Balogh Jenő. (Veszprém.) A mely házaspárnak az első gyermeke meghal, nagy asztalt csináltasson. (Sok lesz a gyermek.) – A férfiakban csak egy kutyatempó van, hogy lepisálják a falat. – Sovány birkának belül a zsirja, mint zsidóban az emberség. – Tegye ki az Isten a csoóti gyepre. – Elszökött mint a boglári német. – Se pálinka, se kalács, csak a nagy hujjogatás. – Benmaradtak mint szécsenyiek a tehénszarban. – Az egyszer kimondott szót négylovas szekér sem éri utól. – Magára hagyott háznál tolvajok gazdálkodnak. – Nem sokba került, mint magyar Almás. (Néphit szerint az Eszterházyak egy kutyáért kapták.) Búnak adta magát, mint a frádi vitéz. – Kővé vált, mint a csoóri lencse. – Ugy elszaladt a sági legény, hogy nem látták a portól. – Nem akar egyik sem szélről feküdni, mint a bársonyosi ember malacai. – Este lefekszik és reggel holtan kel fel. – Megtapogatta, mint a nyalkai ember a vidravasat. (Álmodta, hogy a vidravas egeret fogott, felébredve megtapogatta, összecsapódott.) – Kámforrá vált, mint a tamási ember. (Elpárolgott, eltünt.) – Izzad mint a zsidó igazságában. – Kálomistává lett, mint a bársonyosi ember holta után. (Megmerevedett nyaka.) – Nincs felöltözve, mint a sédei gyerek tarisznya nélkül. – Szürrel született, mint a szölgyéni gyerek. – Sáros a háta, mint a cúziaknak. – Megköszörűli a kését, mint a kuraliak a ködmenyüket. – Több szilva van, mint Libádon. – Mosolyog, mint a tótasszony segge. – Ugy szól a hangja, mint a repedt fazék. – Megragadta a botot, mint a gogánfai mester a gyepüt. (Utcán guta ütötte, keritésbe kapaszkodott.) – Járja a táncot, mint a szamár a jégen. – Birkózik, mint a mindszenti gyerek a gombóccal. – Se apja, se anyja nem volt, mint a szendi koldusnak. – Pöfög, mint a kukorica-kása. – Van birtoka, de kapta. (Szójáték: kaptafa.) – Büszke, mint a sósperec. – Bizgatja a zab. (Jó dolga van.) – Ugy forgatja magát, mint a somogyiak a szürt. (Ha eső esik, szőrös felét kiforditják.) – Bejárta a világot, mert el volt Paksig. – A borjuból ökör lett, mire a falu végére ért. – Csillog az orra, mint a szentmártoni templom keresztje. – Odavágták, mint a Tordacsiak a kásás fazekat a templomhoz. – Iskolába járatták, mint a peterdiek a kis malacot. – Paraszt politikát, szentháromság titkát nem lehet kitanulni. – Megáldotta Isten sok jóval, mint a szeredi képet. (Beleütött a menykő.) – Kijár-bejár rajt az istennyila. (Rozoga ház.) – Megköszörülték, mint a jákóiak az iszákot. – Összement mint a sikátori templom. (Összedült.) – Összekucsorodott, mint a malac farka. – Csunya, mint a tehén pokla. – Fohászkodik, mint a kovácsfujtató. – Házasodik a reszelő, férjhez megy a meszelő. – Tanácskoznak, mint a tarjáni kappanok. – Körülkeritették, mint a ravazdiak a lepényt. – Megnyujtották, mint a láziak a lángost. – Éles, mint a bot. – Rá se hederit a jó szóra, mint a tési ember a botra. – Agyonüti egyik szavával a másikat. – Nyitva a mészárszék, kilóg az óralánc. (Gatyamadzag.) – Kanyarit, mint a kónyi bika a füből. – Kideriti az idő az igazságot. – Világit a mennyei petroleum-lámpa. (Hold.) – Megereszti a huszármiatyánkat. (Káromkodik.) – Lehorgasztja fejét (búsul), akárcska az orra vére folyna. – Meg se lőtte még a nyulat, már is eszik belőle. – Felrótta a fokos nyelére. – Se nem árt, se nem használ, mint a vadosfai patika. (Nincs patika). – Sok a szűzlány, mint ádvent után. (Mikor ezt éneklik a templomban: »Én szűz leány vagyok.