Eugéniusz:
Nagy Jenciklopédia
avagy egy kis magyar mindenes
Életminőség: őrzés-javítás/romlás-rontás
Bölcs-balga, boldog-boldogtalan emberek
A földi/égi édenkertek, vagy pokoljárások
A szívhez- és az észhez szóló lényegkereső
28.
Móra Ferenc:
A csókai csóka
Csókai csókának
Mi jutott eszébe?
Föl szeretett volna
Öltözni fehérbe.
Unta szegény jámbor,
Hogy ő télen-nyáron,
Örökkön-örökké
Feketében járjon.
Ahogy így tűnődik
Ághegyen a csóka,
Arra ballag éppen
Csalavér, a róka.
Attól kér tanácsot,
Mit kellene tenni,
Hófehér galambbá
Hogy kellene lenni.
"Nincsen annál könnyebb -
Neveti a róka -
Fürödj meg a hóban,
Te fekete csóka!
Olyan fehér galamb
Lesz rögtön belőled,
Hogy magam sem tudom,
Mit higgyek felőled."
Nagyeszű rókának
Szót fogad a csóka,
Nagy vígan leugrik
Az ágról a hóba.
Az orra hegye se
Látszik ki belőle,
Kérdi is a rókát,
Mit hisz most felőle?
"Azt hiszem, galamb vagy" -
Csípte meg a róka,
S csapott nagy ozsonnát
Belőle a hóba.
Róka csípte csóka,
Csóka csípte róka -
Így lett fehér galamb
A csókai csóka.
*
Egyetlenegy
A legritkább példány vagy:
Ilyen nem volt és nem lesz több
Nemcsak a testeden van
különös ismertetőjegy
Ha akarnál, sem tudnál
teljesen beolvadni a tömegbe
Nem a futószalagról kerültél le
A te fontos küldetésed senki
Más nem végezheti el helyetted
Nem a puszta különbözés kedvéért
Vagy más mint a más,
Mint a „csodabogarak”/különcök
Nem lehet beszámozni,
Nem vagy precízen kiszámítható
Nem téged szabnak
A cipőhöz és ruhához,
Hanem megfordítva
Eredeti vagy, nem utánzat
És nem is lehet jól hamisítani
Rögtön lebukna az illető,
Ha úgy akarná kiadni magát, mintha te lennél
Még az ikertestvéreddel sem lehet összetéveszteni
De negatívan is válhatsz egyéniséggé,
Hogy anyád sem ismer azután már rád!
*
Össze-mérhetőség
Latolgat, fontolgat, mérlegel, súlyoz
Mérhető a tömeg, a súly, a térfogat,
A kiterjedés, az idő, az erő stb.
Az egyik nagyobb, nehezebb,
Erősebb, tágabb stb. mint a másik.
Pénzben kifejeződik egy tárgy,
Egy árucikk mostani piaci értéke:
Ha ma eladnám az ingatlanom,
Akkor ma kb. ennyit kapnék érte.
De a személyes emléktárgy
Értéke felbecsülhetetlen,
Mert nem pótolható,
Mert nem kapható, nem is eladó stb.
Ahogy a megteremtett otthonok
Is egyenértékűek, mint otthonok.
Egy ember munkaerejét
Kevesebbre értékelik, mint a másikét,
De mint embernek nincs ára,
Nem rabszolga, de van méltósága.
S ez utóbbi éppúgy egyenlő,
Mint a boldogsághoz való joga…
*
Eszmei érték
Mennyi egy védett, ritka
Madár megölésekor a pénzbüntetés?
Mennyi fájdalomdíj jár egy embernek,
Ha ártatlanul ült évekig a börtönben?
Mekkora összeggel lehet kárpótolni
A műhibából csonkolt embert?
*
*
Mérhetetlenség
Mekkora fájdalmat
okoztak a bántó szavak?
Kosztolányi vagy Babits vagy
József Attila nagyobb költő?
