Eugéniusz: Nagy Jenciklopédia

avagy egy kis magyar mindenes

Életminőség: őrzés-javítás/romlás-rontás

Bölcs-balga, boldog-boldogtalan emberek

A földi/égi édenkertek, vagy pokoljárások

A szívhez- és az észhez szóló lényegkereső

29.

.

Szentmihályi Szabó Péter:

Térdre, magyar!

1996. március 15-re

Megfojtanak, megfojtanak,
kígyóznak, mint a szennypatak,
sziszegve szólnak szép szavak:
hiszen szabad vagy, ó, szabad!
Te választottál engemet,
te bamba, arctalan tömeg,
elszívom lassan életed,
nem lesz házad, se gyermeked,
nem lesz hazád, nem lesz hited,
minden szavamat elhiszed,
mindenhol szózatom sziszeg.
Imádd a hűvös bankokat,
ott intézik a sorsodat,
ne vidd vásárra bőrödet,
kerüld a puskás őröket,
szemétdomb város ez: a tiéd,
tiéd az összegyűlt szemét,
a villánk kőfala, a svájci bankbetét
érted van, s téged véd, cseléd,
ha már kihalt a nagy család,
ha már éhenhalt jó anyád,
ha nincs honod, se otthonod,
ha már szökésed fontolod,
sziszegve szól, ki jót akar:
fuss, merre látsz, szegény magyar!
Ellopnak minden ünnepet,
ők adnak mindennek nevet,
egymást ezért kitüntetik,
hát áruló, ki tüntet itt,
ki másról másként szólni mer,
nem elvtárs és nem is haver,
akit riaszt a pénz szaga,
bizony, nem jó demokrata!
Hóhéroddal ne alkudozz,
kirablódnál ne tiltakozz,
majd eltakar a pesti kosz,
megszoktad már, megszökni rossz,
nyugodj meg hát, Petőfi népe,
és térdre, magyar, térdre, térdre!

https://www.szepi.hu/irodalom/vers/tvers/tv_055.html

*

Ország-

vezetők/vesztők

"Négyféle vezetőember

lehet egy ország élén:

Prokrusztész, Napóleon,

Samu bácsi és Szolón.

Prokrusztész

egy elgondolás híve,

melybe nemzetét belekényszeríteni akarja,

ha törik, ha szakad.

Napóleon

szenvedélyes játékos és akár nyer,

akár veszít, mindenképpen tékozol.

Samu bácsi

úgy ül az uralkodói teremben,

mint egy fűszerboltban,

dekákkal és garasokkal ravaszkodik.

Szolón

az isteni ihletre figyel,

minden tette az örök mértékből ered

és országa virul." 

(Weöres Sándor)

*

Álruhás király

Aki azért járja így országát,

Hogy közvetlenül megtapasztalja,

- akár a saját bőrén is, mint Mátyás király -

Miként bánik a néppel pl. a kolozsvári bíró…

(ezt nem pótolja a besúgó, hangulatjelentő stb.)

*

Middle life crisis

Aki életútjuk felén egy nagy sötét erdőbe jutott,

Mivel az igaz utat elveszítette, tévesztette, nem leli,

És izgatottan és igazán már nem is keresi – vagy mégis?

Azután vagy túl nagyot robbant, otthagyva otthonát stb.,

Vagy marad a régi kerékvágásban/szürke taposómalomban

*

Diszkrepancia

Nem egyezés, eltérés

Egyre tágul a távolság - és szakadékká mélyül:

Most mi vagy, és mi szeretnél lenni, hogy becsüld magad.

És így annál sűrűbben nyúlsz az egyre nagyobb pohár után…

*

Imponálni

Kinek akarsz ezzel tetszeni?

Miért halnak meg a középkorú férfiak?

Hajsza: jobb nő, kocsi, lakás, utazás…

Papucs alatt élve megfelelni, eleget tenni

A mesék és viccek telhetetlen asszonyainak…

*

Szereptévesztő

A bűneidet, mik Istentől elválasztanak

Nemhogy leleményesen, lelkesen nyomoznád,

Hogy előtted se maradjanak tovább/örökre rejtve,

De te vagy az, aki rejtegeted, illetve „megvéded” őket,

Bagatellizálod, vagy az erény ruhájába erőszakolod…

*

Felmentések

Felmentve tornából

Felmentés a katonai szolgálat alól

Felmentés a felnőttségből: mamahotel

Felmentés az élet alól: bolondokháza

Nem ér a nevem, káposzta a fejem…

*

Alább adó

Elég neked az, hogy

a nagy átlagnál jobb vagy?

