A MAGYAR NYELV VILÁGREKORDJA
Az uraság tekergeti
Nagy hevesen a leányt,
A kereskedõ bedugja
Ecetes korsó gyanánt.
A kanonok gyûgyõlgeti
Vén szotykáját pamlagon,
A káplán meg cicerészni
Tanul kinn a falvakon.
Hivatalnok feleségét
Frütyõgteti rendesen,
De befirkant az írnok úr
A szajhának, - csak legyen!
Doktor urak hersentenek
Szép taktusra csendesen,
A poéta meg befütyöl
Kedvesének ékesen.
A mészáros megdolgozza,
Ha megáll neki a lány,
Diákember keceficél
Nagy sietve szaporán.
Ács a kurvát jól megmássza,
Parasztlegény kamatyol,
Úgy van írva krónikában:
A napszámos kubikol.
Bakancsosnak sok az esze,
Éjjel-nappal toszni jár,
S habár keményen teszi,
De csak tökõl a huszár.
Csizmadia jól beszurkol,
Besuvickol a cipész,
A takács meg mityolgatni
Éjjel-nappal mindig kész.
Vasutas befüttyent hetykén,
S benyom a nyomdászlegény,
Brûgöl a cigány, és kupiz
a nyaviga hevenyén.
Besavanyít a szakács,
S a harangöntõ bekólint,
Csesz a varga jókedvében,
Ősrégi szokás szerint.
A vadász lõ - úgy, ahogy kell,
Ha a töltés jó kemény,
Bemázol a szobafestõ,
Pettyent a vándorlegény.
Molnárember csak bugyizgat,
Besrófol a lakatos,
Kádárlegény beverni tud,
Becsavar az obsitos.
Becserez a tímárlegény,
Kéményseprõ meg bejt.
A markõrök belökdösnek
Ahol lehet, mindenütt.
A gombkötõ vígan pitykéz,
Kefekötõ bekefél,
A tudós csak cicizni tud,
Újságíró meg petél.
Stibicel a szobalánnyal
A vigéc a hotelben,
Kanol a bakonyi kanász,
De sohase fotelben.
Búgat a bús disznóhajcsár,
Ökörhajtó besuhint,
Beheppent a fürge pincér,
A szakácsné ha kacsint.
Benyes a szorgalmas kertész,
Becserrent a laboráns,
Bojtár gûtyöl, s a frajlának
Behagyint a praktikáns.
A tornász meghúzza hölgyét,
És befúr az asztalos.
Megélvez a szolgabíró,
Ha a leány takaros.
A rézöntõ meg becsörrent,
Patikárius meg beád,
Közõsül a polgármester
- Lassan mozgatva farát.
Befreccsent a tûzoltó, ha
Csõre kapja a leányt,
A dinnyecsõsz meglékeli,
Ha a nõ hagyja magát.
A konduktor sorba likaszt,
És szurkol a zordfinánc,
Szakácsnõt a kapu alatt
Megböki az orrfinánc.
Zsandárkáplár tíz körmérõl
Lekapja a menyecskét,
Furvézernek megdönteni
a lotyóját - gyerekség.
Koslat a falusi kántor,
És betol a péklegény.
Párzik a búsfilozopter,
Minden hónap elsején.
Háziúr lakbérnegyedkor
Csinál két s több numerát,
Aki steigerolni szokott,
Annak semmi meg nem árt.
Azt mondja a nóta, hogy nincs
Se mennyország, se pokol,
Ennélfogva érrheta, hogy
Még a pap is kupakol.
Szabósegéd megugorja,
Mint a kecske, ringyóját,
A kovács meg bever neki,
Szikrázik - az áldóját!
Az inas csak bagzani tud,
Hágni pedig a kocsis,
Vén baroneszt jól megcékel
Könyv nélkül a hajdú is.
Libapásztor zsákon tömi
A leánykát - hogy csak nyel,
A miniszteri tanácsos
Rendszerint már csak - ...figyel.
A széplélek csak kettyintget,
Szemlesütve, sötétben,
A nagy kujon megprütyköli
a legyet is röptében.
Hanem:
Szart sem ér a mesterségük,
Alhatnak õk afelül,
A hatökrös gazda baszik
a világon egyedül!
|
