|
Bölcsességszerető-boldogságkereső
Az emberi életminőség: javítás-rontás
Földi-égi édenkertek vagy poklok világa
Istengyermek/ördögfajzat, állatorvosi ló
Szabad gondolatok/idézetek jegyzéke - VII.
HORÁC
Berzsenyi Dániel
Zúg immár Boreas a Kemenes fölött,
Zordon fergetegek rejtik el a napot,
Nézd, a Ság tetejét hófuvatok fedik,
S minden bús telelésre dőlt.
Halljad, Flaccus arany lantja mit énekel:
Gerjeszd a szenelőt, tölts poharadba bort,
Villogjon fejeden balzsamomos kenet,
Mellyet Bengala napja főz.
Használd a napokat, s ami jelen vagyon,
Forró szívvel öleld, s a szerelem szelíd
Érzésit ki ne zárd, míg fiatal korod
Boldog csillaga tündököl.
Holnappal ne törődj, messze ne álmodozz,
Légy víg, légy te okos, míg lehet, élj s örülj.
Míg szólunk, az idő hirtelen elrepül,
Mint a nyíl s zuhogó patak.
[1799 körül]
*
Kártékony
Jótékony vagy kártékony
Anno még per se kártékony állatokról tanultunk,
akiket – eszerint – az ördög „teremtett” a földre,
és akiket/amiket így szabadon irthatunk az írmagig…
*
Mellékbüntetés
Eltiltva a közélettől,
állampolgári jogaid gyakorlásától
(és amikor te önként vonulsz vissza?)
*
Látászavar
Az üzemi vakság
Nem látja a fától az erdőt
Nem látja, pedig majd kiveri a szemét
Csak azt látja, amit itt és most látni szeretne…
*
Paradoxon
Lassan járj, tovább érsz
Hogyan ne a sietős érjen előbb célba?
Az esztelen rohanó elbukhat, kitöri a lábát, a nyakát…
*
A pad alatt
Két szék között a pad alá eső
Egyszerre több vasat is a tűzben tartó
Egy fenékkel két lovat megülő (lezuhanó)
*
Célkereszt
Két tűz között
Egyszerre több frontot is megnyitó
Körkörös támadás ellen körkörösen védekező
*
Egy szög miatt
Egy szög miatt a patkó elveszett.
A patkó miatt a ló elveszett.
A ló miatt a lovas elveszett.
A lovas miatt a csata elveszett.
A csata miatt az ország elveszett.
Máskor verd be jól a patkószeget!
*
Tudni való
Baj, ha valami szükségeset nem tudsz
Baj, ha valami fölöslegeset – amúgy jól – tudsz
De még nagyobb baj, ha valami létfontosat rosszul tudsz
*
Szélhámos/balek
Az egyik ügyesen és drágán árulja,
a másik megveszi Napóleon gyerekkori koponyáját
*
Rosszul jár
Egyet lépsz előre, kettőt hátra
Nem lépsz hátra, hogy lendületből ugorj
Egy forgó hengeren „jársz”, így végülis helyben
Ha lassan jártál volna, tovább értél volna…
*
Heroikus pótcselekvő
Hátad mögött volt és van az isten,
s te mégis megkerülted érte a földet,
mert oly elszánt, bátor, önfeláldozó vagy…
*
Örökifjak
Letagadod, hogy unokád van -
úgy véled, így öregebbnek látszanál,
és így pont attól fosztod meg magad,
hogy még egyszer átélhessed kisgyerekkorodat,
és a kis utódoddal önfeledten hancúrozhassál stb
*
Kollektív büntetés
Nemcsak az szenved el súlyos hátrányokat,
akit több évi szabadságvesztésre ítélnek el,
de a családja is, aki elesik a fenntartótól,
a feleség a férjtől, a gyerek az apjától stb.
*
Túl „büszke”
Aki nem kér/fogad el segítséget,
így hagyják őt ott télen az árokban részegen,
mert éppen antipaternalista polgártársai jártak arra
*
„Kölcsönkérés”
Elindulsz a szomszédhoz kaszát kérni,
de közben azt gondolod, úgyse adja oda,
s megérkezés után ezzel nyitsz be hozzá:
kell a büdös francnak a te rohadt kaszád!
