Eugéniusz:

Nagy Jenciklopédia

avagy egy kis magyar mindenes

Életminőség: őrzés-javítás/romlás-rontás

Bölcs-balga, boldog-boldogtalan emberek

A földi/égi édenkertek, vagy pokoljárások

A szívhez- és az észhez szóló lényegkereső

27.

Kosztolányi Dezső

SZÁMADÁS

1

Most már elég, ne szépítgesd, te gyáva,

nem szégyen ez, vallj - úgyis vége van -

boldog akartál lenni és hiába,

hát légy, mi vagy: végképp boldogtalan,

Inkább egészen és kínzó-csigába,

mint félig így, alkudva oktalan,

ne félj, szamár, ki szenved, nincs magába,

vagytok ti itt a földgolyón sokan.

Térdelve, föltárt hassal, láncra kötve,

templomba, kórházakba, börtönökbe

lassan vonul a roppant karaván,

Siess te is oda, igaz körödbe

s - égő kanóc - lobogj velük örökre

elégedetlenség szent olaján.

2

Nem vagy magad - jobb néked erre, hidd el,

sok furcsa ember néz bámulva rád,

nem üdvözöl téged, nem istenít fel,

nem göngyöli a lelkét sem alád,

Csak rád tekint fásulva, tompa hittel,

rokon közönnyel, s néha kezet ád,

de ha ezekkel a testvéreiddel

élsz majd, elámulsz. Nagy ez a család.

Családtalanok óriási családja,

mely a többség törvényét túlkiáltja,

komor kisebbség, szívós és kemény,

Elégedettek hangos lelki vádja,

íratlan, láthatatlan bírói tábla,

örök, hatalmas ellenvélemény.

3

Kellesz te még, vijjogni, mint a vércse,

nem kérdezni, szabad-e, nem szabad,

sosem kimélni a könnyet se, vért se,

a semmibe rikoltani szavad,

Nem hallanak tán, ám ne menj azért se,

számodra itt még munka is akad,

mindig kell valaki, aki megértse

az utcalányt s a tébolyultakat.

Ülj egy sarokba, vagy állj félre, nézz szét,

szemedben éles fény legyen a részvét,

úgy közeledj a szenvedők felé,

S ne a törtet tekintsd és csonka részét,

de az egész nem-osztható egészét:

ki senkié sem, az mindenkié.

4

Ki adna másképp inni a betegnek,

ha nem mi, kik álmatlanul ülünk,

támadna hívő, vértanú, eretnek,

ki egy rögeszmén részegülve csüng,

Látnák-e a vénlányt, kit félrevetnek,

ki sírna, ha nem hallaná fülünk,

s élnének-e ők is, kiket szeretnek,

mi lenne a világ minélkülünk?

Mi lenne máskép a világ s ki lenne

az állatok irgalmas társa benne,

ki lenne hűség és mi lenne ír,

S ki lenne az, ki száguld éjjelente

a lámpa fényénél a végtelenbe,

csodák között s Nirvána-ködben ír?

5

Borús e táj. Borzaszt a forradalmár,

kinek a falba koppan szelleme,

s fia holttestén az anya, ki barbár

jaját okádja - iszonyú zene -,

Aztán mit írsz, ha sorsuk írva van már,

hol tiltakozhatsz és hogy ellene?

De hát hova mehetnél? Mit akarnál?

Mi érdekelne még, mi kellene?

Sok pénz talán? Kenyér zsíros karéja?

Egy mozicsillag rossz szalag-paréja?

Vagy gépkocsi? Kaland? Mily nyomorék,

Pezsgős ricsaj? Cicázó, éji réja?

Az ócska élet mily rongy kabaréja,

melytől a fő zúg és a gyomor ég?

6

No lásd, maradj, árvák között az árva,

maradj közöttük, állj meg végre itt,

nem kérve semmit és semmit se várva:

ezek a te igaz testvéreid,

Idézd fel őket dolgozószobádba,

adj villamosabb életet nekik,

s ha majd megéled a sok néma lárva,

a te szavad ők még megérthetik.

Megértenek téged s őket megérted,

kiket sirattál, sírni fognak érted,

hisz végzetük egy nékik és nekünk,

Kik eldobáltunk minden harci vértet,

nem veszhetünk el, minket kard se sérthet,

nincs semmi sem, amit elveszthetünk.

7

Igen, kiáltsd ezt: gyáva az, ki boldog,

kis gyáva sunnyogó, mindent bezár,

bezárja életét is, mint a boltot,

mert benne van a csillogó bazár,

És félti kincsét, a sok cifra foltot,

a lelke szűk, kucorgó és sivár,

rablót neszel, mihelyt gyerek sikoltott,

örökre reszket és örökre vár.

Hazája ház, barátja az erős,

hitvány rokonja az ki ismerős,

határa kertfal, tyúkól, pincegátor,

De a boldogtalan tanyája sátor,

zászlója felleg, ő, csak ő a bátor

s a jó, csak a boldogtalan a hős.

*

Ördög-

ismereti

mondások

Ne fesd a falra, mert megjelenik

Az ördög vén és nemigen alszik

Mint a népmesékben: a szavadon fog!

