Koldus és királyfi: XX-XXI. sz.

Egy pokoljáró balga dudás a Földön/mennyben

Isten bölcsesség- és boldogságkereső fenegyereke

Számadás és leltár - önarc/korkép és testamentum

Egy magyar férfiember életmennyisége/minősége:

Állatorvosi ló/táltos: a teljesértékű élet aktív-passzív igéi: 

Egy istenképmás teremtmény rendeltetés-szerű használata - I.

ARS POETICA

Költő vagyok - mit érdekelne

engem a költészet maga?

Nem volna szép, ha égre kelne

az éji folyó csillaga.

Az idő lassan elszivárog,

nem lógok a mesék tején,

hörpintek valódi világot,

habzó éggel a tetején.

Szép a forrás - fürödni abban!

A nyugalom, a remegés

egymást öleli s kél a habban

kecsesen okos csevegés.

Más költők - mi gondom ezekkel?

Mocskolván magukat szegyig,

koholt képekkel és szeszekkel

mímeljen mámort mindegyik.

Én túllépek e mai kocsmán,

az értelemig és tovább!

Szabad ésszel nem adom ocsmány

módon a szolga ostobát.

Ehess, ihass, ölelhess, alhass!

A mindenséggel mérd magad!

Sziszegve se szolgálok aljas,

nyomorító hatalmakat.

Nincs alku - én hadd legyek boldog!

Másként akárki meggyaláz

s megjelölnek pirosló foltok,

elissza nedveim a láz.

Én nem fogom be pörös számat.

A tudásnak teszek panaszt.

Rám tekint, pártfogón, e század:

rám gondol, szántván, a paraszt;

engem sejdít a munkás teste

két merev mozdulat között;

rám vár a mozi előtt este

suhanc, a rosszul öltözött.

S hol táborokba gyűlt bitangok

verseim rendjét üldözik,

fölindulnak testvéri tankok

szertedübögni rímeit.

Én mondom: Még nem nagy az ember.

De képzeli, hát szertelen.

Kisérje két szülője szemmel:

a szellem és a szerelem!

1937. február-március

1.

Kiskertemben mezítláb sétafikálgathatok

Önértékelésemnek nincs szüksége mások lenézésre

Átlátok a művészeti, tudományos, vallási blöffökön

Tudósság nélkül is élvezem még a "komoly zenét" is

2.

Szellemóriás elődök vállán állhatok

Őstermelő méz édesíti mindennapi kávém

Nem akarok mindenáron tartozni valahova

Minden évszaknak főleg a sok jó oldalát látom

3.

Kevéssel, beérem, kevésből megélek

Őszintén kíváncsi vagyok életsorsokra

Felismerem és ki is kerülöm  csapdákat

Gyarlóságom ismerve tudok irgalmas leni

4.

Tudok drukkolni s örülni más sikerének

Ismerem, kik és hogy élnek fent és lent

Nincs alku: a mindenséggel mérem magam

Önkéntes szegénységem sok társat terem

5.

Kinőttem a sznobizmusom, nyitott vagyok

Egy sor Petőfivel bűvös kört teremtek

A költészet megújuló energiaforrásom

Régi korok nagy szellemeivel társalgok

6.

Azon a tájon élhetek, ahol születtem

Minden nap egy tiszta lapot kapok-adok

Édes anyanyelvem költőivel szólhatok

Élettársam nem falaz a bűneimnek

7.

Bárkivel kiállok szellemi párviadalra

Tudok élni a finom irónia eszközével

Tudom tettetni akár az ostobát is

Tudok és szeretek is - magamon – nevetni

8.

Kedves emléktárgyaim vesznek körül

Leépítettem a felesleges kapcsolatokat

A feleségem a szerelmem és a szeretőm

Nem engedtem, nem engedek sok csábításnak

9.

Van ember, akinek én vagyok az első

Serkent: nem tudom, mennyi van még hátra

Csak addig nyújtózkodok, míg a takaróm ér

Egyre kevésbé kényszerülök rá a hazugságokra

10.

Kiváltottam a zálogomat

Sikerült a kisebbik rosszat választanom

Isteni szerencsével megelőztem egy bajt

Megadtam a módját a ... (szabad a gazda)

11.