*
Gondterhelt
Nem tudod lerakni a terhed
addig pakolnak rád, amíg már nem bírod
magadra veszed bárki másnak is a terhét…
*
Alvajáró
Automata ember -
magad se tudod, mit miért teszel
mint akit egy időre meghipnotizáltak
*
Kis/nagyfasz
A farkadnál fogva vezetnek
szexuális függésben, rabságban leledzel
Akár még a családod, gyerekeid is elhagyod
a profi prosti/perverz ígérte ismeretlen kéjekért…
*
Vegetáló
Anyagcserélő
Eszel és hánysz, eszel és hánysz…
Vastüdős, kómás, gépekre kapcsolt stb.
*
Ahhoz képest
Ahhoz képest elég jó…
…például focikapusnak,
mondjuk a korodhoz képest.
De a szakmában, hivatásban
már nem védekezhetsz ezzel:.
ott a mindenséggel mérd magam.
*
Alább adó
Neked már az is elég, hogy
a nagy átlagnál egy kicsit jobb vagy?
Soha semmiben nem vagy maximalista!?
*
*
Perfekcionista
Bármit csinálsz, bármibe kezdesz,
annak mindig tökéletesnek kell lennie,
még a legmindennapibb dolgoknak is –
így garantált az örök csalódottságod…
*
Fércmű
Az összefércelt, félkész ruhát kezéből kiadó
A gubancos hajat, pongyola írást át nem fésülő
A meg nem érlelt bort, gondolatot közre bocsátó
*
Ámító-kábító
Messziről jött embernek mindent elhiszel
Annak is, akinek maga az Isten adott üzenetet
Nem is tudod, de nem is nagyon akarod, hogy
kijelentéseiket ellenőrzésnek vesd alá…
*
Bizalomvesztő
Visszamondja, amit csak neki mondtál
Elkölti a rá bízott spórolt pénzed zömét
Hanyagul bánik a kölcsönkért eszközzel
Stb. stb.
*
Titoktartás
Mint a mesebeli szegénylegény,
aki megálmodta: királylány lesz a felesége,
de ezt még magának a királynak sem árulja el,
pedig ő dühében befalaztatva ítéli őt halálra…
(Kékfestőinas)
*
Önkizsákmányolás
Te vagy a legjobb hajcsárod:
ismered a saját trükkjeidet - nem lógsz!
Nincs az a rabszolgahajcsár, ravasz főnök,
aki ekkora teljesítményt préselne ki belőled…
(és mifelénk Európában ezt mondják fejlődésnek)
*
Sorrendetlen
Előbb vág, azután mér
Előbb beszél, utána gondolkodik
Előbb ugrik, mielőtt vízmélységet mérne
Előbb jégre lép, majd megvizsgálja: vastag?
*
Echo
Pszeudo párbeszéd
Nem hallod azt, amit te mondasz
vagy mindig csak magadat hallod vissza
*
Illuzionista paradicsom
Szemfényvesztő hókuszpókusz
A szemednek hiszel, hagyod átverni magad
Te nem hallottál még az érzéki csalódásokról…
vagy te magad ringatod magad hamis illúziókba…
*
Babona
Ha átment előtted egy fekete macska,
ha éppen véletlenül bal lábbal keltél fel,
akkor ezt egyértelmű égi jelnek fogod fel,
és aznap már biztosan nem csinálsz semmit…
*
Alakítás
Megjátszott vendégszeretet
Korrekt, de nagyon kimért, majdnem hűvös,
de olyan, hogy konkrétan nehéz legyen belekötni…
*
Taktikus
Teljesítmény visszatartó
Csak annyit ad ki magából, ami éppen kell
de mindig ezt teszi, sosem akar csúcsra járni…
(semmiben semmikor nem erőlteti meg magát)
*
Felmentések
Felmentve tornából
Felmentés a katonai szolgálat alól
Nem ér a nevem, káposzta a fejem
Felmentés az élet alól: bolondokháza
*
Agyaglábú óriás
Csak egy nagylábon állsz,
s ha az kidől, ízzé-porrá törsz
Mindened egy vállalkozásba fekteted,
s ha az nem sikerül, koldusként tengődhetsz
(hiányzott az isteni bölcsesség harmadik lába)
*
Felhajtás
Sok hűhó semmiért
Hegyek vajúdnak és egérke születik
(és közben tönkremegy a család: Ványa bácsi)
*
*
Kétélű nyelv
Megdicsérem a kicsi/nagy fiam,
hogy egy mozdulattal egyből lehúzzam a férjem!
