Nagy Jenciklopédia – kis magyar szótár

Életminőség őrzés-javítás/romlás-rontás

Bölcs-balga, boldog-boldogtalan emberek

A földi/égi édenkertek, vagy pokoljárások

8.

Charles Baudelaire:

Az albatrosz

Olykor matrózi nép,

kit ily csiny kedvre hangol,

Albatroszt ejt rabúl, vizek nagy madarát,

Mely, egykedvű utas, hajók nyomán csatangol,

Míg sós örvényeken lomhán suhannak át.

Alig teszik le a fedélzet padlatára, 

A kéklő lég ura esetlen, bús, beteg,

Leejti kétfelé fehér szárnyát az árva

S mint két nagy evezőt vonszolja csüggeteg.

Szárnyán kalandra szállt, - most sántit suta félsszel,

Még tegnap szép csoda, ma rút s röhejre készt,

Csőrébe egy legény pipát dugdosva élcel,

Egy másik sántikál: hé, így röpűlsz te, nézd!

A költő is ilyen, e légi princnek párja,

Kinek tréfa a nyíl s a vihar dühe szép,

De itt lenn bús rab ő, csak vad hahota várja

S megbotlik óriás két szárnyán, hogyha lép.

Ford.: Tóth Árpád

*

Lelki erőforrás

Mi visz rá embereket

Rendkívüli, hősi tettekre,

Vagy akár egy életen át tartó önfeláldozásra?

Az istenhit, a szerelem, a család- és hazaszeretet stb.

Mit meg nem tesz Rómeó, hogy elnyerje Júlia kezét!

Életösztöne a sarokba szorított nyulat is oroszlánná teszi?

Miért vállalja az elhivatott igazságkereső a pokoljárásokat?

*

A filozófia

első és legfontosabb része az,

amely tanítások gyakorlati alkalmazásáról szól;

például az, hogy nem szabad hazudni.

A filozófia második része

a bizonyításokat tartalmazza:

miért nem szabad hazudni?

A harmadik rész

az előzőeknek alapvetésül

és megvilágosításul szolgál.

Miért bizonyítás ez? - kérdezi.

Mi a bizonyítás? Mi a következtetés?

Mi az ellentmondás? Mi az igaz és mi a hamis?

A harmadik rész tehát

a második rész miatt szükséges.

A második pedig az első miatt.

A legfontosabb azonban,

amivel mindig foglalkoznunk kell,

az első rész.

Mi viszont fordítva csináljuk.

A harmadik résszel töltjük időnket,

és minden buzgalmunk ebben merül ki.

Az első résszel egyáltalán nem törődünk.

Így történik,

hogy hazudozunk ugyan,

de annak a bizonyítási módja,

hogy nem szabad hazudni,

kéznél van nekünk"

(EPIKTÉTOSZ Kézikönyvecskéje)

*

Testügyességeink

Mindenki zsonglőr, akrobata/cirkuszművész

Villámgyorsan felöltözni és levetkőzni (riadó)

Az első ügyetlen csók után egy ügyeset adni

Kerékpáron egyensúlyozni, személyt-terhet szállítani

Hazavinni a bevásárolt sok holmit gyalog és buszon

Egy kaviccsal az ablakot úgy megdobni, hogy ne törjön

Egy krumplit takarékosan megpucolni, almát lehéjazni

*

A babona

az ostobák vallása

Saját sikeres vállalkozásunkat

még mi magunk sem tudjuk

pontosan ugyanúgy megismételni,

hiszen nincs két egyforma gól -

legfeljebb babonássá tehet minket,

ha a tegnapi gólszerzés minden részét

pontosan ugyanúgy ismételnénk

kezdve attól, hogy mit ettünk reggel...

A jó játék- és csapatszellem idézése a lényeg,

a technikai részleteket úgyse lehet előre tervezni...

Ahol egy "játékban" nagy szerepe van a szerencsének,

ott könnyen kialakulnak "ártatlan" babonák -

ahogy focikapusoknál ez gyakran tapasztalható -

mintha bérletet szeretnénk váltani a szerencséhez...