Nehezebb-e gólt lőni,
mint egy jó lövést bravúrral védeni?
Hány távoli jó rokonnal ér fel egyetlen jó szomszéd?
Hány jó ismerőssel ér fel egyetlen igaz jó barát?
*
Mérleg
Rossz vásárt csináló
Te kapsz párperces, félórás intim együttlétet,
És tegyük fel, hogy közben jól is érezted magad.
De kapsz utána egy bírósági idézést - apasági kereset,
Fizetheted évtizedeken át az ellened nevelt gyerek tartását
*
*
Mérce
A magas léc leverése után
Tutira mész: igen alacsonyra teszed,
Vagy csalással, önbecsapással próbálkozol:
Így biztosítod a sikerélményt – sekély e kéj…
*
Kerülő
Aki fél a megmérettetéstől,
Mint az ördög a szentelt víztől -
Miközben lelkét nyomasztja, izgatja:
Vajon mit ér az ő tudása, készültsége,
Hogy éles helyzetben mire is lenne ő képes…
*
Mennyiség
Aki igen sokat/sokszor,
De igen rosszat és rosszul
Eszik, iszik, alszik, játszik,
Templomozik, szerelmeskedik
Stb.
*
Mérték
Amíg nincsen
tökéletes rend és tisztaság a lakásban,
és magát is nem hoztad „szalonképes állapotba”,
addig nem kezd bele még egy könyv olvasásába sem -
erre mindig csak a maradék időt fordítaná,
ha lenne, maradna ilyen szabad időd...
*
Életmunkás
Egy munkás élet…
Aki nem 2 órát dolgozik
Puszta létfenntartásáért,
mint például a busmanok,
És mégse él olyan minőségű,
Értsd: olyan egész, teljes életet...
(És még erre – mi másra - a legbüszkébb:
Hogy, neki munkája van, ő dolgozni jár…!)
*
*
A sok az kevesebb
Egyszál fa – virtuális erdő
Akiknek nincs - egyetlen igaz - jó barátjuk,
Esetleg a minőséget itt is mennyiséggel pótolnák
A Facebook ismeretséggel, szesztestvérekkel stb. stb.
*
Mogyorózva
Ez a világ olyan világ,
mint a mogyorófa virág…
Akik a gödör fenekén vannak,
mert hittek az ördögnek,
Aki sokat ígért,
majd nagyon keveset adott
- az is keserű volt...
(vagy éppen
a kevés csali öröm után
jött a tartós és sok üröm)
*
Apátia
Érdeklődés, életkedv-hiány
Akiket már semmi, senki nem érdekel,
Se más, se maguk - teljesen közönyösek.
Vagy csak úgy tesznek, mintha azok lennének,
S így mindig másra hárul a hálátlan szerep,
Hogy a letargiából kirángassák őket…!?
*
Az absztinens
Aki soha nem iszik egy kortyot se
Aki nem is tud ellazulni, felengedni a kocsmában
Aki attól fél, hogy elszólja magát, ha spicces lesz
Aki attól fél, hogy nem tud mértéket tartani
(mégse magáról beszél, hanem neked papol)
*
Alkoholkúra
Soha nem másnapos,
mert mindig aznapos: részeg…
Na ő biztos nem a mennyiségre megy,
Nem sok esélyt ad magának a hosszú életre…
(addig is vagy az alkohol ára, vagy a minősége
teszi tönkre őt is és hozzátartozói életét is…)