Olyan ételt ehetek, ami pont nekem főtt

Pár akkorddal teljesértékűen zenélhetek

Kapásból rögtönzök szöveget a dallamra

Nem azért megyek el, hogy ne legyek otthon

József Attila

THOMAS MANN ÜDVÖZLÉSE

Mint gyermek, aki már pihenni vágyik
és el is jutott a nyugalmas ágyig
még megkérlel, hogy: „Ne menj el, mesélj” -
(igy nem szökik rá hirtelen az éj)
s mig kis szive nagyon szorongva dobban,
tán ő se tudja, mit is kiván jobban,
a mesét-e, vagy azt, hogy ott legyél:
igy kérünk: Ülj le közénk és mesélj.
Mondd el, mit szoktál, bár mi nem feledjük,
mesélj arról, hogy itt vagy velünk együtt
s együtt vagyunk veled mindannyian,
kinek emberhez méltó gondja van.
Te jól tudod, a költő sose lódit:
az igazat mondd, ne csak a valódit,
a fényt, amelytől világlik agyunk,
hisz egymás nélkül sötétben vagyunk.
Ahogy Hans Castorp madame Chauchat testén,
hadd lássunk át magunkon itt ez estén.
Párnás szavadon át nem üt a zaj -
mesélj arról, mi a szép, mi a baj,
emelvén szivünk a gyásztól a vágyig.
Most temettük el szegény Kosztolányit
s az emberségen, mint rajta a rák,
nem egy szörny-állam iszonyata rág
s mi borzadozva kérdezzük, mi lesz még,
honnan uszulnak ránk uj ordas eszmék,
fő-e uj méreg, mely közénk hatol -
meddig lesz hely, hol fölolvashatol?...
Arról van szó, ha te szólsz, ne lohadjunk,
de mi férfiak férfiak maradjunk
és nők a nők - szabadok, kedvesek
- s mind ember, mert az egyre kevesebb...
Foglalj helyet. Kezdd el a mesét szépen.
Mi hallgatunk és lesz, aki csak éppen
néz téged, mert örül, hogy lát ma itt
fehérek közt egy európait.

1937. január eleje

12.

Átlátok a szélhámos szitán

Nincs ember, aki elől bujkálok

Van lelkierőm kidobni a selejtet

Kutyám idomításának szedem gyümölcsét

13.

Kedvesem lágyn simogatva ébresztget

Van rejtekhelyem, ahova elbújhatok

Sok kis ügyes eszköz áll a kezemre

Én állítom a rádió csatornáit és hangerejét

14.

Minden élethelyzetre van viccem s dalom

Szeretek és tudok is elvegyülni és kiválni

Személyreszabottan köszönök, s rámosolygok

Oly jó: annyi mindent elfed a feledés homálya

15.

Mikor kedvünk tartja, önfeledten ölelkezünk

Nem ülök le hamiskártyásokkal pénzre játszani

Ha támadás éri, megvédem otthonom és hazám

A jól végzett munkában kifáradva esik jól a pihenés

16.

Rágyújtok a pipámra, s a füstben elmerengek

Figyelek a figyelmeztető jelekre, intő baráti szóra

Előbb zuhanyozok, majd a megtelt kádban lubickolok

Nem felejtek el levegőt venni – friss levegőbe szippantok

17.

A leszerepelt politikusoknak virtuális macskazenét adok

Gyönyörködöm a szép kézírásomban – nem macskakaparás

Barátom kedvéért sem tágítok szent meggyőződésemtől

Akkor is kitartok álláspontomnál, ha épp senki nem osztja

18.

Ott keresek,ahol van, ahova tettem – rend van

Helyesen írok és úgy, hogy más is elolvashassa

Helyesen élek, mert én magam is a helyemen vagyok

Nincsen szemét – mindennek helye van, minden helyén van

19.

A legkisebbnek jár és jut a legfinomabb falat

Ha sírok és könnyezem, akkor megkönnyebbülök

Észrevétlenül belopakodok hátul – lábujjhegyen

Felülvizsgálom, hogy mit neveltek kisgyerekként belém

20.