Ahhoz képest jó vagyok…

…például focikapusnak

mondjuk a koromhoz képest.

De a szakmámban, hivatásomban

már nem védekezhetek ezzel.

Ott a mindenséggel mérd magam!.

*

Önhitt

Taníthatatlan – nevelhetetlen

Magad mindenkinél különbnek gondolod

Így elesel attól a lehetőségtől, hogy tanulj

Hiszen így meg sem látod azt, amiben más jobb,

Okosabb, műveltebb, jellemesebb, szebb, bölcsebb…

*

Lutri

Egyfelől annyira hisz a szerencsében,

hogy képes vagyont a lottóra stb. költeni,

másfelől meg egyáltalán nem akarja észrevenni,

hogy milyen szerepet játszott a szerencse abban,

hogy még él, van munkája, van háza stb. -

elfojtani próbálja azt a nagyon kínos gondolatot,

hogy mindez akár egy pillanat alatt odalehet...

*

*

Halálfóbia

A haláltól rettegsz,

Vagy a haldoklástól, a kínhaláltól,

Vagy attól, hogy akkor rádöbbensz:

Még nem éltél, más életét élted,

Életed folytonos haldoklás volt…

*

Kézfogás

Gentlemen’s agreement

Itt a kezem, nem disznóláb.

Alkudozásoknál mondja a magyar,

azon régi jó szokás szerint,

mikor a kéz oda nyujtása,

adó vevő felek közt, szerződési erővel birt.

*

Nyakunk felett

A fejünk, a hajunk, a fülünk, a fejfedőnk

Az arcunk: homlok, a szem, a száj, a fogsor, az orr

A fejtartásunk és az arcvonásaink (arcjáték, mimika)

És az alakíthatóság: frizura, smink, fejdísz, ékszer stb.

De mindenekelőtt a szemünk: a lélek tükre!?

(Tekintet és tekintély – tekintetes uram)

*

Szabó Lőrinc

A homlokodtól fölfelé

A homlokodtól lefelé,

ha jött érzékiség, akármi,

egész testedben mindenütt

jó cinkosra tudott találni.

Milyen gyöngeség, hogy soha

nem volt olyan jó örömöd,

mint húsodat felejteni

más húsok ajkai között!

S nem nézed-e irtózva most,

hogy mily hiú és ostoba

a kedvek s nedvek részegen

üdvözölt paradicsoma,

a szép állat, amely nem is

szép tán, csak a te pokoli

kéjed önzése kényszerít,

hogy hízelegj s hazudj neki?

Minden ellenség, ami él,

és csak mint prédáját szeret;

mind csak győzelmének örűl,

annak soha, hogy segitett.

Sírsz, mert idegen láthatár

borúl rád? Csoda kellene?

Mindig megbüntet valami,

ha rászorúlsz valakire.

Harminc év van már benned; óh,

harminc év, mennyi gyötrelem!

Harminc év, mennyi bujdosás!

Harminc év, mennyi, mennyi szenny.

Bujj el magadba, nyomorult:

egy még szent s tiszta, az agyad,

melyben a test számára csak

undor és megvetés maradt.

Füled és orrod szimatol,

megcsal, megoszt, elad a szád,

a kéz kinyúl, szemed bolond,

sajgó velőd csurranni vágy?

Ébredj! A piszok csalogat!

Vigyázz! Maradj a magadé!

Férfi, légy tiszta legalább

a homlokodtól fölfelé!

*

Próba-szerencse

Ahogy esik, úgy puffan

Vak tyúk is talál szemet

Mint amikor például

egy elveszett gyereket keresel,

De nem módszeresen,

valószínűségi prioritásokkal stb.

Hanem vaktában, összevissza,

hol ide, hol oda kapva…

*

Rádió-

bemondás

A benzin ára

történelmi csúcsot ért el…

S mindezt nem idézőjelben,

vagyis nem ironikusan mondják.