*
*
Közvetett,
nyílt gyónás
Az írás is lehet
imádságos szellemű gyónás,
sőt: ha nem az,
akkor megette a fene az egészet,
akkor csak játék a szavakkal,
vagy kiizzadt önigazolás
mint oly sok politikus
diplomatikus emlékirata -
tisztelet a kevés kivételnek,
de ehhez olyan formátumú
államférfi is kell,
mint amilyen
a mélyen hívő
II. Rákóczi Ferenc volt...
*
Egy-
könyvű ember
Mindenkinek van egy életregénye,
írhatna, tollba mondhatna egy könyvet,
legalább az utódainak,
amit - még - nem mondhatott el senkinek,
amit esetleg csak a halála után stb.:
ha van hozzá bátorsága,
mert ha legalább nem őszinte,
akkor egy fabatkát sem ér,
akkor csak papírpocsékoló önigazolás
*
*
Poszt
– pozícióvállaló
Nem azért vállalom el, hogy a focikapuba áljak,
Mert én vagyok a világon a legjobb tíz kapus egyike,
Hanem mert nincs közöttünk jobb, alkalmasabb,
S ha én nem állok be, akkor a csatárunknak kéne,
Aki jóval gyengébben véd, s ráadásul onnan gólt se lő…
*
A tökéletesség elve
Szép dolog olykor a maximalizmus,
De ön- és közveszélyes a perfekcionizmus
Ez biztos módja annak, hogy sose légy elégedett
Se a főztöddel, se az alakoddal, se a ruháddal stb.
Ami könnyen elvezethet pl. a kóros nem evéshez…
*
Nonszensz
Egy ló bemegy a vaskereskedésbe:
- Kérek egy kiló kenyeret.
- Csak rózsaszín van.
- Nem baj, biciklivel vagyok.
*
*
!
Elég,
ha csak
egy kicsit
térítenek el a céltól:
minél gyorsabban haladsz,
annál messzebb távolodsz el…
*
Csak
örök életet ne!
Milyen rossz lenne
halhatatlannak lenni,
hisz túlénénk
minden szerettünket,
s ha viszont mindenki az lenne,
nem lenne tétje semminek,
nem lenne elmulasztható alkalom,
nem lenne életreszóló súlyú döntés,
nem lenne más csak frivol játék...
*
Boldog lények köre
Csak az ember lehet boldog,
Isten nem - mert nem veszítheti el,
mert a boldogság kegyelmi állapot,
a boldogság ki nem érdemelhető ráadás,
amikor küszködünk új s újabb célokért,
ami csak gyarló halandó osztályrésze:
de jó, hogy nem vagyok isten...
*
A kegyetlen angyal
A legnehezebb azokkal az emberekkel,
akik nincsenek tisztában rovott múltjukkal,
vagy úgy tesznek mintha hibátlanok lennének,
s az igazság bunkójukkal mindent szétvernek,
ahelyett hogy a nyakukat nyújtanák
mint akik maguk is irgalomra szorulnak
(Rilke írja: nincs kegyetlenebb az angyaloknál)
*
Szabó Lőrinc:
Piszkosságok
Sokszor elszörnyedek magamtól,
hogy egy-egy rossz óra alatt
mi minden megfordul fejemben,
mennyi förtelmes gondolat;
s ha visszanézek tíz-húsz évre,
bűnökre - mennyi tévedés! -
majdnem revolvert ad kezembe
a kései szégyenkezés.
És lassan mégis belenyugszom:
Ilyen voltam, hát mit tegyek?
Akárhogy bánom is ma ezt, azt,
megváltoztatni nem lehet.
És ez a megváltoztathatatlan,
amit most már vállalni kell,
azzal vezekeltet a rosszért,
hogy sohase felejtem el;
de vigasztal is, jóra oktat:
szeretni, ami emberi -
piszkosságaimból tanultam
másoknak megbocsátani.
*
*
Szerencsebérlet
Egyfelől annyira hiszünk a szerencsében,
hogy képesek vagyunk lottóra stb. költeni,
másfelől meg egyáltalán nem akarjuk észrevenni,
hogy milyen szerepet játszott a szerencse abban,
hogy még élünk, van munkánk, van házunk stb. -
elfojtjuk azt a gondolatot,
hogy mindez egy pillanat alatt odalehet...
