Eugéniusz:

Nagy Jenciklopédia

avagy egy kis magyar mindenes

Életminőség: őrzés-javítás/romlás-rontás

Bölcs-balga, boldog-boldogtalan emberek

A földi/égi édenkertek, vagy pokoljárások

A szívhez- és az észhez szóló lényegkereső

25.

Ma született a Messiás

Hull, hull a felhő könnyü pelyhe;
Az utczákon tengernyi nép.
Paraszt, úr tarka egyvelegbe'
Megyen hallgatni szent misét.
Az ablakokból ide csillan
Hivogató világítás.
Ez egyszer minden évben így van:
Ma született a Messiás!

Én künn bolyongok, nincs családom,
Fásultan, únva életem',
A templomból ma is kivágyom;
Az álorczást nem nézhetem.
Sötét az ég; nincs rajta csillag;
Sem égi jel, se lángirás,
A mely vezesse útainkat...
Ma született a Messiás!

Az élet össze-visszasága
Ma se békít ki semmivel.
A szenvedő ma sincs megáldva
S rongyokba' jár, ki jót mivel.
Egyiknek tétlenség az élet,
S izzadva szidja annyi más.
Születni gyakran ősi vétek...
Ma született a Messiás!

A tékozló fiú kaczagja
A szent estét. Ölében ül
Egy nő, ki testét bérbe adja,
S fizetett csókokért hevül.
Körűle táncz, csók, czéda ének,
Trágár beszéd, pezsgő-ivás.
Magdolna csak nagynéha tér meg...
Ma született a Messiás!

Ah, mind ugy van, bármerre nézek,
Mint amaz első éjjelen;
Farizéusnak áll az élet;
Szegényé jászol, Betlehem,
Ahasvér hány vagyon közöttünk!
Hány Jób, ki istennel vitáz.
Sirunk, hogy a világra jöttünk...
Ma született a Messiás!

Jőjj, csendes ágy! Borítsad, álom,
Vonaglásimra szemfedőd'.
Te nyugtatod meg a halálon
Kivül a földi szenvedőt.
Jőjj, csendes ágy! Majd holnap ébren,
Ha nyugtomból a zaj kiráz,
Tovább vergődöm, újra kérdem:
Mire való a Messiás?

Reviczky Gyula

*

Sodródó

Azt hiszed, hogy

te mész, „haladsz”,

Pedig csak a kor árama,

szennyárja sodor magával a nihilbe

*

Rossz válasz(tás)

Mindent vagy semmit!

Semmiről nem mondasz le –

nem engeded levágatni a kisujjad,

inkább vérmérgezésben egészen meghalsz…

*

Igétlen

Életfogytig toporog

a kincsesbarlang előtt,

de nem mer kulcsot vagy varázsigét kérni

Vagy rázáródik a barlang, s megölik a rablók,

mint Ali Baba meséjében a mohó testvérre,

akinek a telhetetlensége úgy elvette az eszét,

hogy egy kulcsszót nem tudott megjegyezni…

*

Szezám, tárulj!

Egy jól feltett kérdésre keresni a választ,

ez olyan, mint amikor tudjuk a varázsigének,

amire megnyílik a kincses barlang

Amúgy meg hiába rágsz át könyvhegyeket,

csak beléjük temeted magad!

*

Kitől

védjen

meg az isten?

Ki árthat sokat nekem?

A legnagyobb ellenségem?

Lehet, hogy inkább az,

aki a legjobban szeret

vagy szeretni vél?

Aki a legtöbbet segíthet,

az árthat a legtöbbet?

Hisz például ő ismeri

a gyenge pontjaimat,

ő tud lelkileg kínozni...

*

Ki árthat

a legtöbbet nekem?

Még az sem kizárt, hogy én magam?

Ez amilyen elkeserítő lehetőség,

éppen annyira örömhír is lenne:

hisz akkor alapjában rajtunk múlna:

boldogan vagy boldogtalanul töltjük életünk!

