasom ki, hogy
Szinészetünknek egykor hőse lesz,
És kürtölendik bámult nagy nevét
A két hazának minden ajkai...
Ebédelt már ön? itt az ételek
Fölötte drágák, s ami több: rosszak.
Az ispán urtól őzcombot kapánk,
A káposztából is van maradék -
Ha meghivásom nem méltóztatik
Elútasítni: jó ebédje lesz."
Igy ostromolt a jó igazgató,
Forgatva nyelve könnyü kerekét.
Én nem rossz kedvvel engedék neki.
Menék ebédre, és ebéd után
Beiktatának ünnepélyesen
A társaságba - nem kutatva: mi
Valék, deák-e vagy csizmadia?
Másnap fölléptem a Peleskei
Notáriusban. Hősleg működém
Három szerepben, minthogy összesen
A társaságnak csak hat tagja volt. -
Egy ideig csak elvalék velök;
Faluzgatánk jó- s balszerencse közt.
De a barátság végre megszakadt,
Mert én utáltam a nyegléskedést,
A sok "utószor"-t, a görögtüzet,
S tudj' a manó, mily csábitásokat.
A társaság is végre szétoszolt
Egymást érő bel- s külviszály miatt;
S én újra jártam széles e hazát,
Mignem keblébe vett más társaság.
Mit ottan, itt is azt tapasztalám,
S tapasztalásom nem volt olyatén,
Mely kedvre hozta volna lelkemet.
Kenyért keresni színészek leszünk,
Nem a művészet szent szerelmiből,
S haladni nincsen semmi ösztönünk.
"Pártolj, közönség, és majd haladunk,"
Mond a szinész: és az meg így felel:
"Haladjatok, majd aztán pártolunk;"
És végre mind a kettő elmarad.
Nem is hiszem, hogy a szinészetet
Becsülni fogják, míg ez befogad
Minden bitangot, gaz sehonnait,
Kik a világnak söpredékei,
S itten keresnek biztos menhelyet.
Barátom, ez fájt énnekem s neked,
Ez keseríte minket annyira.
Az isten adja, hogy minél előbb
Akképpen álljon szinmüvészetünk,
Amint valóban kéne állnia.
Pest, 1844. szeptember
*
Ki
már csak
holtrészegen
mond ki némi
kis igazságocskát...
*
Az
óriás vállán
hencegve ugráló törpe
*
Előre:
katonáit
bunker mélyből
a biztos halálba
küldő tábornok...
*
Székláb-
faragást is
elvállaló Michelangelo
*
Kamu súlyt
emelgető cirkuszi erőművész
*
Arctalan hóhér:
gondolatcsecsemőt ölő
*
Keresztény gyerekből
muszlim janicsárt képző
*
Értéket
raktárba süllyesztő
állásféltő múzeumigazgató
*
Muzeológus:
elefánt a porcelánboltban
*
A
szereposztó
díványos szerepválogató
*
A
rossz darabot
még rosszul is rendező
*
Úrhölgye
hiúságait legyezgető
társalkodónő, komorna stb.
*
Főnöke
disznóságainak
falazó titkár(nő)
*
A
riválisait
a pályáról elüldöző, kitiltó
*
Stréber tanítvány -
mesterfaló kannibál
*
Szakmány,
órabérben, napidíjban:
egy szerecsenmosdató napszámos
*
A
bölcsőt
ringató kéz:
pedofil pesztonka
*
A
hívők
lelkiismeretét
elaltató prédikátor
*
Meg
nem
értett zseni:
a melegvíz-feltaláló
*
Levelet,
más levelét elolvasó,
cenzúrázó belügyi postás
*
Épp
éles ütközet
előtt dezertál seregéből
*
Az
óceán átúszó:
luxusjacht medencében
(extraklasszis sportember)
*
Csak
munkaidőben
védi a várat, a hazát
*
A
gyógy-
szer helyett
tévedésből/direkt
mérget adó/keverő
*
Megveti
a köznépet:
nem értik rébuszait
*
Piac-
érzékeny –
kiszagolja:
mi jól eladható
*
Népszerűségét
homofób buzizással
megteremető és növelő
*
A
homoszex
apostola, de
veri leszbikus nejét
*
A
más
nézetűeket
hazaárulóvá deklaráló
*
A
szekértábora
ballépéseit bagatellizáló
*
A
hivatásos
udvari bolond,
aki százat, ezret csinál
*
Rendez:
sztahanovistáról
egy szocreál színjátékot
*
Ha
teheti,
más farkával
ver(et)i a csalánt
*
Olcsó
Jánosként
fizetett provokátor:
csőcselék hergelő, hangadó
*
Kakukk-
fióka művet-műsort
telepít családi fészkekbe
*
Csinálja,
vagy tanítja
a sajtkiéneklés módját
*
Teljesítményét
utcahosszal veri a hiúsága
*
A
meggyőzés mestere,
aki bármire kész, nem válogat,
nincsenek erkölcsi aggályai, skrupulusai
*
Istenképet:
hitelesnek tűnő
helyről hetenként hamisít
(tudja: a nagy hazugságok
ritkábban buknak le, mint a füllentések)
*
A
kincsedet
szarért-húgyért
elkótyavetyéltető
*
A
balekot
átverő, átejtő
piti/nagystílű szélhámos
*
Érti
a módját:
társadalmi amnézia előidéző
*
A
nemzet,
a társadalom alvó,
elaltatott lelkiismerete
*
ARANY JÁNOS
EGRESSY GÁBORNAK
Midőn törökországi bujdosásából visszatért
Ölelő karokkal mennek ki elődbe
És fogadnak, vídám füzérré szövődve,
Boldogabb barátid:
Hát engem mi tilt, hogy kebeledre dőljek?...
