Fikarc és jotta, a két jóbarát

Egy jotta pont ugyanannyi, mint egy fikarc. Ráadásul mindkét szótőt csak -nyi toldalékos alakban használjuk, és úgy is leggyakrabban tagadott környezetben, és a „sem” szónak kell követnie őket.

János nevű olvasónktól kaptuk a következő szép kérdést:

Magyarul a jottányi dolog, nagyon kicsit jelent. Jottányit sem tudtam aludni. A zsugori boltos jottányit sem engedett az árból. stb

Azonban az SI mértékegységrendszerben létezik a yotta prefixum: http://en.wikipedia.org/wiki/Yotta- Ez a létező legnagyobb szorzó. 10 a huszonnegyedikent jelent, vagyis valami elképesztően nagy dolgot.

Ha azt modjuk hogy elindult egy giga beruházás, akkor mindenki egy óriásvállakozásra gondol. Ha elindul egy jottányi projekt mire gondoljunk? A magyar jotta és az SI yotta között van bármilyen kapcsolat vagy csak véletlen egybeesésről van szó?

János egyszerűen rossz helyen kapizsgál, amikor a jottányi szó eredetét kutatja. Annak ugyanis semmi köze az SI yotta prefixumához, amit állítólag a görög οκτώ (októ) ’nyolc’ szóból hoztak létre (bár azt nem egészen értem, hogy hogyan).

Ezzel szemben a magyar jotta (vagy jóta) régen annak a görög betűnek az elnevezése volt, amit ma iótának hívunk (ι, Ι). Úgy tűnik, hogy az ióta betű nevének ’semmiség, alig valami’ értelmű használata betű számos európai nyelvben elterjedt (például a németben és a franciában is), feltehetően a latinból, amelyben szintén létezett már ez az értelmezése az iota szónak. Nyilván azért, mert az ióta betű nem áll másból, csak egy apró vonásból.

Lehet, hogy elcsépelt, de mégis beidézem ennek illusztrálására Ádámot a bizánci színből (Az ember tragédiája, 7. szín):

Oh jaj, ne tréfálj! – Hát egy i miatt is
Mehetni ily elszántan a halálba? –
Mi akkor a magasztos, nagyszerű?

Itt a korai kereszténységben lezajlott, késhegyig menő hitvitáról van szó, arról, hogy Jézus „egylényegű” volt-e Istennel (görögül ὁμοούσιος (homoúsios) ’azonos lényegű’), vagy csak „hasonlatos hozzá” (görögül ὁμοιούσιος (homoiúsios) ’hasonló lényegű). Mindkét összetett szó utótagja a ’lényeg’ jelentésű οὐσία (usía) szó, de az ὁμός (homós) ’azonost’ jelent, míg az ebből képzett ὅμοιος (hómoios) szó ’hasonlót’. A niceai zsinat i. sz. 325-ben az „egylényegűséget” tette meg dogmává, és a másik álláspont képviselőit, mindenekelőtt Arius híveit, az ariánusokat eretnekeknek bélyegezte.

Zichy Mihály illusztrációja a bizánci színhez

Egy jotta tehát pont ugyanannyi, mint egy fikarc, vagyis majdnem semmi. (Az ismeretlen eredetű fikarc jelentése eredetileg ’szál, fonál’ volt.) És mindkét szótőnek az az érdekessége, hogy csak -nyi toldalékos alakban használatosak, és úgy is leggyakrabban tagadott környezetben, és a semszónak kell követnie őket (nagyon hasonlóan ahhoz, ahogyan például a fabatka szót használjuk). Azért mondom, hogy „leggyakrabban”, mert emelkedett stílusban előfordulhatnak még kérdésben is, amikor viszont az is szónak kell követnie őket: Engedett-e jottányit is az elveiből?