Serény az ördög a maga dolgában

Aki ördöggel lakik, ördöggé válik

Ott támad az ördög, ahol erősebb az ellenállás

A semmittevés az ördög párnája

Angyal képében is ördög

Beteg volt az ördög, barát akart lenni

Békét az isten, civódást az ördög szereti

Az ördög sokat ígér, keveset ad - az is keserű

Vén banya ördögök hadnagya

Amit istentől szánsz, elviszi az ördög

Büdös mint az ördög

Első feleség istentől, a második embertől,

a harmadik ördögtől van

Fél mint ördög a tömjéntől, szenteltvíztől

Fekete mint az ördög

Negyven éves lánnyal ördög se táncol már

Az ördög az nagy kísértő

Nem csak egyféleképpen kísért az ördög minket

Szegény az ördög, mert nincs lelke

Az ördögnek tartoztál ezzel a (hiábavaló) úttal

A nyakassal az ördög se bír

Mivel az ördög a pokolban lakik, mást is oda kíván

*

Az

önismeret

útjai-módjai

Naponta igazmondó tükörbe nézel

Megméred a súlyod, magasságod

Megnézed a leleteidet, röntgenképedet

Összehasonlítod magad másokkal

Odafigyelsz a jóakaróid véleményére

Megfontolod az ellenségeid megállapításait

Megnézed, hogy kikkel barátkozol

Engeded, hogy a könyvek olvassanak benned

Tanulmányozod, hogy te min és kin nevetsz

Megfigyeled, hogyan viselkedsz játék közben

Kísérleti helyzetekbe hozod magad

Próbára teszed magad: mit bírsz ki

Ellenőrzöd, mennyire távolodsz ideáljaidtól

Folyamatosan figyeled tested (vissza)jelzéseit

Keresed az alkalmat, hogy megmérettesd magad

Magadba szállsz és kutatod-feltárod vétkeidet

Kihívsz és válaszolsz a kihívásokra, s kielemzed

Döntéseket hozol, s kiértékeled a következményeit

Tanulva tanítasz és tanítva tanítasz

Holt kötőkkel társalogsz – katartikus műélmények

Élő és holt bölcsek társaságát és tanácsát keresed

Szerelmed és barátod szemében mered látni magad

Elgondolkodsz az álmaid üzenetein

Igyekszel reflektálni vak szokásaidra

Törekszel jól megismerni a téged nevelő szülőket stb.

Szín-játékból beleéléssel más jellemet alakítasz

Tisztázod, összhangba hozod, kontrollálod vezérelveidet

Imádkozol az isteni átvilágítást kérve…

Stb.

*

Otthon, édes otthon

Mindenütt jó, de a legjobb otthon

Otthon parancsolj, másutt hallgass

Ki otthon jól nem lakik, máshova megy enni

Amíg otthon ülhetsz, ne menj Bécsbe

Engedd be a tótot és kitúr a házadból

Lakva ismerni meg egymást

Sok jó ember kis helyen elfér

Otthon lakjék, ki kedvére kíván élni

Utcán angyal, otthon ördög

A boldogság otthon készült holmi

Utcán fodros, otthon rongyos

Ami itthon kis vétek, az ott kin tömérdek nagy

A csirkék hazajönnek aludni

A férfiak házat építenek, a nők otthon teremtenek

A kétlaki ember éhen hal

Legyen mégoly kicsi a lak, a sajátom - otthonom

Saját otthonodban te vagy mindenben az úr

Az otthonod a te királyságod

Ha nincs semmi dolgod, menj haza korán

Ha egy otthon boldog, az nem lehet szűk

Otthon minden könnyű

Menj el mindenhova, de térj haza élni

Hazájában lakjék az a nép, amelyik kedvére akar élni

Inkább hazádban pór légy mint idegenben úr

*

Sorstársak

önsegítő csoportja

Nem csak én vagyok ilyen

Szenvedélybeteg, elvált stb.

Más is talpra állt már ebből

Más is tud így teljes életet élni

Mást sem közösít ki családja

Más is kibírta az elvonókúrát

Más is újra tudta kezdeni az életét

Másnak se pénzkérdés volt a kilábalás

Más sem szégyelli, hogy bevallja

Másnál is vannak visszaesések

Másnál is volt mennyiségi-minőségi változás

Más sem írta le, selejtezte le magát

Más sem istenként oldotta meg a problémát

Másnak is segít magába szállni, égikhez fohászkodni

Más sem röstelli nyíltan megvallani hibáit, vétkeit

A másiknak se lehet nagymellénye

Mindenki egyszerre "orvos és beteg"

Stb.

*

Istenkereső

"A tanítvány mindennap

Ugyanazt a kérdést tette fel:

- Hogyan találom meg az Istent?

S minden egyes alkalommal

Ugyanazt a misztikus választ kapta.

- Vágyakozással.

- Dehát én teljes szívemből vágyom erre.

Akkor miért nem találom meg őt?

Egyik nap a Mester együtt fürdött

A folyóban ezzel a tanítvánnyal.

A víz alá nyomta a fejét,

A szerencsétlen persze

Elkeseredetten kapálózott,

Hogy kiszabaduljon.

Következő nap

A Mester kezdte el a beszélgetést.

- Miért küzdöttél annyira,

amikor a víz alatt tartottalak?

- Mert levegőért kapkodtam.

- Majd ha megkapod a kegyelmet,

Hogy úgy kapkodj Isten után,

Mint a levegő után, akkor megtalálod őt."

Anthony de Mello

*

Egy életre társ

Alkalmazkodási kényszerek,

Megegyezés, kompromisszum

Keresés és – nem - megtalálás:

Kinek mikor kell feküdni és kelni

Kinek mi a faksznija, heppje

Ki mikor és hogy szokott enni

Ki milyen ételeken nőtt fel

Ki mikor és hogyan használja a vécét

Ki milyen állapotot lát rendnek

Mikor milyen rádióműsor szóljon

Mit nézzünk meg az esti tévéműsorból

Kinek melyik rész kell a lakásból

Ki mit vállal a közös munkákból

Ki mit vállal a közterhekből

Ki mit szeretne látni a kertben

Ki milyen kedvenc állatot szeretne

Ki hogyan rendezné be a lakást

Ki hányszor mosakszik, fürdik

Kinek mi a kedvenc zenéje

Ki mikor és milyen vendégeket hív

Mi számít csúnya beszédnek

Mi számít szex perverziónak

Ki dohányzik és hol

Ki milyen bogarat tart betolakodónak

Kinek mikor van bent hideg-meleg

Kinek mi az édes és mi a sós

Ki mikor akar csendben elvonulni

Stb. Stb.