Csak azért értékelem így, akár túlzottan is fel,
hogy a másikat annál jobban leszólhassam…
*
Játszma
Felettébb szerénykedni,
vagy magamat azért szapulni,
hogy te azután annál inkább dicsérhess
*
Bók vagy sértés
Illemtudás/nyelvismeret
Én a szépet akarom tenni,
s mégis megbántok valakit
nem ismerem azt a kultúrát,
azt a nyelv- és életformát…
*
Hazátlan
Neked csak térkép e táj,
esetleg megszerzendő javak vadászhelye
vagy turistaként megcsodálható skanzen stb.
*
Szerény Ibolya
Végszükségben is szerénykedsz,
és juszt se bontod meg a törvényt,
ha arról koldulsz, vagy akár belehalsz is…
*
Mazochista
Aki úgy „szereti” embertársát,
hogy neki sem kíván mást, mint magának…
ő maga pedig élvezi, ha magával szadista…
*
Magvaszakadt
Kamaszkorában szüzességi fogadalmat tett,
s ehhez ökör következetességgel hű is maradt
vagy: aki meggondolatlanul sterilizáltatja magát…
*
Betűhíven
Egy nyomdahibás
szakácskönyvből főzöl:
kis helyett nagykanálnyi sót javasol…
*
Grasham törvény
A rosszabb pénzhez romlik a jó
A rossz diákhoz romlanak a jobbak
A középszer lehúzza magához a kiválót
*
*
Hitelkárosult
Hiányoztál az iskolában
pont akkor, amikor a többiek
a kamatos kamatszámítást tanulták
(amúgy is tovább nyújtózkodtál,
mint ameddig a takaród ér)
*
Tévhit
Van-e nagyobb rabság annál,
mint mikor azt hiszed, hogy szabad vagy?
pedig kezeden bilincs, szájadon lakat, zsebed üres
(és a demagógok bőven termő bamba diófája vagy…)
*
Befolyásolható
Mindig annak a véleményét osztja,
akivel éppen a legeslegutoljára beszélt
(vagy mindenben a véleményvezér szavát szajkózza)
*
Árnyékbokszoló
Mindenfelé üt-vág,
nem nézi, nem láthatja kit és hol ér az ütés
hátha így csak eltalálja azt az egy ellenséget is
*
Karrier
Hogyan lettem
nagy erőfeszítéssel,
jó hátszéllel rossznevű senki
*
Kivétel
Amíg ő nem halt meg,
addig nem hiszi el, hogy
ő is halandó lény…
*
Nem halandó
Addig imádkozol örök életért,
míg a végén jutalomként/büntetésként megkapod,
s azután már hiába könyörögsz kegyelemdöfésért.
*
Hullához kötözve
A nagy szent könyvek
holt betűihez bilincselve
rohasztják el magukat az emberek
(mint anno az etruszkoknál a kínhalál:
az elevent a holthoz erősítve sorsára hagyni)
*
Álomfejtő
Vagy nem foglalkoznak álmaikkal,
mintha azokhoz neki semmi közük sem lenne,
avagy belepistulva tényleg szó szerint értik azokat
*
Bűnbak
Nincs bátorság az önvizsgálatra,
helyette intenzíven bűnbakot keres,
akire minden bűnt rá lehet olvasni,
majd mehet minden tovább a rossz vágányon…
*
Maga-mentő
Nem ülteti el a magot,
hetvenszeres termés helyett
még az az egy mag is elpusztul…
(aki menteni akarja, elveszíti azt)
*
Hűbele Balázs
Szerelmi vallomás helyett
idegen ügyekért vitézkedsz -
az eredmény: vereség minden fronton
(lásd: Arany László: A délibábok hőse)
*
„Eufemizmus”
A bűnt bocsánatos csínnyé bagatellizálni
Az ordas hazugságot füllentésnek nevezni
A magzatgyilkosságot abortusznak keresztelni
*
Szabad préda
Akire hajtóvadászatot rendeznek,
s akinek az életével nem kell elszámolni,
s akinek szinte semmi esélye a menekülésre,
hisz a fizető vendégvadászok biztosra akarnak menni...