*

Teremtmény

Mire rendeltetett?

Használati utasítások?

Ha úgy bánsz magaddal,

Mint aki a gitárt szögbeverésre használja,

Akkor ne csodálkozz, ha kialszik a szikrád

*

A lényeg megragadása

Ha egy marslakó megfigyeli életünket

és megnéz mondjuk egy bocsánatkérést,

akkor ő mit fog ebből érteni,

hogyan fogja ő ezt visszaadni, reprodukálni?

Pont ugyanúgy

lép be a szobába,

hasonló távolságra

mechanikusan ismétli a szavakat stb.,

amik egy új helyzetben lehet,

hogy újabb sértést jelentenek...

(Hogy a Kovács egy csaló?

Már bocsánatot kérek!)

*

A kicsi – nagy - hatalma

A kicsi pótolhatatlan segítsége

Az oroszlán és a kisegér meséjében

az állatok királya megkönyörül

az útjába kerülő incifincin,

aki nem győz hálálkodni,

s megígéri, hogy meghálálja még ezt,

amin az oroszlán csak kacag...

De amikor hálóba gabalyodik,

éppen a kisegér éles kis fogai

mentik ki a csávából...

(Ahogy nincs az a kicsi lény,

aki nagyot nem árthatna neked

pl. bacilus, vírus, egy csepp méreg stb.)

*

"A zsidók

folyton azt emlegetik,

hogy az emberek megfeledkeztek

a krisztusi szeretetről

és a gyűlöletet teszik eszméikké.

Nem így van,

mert mi nem antiszemiták,

hanem hungaristák vagyunk.

Szégyen, gyalázat egy nép számára,

ha a vezetést idegennek adja át saját otthonában,

és saját maga állítja ki

és pecsételi le saját szégyenének bélyegével

azt a bizonyítványt, hogy életképtelen.

Mi a magyar hazát akarjuk szeretni,

mi azt akarjuk, hogy itt elsősorban

a magyarságé legyen a vezetés.

Nekem nincs kifogásom az ellen,

hogy a zsidó boldoguljon:

az a kifogásom, hogy amikor ő boldogul,

az én testvéreimnek rovására boldogul."

Prohászka Ottokár püspök

*

Valamit valamiért?

A patkányok is segítik egymást?!

Egymás között, a csoporton belül,

aki velük jót tett, azzal ők is jót tesznek,

az értelmes önzés erkölcse értelmében.

Keresztelő János azt tanította,

hogy ha van két inged,

add oda a rászorulónak az egyiket.

Jézus még ennél is többet követel:

add oda mindkét, az összes inged...

Biztos, hogy őt akarod követni?

*

Csapda

Ha valamim van,

Azt mondják, hogy loptam

Ha semmim sincsen, akkor azt:

Elkorhelykodtam…

*

Az egyik 19,

a másik egy híján 20

Mire te választási helyzetbe jutsz,

addigra már csak az a két lehetőség marad,

ami csak a lényegtelen részletekben különbözik...

Lényegüket illetően

teljesen ugyanolyan,

vagy borzasztóan hasonló

autók, pályák, pártok, tévécsatornák,

ételek és életek stb. között„választasz” ?

Ha hagyod magad manipulálni,

ebbe a hamis illúzióba ringathatod magad…

*

Önbüntetés

Mintha el lenne tiltva a közélettől…

Négyévenként leadod egyszem voksod,

(amit a Nagy Számítógép elnyel, s kiköp)

S vakon kell bíznod érdekeid képviselőjében,

Mert mandátuma őt tkp. semmire sem kötelezi,

Annál inkább a párt, a frakció katonai fegyelme:

S így a Vezér szava dönt, akinek a Pénz diktál,

Így azután olcsó fröccsel moroghatsz nyomorodon

*

Bon sens

A józan ész az a dolog,

amely a legjobban oszlik

meg az emberek között:

mert mindenki azt hiszi,

hogy annyit kapott belőle,

hogy még azok sem szoktak

maguknak többet kívánni,

mint amennyiük van,

akiket minden más dologban

csak igen nehéz kielégíteni.