*

Álbarát

Aki a szesztestvérünk csak,

Az esetleg addig iszik és itat,

amíg te is fizetsz neki,

S ha már elveszíted

az önkontrollod,

akkor se állít le,

Nem vállalja fel a konfliktust,

s nem „rontja a hangulatot”,

S pláne nem folyamodik

se cselhez, se erőszakhoz,

hogy hazaküldjön, hazakísérjen…

*

Isteni

paternalizmus

Miért ártana az ember magának?

Miért lennék én a magam ellensége?

Netán tudatlanságból mint egy kisgyerek,

aki a tűzzel vagy a sínek között játszik?

Ezért van gondviselője, aki óvja, oktatja és neveli,

akár paternalista erőszakkal is megvédi őt magától!

De ha felnő az ember, megérik,

akkor nem ő tudja a legjobban,

mi az ő java? – kérdi/mondja a liberális…

(aki nem értette meg Midász tanmeséjét…)

*

Jó-rossz

Milyen rossz lenne,

Ha a sors, a jótündér, a Jóisten

Egyik vágyad sem teljesítené be –

Annál csak az lenne még rosszabb,

Ha mindegyik azon minutában teljesülne

(és pl. minden, de tényleg minden

csokivá vagy kolbásszá válna)

*

Paternalista állam

Lehet gyereksorban tartani felnőtteket:

Sztálin és Rákosi apánk tudja csak igazán,

hogy mire is van valójában nekünk szükségünk?!

Az eszmét megtestesítő

mindenható Pártban, Vezérében

a hívők előbb-utóbb csalódnak,

a műmosolyok mögött is

lelepleződik a gonosz mostoha?

*

Infantilizációk

Ha gyerekként bánnak veled,

akkor örökre az is maradhatsz.

Hogyan lehet egyáltalán

kiskorúból nagykorú?

Ha soha nem kap zsebpénzt,

amit szabadon költhet el –

akár hülyeségekre is,

ha nem tanulhat a saját kárán is,

ha nem kapja meg a tévedés jogát,

akkor csak infantilis óriáscsecsemő lesz.

*

Mintha

Miért élsz úgy

mintha kiskorú lennél,

mintha gondnokság alatt lennél,

mintha őrizetben, börtönben lennél,

mintha el lennél tiltva közügyek gyakorlásától -

miért hagyod, hogy nélküled döntsenek rólad!?

*

A jó

és rossz

dialektikája

Felmenti-e a rosszat akarót,

ha szándéka ellenére

a következmény jó lesz?

S elegendő védekezés-e,

hogy én jót akartam,

de rosszul sült el,

A pokolra vezető út is

jószándékokkal vannak kikövezve…

Olykor kevesebbet árthat nekünk

egy ádáz, elszánt rosszakarónk

mint egy túlbuzgó kétbalkezes kontár,

egy Mekk mester

*

Indokolt atyáskodások

A kiskorú, az értelmi fogyatékos, a szenilis

Nem mindig képes belátni tettei következményeit,

Ezért korlátozott is a szabadságuk,

A gondviselőjük, a gondnokuk

nélkül nem dönthetnek,

Legalábbis nagyobb dolgokban nem.

És aki részeg?

Bortól vagy mástól mámoros?

Ha bűncselekményt követ el?

Ha egy házeladási szerződést ír alá?

*

Magamtól ki véd meg?

A paternalista törvény kötelezi az autóst,

Hogy saját érdekében használja a biztonsági övet –

De abban már senki nem akadályozza meg,

Hogy mindenét eladva vagyonát elkártyázza!?

*

*

Az uj nyolcz boldogság

Boldog, ki nem hajszol szünetlenül

Téged, szomjat nem oltó gyönyörűség!

Ki mértéket tart, higgadtan hevül

S járt útadon halad, középszerűség.

Boldog, kit röpke vér, hig agyvelő

Eszmék lidércznyomásitól megóvnak;

Ki a gyönyör kertjében vakmerő,

Közelségét nem sejtve a kigyónak.

Boldog, ki mint az óraszerkezet

Szabályszerűen jár le minden órát,

Egyformán ütve, delet, éjfelet,

Mert gép törvénye hajtja mutatóját.