*
Csúnya szó
Az ígéret meg nem tartása
mindenkinek mindent ígérsz,
s ezért azután folyton bujkálnod kell
*
Horatius
HOGY LEHET AZ, MAECENAS
Hogy lehet az, Maecenas, hogy nem boldog az ember,
bármi jut – okkal vagy véletlenül is – neki részül,
s mindig a többiek életmódja különb a szemében?
„Annak jó, ki kereskedik!” – ily sóhaj tör elő az
évek súlya alatt megtört, rokkant veteránból.
Bezzeg a kalmár mást gondol vihar edzte hajóján:
„Jobb a csatában! Hát mi az? Egy kis csődület, aztán
egy-két óra, s a dús diadal vagy a fürge halál jön!”
Földművest irigyelnek az ügyvédek, kora reggel
hogyha türelmetlen ügyfél rugdossa az ajtót,
míg akiket faluról városba cibál az idézés,
azt nyavalyogják, hogy – „Nincs párja a városi létnek!”
Mindre kitérni ki tud? Nem bírná még Fabius sem
szusszal, a nagy fecsegő! – De hová akarok kilyukadni?
Megmondom, halld hát! Vegyük azt, hogy egy isten ekképp szól:
„Tessék, az lesz, mit kívántok: légy katonából
hát kalmár, te meg, íme, paraszt, ügyvéd leszel eztán!
Innen oda, s onnét szaporán ide mind! Na, mi lesz? Mért
álltok?!” A boldogság kész – ők meg csak vonakodnak!
Hát csoda, hogy Jupiter dühösen fúj rájuk ezért, és
mérgében megigéri nekik, hogy imáikat eztán
készséges füllel bizony ő nem fogja figyelni?!
Átnyargalni viszont mégsem kívánok e témán,
mint aki csak viccen nevet – ámbár tiltja-e bármi,
hogy mosolyogj, és közben mondj igazat: hisz a mester
is süteményt ad a gyermeknek, ha betűkre tanítja –,
úgyhogy félre a tréfával, s nézzük komolyabban!
Az, ki rögöt földjén ekevassal forgat, e kapzsi
kocsmáros s a vitéz katonák meg a tengeri bátrak,
mind azt mondják, hogy csak azért tűrnek türelemmel,
mert biztos nyugalom, békés vénség, tele kamra:
ez a reményük. Akárcsak a kis hangyának, amelynek
dolga hatalmas: amit csak bír, hazahúzza a szája,
és halmát gyarapítja, amelyet bölcsen azért rak,
hogy felkészülten várhassa, mit hoz a holnap.
Ő, ha a Vízöntő fordítja borúsra az évet,
nem jön elő többé, s azt éli fel épp, amit addig
összeszedett okosan, de neked mindegy, lehet az tél
vagy nyár: csak gyűjthess. Tűz, víz, fegyver se jelenthet
gondot: csak ne legyen nálad dúsabb soha senki!
Mondd, mi a jó abban, ha rakás aranyat meg ezüstöt
félve, titokban kell ásott vermekbe bedugnod?
Váltsd csak fel, s majd meglátod: mindez csupa fillér!
Vagy hagyd úgy, mindegy: mi a szépség, mondd, a halomban?
Csépelhet csűröd gabonát tonnát sokezernyit,
gyomrod, mint az enyém, többet nem fog befogadni.
Mert ha a szolgák közt a kenyérzsák épp a te vállad
nyomja is, úgysem bírsz többet befogadni azoknál,
kik semmit sem vittek. Ezért, mondd, számit-e bármit
– hogyha a természet szavait meghallod –, ezer vagy
száz holdat szántasz? „De olyan jó venni a sokból!”
Míg mi csupán keveset csipegethetnénk a kicsinyből,
mért mondod, hogy magtárad jobb, mint a mi vékánk?
Mint ki csupán egy bögre vizet kíván, vagy elég egy
csésze neki, s mégis így szól: „Inkább a folyóból
innék, mint e kicsiny forrásból!” Így lehet aztán,
hogy ki a normálisnál jóval többnek örül csak,
azt a vad Aufidus elviszi partostul, poharastul.
