|
Bölcs-balga, boldog-boldogtalan ember
Táltos paripák és/vagy állatorvosi lovak
Jóisten országai és/vagy földi-égi poklok
Életminőség tesztkönyv: magyarán szólva
Sem emlék,
sem varázslat
Eddig úgy ült szívemben a sok, rejtett harag,
mint alma magházában a négerbarna mag,
és tudtam, hogy egy angyal kísér, kezében kard van,
mögöttem jár, vigyáz rám s megvéd, ha kell, a bajban.
De aki egyszer egy vad hajnalon arra ébred,
hogy minden összeomlott s elindul mint kísértet,
kis holmiját elhagyja s jóformán meztelen,
annak szép, könnyüléptű szívében megterem
az érett és tűnődő kevésszavú alázat,
az másról szól, ha lázad, nem önnön érdekéről,
az már egy messzefénylő szabad jövő felé tör.
Semmim se volt s nem is lesz immár sosem nekem,
merengj el hát egy percre e gazdag életen;
szívemben nincs harag már, bosszú nem érdekel,
a világ újraépül, – s bár tiltják énekem,
az új falak tövében felhangzik majd szavam;
magamban élem át már mindazt, mi hátravan,
nem nézek vissza többé s tudom, nem véd meg engem
sem emlék, sem varázslat, – baljós a menny felettem;
ha megpillantsz, barátom, fordulj el és legyints.
Hol azelőtt az angyal állt a karddal, –
talán most senki sincs.
Radnóti Miklós
*
Értetlenül áll,
ha más szavakkal mondják,
vagy nem úgy fogalmaznak,
ahogy az ő új Biblia fordítása...
*
Nem
ülteti el a magot,
hetvenszeres termés
helyett az is elpusztul...
*
Minden
hétfőn reggel
egészen új életet kezdenél –
a bizton jósolható kudarc után
még a régin is tovább rontasz...
*
Nincs
bátorsága
az önvizsgálatra,
helyette intenzíven,
vadul bűnbakot keres...
*
Annyi
illemszabály
vonatkozik az evésére,
amit hajszálpontosan be is tart
hogy abban így már semmi öröm sincs...
*
Mindene
mesterséges
és/vagy mesterkélt:
a világítása, az etetése,
a lélegeztetése, a mosolya stb.
*
Bemagolt
sablon szövegek szajkózásával
próbál udvarolni, szépet tenni,
mert fél, hogy belesülne,
ha spontán rögtönözne...
*
Nem tudják,
hogy nem tudnak,
vagy rosszul tudnak
valami igazán létfontosat:
ehető/mérges/bolond gomba...
*
Azt hiszi,
hogy van jóbarátja,
ezért már nem is keresi azt –
ennél ezerszer jobb a sora annak,
akinek ugyan nincs, de ezt jól tudja is...
*
Annyira irtózik
a mocskos szájú trágárságtól,
az emberi nemi élet degradálásától,
hogy inkább a másik/jobbik végletbe,
a prüdériába, álszemérembe menekül...!
(ami viszont tükrözi saját szex nyomorát)
*
Vagy
kötelességízűvé,
izzadtságszagúvá
teszi az egész életét,
vagy fittyet hány
a napi kötelmekre,
és eléletművészkedi azt!?
*
Amíg
ő nem halt meg,
addig nem hiszi el,
hogy ő is egy halandó lény,
akinek véges idő adatott e Földön...
*
Mindig
mindenkinek
osztja a véleményét -
mindig azét hangoztatja,
akivel legeslegutoljára beszélt...
*
Heroikus
küzdelemben
kifogja a nagyhalat,
de nem tudta megvédeni,
de mire a partra ér: csontváz...
*
Magában sem bízva
- hogy ne költse/zálogosítsa el -,
mindent értékét úgy eldugja,
hogy majd meg nem találja,
és ezért jó eséllyel bele is őrül...
*
A párnájában
fiaztatja spórolt pénzét –
jobb esetben hazárdjátékra pazarolja
Vagy eladva házát is, mindenét felteszi
egy nyeretlen kétéves lóra...
*
Önként megy
ő is az ivócimborákkal
kocsmai vesztőhelyekre: nyerőgépezni...