Ahogy azt sem hogy, hamarosan

számíthatunk az influenza járványra

(önbeteljesítő jóslat – tömeghisztéria,

és így busás bevétel a kamu védőoltóknak)

*

Fáy András

Az áldott föld.

Egy híres Útazó' könyvét hogy forgattam,

A' többek köztt benne egy helyre akadtam,

- 'S hogy nem tsal, kész vagyok érte kezes lenni,

Bár meszsziről jöttnek szabad fillenteni -

Ebbe azt beszélli, hogy a' Szeretsenek

Közzé, bár melly mérges ebeket vigyenek,

Elvesztik dühöket, hamar eltúnyúlnak,

És az ugatásból egész' kitanúlnak.

Ha a' bő beszédről úgy tudnak ott tenni,

Sok Aszszonyt, sok Írót oda kén kűldeni.

*

Híradások.

Pesten

egy gazdag kereskedő

el vesztette a' betsületét,

a' ki meg találta,

jó jutalomért adja elő.

Ő egy gazdag zsidóra gyanakodott,

de ez azzal mentette magát,

hogy ő félvén az éhenhalástól

illyen portékát nem szokott tartani,

de a' magát károsodottnak vallónál

is soha sem látott;

mellynek tsak

az is elég bizonysága,

hogy semmije sem vólt,

most száz ezerrel bír.

*

*

A' hóld.

Egy szegény legény

gazdag feleséget vett magának.

Az illy házasságba

már az indító ok el hintvén

az egyenetlenség' magvát,

gyakran öszve kotzódtak;

's illyenkor az Aszszony a' férjének

mindég szemére hányta szegénységét.

Egykor egy illy zenebona' le tsillapodásával

a' férjfi az ablakba megy,

mellyen a' hóld tisztán bé világított.

Az Aszszony a' meg békéllést keresvén hozzá megy,

's egy darabig tartó halgatása után:

Angyalom! így szóll,

ugyan miért olly halavány a' hóld?

A' felesége' grátíájából világít Angyalom,

felel sóhajtva a' férjfi.

Fáy András: Mesék

*

!

"...nincs

ember a világon,

aki ne érezte volna

a visszautasítás gyötrelmét.

A mellőzés haragot szül

és a harag valami bűnt

a mellőzés megbosszulására,

a bűn pedig bűntudattal jár."

(Steinbeck: Édentől keletre)

*

Mindig

igazat mondani?

Akkor is, ha ezzel elárulsz, beköpsz valakit?

Akkor is, ha ezzel elrontasz egy meglepetés szervezést?

Akkor is, ha ez az őszinteség szalonképes szadizmus?

Akkor is, ha te nem is tudod mi a teljes igazság?

Akkor is, ha az ellenséged faggat, netán vallat?

Akkor is, ha a kegyes hazugság a kérdező javára válna?

*

*

Szakmai ártalom

Milyen lehet egy nyomozó

otthon vagy a baráti körben,

Amikor hozzá van szokva,

hogy neki mindenki hazudik,

(Hisz ha igaz a cinikus mondás:

amiért rád bizonyítva 4 év,

az beismerő vallomással 6…)

Ezért állandóan gyanakszik,

s nem veheti magától értetődőnek,

hogy alapesetben,

ha nem viccelnek,

nem pókereznek,

nem konspirálnak,

akkor a körön belüli emberek

egymással őszinték…

*

Matrjoska baba

Mindig előkerül

egy olyan, de kisebb

Mintha egy embert

egyszerre láthatnák

több életkorban,

De tudjuk jól, hogy

nem csak a méret,

de a jelleg is változik

(Sok felnőttről

el sem tudom képzelni,

milyen volt gyerekként,

Vagy mintha nem is lett volna az,

vagy koravénen született)

*

A dugipénz

"Akkor még azok

A vastag krajczárok voltak,

A miket a hagyomány szerint

Mária Theresia királynénk

Azon czélból veretett, hogy

A kincstárnokát rászedje vele:

Ki is sokat opponálván a miatt,

Hogy a királyné igen

Bőkezűleg osztogatja aranyait

A kolduló barátoknak,

Azontúl ő felsége

Kétfelé nyitható krajcárokba

Rejté alamizsna aranyait.