*
*
Ahol zsarnokság van
Nem a pártok képviselnek minket,
az ő csatájuk inkább pankráció -
hanem mi képviseljük őket
családi és baráti körünkben?
A veszélyes puha-kemény diktatúrák
épp a családi-baráti köröket verik szét,
vagy aknázzák alá pl. a beszervezésekkel.
Plusz a különféle MLM rendszerek…!!!
*
A
szenvedés
aranyfedezete
Minél többet szenved,
annál nagyobb művész?
Lukács szakított szerelmével,
aki később – emiatt is – öngyilkos lett,
hogy biztosítsa termékeny boldogtalanságát.
De József Attila is kereste a szenvedést,
a háta mögött levő Isten nem érdekelte,
Csak amiért meg kellene kerülni a Földet.
És mi a másik véglet: az önkímélő életművész?
*
Idő-
mérleg
ott és itt
A Kalahári sivatag bennszülöttei
Kb. napi két órát fordítanak arra,
Hogy előteremtsék életszükségletüket
Nekünk ez több mint napi nyolc óra…!?
És amúgy mennyi az a „szükségletünk”,
Ami felesleges, és így káros is…
*
*
Rossz
alternatíva
Vagy nincs diplomád
és azért nem tudsz labdába rúgni,
vagy van, de akkor már annyira
átmosták az agyad, hogy...
*
Próbák
1.
Lelki elsősegély:
pl. egy öngyilkos jelöltben
tartani a lelket
2.
Szellemi teszt:
Amíg egylábon/féllábon állsz,
Összefoglalni vallásod lényegét
*
Bók
vagy sértés?
Illem nem tudás,
hiányos nyelv- és kultúraismeret,
vagy szándékos kétértelműség?
*
Jótett
helyébe jót várj?!
A népmesék szerint
azon állhat vagy bukhat
a mesehős szerencsepróbálása,
hogy segített-e például
egy hangyának kimászni a pocsolyából,
amikor még nem tudta róla,
hogy később ő fog rászorulni,
mert ő amúgy egy varázshatalmú lény.
Csak úgy – ahogy az irgalmas szamaritánus.
*
Követések
Ne a Mestert kövesd,
hanem azt,amit Ő követ
Úgy is felfoghatjuk ezt a mondást,
hogy maga az a lelkület, az a szellemiség
van a mesehős segítségére későbbi nehéz útján,
aminek ezzel a gesztussal tanúbizonyságát adja -
ez csinált csodát, ahogy ennek hiánya okozza
azon testvéreinek vesztét,
akik pontosan le akarják másolni az ő lépéseit,
csak pusztán technikailag kopírozva...
Ha már ketten csinálják ugyanazt,
az már nem ugyanaz, csak majdnem...
De ez a „majdnem” micsoda különbség!
*
Hasonló
a hasonlónak örül?
Hiába van szám szerint sok kapcsolatod,
ha ezek mind hasonló emberekhez kötnek:
ugyanazokat az életstratégiákat példázzák,
a lelki problémákat ők hasonlóan "oldják meg":
például alkoholba, vagy munkaalkoholizmusba
fojtják bánatukat...
*
*
A jó és rossz hallgatások
Amikor a hallgatás aranyat ér,
amikor hallgatni bölcsebb,
amikor hallgatni dicsőség
(kínvallatnak),
amikor a hallgatás cinkos vétek,
amikor a hallgatás beleegyezés,
amikor a hallgatás szégyen,
amikor a hallgatás titoktartás,
amikor a hallgatás nem tudás…
*
Csak
egyikünk
járhat jól?
Vagy te nyersz vagy én?
Zéró kimenetelű játszmákban vagyunk,
ilyenekből áll az életünk?
Ki kit győz le a megjelenésével,
A társalgásban, a karrierben,
A párválasztásban, a gyarapodásban?
Így csak az ördögöt boldogítjuk,
ő lesz a nevető harmadik...