De aki nem kíván többet, csak amennyi elég, az
sáros, rossz vizeket nem iszik, s a folyóba se fullad.
Mint kit a torz vágy megtéveszt, hogy ilyen szavakat szól:
„Annyi vagy éppen, amennyid van: hát semmi se túl sok.”
Mit lehet ezzel tenni? Kivánj neki „Rossz napot!” Ő nem
bánja, ha rossz is lesz! Ott volt az a gazdag athéni,
őt se zavarta, ha szidták, hogy toprongyos, ilyenkor
így szólt: „Engem a nép kifütyülhet, nem baj az! Otthon
tapsolok én, amikor ládámban nézem a pénzem.”
Tantalosz is kapkod, de hiába, a víz eliramlik
szájától. Ne nevess! Mert más néven, de terólad
szól ez a történet: pénzeszsákhalmokon alszol,
kapzsi, te, s úgy őrzöd vagyonod, mint templomi szobrot,
s mint aki festett képet néz, úgy bámulod egyre.
Hogy mire jó, s hogy kell használni a pénzt, te ne tudnád?
Végy kenyeret, babot és bort érte, fizesd ki belőle,
mit megszenved az emberi természet, ha hiányzik.
Hát éjjel-nappal rettegve fülelni, feszülten,
hogy tolvaj szolga, rabló, tűzvész vagyonodban
kárt ne tegyen, ez – öröm? Mert akkor jobb a szegénység,
én legalábbis nem kérnék az efféle javakból.
Hogyha hidegrázás tenné próbára a tested,
vagy más baj dönt ágynak, lesz-e, ki fogja magát, és
melléd ül, borogat, s orvost hív, hogy megerősödj,
s gyermekeid s üzletfeleid örömére felépülj?
Hogy jól légy, fiaid se, nejed se akarja! A szomszéd
gyűlöl: utál, aki ismer, inas, rokonok, szobalányok!
Kell-e csodálnod hát, hogy nincs, ki szeretne szivéből,
hisz nem is érdemled, ha csupán az ezüstöt imádod!
Hogyha a természet kiket ingyen, fáradozásod
nélkül nyújt: a szeretteidet néznéd, s igyekeznél
hozzájuk jó lenni, talán kár volna, hiába,
mint a mezőn öszvért idomítani sétagaloppra?
Szabj korlátot a pénzkeresésnek! Félj kevesebbet,
hogyha sokad van, s vágyad hogyha betelt, ne gyötörd már
önmagadat, ne csinálj úgy, mint ahogy Ummidius járt!
Íme, dióhéjban: gazdag volt, pénzt sose számolt,
csak vékával mért, s toprongyos volt ugyanakkor.
Úgy nézett ki, akár egy szolga, csak úgy remegett, hogy
elfogy a pénze, feléli! Haláláig sose volt egy
perce nyugodt, míg baltát nem vágott a fejébe
egy szeretője, Klütaimnésztrának e bátor utóda.
„Akkor mit javasolsz? Éljek, mint Naevius, úgy, vagy
mint Nomentanus?” Szélsőség újra! A túlzás
lételemed! De hiszen fösvénységről lebeszélve
nem kívánom, hogy romlott légy, semmirekellő!
Mert a herélt s kicsapongó közt még széles a skála:
van józan mérték, s ez mindennek keretet szab,
melyen túl s innen helye nincsen semmi helyesnek.
Vissza a tárgyunkhoz! Hogy van, hogy senki se boldog,
mert fösvény, s csak a mások sorsa különb a szemében,
s elsorvad, ha a szomszéd kecskéjének a tőgye
teltebb, és a szegény többséggel nem veti össze
önsorsát, sőt mindenkin túltenni igyekszik?
Mindig lesz, ki nagyobb vagyonú: minek úgy tolakodni,
mint a kocsis, ha a rajtgép felnyílik, s a patások
rántják gyors szekerét, s ő üldözi azt, ki az élen
fut, míg megveti azt, aki hátul megy, lekörözve!
Így hát csak ritkán látunk embert, aki boldog,
s élete elmúltán sírjába menet derüsen vesz
búcsút, mint az olyan vendég, ki magát teleette.
Ennyi azonban elég! Még azt hiheted, hogy a taknyos
Crispinus jegyzetfüzetéből loptam e sok szót!
Kőrizs Imre fordítása
|