Még gyermekkoromban

Én is akadtam többször

Ilyen kétfelé nyitható krajcárokra;

De biz azokból az aranyakat akkor már kivették."

/Jókai Mór: A magyar Faust/

*

Babits Mihály:

Játszottam a kezével

Még most is látom a kezét

hogy ágazott az ujja szét,

oly szeliden, mint ágtól ág

vagy halkan elvál öt barát,

kik váltan is segitgetik

egymást egy messze életig.

Még egyre látom csöpp kezét:

ugy dolgozott mint csöppke gép

a himzőtűvel vánkosán:

tündérfogócska - igazán -

s hogy gyenge ujját meg ne szurja,

arany gyüszüt viselt az ujja.

Ó álmodom már csöpp kezét

kerek a halma, völgye szép:

a völgye selyem, halma bársony:

ó gyönyörű táj! ó csodás hon!

Ott jártak szomjas ajkaim:

arany homokon beduin!

Nem vágy, nem álom, nem emlék:

jaj milyen rég volt az a nemrég!

Tiz gyenge ága nyult felém

és én izenkint tördelém:

ó arany ágnak arany íze,

arany fa arany ízü méze!

Hát a köröm, a kis köröm!

Mennyi szépség, mily öröm:

üveges kép selyemkeretbe,

melyre a hajnal van lefestve

vagy piros ablak méla esten

vagy rózsaarc egy gyenge testen.

Mert tündértest a pici kéz

mely rózsás-meztelen igéz

bús a hely hol összeömlik ága

mint csöpp csipő hajlása drága

vagy ujja láb és íze térd

s akkor hogy arca hol? ne kérdd

mert tündértest a kicsi kéz

mely arca nélkül is egész.

Még egyre álmodom vele:

ó hogy oly messze közele

s hogy minden e világon itt

furcsa szirtekbe ütközik!

Csak egyszer lenne még enyém

s kedvemre csókkal önteném

szivesen halnék azután

nagyobb örömmel ontanám

kis ujjáért a csobogó vért,

mint száz királyért, lobogóért!

*

Magyarország

"Van valami bűverő

Magyarország földében,

Ezekben a növényekben,

Mik a szabadság vértanuinak

Poraiban gyökereznek,

A férfiak bűvös kézszorításában,

A hölgyek igéző tekintetében,

A lélekkel tele levegőben,

A szabad pusztában,

A multak általános fájdalmában

S a nem csüggedés férfi erélyében,

A dalban és szerelemben,

Melytől az idegen,

Kinek kedélye nemes,

Rövid időn a leglángolóbb hazafivá alakul át.

S ez nem hízelgés

Se magyarnak, se idegennek.

Ez való.

Ez statistica."

/Jókai Mór: Párbaj Istennel/

*

*

Mi

akarsz lenni,

ha nagy leszel?

Ugyanaz, mint ami

most kicsi koromban:

Boldog-boldogabb ember,

Aki rendeltetésszerűen

Használja el magát.

Egy jó hasonlattal élve:

Nemcsak egy teremtett eszköz,

Például egy hangszer vagyok,

De azon belül is egy gitár

És egy bizonyos fajta és darab,

Amivel valaki mennyei muzsikát játszhat

Vagy pokoli zajt, macskazenét stb. csaphat.

De használhatja kalapácsnak vagy szobadísznek is...

*

Gitár

Miért a gitár

lett ilyen elterjedt,

népszerű hangszer korunkban?

Mert egyszerű és könnyű megtanulni pár akkordot,

Amivel bárhol nagyon jól elkísérhetők énekelhető dalok,

S egy kis basszus és szóló hangzás is elővarázsolható belőle…

És a legszebb dalok nagy többsége pár akkorddal jól kísérhető.

*

Ne úgy

hagyjuk,

ahogy átvettük?

Hogyan lehetne életünk és/vagy világunk

Szebb - jobb - igazabb - igazságosabb –

Békésebb – otthonosabb – élvezetesebb –

Egészségesebb - élménygazdagabb – játékosabb –

Humorosabb – érdekesebb - biztonságosabb –

Csodálatosabb – elvarázsoltabb - nőiesebb

És férfiasabb – színesebb - barátságosabb –

Erősebb hitű - szolidárisabb - szeretetteljesebb –

Szabadabb stb. Stb.?