(René Descartes

*

*

Megelőző támadás

Amikor a főnök vmi apróságért leszúr,

(mert a sok előírás úgysem be tartható)

Még mielőtt felvetnéd az éhbérezésed,

Vagy a hektikus munkakörülmények kérdését

*

Megfelelhetetlen

Annyi és olyan aprólékos szabály van,

Hogy lehetetlenség minden előírást betartani,

Mert különben nemigen haladna előre a munkád –

De így ugyanakkor bármikor hangosan leszúrhatnak,

Ill. jelzik cinkos kacsintással, hogy elnézik ugyan, de…

*

Einstand

(Pál utcai fiúk)

Elhappolni, lenyúlni, szajrézni

Rekvirálni, zabrálni, kommunizálni

(visszaélni a helyzettel, az erőfölénnyel stb.)

*

A Pál utcai fiúk

Ahol mindenkinek volt valami rangja,

Csak egy közlegény volt, Nemecsek Ernő,

A Fekete Könyvbe is mindig őt írták be,

Akinek a Gittegyletben még a nevét is

kisbetűkkel írták be

És aki végül bele is hal, hogy kiérdemeljen egy tisztséget…

(ami anno egyet jelentett a tisztelettel, közmegbecsüléssel)

*

TISZTELJÉTEK

A KÖZKATONÁKAT!

Tiszt vagyok... ha lát a közlegénység,

Tisztelkedve megyen el mellettem;

Én pirúlok, gondolván magamban:

Nincs igazság, nincs igazság ebben.

Nekünk kéne köszönteni őket,

Mert minálunk sokkal többet érnek.

Tiszteljétek a közkatonákat,

Nagyobbak ők, mint a hadvezérek.

Velök állunk a csaták tüzében,

De mi tudjuk, hogy miért csatázunk,

Mert van, ami győzelemre buzdít,

Vagyon elvünk, van tán gazdaságunk,

S von előre csábitó varázsa

A dicsőség ragyogó szemének.

Tiszteljétek a közkatonákat,

Nagyobbak ők, mint a hadvezérek.

Ők az elvet hirből sem ismérik,

És a haza? kemény mostohájok,

Izzadásuk díjában nekik csak

Kenyeret vet s rongyokat dob rájok,

S zászlajához hogyha odaállnak,

Nyomorért csak új nyomort cserélnek.

Tiszteljétek a közkatonákat,

Nagyobbak ők, mint a hadvezérek.

S mit tudják ők, mi az a dicsőség?

S ha tudnák is, mi hasznuk van benne?

Nincsen lap a történet könyvében,

Ahol nevök följegyezve lenne.

Ki is győzné mind fölírni, akik

Tömegestül el-elvérezének?

Tiszteljétek a közkatonákat,

Nagyobbak ők, mint a hadvezérek.

Ha megtérnek csonkán a csatákból,

Koldusbotot ád a haza nékik,

S ha elesnek a felejtés árja

Foly sírjukon s neveiken végig.

És ők mégis nekimennek bátran

Az ellenség kardjának, tüzének!

Tiszteljétek a közkatonákat,

Nagyobbak ők, mint a hadvezérek.

Petőfi Sándor

(Debrecen, 1848. október-november.)

*

Torkos

Élvezeti görbe…

Az éhség jó szakács,

Hátha még finomat,

pláne kedvencedet eszed!

(De a reggeli kávéból is

az első korty a legjobb)

Az első falatoknál

nem tudsz betelni,

Utána még jó,

majd jön a telítettség,

S már csak a szemed kívánja,

Vagy sajnálod otthagyni,

S túlzabálod magad,

ami visszafelé is elrontja az egészet,

Akár még a gyomrodat is 

(püffedten elgyengülve elterülsz,

s nehezen emésztesz)

*

A többség

sosem képviseli a jogot. 

Nem, sosem! 

Ez is csak olyan társadalmi hazugság,

amely ellen 

minden szabad,

gondolkodó embernek küzdenie kell. 