*

Mit

érdemel

az a bűnös...

aki édes gyermekét

gonosz mostohaként neveli?

akiben meg sem fogan a gyermek,

ill. aki "megöleti" őt ?

aki pokollá teszi szülei életét,

szegényházba-sírba viszi őket?

aki elássa vagy elpazarolja,

aprópénzre váltja talentumait?

aki az irigység, gyűlölködés

hidegháborús szellemét terjeszti?

aki még a feleslegéből sem ad

a rászoruló embertársának?

aki rossz politikai döntésekkel

dönt nyomorba százezreket?

aki tömeghipnózissal

monopolhelyzetből butít el tömegeket?

aki nem kér, nem fogad el tanácsot,

de boldogtalansága fertőz?

aki férjből papucsot, gyerekéből

infantilis óriáscsecsemőt csinál?

aki feleségéből megalázott

és megszomorított cselédet "varázsol"?

aki élethazugságainak élve

elhanyagolja elemi kötelességeit?

aki egy szívtipró,

és aki cserbenhagyja áldozatát?

*

Önvizsgálatok

Avagy a bűntudatra ébredés…

hogyan rivalizáltam testvéreimmel

miként féltékenykedtem pályatársaimra

hányszor lettem társtettes cinkos némaságommal

nem csak a feleslegből csurgattam a kéregetőnek-rászorulónak

a legtöbbször csak a maradék időd fordítottad a családodra

hogyan gazdálkodtál talentumaiddal – elherdáltad, elástad

hányszor maszkíroztad kompromisszumnak a megalkuvást

milyen gonosz tréfákat űztél szellemi-testi védtelenekkel

hány bocsánatkérésed halasztódott, maradt végleg el

kikre lőtted gúnyod, gonosz iróniád gyilkos nyilait

mennyi türelmed volt – pl. elviselni a látszatokat

kin élősködtél, hogy bliccelted el a közteherviselést

stb. stb.

*

Hogyan is

lehetnél boldog?

Ha csak magadra/másra hallgatsz

Ha képtelen vagy az elemi érdekvédelemre

Ha elásod vagy aprópénzre váltod talentumod

Ha folyton csak mentenéd, óvnád, kímélnéd magad

Ha berendezkedsz a gödörbe, s azt otthonosítod

Ha minimális kockázattól vársz maximális nyereséget

Ha oly sok mindenről oly korán végleg lemondtál

Ha az életed csak meg akarod úszni, ki akarod bírni

Ha csak kibicelsz és/vagy kukkolsz az „életjátékban”

Ha csak statisztálsz, dublőrködsz életjátékfilmedben

Ha egy másik ember életét éled – vagy kimazsoláznád azt

Ha idegen, ellenségeid által formált isten(kép)ed van…

Stb.

*

Diszkrepancia

Nem egyezés, eltérés

Egyre tágul a távolság –

és szakadékká mélyül:

Most mi vagy, és

mi szeretnél lenni,

hogy becsüld magad.

És így annál sűrűbben nyúlsz

az egyre nagyobb pohár után…

(K.D.: Miért a kokain?

Megvannak okaim…)

*

K.D.:

Boldog, szomorú dal

Van már kenyerem, borom is van,

van gyermekem és feleségem.

Szívem minek is szomorítsam?

Van mindig elég eleségem.

Van kertem, a kertre rogyó fák

suttogva hajolnak utamra,

és benn a dió, mogyoró, mák

terhétől öregbül a kamra.

Van egyszerü, jó takaróm is,

telefonom, úti bőröndöm,

van jó-szivű jót-akaróm is,

s nem kell kegyekért könyörögnöm.

Nem többet az egykori köd-kép,

részegje a ködnek, a könnynek,

ha néha magam köszönök még,

már sokszor előre köszönnek.

Van villanyom, izzik a villany,

tárcám van igaz színezüstből,

tollam, ceruzám vigan illan,

szájamban öreg pipa füstöl.

Fürdő van, üdíteni testem,

langy téa beteg idegeimnek,

ha járok a bús Budapesten,

nem tudnak egész idegennek.

Mit eldalolok, az a bánat

könnyekbe borít nem egy orcát,

és énekes ifjú fiának

vall engem a vén Magyarország.

De néha megállok az éjen,

gyötrődve, halálba hanyatlón,

úgy ásom a kincset a mélyen,

a kincset, a régit, a padlón,

mint lázbeteg, aki föleszmél,

álmát hüvelyezve, zavartan,

kezem kotorászva keresgél,

hogy jaj, valaha mit akartam.

Mert nincs meg a kincs, mire vágytam,

a kincs, amiért porig égtem.

Itthon vagyok itt e világban,

s már nem vagyok otthon az égben.

*

Tényleg

szabad ember vagy?

(Tesztkérdések – önellenőrzés)

Nem (munka)alkoholista?

Nem „anarchista” szabados?

Nem a körülmények által determinált?

Nem a tömeggel sodródó?

Nem akaratgyenge papucs?

Nem alulinformált?

Nem aranykalitkába zárt madár?

Nem atyáskodó állam polgára?

Nem ballasztokkal túlterhelt léghajó?

Nem betegségbe menekülő, azzal zsaroló?

Nem bezárkózó, „autista”?

Nem bőven termő bamba diófa?

Nem dróton rángatott báb?

Nem egy szer vagy szervezet rabja?

Nem egy veremhelyzet foglya?

Nem egy zsarnok alattvalója?

Nem egynyelvű, egykönyvű?