Boldog, kinek nyugvást jelent az éj,

Ha rendben van veséje, mája, gyomra!

Kinek, mint kit természet olta bé,

Fogékonysága sincs más fájdalomra.

Boldog, ki csak nősz', alszik és emészt.

Vak ösztönét követve, mint az állat.

És nem vesz ama küzdelembe' részt,

Mely új Bábel-toronyt építni fárad.

Boldog, ki elveket könnyen cserél;

Igazságot tipor, ha ez a haszna;

Ki megfogadja, hogy szemet szemér'

S a sértést kamatostul visszaadja.

Boldog, ki czudarok közt czudarabb,

S tanulva emberek rosz fajzatátul,

Magának útat fölfelé harap

Furfangosan, fortélyosan, falánkul.

Óh boldog, a ki mer, boldog, ki mar!

Lehetsz igaz, lehetsz bölcs, jó, erényes;

Önzés az élet, háború, vihar,

S pusztítnod kell a gyöngébbet, hogy élhess.

Reviczky Gyula      

1887

*

*

Ütésálló

Nem az a legény, aki üt,

hanem az a legény, aki állja!?

A profi bokszban is az a győztes,

aki a tízedik menet végén is talpon marad,

hiába ütött kevesebbet vagy kisebbet, elvesztve sok menetet,

hisz nem az összes csatát, hanem a háborút kell megnyerni:

mit ér egy-egy alkalmi, sőt: netán épp egy pirruszi győzelem…

*

Presztízskérdés 

Pirruszi győzelem

Lehet úgy egy meccset nyerni,

Mindent erre az egy lapra feltéve,

Hogy a legjobbak megsérülnek

Vagy kiállítják, s eltiltják őket stb.,

S így a régi riválist legyőztük ugyan,

De ez a bajnokságba kerülhet…

Még egy ilyen győzelem és végünk

Egy csatát megnyerni, de a háborút elveszíteni

*

Nem mindegy

Nyelvtudás-hiányos

Amnézia vagy amnesztia

Internátus vagy internálás 

Megörülni vagy megőrülni

Örvendő lány vagy örömlány 

Együttmunkálkodó vagy kollaboráns

*

Jó anyák

Jószándékkal kövezett út a pokolba

Ahogy pl. egy édesanya elrontja egykéjét,

Érzelmileg zsarolva, jól magához láncolva,

A felnőtté válástól amúgy is rettegőt infantilizálva

*

Detonáció

Amikor rádöbbensz,

Sajnos már vén fővel,

Hogy a drága jó édesanyád

akihez ősbizalommal voltál,

nem, vagy nem jól szeretett

(csak magának, a maga képére,

vagy mostohán, vagy majomként stb.)

*

Analfabéta

Hiába van kezedben a végrendelet,

Mely jó fordulatot adna sorsodnak,

Ha nem tudod a szöveget elolvasni, 

Vagy nem érted annak jogi nyelvezetét

Akkor az csak egy összepiszkolt papírdarab

*

Nyelő

Nyögve nyelős

Se lenyelni, se kiköpni

Megakad a torkán, s megfullad

Mindent lenyel/megetetnek vele

*

Veszélyes sugárzás

A boldog ember sugárzó,

De a boldogtalanság is fertőző

(mint ahogy az unalom és az ásítás)

Nemcsak egy bolond csinál százat, de…

*

Testi-lelki alultáplált

Ahogy mindenki eszik valamit,

Legfeljebb moslékot, mérget, romlottat,

Éppen úgy pl. mindenki hallgat verset-igét,

Legfeljebb ócska, bugyuta, lélekölő slágert,

Illetve félrészeg hőzöngők kocsmai filozofálását..

*

Lemondó

"Ne mondj le semmiről. 

Minden lemondás egy kis halál. 

Ne mondj le semmiről. 

Minden halál gyilkosság (lélekontás): 

Meghalni bűn, ne mondj le semmiről, 

Isten művét rongálja bármi rontás, 

meghalni bűn, ne mondj le semmiről: 

minden vágyad az Isten szava benned 

mutatva, hogy merre rendelte menned."