Kik alkotják egy-egy nép többségét? 

Az okosak vagy tökfilkók? 

Egyezzünk meg,

hogy a tökfilkók többsége 

világszerte lenyűgöző arányú. 

De, az ördögbe,

csak nem helyes, 

hogy az ostobák ráncigálják az okosokat?! 

Ibsen

*

"A zsidóság

nem vallás,

hanem a világcivilizáció testébe

szétszóródott faj:

ahol a zsidóság letelepedett,

ott mindenütt megtartotta

a maga különállását,

nem szívódott fel sehol sem.

A zsidó lelkiség állandó vonásai

valóságos világnézeti alapelvekké jegecesedtek.

A zsidó összehalmozza a vagyont,

kiélvezi az életet,

amellett dühös szabadgondolkodó

és szocialista,

minden forradalmi iránynak

nemcsak megértője,

hanem lelkes propagálója is.

Faji ellenszenvek

nem támadnak ok nélkül,

azok mindig

az életösztön mélységéből születnek,

a társadalmi tapasztalatok

adják meg bennük a vészjelet,

amikor a nemzeti lét veszedelemben van.

Ez az ősi igazság,

nem pedig az,

mintha az antiszemitizmus

jogosulatlan érzelem volna,

valami irigységféle

a zsidók teljesítményeinek láttára.

Ravasz László püspök

*

Létminimum

Ép testben még épp hogy élek

Mindent csak átvészelni, túlélni, kibírni?

Folyton csak takarékon, sosem csúcsra járatva

Mindig tartalékolva – mindig csak a cserepadon

Mint aki folyton csak készül, bemelegít, edz

*

Alább adni

Ettél, ittál, aludtál, öleltél –

De sosem mérted magad a mindenséggel

Az első kudarc után igen alacsonyra tett léc,

Ami biztosítja a csekély, de biztos sikerértéket…

*

Pénz

Mert nincs a pénznél

emberek között nagyobb gonosz,

miatta városok pusztultak el,

s miatta lettek emberek földönfutók,

aljas tettekre ez tanít,

a lelkeket mikéntha megcserélné,

jót gonoszra vált,

az embernek megmutatja,

hogy legyen minden lépés

istentől elrugaszkodott.

(Antigoné)

*

Tantaluszi kín

A görög mitológiában

Tantalosz, Zeusz fia, 

hogy próbára tegye

az istenek mindentudását, 

vendégségbe hívta őket, 

amelyen a saját megölt fia, 

Pelopsz húsából készült ételt

tálalta fel nekik. 

Bűneiért az alvilágban 

a legszörnyűbb kínokat

kell elszenvednie 

örök időkig. 

Egy tóban áll,

nyakig érő vízben, 

s valahányszor kortyolni akar belőle, 

szája elől eltűnik a víz.

*

Személyválogató 

Akinek egy gyerek, egy koldus, egy parasztember stb.

már hogyan is adhatna megfontolásra méltó tanácsot –

hát még mennyire ki van nála zárva az a lehetőség,

hogy ellensége mondja meg róla az igazságot…

Így maximalizálja annak az esélytelenségét,

hogy valaha is helyes önismerete legyen,

és hogy életében jó döntéseket hozzon…

*

Pályatévesztő

Botcsinálta doktorok

Milyen doki kése alatt vagy?

„Mert félt a vértől, s a szagtól,

Nem lett ő orvos, csak doktor…!?”

(Vagy annyira szórakozott professzor,

Hogy ő kérdi: most műtünk vagy boncolunk?)

*

Judeokrisztián

Idegen isten imádtatni!?

Ha én zsidó vezető lennék,

én is ilyen igéket adnék Jézus szájába,

és küldenék egy Pált a tanítványok élére?

"Hallottátok, hogy a régieknek ezt mondták:

Szemet szemért, fogat fogért.

Én pedig azt mondom nektek:

Ne szálljatok szembe a gonosszal,

hanem ha valaki arcul üt téged jobb felől,

tartsd oda neki a bal arcodat.