Nem elemi gondokkal küszködő?

Nem fanatikus foci drukker?

Nem fatalista vagy jósnőkhöz járó?

Nem feladatát, küldetését elszabotáló?

Nem izmusok rabja?

Nem Jóisten helyett a Gonoszt szolgáló?

Nem kényszerképzetes, rögeszmés?

Nem kényszerpályán veszteglő?

Nem könnyen zsarolható?

Nem kötelességmulasztó életművész?

Nem lelki hiánybeteg, fogyatékos?

Nem magának-másnak hazudozó?

Nem manipulált sakkfigura?

Nem mások döntenek helyette róla?

Nem mások véleményét szajkózó?

Nem mást elnyomó, leuraló?

Nem megfelelési kényszeres?

Nem megszállott, mániás?

Nem monopolhelyzetnek kiszolgáltatott?

Nem ön- és világismeret-hiányos?

Nem páni félelemtől szenvedő?

Nem partravetett hal?

Nem szabadidőtlen önkizsákmányoló?

Nem szabadságát vesztett?

Nem szélhámosok balekja?

Nem szellemi kiskorú?

Nem személyi függőségben tartott?

Nem szenvedélybeteg?

Nem társhiány miatt impotens?

Nem tartós pénzhiányban szenvedő?

Nem vallási-politikai szektás?

*

Bűnbak

Nincs bátorság az önvizsgálatra,

helyette intenzíven bűnbakot keres,

akire minden bűnt rá lehet olvasni,

majd mehet minden tovább a rossz vágányon…

*

Befolyásolható

Mint egy szivacs, vagy nádszál

Mindig annak a véleményét osztja,

akivel éppen a legeslegutoljára beszélt

(vagy mindenben a véleményvezér szavát szajkózza)

*

Kivétel

Ő nem általánosít

Amíg ő nem halt meg,

addig nem hiszi el, hogy ő is halandó lény

(így váratlanul, készületlenül kel az utolsó útra)

*

Árnyékbokszoló

Mindenfelé üt-vág,

Nem nézi, nem láthatja kit és hol ér az ütés

Hátha így csak eltalálja azt az egy ellenséget is

(Igaz, beszerez közben még hozzá pár újat is…)

*

Maga-mentő

Nem ülteti el a magot,

hetvenszeres termés helyett

még az az egy mag is elpusztul…

(aki menteni akarja, elveszíti azt)

*

Öngyilkos

Hullához kötözve

A nagy szent könyvek

holt betűihez bilincselve

rohasztják el magukat az emberek

(mint anno az etruszkoknál a kínhalál:

az elevent a holthoz erősítve sorsára hagyni)

*

Ideális alattvaló

Miért élsz úgy itt és most

mintha még kiskorú lennél,

mintha gondnokság alatt lennél,

mintha éppen börtönben lennél,

mintha el lennél tiltva a közügyek gyakorlásától -

miért hagyod még, hogy nélküled döntsenek rólad?

*

Savanyú a szőlő

Okosan megideologizálod

amúgy kínzó magányosságodat,

tartósan és végleg becsapod magad,

alkalmi-tartós fájdalomcsillapítás helyett,

az egyedüllétnek az – amúgy létező - előnyeit,

a párosnak meg a hátrányait hangsúlyozva túl!

*

Alkoholisták

Az egyik csak simán alkoholista,

Akinek legalább bűntudata van

s többnyire gyógyulni is akar,

A másik sokkal nehezebb eset:

Ő egy munkaalkoholista, aki még büszke is bűnére

(mert minden bűnnek számít, ami elválaszt Istentől)

*

Egy bús férfi panaszai

Beírtak engem mindenféle Könyvbe

és minden módon számon tartanak.

Porzó-szagú, sötét hivatalokban

énrólam is szól egy agg-szürke lap.

Ó, fogcsikorgatás. Ó, megalázás,

hogy rab vagyok és nem vagyok szabad.

Nem az enyém már a kezem, a lábam,

és a fejem, az is csak egy adat.

Jobb volna élni messze sivatagban,

vagy lenn rohadni, zsíros föld alatt,

mivel beírtak mindenféle Könyvbe

és minden módon számon tartanak.

*

A nagyvárosban éltem, hol a börzék

déltájt, mikor magasba hág a nap,

üvöltenek, és mint megannyi torzkép,

az ember-arcok görcsbe ránganak.

Középkorban, fényén egy régi délnek,

szólt a harang, letérdelt a paraszt,

ők így imádkoznak, kik mostan élnek,

csak pénzt kiáltva, és mohó panaszt,

ijedt számokkal istenről vitáznak,

az új istenről, "adnak", egyre "vesznek",

hódolnak az aranynak és a láznak,

magasba szállnak és a mélybe vesznek.

Kezük, mint azoké, kik vízbe buknak

és a tengerben egymást fojtogatják,

kéken sötétlik ere homlokuknak,

nem ismeri itt a fiú az atyját.

Mit tudják ők, hogy hol van ama méhes,

amelyre most a déli csönd alászáll,

mind telhetetlen, részeg, beteg, éhes,

a pénz ura a császár és a császár.

Jaj, nem lehet azt soha kőre róni,

mit szenvedünk, kik építjük ma nyúlánk,

egekbe vágyó, óriási gúlánk,

bár meg se látják e kor Fáraói.

Én is szolgálok, mint a többi árva,

a láznak és aranynak, kósza lélek,

irgalmat esdek, a karom kitárva,

s alázatos vagyok, mivelhogy élek.

Harminckét éve járok hőbe-hóba,

s az életemnek kedve már hunyóba,

szeretnék el-kivándorolni innen,

hogy még lehetne az életbe hinnem.

Egy asszonnyal, egy kétéves gyerekkel,

mennék az országúton, vándorember.