*
Ön-
és közveszélyes
Teljes gázzal hajtani a kocsit,
életveszélybe kerülni
és mást veszélyeztetni,
semmi másra nem figyelni,
csak az előzésekre,
mintha egy beteget vinnél orvoshoz,
pedig csak sportot űzöl,
erőt fitogtatsz,
vagy haza akarsz érni a meccsre...
Lehet, hogy a kórház vagy börtön vár az út végén.
Vagy – ahogy ki szokták írni – vesedonor lehetsz…
*
Hermetikus I.
A végletesség kockázata
Szellemi önvédelemből bezárkózik,
fél, hogy durva csizma tapossa eszmecsíráit –
de túl sokáig marad így begubózva, bebábozva,
így azt szívja be, amit kilehel– saját levében fő…
Vajon jó példa-e erre: Dosztojevszkij: A kamasz?
(népi etimológia: hermetikus/eremita-remete…)
*
Eremita
szó jelentése
Vallási buzgalomból
az emberi társaságot kerülő,
magányosan élő személy.
Eredet [eremita < latin:
eremita (remete, „pusztában élő”)
< görög: erimosz (puszta, sivatag < „elhagyatott”)]
A világtól elvonult ember,
aki vezeklés vagy vallásos elmélkedés céljából
pusztai vagy erdei magányban él.
"Egy őszült remetét a Tihany oldalán ismértem.
Sivatag sziklaüregben élt" (Berzsenyi: A remete).
Az első keresztény remeték, az anachoréták
a III-IV. sz. -ban az egyiptomi Théba körüli sivatagban
éltek a szerzetesekéhez hasonló, de lazább közösségben
(remete Szent Antal, remete Szent Pál).
Az aszkézis különféle nemeit gyakorolták,
szűk cellába vagy barlangba falaztatták magukat,
bilincsekben jártak.
Oszlopos Simeon harminc évig élt egy oszlop tetején.
Más vallásokban
(főleg a buddhizmusban)
is találunk hasonló jelenséget.
Átvitt értelemben mondjuk remetének
az elvonultan élő, magányt kedvelő embert is.
Rousseau, az ermenonville-i remete -
az idős Kossuthot is emlegették turini remeteként.
*
*
Csokonai:
A tihanyi ekhóhoz
Óh, Tihannak rijjadó leánya! Szállj ki szent hegyed közűl. Ím, kit a sors eddig annyit hánya, Partod ellenébe űl. Itt a halvány holdnak fényén Jajgat és sír elpusztúlt reményén Egy magános árva szív. Egy magános árva szív. Míg azok, kik bút, bajt nem szenvednek A boldogság karjain, Vígadoznak a kies Fürednek Kútfején és partjain; Addig én itt sírva sírok. És te, Nimfa! amit én nem bírok, Verd ki zengő bérceden. Verd ki zengő bérceden. Zordon erők, durva bércek, szírtok! Harsogjátok jajjaim! Tik talám több érezéssel bírtok, Mintsem embertársaim, Kik keblekből számkivetnek És magok közt csúfra emlegetnek Egy szegény boldogtalant. Egy szegény boldogtalant. Akik hajdan jó barátim voltak Még felkőltek ellenem, Űldözőim pártjához hajoltak: Óh! miket kell érzenem, Amidőn már ők is végre Úgy rohannak rám, mint ellenségre, Bár hozzájok hív valék. Bár hozzájok hív valék. Nincsen, aki lelkem vígasztalja, Oly barátim nincsenek; Vállat rándít, aki sorsom hallja; Már elhagytak mindenek. Nincsen szív az emberekbe: Hadd öntsem ki hát vaskebletekbe Szívem bús panasszait. Szívem bús panasszait. Lilla is, ki bennem a reménynek Még egy élesztője volt, Jaj, Lillám is a tiran törvénynek S a szokásnak meghódolt. Hogy vagy most te, áldott lélek? Én