Aki perbe fog, hogy elvegye a ruhádat,

annak add oda a köntösödet is.

És ha valaki egy mérföldnyire kényszerít,

menj vele kétannyira.

Adj annak, aki kér, és aki kölcsönt akar,

el ne fordulj tőle."

Mt 5,38-42

*

Vagy-vagy?

Nekem úgy is jó,

Ha langyos a sör, akkor sem reklamálok,

A másik meg alig várja, hogy a „pénzéért”

Beleköthessen/belerúghasson a pincérbe stb.

*

Közteherviselés

Jaj, néktek is törvénytudók!

mert elhordozhatatlan terhekkel

terhelitek meg az embereket,

de ti magatok egy ujjotokkal sem

illetitek azokat a terheket.

(Lukács evangéliuma)

*

Rossz szomszéd

Aki magas kőfallal veszi körül magát

Aki feljelent, ha az utcára pakolják le a sódered

Aki nappal alszik, de éjszaka végtelen tivornyába kezd

Aki azon mesterkedik, hogyan mérgezze meg a kutyádat

Akinek nincs csengője és úgy tesz, mint aki nagyothalló

Aki nem veszi át a küldeményed – vagy olvassa leveled

Aki a kerítésen át leskelődik, hallgatózik, majd pletykál

Stb.

*

Gyorstermelők

Te veszed, bérled a földet

Te tudod, őseid mit izzadtak rajta

Te műveled, veted, ápolod, locsolod

Te figyeled aggódva, milyen az időjárás

Te reménykedsz, hogy lesz mi enni télen

Te fektettél be, hogy el tudd adni a termést

És akkor jönnek egy nap/éjjel, s elvisznek mindent

*

A fa és a gyümölcse

Rossz magot ültetsz, ki sem hajt

A csemete nem akar gyökeret verni

Megnő a fa, de nem hoz elég termést

Terem a fa bőven, de mást, mint vártál

Csak nagy sokára és kétévenként terem

Nagyon fagyérzékeny – rosszkor rügyezik

Mire beérne a termés, elpusztítják a kártevők

Jön egy nagy vihar, jégeső és semmi nem marad

Már éppen szüretelnél, amikor ellopják az egészet

Betakarítod a termést, de nincs kinek jó áron eladni

Stb.

*

Ifjú titán

(titán hasznát veszitek…)

Kialudt benned az isteni szikra

Nagy ígéret volt és nem váltotta be

Egy csiszolatlan gyémánt volt és maradt

*

Ábrányi Emil

Kiégett csillagok

Hány csillag ég ki fönn a végtelenben,

S hatalmas hévvel többé nem teremt!

Elhűlt az élet édes forrósága,

Nincs ott egyéb: sötétség, néma csend.

Nem nyit virág, nem hangzik rajta dal.

S mint a halottnak nincs lélegzete:

Szellő se moccan. Minden éjbe hal.

A bús rögöt örök fagy vonja be.

De bár kiégve, bár megfagyva régen:

A szomorú gömb ott bolyong az égen,

Más, boldog, élő csillagok sorában,

Mint egykoron, a hév s erő korában!

Forog, forog, hurcolván azt a fényt,

Amit hő napja hullájára hint.

Forog, forog... Csak gördűl, csak kering,

A mindenség élő-halottjaként!...

Ó hány ember van, akiből kilobbant

Mindaz, mi egykor alkotó elem,

Hév, szenvedély volt! Minden oda van már:

Lelkesedés, hit, eszmény, szerelem,

Vágy és öröm... édes megindulás,

Szent érzések túláradtán a könny,

Szemünknek gyöngye!... S nincsen benne más,

Csak változatlan, fásult, bús közöny,

Unott, rideg kopárság, rémes űr!...

És mégis él, mégis szünetlenűl

Jár-kel, bolyong. Találkozol vele,

Rád néz s nem csap meg a halál szele.

A pezsgő létben – meg van fagyva bár –

Mint önmagának temetője jár.

Kivűl ragyog... belől örök setét.

Hurcolja folyvást meghalt életét!