El innen, el-el, messze, édes álom,

és élni kissé, nem ily eltiportan,

két kedvesem elül egy kis szamáron,

s én kampós bottal, lenn az úti porban

Kosztolányi Dezső

*

Ballaszt

Azt hiszi, akkor repül szabadon, 

ha minden kötelesség terhét ledobja 

Így lesz létezése elviselhetetlenül könnyű

(Vagy épp azért vergődik és zuhan lefelé, 

mert felesleges/káros terhektől túlsúlyos)

*

Belátható

következmény

A trehány munka drága ára

Csak a patkószeg esett ki először,

Csak a ló botlott meg és bukott fel utána,

Csak a katona lett harcképtelenné emiatt,

Csak a csata, s majd a háború is elveszett így,

Ami miatt odalett, a hódítóké lett az egész ország

*

Bizalmi kérdés

kire bízod a káposztát?

kire bízod gyereked felügyeletét?

kire bízod gyereked tanítását-nevelését?

kinek a főztjében bízol meg?

melyik zöldségeshez van bizalmad?

kire bízod rá, hogy megforgassa pénzed?

kinek előlegezel meg bizalmat…?

kire bízod rá lakásod, vagyontárgyad?

kinek a jogi, orvosi tanácsában bízol?

kinek a kése alá fekszel a műtőasztalon?

kire mered rábízni legféltettebb titkaidat?

*

Bizalom

kire bízod rá egyszem gyereked?

kinek mersz hátat is fordítani?

kinek a főztjéből eszel étekfogó nélkül?

kinek gyónod meg titkaidat?

kivel gyógyíttatod magad, kinek a szereit veszed be?

kivel indulsz el meghódítani a Himalája csúcsait?

kihez fordulsz lelki bajaiddal jótanácsért?

kire bízod összekuporgatott pénzed megforgatását?

kit engedsz ill. fogadsz be a lakásodba?

kinek és mit adsz kölcsön papírok nélkül?

kinek az autójába ülsz be az anyósülésre?

kinek adsz felhatalmazást érdekeid képviseletére?

kivel építteted fel a lakóházad?

*

Hiteles emberek

aki nem epigonja, másodkiadása elődjének

aki nem hipokrita, képmutató színjátékos

aki nem hűséges vazallusa, csatlósa senkinek

aki nem más farkával veri a csalánt

akinek nincs két élete (pl. egy éjjel, és egy másik nappal)

aki nem évenként hajt végre pálfordulást

aki nem rabja szenvedélyeknek (játék, munka, szex stb.)

aki nem urak kegyelemkenyerén él

aki nem cinikus, de nem is rajongó

aki nem abból, de azért él

aki egész életét teszi fel

akinek szent a meggyőződése

*

Ami a legjobb,

az lehet a legrosszabb is

Mint amikor jutalmat vársz és büntetést kapsz

Mint egy tőled végleg elidegenedő otthon

Mint egy árulóvá, ellenséggé lett barát

Mint egy pedofil vagy szadista pedagógus 

Mint a simogatás helyett elcsattanó pofon

Mint a szádban megkeseredő habos sütemény

Mint az angyalból házisárkánnyá váló élettárs

Mint egy áldottból átkossá váló gyermek 

Mint egy remekből ócskára váltó idő

Mint egy élvezhetetlen színházi előadás

Mint egy beszólásokkal elrontott focizás

Mint a hamisított, tablettás bor

Mint a szomjúságod csak fokozó sós víz

Mint a megkeserített mézeshetek

Mint egy elmaradt vagy bántó ajándék

Mint egy kellemetlen meglepetés

Mint a gyógyszer helyett mérget bevenni

Mint a kényszerű szerelmeskedés

Mint a művi vagy kényszertáplálás

Mint a kényszeredett, kínos nevetés

Mint az életre-halálra menő/unalmas játék

Mint egy dögunalmas papoló prédikáció

Mint amikor a gólya a vendég a rókánál

Mint amikor a vágyottból rémálom-utazás lesz

Mint amikor az iskola végleg kioltja tudásvágyad

Mint az üdítő fürdő helyetti hidegzuhany

stb. stb.

*

Az ön-

csonkító ember

levágom kezem/karom

kiszúrom a szemem

lenyúzom a bőröm

ólmot öntök a fülembe

kasztrálom magam

elsorvasztom a lábaimat

kivágom a nyelvem

megskalpolom magam

végleg lemondok a szerelemről

eltiltom magam a játéktól

már csak befogadok, de nem alkotok

hagyom elveszni a humorérzékem

eltávolítom magamtól az állatokat

sterilizáltatom magam (utódtalan)

elzárkózom a mulatástól, nótázástól, tánctól

hagyom elsorvadni a testi-lelki képességeimet…

*

Mondd,

mit érlel annak a sorsa

akinek nincs édesanyja, csak mostohája 

akihez egy jót szót se szólnak 

aki nem kap megfelelõ táplálékot 

aki csak a budiban lehet nyugton 

akit nem járatnak iskolába 

akit nem tanítanak írni-olvasni 

akit nem avatnak be a család ügyeibe 

aki csak hazugsággal tud életben maradni 

akit lopásra oktatnak 

akit csak a családi pótlék miatt tartanak 

akinek naponta fejéhez vágják: kegyelemkenyéren! 

akinek nem simogatják meg a fejét 

aki korán bérbe adnak 

aki gyerekként fenőttmunkát végez 

aki disznóólban nő fel 

akit nem ápolnak, nem gyógyíttatnak 

akivel nem beszélgetnek 

akire nem kíváncsiak 

akit mindig otthon hagynak 

akit csúfolnak testi hibájáért 

akit kiközösítenek kortársai 

akit megcsonkítanak, hogy koldulhasson 

akivel hülyegyerekként bánnak 

aki nem kap bizonyításai lehetőséget 

akinek nem gondozzák tehetségét 

akinek otthon kuss van, hallgass a neve 

akinek nem tanítanak illemet, jómodort 

akivel senki sem játszik 

akin senki sem könyörül meg 

aki a testvérei pofozóbábuja 

aki nem tud kinek panaszkodni 

akinek teste sem fejlődhet 

akit ütnek, vernek 

akit pálinkával nyugtatnak 

akit szexuálisan kihasználnak 

akit csúnya ruhákba járatnak 

aki csak a maradékból ehet 

akinek mindent ki kell érdemelnie 

akit kegyetlenül büntetnek 

akit kínoznak és megaláznak 

stb. stb. stb.