Babits Mihály.

*

Unalom

Dögunalom

A fertőző ásítás

Megunt ócskaságok

Megunt, eldobott szerető

Unaloműzés gyanánt játszó

Megunhatatlan remekművek 

Jaj, csak unalmas ember ne légy…

*

Büntethetetlen

Büntethetőséget kizáró ok

Ha pl. kisgyerek vagy beszámíthatatlan vagy,

De ha most vagy soha nem lehet felelősségre vonni,

Akkor a szabadságodról is egy időre/végleg lemondtál,

S el kell szenvedned a gyámságot, a gondnokságot,

Legrosszabb esetben még azt is, hogy diliházba zárnak…

*

Minősítő

Nem mentség!

Nem védő, de vádló…

A részegség, az illuminált állapot

nem enyhítő, de súlyosbító körülmény

*

Kollektív felelőtlenség

1.

Egyedül nem mernéd a nőt megerőszakolni,

De az alkoholtól és a csürhédtől „felbátorodsz”,

Ill. nem mersz kimaradni, nehogy kiközösítsenek,

S így – vonakodva/begerjedve - te is beállsz a sorba,

Hogy imigyen enyhíts szexuális nyomorodon..

2.

Parancsra tettem!

Mindenki ezt tette – tette volna az én helyemben!

És csak egy voltam a kivégzőosztagban sok között,

S lehet, hogy nem is az én golyómtól vesztette életét…

*

Ábrándos

Ábrándozásod

az életed megrontója

A bírhatót eladod álompénzed –

A sosem volt múltba, fantaszta jövőbe vágyva

Elmész a tálcán kínált nagy alkalmak mellett…

*

Alvászavar

Félsz elaludni!?

Rettegsz az álmaidtól,

Mert az álmok nem hazudnak

Az álmaidat nem tudod éber ésszel kontrollálni

*

Lét-

fontos apróság

Valaki a sivatagban

vergődik oázist keresve,

De előbb csak olyant talál,

ahol csak nyakkendő van,

Mire elvonszolod magad

egy olyanba, ahol minden van,

Hiába vagy a szomj- és éhhalál szélén, 

nyakkendő nélkül oda szigorúan tilos belépni

*

Rontó Pál

Közösségi ember vagy

Nem akarsz kilógni a sorból,

Ha neked rossz kedved van,

Akkor igyekszel mindenkiét elrontani,

Hogy ők is épp azt érezzék most, amit te…

*

Hólabda-effektus 

Eldobod a rossz kívánság hógolyót,

S mire visszatér hozzád, már elsöprő lavina,

Ami téged is menthetetlenül maga alá temet

*

Emberautomata

Ha bedobod a pénzt, kijön,

akkor amit kérsz!?

Ha megnyomod a gombot,

akkor felmondja a leckét!?

Ha jól megcsiklandozom,

akkor elneveti magát…

*

Vizsgadrukk

Jobb félni, mint megijedni?

De a legrosszabb szorongani/rettegni

Kinek milyen fóbiák bénítják, eszik lelkét?

S miért nem tud/mer ezektől szabadulni?

Okait feltárva…és terápiaként előre „menekülve”

Nem dől össze a világ, ha egyszer elbuksz a vizsgán…

(De ha bujkálsz, elmenekülsz: sose tudod ezt meg…!)

*

Önbeteljesítő jóslat

Ne fesd a falra az ördögöt

Pont az következik be, amitől rettegsz

Pl. a rákfóbiás királyi utat épít a ráknak?

Pláne, ha „orvosod” rád olvassa a diagnózist

(anno titkolóztak, és így attól jött szorongás -

ma fa arccal közlik veled „halálos ítéleted”)

*

Bedőlsz…

Zavar – zavarkeltő

Zavargások és a zavarosban halászók

Pl. amikor műbalhét csinál a zsebes bűntársa,

Hogy elterelje figyelmed, s ne védd az értékeidet

*

A lépre menők 

Egyszer volt egy róka, 

aki annyira híján volt a ravaszságnak, 

hogy nemcsak belépett a csapdákba, 

de még arra sem volt képes, 

hogy különbséget tegyen

csapda és nem csapda között…

Épített egy csapdát, és abban lakott. 