ugyan már elhagyatva élek A tenger kínok között. A tenger kínok között. Óh, van-é még egy erémi szállás, Régi barlang, szent fedél, Melyben egy bőlcs csendes nyugtot, hálást E setét hegyekben lél? Hol csak egy kő lenne párna, Hol sem ember, sem madár nem járna, Mely megháborítana. Mely megháborítana. Abban, gondolom, hogy semmi jussal Ellenkezni nem fogok, Hogyha én egy megvetett virtussal Itt egy kőben helyt fogok, S e szigetnek egy szögében, Mint egy Russzó Ermenonvillében, Ember és polgár leszek. Ember és polgár leszek. Itt tanúlom rejtek érdememmel Ébresztgetni lelkemet. A természet majd az értelemmel Bőlcsebbé tesz engemet. Távol itt, egy más világban, Egy nem esmért szent magánosságban Könnyezem le napjaim. Könnyezem le napjaim. Itt halok meg. E setét erdőben A szomszéd pór eltemet. Majd talám a boldogabb időben Fellelik sírhelyemet: S amely fának sátorában Áll egyűgyű sírhalmom magában, Szent lesz tisztelt hamvamért. Szent lesz tisztelt hamvamért
*
*
Hermetikus II.
(melléknév)
1. Légmentesen zárt; szorosan tömített (tér, hely),
amelybe nem juthat be levegő vagy más anyag.
A hermetikus befőttes üveg tetejét nehéz kinyitni.
A műanyag tasak hermetikus védelmet nyújt
a benn lévő élelmiszer számára.
2. Külső befolyástól védett;
minden külső hatás elől elzárkózó,
magányosan tevékenykedő, létező, élő.
A kutatók annyira hermetikus környezetben dolgoznak,
hogy még a haladásukról szóló híreket sem kapunk róluk.
A hermetikus könyvtárban tanuló egyetemistákat
semmi nem zavarja a haladásban.
3. Régies:
Nehezen érthető;
magyarázatra szoruló (ismeret, tudás),
amely kívülállók számára felfoghatatlan.
A fizikusok egykor olyan hermetikus számításokat végeztek,
amelyeket a közemberek nem értettek.
A hermetikus feltételezéseket
több éves kutatás után tudták bizonyítani vagy elvetni.
4. Elavult:
Titkos tanokkal kapcsolatos, mágiával, alkímiával
vagy más titkos tannal összefüggő.
A hermetikus tanokat csak a beavatottak ismerték.
Az egyház elutasította a hermetikus állításokat.
Eredet [hermetikus < latin: hermeticus
(elzárt < „Hermészi”) < görög:
Hermész (az alkímia alapítója, a tudomány istene)]
+
http://boldognapot.hu/blog/mit-jelent-hogy-hermetikus/
*
Az út és a végcél
Rohanni, lélekszakadva -
lerövidíteni, sőt kihagyni magát az utat -
legszívesebben már ott lennél,
odavarázsolnád magad -
lehetnek ilyen helyzetek,
amire kaphatnánk három szabadjegyet,
hogy a gondolat sebességével repüljünk,
de ebből rendszert csinálni?
Ha gyalog megyek,
mindent megszemlélhetek,
ha kerékpáron,
akkor már elsuhannak a részletek,
ha autóba zárulok,
már köszönni is csak fejmozgással,
ha gépen szállok fölébe,
akkor térkép e táj...
*
Mi mindent
fejez ki egy köszönés?
Jót kívánok: jó napot, jó éjszakát.
Utalok a napszakra.
Érzékeltetem viszonyunkat:
Szimmetrikus vagy aszimmetrikus?
Tegező vagy magázó?
Civil vagy katonai?
Közismert vagy szlenges?
Netán titkos, jelszószerű?
Kifejezem tiszteletem: Tiszteletem.
Kifejezem közös hitem: Dicsértessék...