*

Litánia

Az én koromban:

zörgött az egekben a gépek acélja.

Az én koromban:

nem tudta az emberiség, mi a célja.

Az én koromban:

beszéltek a falban a drótok, a lelkek.

Az én koromban:

vad, bábeli nyelvzavarok feleseltek.

Az én koromban:

öngyilkosok ezrei földre borultak.

Az én koromban:

méreggel aludtak el a nyomorultak.

Az én koromban:

kínpadra feküdtek az árva, beteg nők.

Az én koromban:

lélekbe kutattak a lélekelemzők.

Az én koromban:

mint koldusok álltak a sarkon az épek.

Az én koromban:

recsegtek a trónok, a bankok, a népek.

Az én koromban:

mily dalt remegett a velőkig üvöltő.

Az én koromban:

prózára szerelte a verset a költő.

Az én koromban:

mindannyian ó de magunkra maradtunk.

Az én koromban:

sírtunk, amikor kenyerünkbe haraptunk.

Az én koromban:

nem volt, ki szegény sziveket melegítsen.

Az én koromban:

álmatlanul ült arany-ágyon az Isten.

Kosztolányi Dezső

*

Édes vagy mostoha

Mostoha anya – mostohagyerek

A – magyar - népmesék gonosz mostohája

Kukorica Jancsi és Juliskája – és a banya

Az új asszony és a papucs férj archetípusai

Amikor az bánt, akitől a legjobbat várnád el

A sajátját kényeztető, az idegennel ellenséges anya

(egy figurában a jól ártó, illetve a rosszul szerető anya)

Amikor az édes szülei bánnak mostohán: Jancsi és Juliska

Amikor az édesapa sem él már – kiszolgáltatott árva

Árvácskák, Hamupipőkék, Szilveszterek stb.

*

Dőre

„Mind azon szók között,

melyekkel a magyar

az esztelent, bolondot

nevezni szokta,

a legkíméletesebb kifejezés,

kevesebb tehát a féleszű,

esztelen, bolond, eszeveszett,

őrült, nadragulyás, kasuka szóknál,

s tulajdoníttatik oly embernek,

ki az okos ész szabályait

holmi kisebb tárgyakban szegi meg,

s ferde beszédei vagy tettei által

gyakran nevetséget,

sajnálkozást pedig igen ritkán gerjeszt,

s nem annyira a megzavart észnek,

mint inkább

a ki nem fejlett értelemnek adja jeleit.

Legtöbb dőreséget mondanak, és tesznek

a gyermekek, tudatlanok, tapasztalatlanok.

Vétetik néha bohó, bohóc,

tréfálkodó értelemben is.

Hasonlók hozzá a német Thor, thöricht,

a francia: étourdi, a szláv durak,

a török delü vagy deli

(de a mely derekat is jelent), stb.

Magyar nyelvből elemezve, úgy látszik,

azon őr gyöknek előtétes módosítványa,

melyből őrül, őrült származnak.”

*

Félreértés –

meg nem értés

ha tüntető hallgatásod beleegyezésnek veszik

ha egy barátnak hitt ellenségre bízod titkaid

ha sose derül ki, hogy voltaképpen te utálod a vermutot

ha lelőnek, pedig te csak pénzért nyúltál zsebedbe

ha társad csak az elváláskor mondja el, mi baja volt

ha mosolyodat a vadállat vicsorgásnak veszi

ha a földönkívüli nem érti, hogy békéses szándékaid

ha amnesztiát kérsz, de helyette amnéziát kapsz

ha a "beléd szerető" vendéglátó benyújtja a számlát

ha egy átutazót nagyhatalmú revizornak néznek

ha a "méreg" szót "étek" szónak hallod el

ha nem a meséd, hanem egyik veséd akarják átültetni

*

Veremben

Ha verembe estél

mondhatod, hogy nem estél bele

mondhatod, hogy a többiek vannak rossz helyen

próbálkozhatsz kimászással

próbálhatod a hajadnál fogva kihúzni magad

elzavarhatod a segítségnyújtót

beránthatod magad mellé a kötélnyújtót

agitálhatsz mást, hogy ugorjon melléd

leszúrhatod az időt kérőt (létráért menne)

várhatsz magára Istenre

lefelé fúrsz, a Föld túlsó fele irányába

lakályossá teheted a vermet

a jótündértől azt kéred, tesód is veled legyen

*

Arisztotelész

és Nagy Sándor

Arisztotelész egy tömérdek kidöntött fát mutata

az alexandriai kertben Nagy Sándornak:

- Nézd, eme vastag élő gyökerek

tartották a földben a fát vész, szél és zivatar ellen;

ezen apró gyökérszálacskák életet adtak neki,

melyet a levelek a levegőből szítt nedvekkel segéltek;

a kedvező időjárás virágot,

majd gyümölcsöt aggatott reá:

s ím - most egy fejsze a százados fát ledönté.

- S ki meré ezt tenni? –

kérdi összevont szemöldökkel a hódoltató.

- Én akarék egy tükröt tenni elődbe, király.