Nosza, rontsd szét lelkem az irigy mérföldek
Kényszerű korlátit!
Igen, itt vagy Gábor, itt te, újra köztünk!
Álom! - álom volt hát, hogy kétségbeestünk
Éretted, utánad?
Hogy sirattuk, kölcsön, a nagy veszteséget:
Bánatos szívvel mi, a hazával, téged,
Te távol hazádat?
Ah! nem álom volt az: látom, le van írva
Szenvedő arcádon egy hosszú év kínja;
Szólanak betűi!
Monddsza, nem tört-é meg fájdalomban lelked?
Hol vevél reményt, mely e nehéz türelmet
Ki segítsen tűrni?
És midőn távolról fölvehetted ismét
A hazai kunyhók szálldogáló füstjét
Mint homályos felleg -
Mi őrzötte szíved... mi tartá meg épen,
Iszonyú örömnek előérzetében
Hogy ne repedjen meg?
Vagy - tudom, tudom már, örömednek kelyhe
Csordultig miért nem lehetett megtelve,
Mi keseríté meg...
Hanem itt vagy, itten fogsz maradni mármost,
Lehetetlenséggel többé nem határos
Megölelnem téged.
Mint midőn galyakká széjjeloszlik a fa,
Úgy vala köztetek lelkem elágazva,
Kevés jó barátok:
Már csak egy zöldellő gyöngye volt: a bánat,
Lomb nélkül hagyá a többi minden ágat
Egy siralmas átok.
Egyiket sudáron gyors villám üté meg,
Másikat emészti láthatatlan féreg,
Sorvadának mind, mind:
Most azonban egy a másik után épül;
Nyerve lassan-lassan az élet kezébül
Lombokat és zöld szint.
Haj! csak egy nem akar éledni - hiába
Jött a lanyha szellő, kikelet nyilása,
És a nyári harmat...
Ő, kit úgy szerettem, ő, kit úgy szerettél,
A közös barát nincs örömünnepednél,
Lantja mélyen hallgat.
De fátyolt a búra! - s mellyel köszöntélek,
Ne legyen legalább halotti ez ének;
Szólj vidámabban, lant!
Az öröm, hogy itt vagy, képtelen reménnyel
Csalogat: ki tudja, hát ő nem jön-é el?...
Hátha eljő - s dalland!
Igen! visszatérted a jövőre zálog:
S én, kétségbeesett, most remélek, várok
Boldogabb időket;
Még sötét az égbolt, de borús határán
Kezdi már jelölni egy felső szivárvány
A siró felhőket.
Félre, kishitűek, félre! nem veszett el -
Élni fog nyelvében, élni művészettel,
Még soká e nemzet!
Föl, merész versenyre, kinek az istenség
Nyujtá dallamos ajk s honi hárfa kincsét!
Zengjen, aki zenghet.
Te pedig, barátom, lépj ama padokra,
Hol oly gazdagon nőtt koszorúid bokra:
Légy új büszkeségünk:
Ölts arcodra lelket és igaz betűket, -
Magasztos erényt, mely buktában se csügged,
Ábrázolva nékünk!
(1850)
*
Nem segítő/használó,
de tétlen, sőt ártó elit
A fejétől bűzlik a hal!
A legszentebb hivatások,
avagy a leghitványabb mesterségek...
Elmulasztani a jót, sőt tenni a rosszat?!
Tanítók és nevelők, szülők és edzők,
patikusok és orvosok, rendőrök és bírák,
tudósok és írók, művészek, bölcselők és papok,
törvényhozók és gazdasági/politikai vezetők stb. stb.
p.s.:
A versek, a képanyag, a könyvajánló stb.
nem csak az írástudók, segítők, vezetők stb.
hibáiról, vétkeiről, bűneiről, árulásáról stb. szól,
de kontrasztként a hivatásuk magaslatán állókról,
s a pályával járó áldozatukról: pokoljáró dudás sorsukról...
|