Az esőben énekelek, vízálló a bőröm

Ha nagyon zuhog, akkor fedett helyre bújok

Csak ott vakarom, ahol viszket és rögtön oda is nyúlok

Az élősködők ellen védekezek: egérnek pl. csapdát állítok

21.

Megbecsülöm, mennyi időm lehet hátra, mire lesz elég

Ügyelek, ami ízlik, az egészséges, „testépítő” is legyen

Magamat kigúnyolom vagy önironizálok, másoknak nem engedem

Oly szenvedélyes elvi kérdésben, mint a főbenjáró bűnper védője

22.

Kihegyezem a ceruzám, kiradírozom a helytelen írást

Próbálom újra tervezni, mit kéne ma még befejezni

Megvizsgáltatom magam az orvossal, kikérem a tanácsát

Szakember diagnózisát kérem, de az okot magamban keresem

23.

Leegyszerűsítem a túlkomplikált dolgokat

Kifejezem a tetszésem és a nemtetszésem

Utánzom, parodizálom ismerősöm modorosságait

A szaktanácsokat megfogadom, ha bizalmam nem rendül meg

24.

Átlendülök a holtponton – vitális elán

Addig kérlellek szépen, míg rá nem veszlek

Kedvesem minden rezdülését észlelem, és reagálok rá

Amikor dühbe gurulok, várok: előbb elszámolok százig…

*

A HETEDIK

(József Attila - Sebő)

D         D   -   G       D               A   -  D

E világon ha ütsz tanyát, hétszer szüljön meg az anyád.

A               A - D       A             E - A

Egyszer szüljön égő házban, egyszer jeges áradásban,

A             A  -  D      A             E   -   A

Egyszer bolondok házában, egyszer hajló szép búzában,

G   -   D     A   -   D    G   -   D       A

Egyszer kongó kolostorban, egyszer disznók közt az ólban,

D                G -  D     G  -  D      A

Fölsír a hat, de mire mégy, a hetedik te magad légy!

Ellenség, ha elődbe áll, hét legyen, kit előtalál.

Egy, ki kezdi szabadnapját, egy, ki végzi szolgálatját,

Egy, ki népet ingyen oktat, egy, kit úszni vízbe dobtak,

Egy, ki magva erdőségnek, egy, kit őse bőgve védett,

Csellel, gánccsal mind nem elég, a hetedik te magad légy.

Szerető után, ha járnál, hét legyen, ki lány után jár.

Egy, ki szívet ad szaváért, egy, ki megfizet magáért,

Egy, ki a merengőt adja, egy, ki a szoknyát kutatja,

Egy, ki tudja, hol a kapocs, egy, ki kendőcskére tapos,

Dongják körül, mint húst a légy, a hetedik te magad légy.

Ha költenél, s van rá költség, azt a verset heten költsék.

Egy, ki márványból rak falut, egy, ki mikor szülték, aludt,

Egy, ki eget mér és bólint, egy, kit a szó nevén szólít,

Egy, ki lelkét üti nyélbe, egy, ki patkányt boncol élve,

Kettő vitéz és tudós négy, a hetedik te magad légy.

S ha mindez volt, ahogy írva, hét emberként szállj a sírba.

Egy, kit tejes kebel ringat, egy, ki kemény mell után kap,

Egy, ki elvet üres edényt, egy, ki győzni segít szegényt,

egy, ki dolgozik bomolva, egy, aki csak néz a Holdra,

Világ sírköve alatt mégy, a hetedik te magad légy!

*

Boldogan élni és halni

Amit közvetlen magamnak használhatok

Amit másoknak köszönhetek/vagy ők nekem

Amit a szellemi, politikai stb. hatalom segíthet

Amit a jó szerencsének/kegyelemnek köszönhetek

Mindenkinek van/lehet talentuma és hivatása,

Barátja és szerelme, családi köre és békés otthona,

Utódja, jó megélhetése, étele-itala, sikeres pályafutása,

Jó humora és játékossága, lelki békés egészsége stb. stb.

Mindenkinek egyenlő esélye, joga és kötelessége,

hogy kellő ön-és világismerettel/szeretettel repüljön:

így a legnagyobb mélységből is a legmagasabbra érhet,

ha a Bölcs Szellem vezérli útján és van kellő lélekbátorsága…