Nézd,

a vastag gyökerek

a fejedelem s ország nagyjai,

a gyökérszálacskák a földmíves,

levelek a kereskedés és kézi mesterségek,

kedvező időjárás a bölcs kormány,

a virág szelíd békesség,

a gyümölcs a lakosok boldogsága.

Sejted-e, mi a döntő fejsze?

a gyászos háború ez, király,

melyet te, csak kényből pusztítva, hordozol,

s hány szép fa gyökerére vetél már?

Most a szkítákra indulsz.

Maradj, kérlek, itt városodban,

s magad meggyőzésével mutasd meg, hogy

több, mint nyert csaták teszen naggyá.

- Érdekeltetve hökkent meg,

de mégis tovább mene a hiú, a hajthatatlan.

FÁY ANDRÁS

*

Ki a bolond?

aki az utcán magában hangosan énekel

aki poéta lesz Magyarországon

aki elosztogatja mindenét, hogy Krisztust kövesse

aki a színpadon azt képzeli, hogy ő Lear király

aki az egész életét felteszi az ügyre

aki nyíltan olyat csinál, amiért biztos lecsukják

aki a függetlenségéért a koldusbotot választja a pásztorbot helyett

aki hite miatt hagyja magát oroszlánok elé vetni

aki a biztos siker reménye nélkül évekig dolgozik művén

aki nem ágyban és párnák közt kíván meghalni

aki szerelméért kész akár elkárhozni is

aki minimálbérrel négy gyereket vállal

*

How fragile we are

Milyen törékeny lény az ember….

már egy cseresznyefáról leesve is nyakad törheted

aprófa-hasogatás közben levághatod az ujjad

ha egy kisgyerekre rádől egy fazék forró víz

elég ha egyszer nagyon megüt az áram

némely méregből egy csepp is sok

ha csak öt percig lenyomnak a víz alá

ha már egy negyed órája nem dobog már a szíved 

ha elcsúszol a jeges járdán: combnyaktörés

nagy a baj, ha két autó frontálisan ütközik

a repülőgép-szerencsétlenséget ritkán éli túl valaki

egy kis vírus vagy bacilus a földhöz vág

elég egy rossz szó reggel, hogy egész napod elrontsa

*

Életveszélyben

ha beleköpsz a maffia levesébe

ha vad folyókon hajózol vagy úszol

ha egy eldurvuló verekedésbe avatkozol bele

ha saját szedésű gombából főzöl vacsorát

ha otthon kísérletezel robbanószerekkel

ha tetten ér egy vérmes féltékeny férj

ha fegyvert fogsz vkire, de ő gyorsabb

ha eltévedsz a sivatagban vagy dzsungelben

ha belekontárkodsz a villanyszerelésbe

ha viharos időben sárkányrepüléssel próbálkozol

ha járványkórházban teljesítesz szolgálatot

ha a közutakon száguldasz/részegen botorkálsz

*

Áldozathozatal I.

bármikor és bármeddig állok rendelkezésedre

kijövök a meleg otthonomból a hideg kietlen pusztába

vállalom egészségem szisztematikus károsítását

odaadom minden pénzem, még hitelt is veszek fel

bizonytalan időre elhalasztom programom, feladom hivatásom

felajánlom minden energiám, erőm és képességeim

odaadom a vesém, levágatom a lábam és kiszúrom a szemem

végleg felszámolom hosszan ápolt kapcsolataim

lemondok szabadságomról bármit parancsolhatsz

életem-halálom kezedbe ajánlom

kész vagyok becstelenség látszatát magamra venni

kész vagyok érted akár el is kárhozni: szerelmem, istenem

*

Áldozathozatal II.

ha önként elhagyod szülőfölded ill. hazádat

ha elajándékozod minden, de főként legdrágább kincsed

ha akár végleg felhagysz hivatásod gyakorlásával

ha lemondasz róla, hogy még életedben sikered legyen

ha felajánlod Istennek elsőszülött ill. egyetlen gyermeked

ha magadra veszed mások bűneit ill. letöltöd börtönbüntetését

ha gyermekeidért feladod kényelmed, jómódod vagy akár egészséged

ha idegent fogadsz be illetve bújtatsz családi otthonodban

ha huzamos ideig böjtölsz: nuku kaja, pia, nő, cigi, tévé stb.

ha nem adod intézetbe nagyon beteg, sérült, fogyatékos gyereked

ha cölibátusban és szerzetesrend fegyelmében élsz

ha életfogytiglan szegénységi fogadalmat tesz

*

Szent részegek és őrültek

Nagyszerű dolog a lélek nyugalma

és az, hogy örülni tudunk magunknak.

Szenvedély! Részegség! Őrület!

Oly nyugodtan,

oly részvétlenül álltok e dolgok előtt,

ti, erkölcsösek!

Szidjátok a részeget,

megvetitek az esztelent,

elhaladtok mellette,

és hálát adtok az Istennek, mint a farizeus,

hogy nem teremtett benneteket olyannak,

amilyen ezek közül egy.

Nemegyszer voltam részeg,

szenvedélyeim sohasem

estek messze az őrültségtől,

és egyiket se bánom,

mert a magam mértékén megtanultam,

hogy mindig és szükségképpen

részegnek és őrültnek kell mondani

minden rendkívüli embert,

aki valami nagyot,

valami lehetetlennek látszót csinált.

De a mindennapi életben is

tűrhetetlen hallani,

hogy minden,

csak félig is szabad,

nemes, váratlan tett esetén

rögtön kész az ítélet:

ez az ember részeg,

ez az ember bolond.

Szégyelljétek magatokat, ti józanok!

Szégyelljétek magatokat, ti bölcsek!

(J. W. GOETHE)

*

Hajnali részegség

Elmondanám ezt néked. Ha nem unnád.