*

Ki

árthat

a legtöbbet

énnekem?

A legnagyobb ellenségem?

Lehet, hogy az, aki

A legjobban szeret,

vagy szeretni vél?

Hisz ő ismeri

a gyenge pontjaimat,

Ő tud lelkileg kínozni...

És a pokolba vezető út is

Jó szándékokkal van kikövezve…!

Még az sem kizárt,

hogy én sját magam?

Ez amilyen elkeserítő lehetőség,

Éppen annyira örömhír is lenne:

Hisz akkor alapjában rajtunk múlna,

Hogy boldogan vagy épp ellenkezőleg:

Boldogtalanul telik-töltjük életünket!

*

A

család-

anya dicsérete

Mi mindenhez kell értenie

ma és holnap egy jó háziasszonynak:

Lakásberendezés, otthonteremtés, takarítás, mosás,

Gyereknevelés, bevásárlás, főzés és sütés, befőzés,

Kertészkedés, állattartás, vendéglátás, játékmesterkedés…

Tovább is van, mondjad még!

*

*

Magas mérce

„Tégy oly célt fel,

Amelyre soha senki nem ért.

Mert szép dolog a középszerű

Tudós emberekkel elérkezni,

De szebb még a legtudósbakkal

Egyarányú messze hagyíttani,

A legszebb penig mindeneket fellyülhaladni,

És a nagy hegynek oly részében állani,

Ahová soha senki maga erejétől nem hághatott,

S talán soha nem is hág.”

Apáczai Csere János

*

*

Az ember száj

Bambuló szájtátás

Szájaskodás, felvágott nyelv

Szájbarágás: étel és/vagy tanítás

Szájon át lélegezni és lélegeztetni

Csuk be szemed és nyisd ki szád, kapsz bele egy cukorkát

Miért csinálsz segget a szádból? (A kimondott szó kötelez)

Ha én egyszer kinyitom a számat. Ha én egyszer elkezdek…

*

Boldog

tudatlanság

Milyen jól működött

Az őstehetségű hályogkovács,

Míg el nem magyarázták neki,

Hogy milyen hihetetlenül

Bonyolult szerv

Az emberi szem…

És hogy egy kis melléfogás

Milyen nagy károkat okozhat…

(volt persze ebben a „felvilágosításban”

egy jó nagy adag kenyérféltés stb. is…)

*

Engedékeny

Csak a lényegből enged,

Minden máshoz körömszakadtáig ragaszkodik

Azt megengedi: lánya modell/pornó filmszínész,

De abból nem enged, hogy este 10-re hazaérjen…

*

Marionett bábú

Hogyan élhetné saját életét

Láthatatlan kezektől „dróton rángatva”?

Más nem rögtön, vagy nem mindig látja,

de eleinte ő tudja és/vagy érzi a rángatást…

*

Alany-tárgy

Életrajzod megírhatod

Csak passzív-szenvedő igealakokat használva!

Hisz mindig csak sodortak, használtak, pofoztak,

Te meg hamar beletörődve hagytad, hogy így legyen…

*

*

Nem élek térden állva

THOMAS:

Aki térden áll
és mindent feladott már,
nem én vagyok!
És hogyha hív a hazám,
mert szüksége van rám,
fegyvert fogok!
Ameddig ver a szívem, 
amíg lélegzem,
nem alkuszom!
Semmi sem téríthet el,
és ha életem kell,
meg is halok! 

Férgek csúsznak lent a földön,
szabadságom holtig őrzöm.
nincs erő, mely térdre kényszerít.
Gyáva népnek nincs hazája,
nem léphetünk többé hátra
Itt már csak az elszántság segít.

Népem és nemzetem,
érted küzdenem
szívem joga!
És amit vállalnom kell,
soha nem adom fel,
nem én, soha!
Elég volt az árulásból,
gerinctelen megalkuvásból
béketűrők többé nem leszünk.
Nincsen más, csak egy igazság
egy a zászlónk, egy az ország,
egységben erős lesz nemzetünk.

Itt csak a küzdelem, 
csak a harc segít,
nem a csoda!
Ez az én hazám,
soha nem adom fel,
Nem én, soha! 

Volt egyszer egy csapat (musical)

Szövegíró-műfordító: Bródy János