*
Amíg nincs
tökéletes rend
és tisztaság a lakásban,
addig nem kezdesz bele
még egy könyv olvasásába sem -
erre csak a maradék időt fordítanád,
ha lenne ilyenféle ún. szabad időd...
De nincs, mert mindig találsz tennivalót,
nehogy szó érje a ház elejét és belsejét...
*
Ha
egyszer
megszidtak
vagy kinevettek
egy gyermeki kíváncsiságból
feltett őszinte kérdéseidért,
attól fogva öncenzúrázod,
vagy elfojtod kérdéseidet,
és csak akkor beszélsz,
ha téged kérdez tanítód,
és csak azt válaszolod,
amit már tőle hallottál...
*
Egész lakása
egy nagy „tisztaszoba”,
amit csak a vendégek használhatnának,
ő a sufniban, padláson húzza meg magát...
*
Egész élete
merő esetlegesség:
lehetne más is, másutt is, mással is
(mindent kockadobással döntött el...)
*
Depressziós,
mert hitelre
megvan már szinte mindene,
amire ma egy Ideális Fogyasztó vágyik...
*
Amit
mondasz,
az mind igaz,
de annyi minden
idevágót elhallgatsz,
hogy az egész így lesz
egy nagy ordas hazugság...
*
Már
csírájában elfojtod
vagy nem ápolva ölöd,
sorvasztod, halni hagyod
életszínesítő kapcsolataid...
*
Csak úgy
sétálgatva szemlélődni:
ez számodra nem kevesebb,
mint időpazarlás, igazolatlan hiányzás...
*
Csak
az egyik
kezed-lábad használod,
a másik lassan, de biztosan elsorvad...
*
Karbantartás
elmaradása miatt
leépült, berozsdásodott
az egykor működő humorérzéked,
és már csak kínodban tudsz nevetni...
*
Lemondasz róla,
hogy valaha is kertes házban lakj,
s megideologizálod-bedumálod magadnak,
milyen jó is neked a panel tízedik emeletén...
*
Kimaradt
gyerekkorodból
a kerékpározás sokszínű öröme,
de később sem pótoltad-e hiányt
lemondva így egy nagy élménycsomagról...
*
Bedugod a füled
a szirénhangokra,
nem javítasz nagyothallásodon,
nem műveled ki füled az isteni muzsikára...
*
Senki
nem érint,
nem simogat és nem ölelget,
pedig nem lakatlan szigeten laksz,
de sündisznó állásban elriasztottál másokat....
*
Profétának
képzeli magát:
ha a kiskutyája
kíváncsian hallgatja papolását...
*
Vagy
semmin
nem nevetsz,
vagy szinte mindenen:
akár még a kisujjamon is...!?
*
Náluk
szigorú rend van,
csak éppen fordított:
az asszony hordja a nadrágot...
*
Nem
ismerve
a helyi illemszabályokat:
helyi potentátokat sért vérig!
*
Elégedetlen Ikarosz:
kevés, hogy elsőként repülsz -
még és még közelebb a Naphoz...?
*
Egy
hibátlan
kisöcsköst kér szülinapra -
nem csoda, ha egyke marad...
*
Nevetve
veszed fel a kölcsönt –
kínkeservesen, sírva törleszted...
*
A
rossz
kölcsönadással
egyszerre két dolgot veszít:
a pénzt is és a barátot is...
*
Ha
egyszer végre
betérhet a gazdagokhoz,
ki akarja enni őket a vagyonukból
(ami sikerül: halálra zabálja magát...)
*
Kecskéhez elölről,
lóhoz hátulról közelítettél –
csoda, ha csúnyán megjártad?
*
Megirigyli
a nők kiváltságát,
teljes életre vágyik:
és ezért férfi létére
ő is gyereket akar szülni...
*
*
A
haláláig
nem mondta el,
mit élvezett volna
az asztalon és az ágyban...
*
Elfogadod
a neked felkínált
„az osztály bohóca”
hálás-hálátlan szerepet –
majd még rá is játszol?
*
Olyan rabló-
gazdálkodást folytat,
mintha e földön jövőre
nem ő vetne/szeretne aratni...
*
Drága
idejüket
ismétlődően-örökösen
ízléskérdésen „vitatkozva” fecsérlik el...!
(De gustibus non est disputandum - latin)
*
A tényeket vitatod,
a tényeknél is makacsabb vagy...