Olyan sokan meglátogatnak a csapdámban, 

hogy én lettem a legügyesebb róka…” 

A róka jól érezte magát,

fogalma sem volt, hol lakik…

*

Áldás vagy átok

Gyermekáldásból elrontott komisz kölök

Főnyereményből sok irigy, ellenség és mizantrópia

A szerencséd elbizakodottá tesz és nagyon pofára esel

A három kívánság népmese és Puskin aranyhalas verse

*

Logika

Valakit megbántottál,

de nem kérted bocsánatát,

Így most azért neheztelsz rá,

mert a bűnösségedre emlékeztet.

*

Hála és hálátlanság 

Aki csak akkor tesz jót,

ha rögtön plakátos hálát kap.

Aki hálátlan a jótevőjével –

esetleg a jóért még rosszal is fizet,

Így többi segítségre rászoruló

embertársával is rosszat tesz,

Mert ez jó eséllyel csökkenti

a illetőben az adakozási kedvet…

*

Egyirányú 

Megharagszol arra,

aki rendszeresen támogat,

Mert annyira egyoldalú,

aszimmetrikus ez a kapcsolat,

S a másik nem ad lehetőséget,

hogy ezt te viszonozhasd,

S neked folyton hálálkodni kell

az uraságtól levetett cuccokért…

*

Érdemtelen

Arra büszke, amit örökölt 

Azzal dicsekszik, amit mástól kapott

Ami még rosszabb: idegen tollakkal ékeskedik

Akinek „sikerül” elérnie, hogy szülei kitagadják…

*

Kegyvesztő

Kegyelemre jogot formáló

A tanulságos anekdota szerint

Ferenc József császár amikor eljárt vadászni,

akkor a vadászmestert a kocsis mellől a bakról

mindig maga mellé szólította - mindaddig,

amíg ő már magától is egyből beült mellé

nem várva meg, hogy szólítják-e vagy sem.

Attól fogva mindvégig maradhatott a bakon...

*

*

Reviczky Gyula:

Imakönyvem 


Aranykötésű imakönyvet 
hagyott rám örökül anyám.
Kis Jézus ingben, glóriában 
van a könyv első oldalán. 
Sok év előtt egyik sarokba 
beírta jó anyám nevét. 
Lehajtom a betűkre főmet, 
hogy fölidézzem szellemét. 

Nekem úgy tetszik, hogy csak egyszer 
fehér ruhában láttam őt. 
Tavasz volt épp, a kedves ákác 
virágozott a ház előtt. 
A lemenő nap fénysugára 
reszketett ajkán, zárt szemén. 
Apám ott állt a ravatalnál, 
és vélem együtt sírt szegény. 

Hogy elmosódtak a betűk! Mily 
sárgák s kopottak e lapok. 
Rég' volt, midőn ez imakönyvből 
még az anyám imádkozott. 
Kék selyemszállal összekötve 
van itt hajambul egy kevés. 
Aranyos fürtjeimhez akkor 
nem illett még a szenvedés. 

Írott imádság töredéke 
mellett van az anyám haja.
Emitt egy szentnek vézna képe 
s egy régi, halvány Mária. 
Elnézem. Éppen így viselt meg 
a sors azóta engemet. 
Sokszor szeretnék sírni, hogyha 
nem szégyellném a könnyeket. 

Az Úr imádságát ütöm fel 
(Kísérőm a nehéz úton), 
S vigasztalást vegyít a kínhoz 
a te imád, ó, Jézusom! 
Imádság kell a szenvedőnek, 
akit a sors árván hagyott. 
Úristen, én nem zúgolódom: 
Legyen a te akaratod! 

Föl nem panaszlom a világnak, 
csak szellemednek, jó anyám.
Milyen kopár volt ifjúságom, 
s hogy mennyi bánat szállt reám. 
Tűrtem, reméltem, megalázva. 
Idegenek közt éltem én; 
De azt a régi imakönyvet 
s emléked szentül őrizém