Utalok rá, hogy kollegák vagyunk:
Például: Jó szerencsét!
Röviden jellemzem hangulatom
stb. stb.
*
Veszíteni tudni kell
Veszíteni tudni kellene
Ha nem nyersz, sértegeted a győztest?
Ha vesztésre állsz, felállsz s elvonulsz?
Ha erősebbtől kaptál ki,
akkor se ülsz le máskor, mással?
Ha nem volt szerencséd,
akkor is magad korholod?
Ha hibádból vesztettél,
ezt nem bocsátod meg - oda a napod?
Ha nem vagy a legjobb a játékban,
másban is feladod?
*
*
Megmérettetési alkalmak
Amikor itt és most produkálni kell,
amikor kiállítódik a bizonyítvány rólad.
Amikor felelsz, vizsgázol, szerepelsz,
vagy felvételizel iskolába, állásra stb.
Kinek használ, kinek árt a drukk, a lámpaláz,
kiből a legtöbbet hozza ki, hogy ilyen komolyan veszi,
kit meg leblokkol a nagy akarás,
aminek nyögés lesz a vége...
Ki meg azért teljesít rosszul, múlja alul magát,
mert egyáltalán nem motivált,
nem izgatja a feladat teljesítése...
*
*
A
teljesítmény
kényszerzubbonya
Hogyan csináljunk
egész életünkből
vizsgahelyzetek sorozatát?
Vizsga lesz
minden ebéd és minden szeretkezés,
és a társaságba is azért visznek el,
hogy ott levizsgázzál,
s jaj neked, ha megbuksz
illemtudatlanságból, műveletlenségből stb.
(Befejezetlen mondat - bidé)
*
Tantaluszi kínok
1.
Amikor nem csak úgy simán éhezel,
hanem melletted egy karnyújtásnyira vígan lakomáznak,
s nem sorstársak közössége enyhíti a kínszenvedést, sőt…
2.
Kicsit hasonló a helyzet,
ha lenne mit enni, de nem tudod felbontani a konzervet,
ha nem mered elővenni, mert meg kéne a többieket kínálni,
ha olyan hosszú a kanál, hogy rövid hozzá a karod,
s eszedbe se jut, hogy egymást is etethetnétek...
*
*
Ki nyeri a bajnokságot?
kinek több játékosa van
Akinek több szurkolója van
Aki évközben a legtöbbször vezet
Aki az év soron a legtöbb gólt lőtte
Ahol az idény gólkirálya van
Aki a legkevesebb gólt kapta
Akinek a legjobb sajtója volt
Aki a legjobbnak szavaznak
Aki a legkevesebbet szabálytalankodott
Akinek a legtöbb ziccere volt?
*
Okoska botocska
Amivel leverhetem a magasból a diót
Amivel kihúzhatlak a gödörből
Amivel megvédhetem magam a kutyáktól
Amire rá tudok támaszkodni
Ami karóként támasztja a növényt
Amire nyársra húzhatom a szalonnát
Amivel elfenekelhetem a nebulót (pálca)
Amiket egymás mellé leszúrva elkerítem birtokom
Amiket a patak fölé téve hidat csinálhatok
*
Szándék
és következmény
Nagy dolgokban
már a szándék is dicséretes,
de ha egy segítőkész elefánt
jön be a porcelánboltba,
ha Mekk mester
nagy lendülettel javítja-rontja eszközeidet...
Több kárt okozhat neked buzgalmával
mint száz lusta ellenséged.
Ahogy nem véletlenül alakult ki
és maradt fenn a mondás:
a pokolra vezető út jószándékkal van kirakva.
*
Erkölcs
és tudás
Ahogy a társadalom-állam
polgári-büntető törvényeinél,
úgy fizikai, lelki és szellemi világ
törvényeinek nem ismerete
sem mentesít a felelősségre vonástól:
erkölcsi kötelességünk ezek tudása,
ahogy annak tudása is,
hogy mit nem tudunk még,
illetve hogy mit tudunk rosszul....