(contra factum non datur argumentum)
*
A
politikai vitában
annak adsz igazat,
aki a kocsmában, parkban
jobb, erősebb a szkanderben!
*
A
sárgarépa
biztos javítja a látást:
ki látott már szemüveges nyulat?
*
Hogy
ne lehessen
kulcslyukon leselkedni:
leakasztod hálószobaajtód...
*
Nem
fogod fel,
hogy az elgázolt
sündisznónak nincs több élete:
egyszer és mindenkorra vége van!
*
Ha
tíz férfi társaságában
követsz el erőszakot a lányon,
akkor csak tizedannyi a bűnöd súlya?
*
Nem
ismersz
lehetetlent,
csak tehetetlent:
el akarod kapni a szelet!
*
Hisz
annak,
aki aranyhegyet,
vagy örök életet ígér:
számon hogyan kérhető?
*
Annyira
anglomán vagy,
hogy még idehaza is
a „Balra hajts!” szerint közlekedsz...
*
*
Még
a legminimálisabb
jogos önvédelemről is lemond:
ő nem bánt senkit, még a szúnyogot sem...
*
Az
ékszere
értékbecslését
a legszegényebb
vevőjelölttel végezteti!
*
Nem tud
túllépni azon a korszakon,
amikor hógolyóval vallott szerelmet...
*
Veszély esetén
a homokba dugod a fejed –
vagyis struccpolitikát folytatsz?
*
Amúgy
irigylendő
nyugalma abból fakad:
hogy még nem fogta fel:
mekkora bajban is van ő!
*
Mindenképp
megsimogatja a nyulat,
ha már egyszer elhatározta:
ha beledöglik is, és ő ki is borul…
*
Olyannak
képzeli ő el
a katonaéletet,
ahogy annak szépségeit
a toborzón verbuválva festik...
*
Amit látsz,
az úgy is van:
a távolról közelgő
óriást törpének tartod...
*
Süllyedő hajóról
rejtjelezve, enigmatikusan,
találós kérdésekben küldi vészjelzéseit...
*
„Házastársi
kötelességhez”
a béke kedvéért
igyekszel jó képet vágni...
*
„Jó
ismerőseinek”
se szeri, se száma –
ám egy igaz barátja sose volt...
*
A
család
nemtője, védőszelleme:
napi feladatot nem vállal,
de lehetséges árvízben hős lenne!?
*
A
Császárnak
mindent megadsz,
a maradékból meg Istent elégíted ki...
*
A gyerekhez,
vagy a kezdőhöz mérve
leszel maximálisan elégedett:
felnőttkori produkció/teljesítmény...
*
*
A
házasság
kihívásai elöl
gyáván behátrálsz
egy Szent Hivatás menhelyére...
*
Az
életmásoló
szüntelenül feszülten figyel:
egy vessző se kerüljön rossz helyre...
*
Az
ötperces
kóbor numeránál
biztosra kell menned:
jöjjön a viagrás erekció...
*
Az se jó,
ha ló helyett szamár van,
de ha erről még nem is tudsz...
*
Az
ún. létbiztonságért
sorra mond le ifjúkori álmairól -
még az oly drága szabadságról is,
ami miatt inkább előbb, mint utóbb
„anyagi biztonsága” is végleg odalesz...
*
Azért
nem szeded le
a magasan lógó szőlőfürtöt,
mert az még nem érett be, savanyú,
vagy mert itt és most te nem éred el?
*
A
végrendelkezés
és lelked megbékítése helyett:
„Sose halunk meg!” jópofasággal
ámítod és kábítod tovább magadat...
*
Abban
a hiszemben
él-hal, tesz-vesz,
hogy csak igen kevés
kiválasztott lehet boldog!
*
Addig
figyeled magad,
míg nem találsz
egy életfelmentő betegséget!
*
Ahhoz
is gyáva,
hogy „öngyilkos” legyen,
ha végleg odalett becsülete!
*
Akár
csalva is nyerne
abban a versenyben:
kit ért ma/életében
több és nagyobb baj?
*
Akasztófa alatt
kegyelemre várva
érthetően húzza az időt –
de máskor ugyan minek?
*
Nem a játék,
csak a győzelem a fontos –
ha már lőtt egy gólt,
bunkerfocit játszik,
húzza az időt...
*
Akkor
és úgy
akarsz jó lenni,
hogy ez ott rögtön
nyilvánvaló/elismert is legyen...