Múlt éjszaka - háromkor - abbahagytam

a munkát.

Le is feküdtem. Ám a gép az agyban

zörgött tovább, kattogva-zúgva nagyban,

csak forgolódtam dühösen az ágyon,

nem jött az álom.

Hívtam pedig, így és úgy, balga szókkal,

százig olvasva, s mérges altatókkal.

Az, amit írtam, lázasan meredt rám.

Izgatta szívem negyven cigarettám.

Meg más egyéb is. A fekete. Minden.

Hát fölkelek, nem bánom az egészet,

sétálgatok szobámba, le-föl, ingben,

köröttem a családi fészek,

a szájakon lágy, álombeli mézek,

s amint botorkálok itt, mint a részeg,

az ablakon kinézek.

Várj csak, hogy is kezdjem, hogy magyarázzam?

Te ismered a házam,

s ha emlékezni tudsz a

hálószobámra, azt is tudhatod,

milyen szegényes, elhagyott

ilyenkor innen a Logodi-utca,

ahol lakom.

Tárt otthonokba látsz az ablakon.

Az emberek feldöntve és vakon,

vízszintesen feküsznek,

s megforduló szemük kacsintva néz szét

ködébe csalfán csillogó eszüknek,

mert a mindennapos agyvérszegénység

borult reájuk.

Mellettük a cipőjük, a ruhájuk,

s ők a szobába zárva, mint dobozba,

melyet ébren szépítnek álmodozva,

de - mondhatom - ha így reá meredhetsz,

minden lakás olyan, akár a ketrec.

Egy keltőóra átketyeg a csöndből,

sántítva baktat, nyomban felcsörömpöl,

és az alvóra szól a

harsány riasztó: "ébredj a valóra".

A ház is alszik, holtan és bután,

mint majd százév után,

ha összeomlik, gyom virít alóla,

s nem sejti senki róla,

hogy otthonunk volt-e vagy állat óla.

De fönn, barátom, ott fönn a derűs ég,

valami tiszta, fényes nagyszerűség,

reszketve és szilárdul, mint a hűség.

Az égbolt,

egészen úgy, mint hajdanában rég volt,

mint az anyám paplanja, az a kék folt,

mint a vízfesték, mely irkámra szétfolyt,

s a csillagok

lélekző lelke csöndesen ragyog

a langyos őszi

éjjelbe, mely a hideget előzi,

kimondhatatlan messze s odaát,

ők akik nézték Hannibál hadát

s most néznek engem, aki ide estem

és állok egy ablakba, Budapesten.

Én nem tudom, mi történt vélem akkor,

de úgy rémlett, egy szárny suhant felettem,

s felém hajolt az, amit eltemettem

rég, a gyerekkor.

Olyan sokáig

bámultam az égbolt gazdag csodáit,

hogy már pirkadt is keleten, s a szélben

a csillagok szikrázva, észrevétlen

meg-meglibegtek, és távolba roppant

fénycsóva lobbant,

egy mennyei kastély kapuja tárult,

körötte láng gyúlt,

valami rebbent,

oszolni kezdett a vendégsereg fent,

a hajnali homály mély

árnyékai közé lengett a báléj,

künn az előcsarnok fényárban úszott,

a házigazda a lépcsőn bucsúzott,

előkelő úr, az ég óriása,

a bálterem hatalmas glóriása,

s mozgás, riadt csilingelés, csodás,

halk női suttogás,

mint amikor már vége van a bálnak,

s a kapusok kocsikért kiabálnak.

Egy csipkefátyol

látszott, amint a távol

homályból

gyémántosan aláfoly,

egy messze kéklő,

pazar belépő,

melyet magára ölt egy drága, szép nő,

és rajt egy ékkő

behintve fénnyel ezt a tiszta békét,

a halovány ég túlvilági kékét,

vagy tán egy angyal, aki szűzi

szép mozdulattal csillogó fejékét

hajába tűzi,

és az álomnál csendesebben

egy arra ringó

könnyűcske hintó

mélyébe lebben,

s tovább robog kacér mosollyal ebben,

aztán amíg vad paripái futnak

a farsangosan lángoló Tejutnak,

arany konfetti-záporába sok száz

batár között, patkójuk fölsziporkáz.

Szájtátva álltam,

s a boldogságtól föl-fölkiabáltam,

az égbe bál van, minden este bál van,

és most világolt föl értelme ennek

a régi nagy titoknak, hogy a mennynek

tündérei hajnalba hazamennek

fényes körútjain a végtelennek.

Virradatig

maradtam így és csak bámultam addig.

Egyszerre szóltam: hát te mit kerestél

ezen a földön, mily kopott regéket,

miféle ringyók rabságába estél,

mily kézirat volt fontosabb tenéked,

hogy annyi nyár múlt, annyi sok deres tél

és annyi rest éj,

s csak most tűnik szemedbe ez az estély?

Ötven,

jaj, ötven éve - szívem visszadöbben -

halottjaim is itt-ott egyre többen -

már ötven éve tündököl fölöttem

ez a sok élő, fényes égi szomszéd,

ki látja, hogy könnyem mint morzsolom szét.

Szóval bevallom néked, megtörötten

földig hajoltam, s mindezt megköszöntem.

Nézd csak, tudom, hogy nincsen mibe hinnem,

s azt is tudom, hogy el kell mennem innen,

de pattanó szivem feszítve húrnak

dalolni kezdtem ekkor az azúrnak,

annak, kiről nem tudja senki, hol van,

annak, kit nem lelek se most, se holtan.

Bizony ma már, hogy izmaim lazulnak,

úgy érzem én, barátom, hogy a porban,

hol lelkek és göröngyök közt botoltam,

mégis csak egy nagy ismeretlen Úrnak

vendége voltam.

Kosztolányi Dezső