Ahogy életkortól függően
azért is felelősek vagyunk,
hogy milyen fokon áll az önismeretünk!
*
Gondolkodás,
nyelv és logika
Ha nem ismerem
értsd: nem tudom jól használni –
édesnek mondott anyanyelvem,
akkor nem tudok vele
értelmes mondatokat alkotni,
s ha nem ismerem a logika szabályait,
akkor nem tudok valamit állítani,
pro és kontra érvelni,
bizonyítani és cáfolni,
helyesen következtetni,
nem tudok vitatkozni...
Hiába vág jól az eszem,
s vannak jó gondolataim,
ha azokat nem tudom közölni,
illetve nem a helyén,
s nem jó összefüggésben:
nem tudok részt venni a "játékban",
ezekben a nyelvjátszmákban...
*
Rend
és szabadság
Ha nem ismerem,
nem sajátítom el
és nem tartom be
a sakkjáték
néhány egyszerű szabályát,
akkor nem tudok sakkozni,
csak összevissza tologatom
vagy dobálom a figurákat
mint egy éretlen kisgyerek.
Hogy sakkozzak,
ehhez szabályokat kell követnem.
Ez a minimális előfeltétel -
persze egy ellenfél is kell,
akinek az eszén túl akarok járni,
s a győzelmemnek akkor lesz sportértéke,
ha minél jobbat választok,
akinek van gyakorlata, van taktikája,
netán ismer kombinációkat stb.
A maximumnál a csillagos ég a határ...
*
Grundfocizni jó
Ha már tudsz állni, járni, forogni, futni, ugrani stb.
Ha már van egy kis lábügyességed...
Ha meg tudod szelídíteni a labdát, s tudod irányítani..
Ha tudsz másokra is figyelni, tudsz együttműködni...
Ha ismered a játék alapszabályait, s elfogadod őket...
Ha be tudod tartani a fair play íratlan szabályait is...
Ha a csapatodban tudod a helyed,
s alázattal a közös célt szolgálod…
Ha teljes komolysággal, erőbedobással veszel részt,
Ha nagyjából egyenlő erők "csapnak össze" a játékban…
*
Grundfocizni rossz
Ha rossz viszonyban vagy a labdával...
Ha nincs alkalmas pálya és nincs ki a két csapat..
Ha te magad a szabályok fölé helyezed...
Ha mindenki másként tudja a szabályokat...
Ha elfogultan látjátok a történteket...
Ha minden vitás eseten órákig vitatkoztok...
Ha a saját játékostársad leped meg, cselezed ki...
Ha nem tudod, hogy az öngól az ellenfeleteknek jó...
Ha telve jószándékkal, kapusként folyton gólt akarsz rúgni...
Ha egy felnőtt csapat kisgyerekek ellen játszik
(macska-egér harc)
Ha komolytalanul
vagy véresen komolyan veszi legalább az egyik fél...
*
Elszáll a gondom
Ihász Gábor
1. Hangjait egy kedves dalnak, napközben dúdolom Színeit sok régi napnak, elfeledni nem tudom Kis koromnak nagy szerelmét, a labdát ma is úgy szeretem Féltve őrzöm, de lenn a téren, boldogan kergetem Refrén: Olyankor elszáll a gondom, és újra érzem a régi grundok hangulatát Olyankor elszáll a gondom, mert játék közben mindenki jóbarát Olyankor elszáll a gondom, mert lenn a téren mi egyformák vagyunk A mérnök úr, a házmester és a beat - zenész, mind együtt játszhatunk 2. Minden este újra kezdem,tervezni életem Minden este azt kívánom, hogy a holnap szebb legyen És ha néha elfáradtam, az vidít fel engem is Hogy lenn a téren össze állunk, és indul a lábtenisz Refrén
https://songbook.hu/lyrics/7808/elszall-a-gondom
|