*
Kazuisztika -
akkor nyugodt a lelke,
ha minden élet-eshetőségre
van egy pontos, egzakt előírás...
*
Alibi
házasságban él,
mert nem meri nyíltan
vállalni a homo-szexualitását...
*
Alkohol-
mámorban
zseniálisnak tűnő
verset, kiáltványt írt:
a csalódott másnapos...
*
Állandó,
ügyeletes jópofaként
te csinálsz magadból pojácát...
*
Álmodban
tiéd lett a királylány:
reggel hiába lógott a bilibe a kezed...
*
Áltatod magad,
pedig csak a protekció segít –
és egyszer csak felgördül a függöny...
*
Ami
sorkatonaként
túlélő taktika: a beolvadás –
az később maga az önkiherélés!
*
Ami
nem volt
kötelező házi feladat,
azt büszke, melldöngető
Magánszorgalommal végzi...
*
Amíg
a bandádban van,
bármire képesnek érzi magát –
majd azután, egyedül már semmire!
*
Amíg
meg nem jön a kedve,
addig nem teljesíti a kötelességét -
semmit nem csinál, amiben nincs élvezet...
*
Amíg tart
az ital hatása:
erősnek, okosnak,
bátornak érzed magad...
*
Kérni szégyen?
Amit csak kegyelemből kaphat,
arra megpróbálna jogot formálni?
Így válik méltatlanná az ajándékra...
*
Amit
szégyellni kellene,
mert kóros függőség,
éppen azzal dicsekszel:
pl. a munkaalkoholizmusoddal…!
*
Sosem
kóstolta meg -
anélkül magasztalja
a - tisztes - szegénységet,
hogy valaha is gazdag lett volna...
*
Annyi
erotika van
a társastáncában,
mint mikor a fiú
az anyját kéri fel tangózni...
*
Annyi
erőt-energiát vet be,
hogy fiatalabbnak lássák,
hogy ebbe felgyorsítva őszül bele
(mondhatjuk negatív akcelerációnak?)
*
Annyi
szabály
és ceremónia
veszi körül ételed/életed:
így mindkettő elveszi ízét!
(lásd például: spanyol etikett)
*
Annyira
büszke vagy,
hogy még akkor sem „panaszkodsz”
ha épp orvosi vizsgálaton veszel részt...
*
Annyira félsz
a nevetségessé válástól,
hogy inkább csigaházba bújsz...
*
Annyira
második természetévé
lettek a napi rutin szokásai,
hogy azok teljesen és véglegesen
mára már meg is vakultak...
*
Annyira
megtetszik neked
a teremtett mesevilág,
hogy végleg beköltözöl...
*
Minek
olvasnál népmeséket -
azokat gyereknevelésre találták ki,
neked már nem tudhat új igazságot,
megszívlelendő bölcsességet mondani...
*
Juhász Gyula
Haláltánc ének
A bölcsességek bölcsessége:
Táncolni a halál elébe,
Táncolni vígan és vakon,
Mint pille őszi parlagon.
Próbáltam én mindent e földön,
Tudást, szerelmet vágyva, gyötrőn,
De minden léptem sírba vitt
És minden vágyam kába itt.
Elfonnyad itt a csók, a rózsa,
A csillag is lehull a porba,
Igazság, szépség hervatag,
Nincs semmi új a nap alatt.
A bölcsességek bölcsessége:
Táncolni a halál elébe.
Táncolni vígan és vakon
A rózsatermő sírokon.
*
Boldogtalanok
Vitaébresztő ötletek, gondolatkísérletek
Miért semmi/rossz jut nekem a jó helyett:
Istenhit, egészség, evés-ivás, játék, munka,
közlés-megértés, humor, lakó-otthon, barátság,
Szépség, szerelem/szex, család, iskola stb. stb.
Amit én árthatok magamnak/másoknak:
elsősorban az előszeretteimnek/barátaimnak
Amit mások árthatnak nekem: az előszerettek,
(ál)barátok/ellenségek, Segítők, balsors/Rendszer...
A gyógyulás kezdete a baj felismerése:
A mese rólunk szól, ismerjünk magunkra,
S bölcsen/lélek-bátran változtassunk életünkön
Az akarót repíti, a nem-akarót vonszolja a sors...
|