«) – Olyan mint a kása kalán nélkül. – Elszólta magát. (Fingott.) – Rosszabb a fiskálisnál. – Hires mint a komáromi cipó. – Megette a dobverőt. (Libacombot.) – Megenné még a krumpli haját is. (Válogatós megjár.) – Kidobolták a házából. – Abbanhagyta a dolgot, mint lusta ló a húzást. – Se ize, se bize, mint a lózsi szenteltviznek. – Megnyujtották, mint rátótiak a padot. – Rászállott a vörös kakas a portájára. (Tüzvész.) – Ebből sem lesz ám kalapos-inas. – Nem kár volna, ha pokolban láncon volna, tüzet enne, rezet szarna. – Nem veszi be a gusztusa, mint a szováti mester gyomra a káposztát. – Elvizellette magát, mint a gagyi legény a vetett ágyban. – Mindig az anyja szoknyáján sem ülhet. – Jó éjszakát kell mondani, nem kell álmot rontani. (Este ki kell békülni.) – Virradóra pukkadj meg, a mit ittál fizesd meg. – Átuszta a Bitvát, mint a rátótiak a ködöt. – Cifra mint a szölgyéni leány lipityője. (Pruszlikja.) – Kondor mint a malac farka. – Zöld a kökény, majd megkékül. – Kárbaveszett, mint a borgőczi litánia. – Kűzködik, mint a bodajki gyerek a hetedik gombóccal. – Hevenyében kell a vasat verni. – Hires, mint az őri bicsak. (Vasmegyében.) – Sok van belőle mint Kajáron a bicsakból. – Rosszul járt, mint Petőné a turós-csuszával. (Míg a szobában beszélgetett, ellopták.) – Elvándorolt, mint Petőné regimentje. (U. a Győrmegyében a mététet regimentnek hivják.) – Hej, huj, diákélet, az ám a gyöngyélet. (Npd.) – Diáknál, katonánál nagyobb huncut nincsen. – Diákon, katonán bajos kifogni. – Nagy patáliát csaptak. (Lármát.) – Még az ágyu nem is szólt, már a gatya tele volt. (Német katona.) – Magyar sógorság. (Távoli rokonság.) – Papot, vakot, öregasszonyt ne szolgálj, mert az egyik se hisz. – A koldus is előbb imádkozik, azután kap. – Pénz, posztó, paripa, széna, szalma, szalonna bor buza békesség; fain finom feleség. – Teszem azt hozzá, veszem azt belőle. – Egy veréb a kézben jobb mint tiz a csűrön. – Boncidáig folyt a bor. (Nagy mulatás.) – Nem mind deák, a kinek tintás az ujja. – Szunyókáló róka nem fog nyulat. – Jaj be okosan találta, aki a bort plántálta, módot is közé fundálta. – Alighanem kutya ment. (Nyitva hagyta az ajtót.) – Otthagyta a becsületét, mint a boglári sváb a birtokát. – Bodzafa alatt eskűdtek meg. – Ragadós, mint az ökörnyál. – Odamegy, hol a kémény füstölög. – Eluszott mint Győrben a Barabás malma. – Elosztoztak rajta mint a görzsi várromon. (Széthordták.) – Alleluja, megdöglött a Habnér lova. – Hétfőn henteregjünk, keddre kendert törjünk, szerdán szedret szedjünk, csütörtökön csötörögjünk, pénteken pityeregjünk, szombaton szomorodjunk, vasárnap Isten házába menjünk.

Bartók Jenő. (Szatmár m.) Minél piszkosabb valaki, annál jobban mosódik. (Mentegetőzik.) – Könnyü a fiatal fát meghajlitani, de nehéz nagy korában kiegyenesiteni.

Csomár István. (Zemplén.) A ki káros, az vétkes is. (Káromkodik, gyanusit.)

Dézsi Lajos. (Debrecen.) Ésszel, mésszel rakják a nagy házat. – Megveri a bor az embert, meg az asszony szája. – Ködmöne van a kutyának, maga kereste magának. – A kinek nem szüre, ne vegye magára. – Nincs szükség prókátorra. – Eb a varga bőr nélkül, felesége pör nélkül. – Pénzért adják Bátorban a hájat. – A kása is fujva jó.

Karácson Imre. (Veszprém.) Süppedős helynek vizes az alja. – A szamár is rug, ha piszkálják. – Közös lónak deres a háta. – De nagy határral vagy!

Popper. (Mohács.) Borzas Kata. – Jakab, kilóg a nyakad. – Éljen, a ki meg nem halt. – Hüvelyk Matyi. – Leesett az álla. – Káros embernek késő a tanács. – Még neki áll feljebb! – Elénekelték felette a circundederunt. – Szállt rá az áldás. – Tilosban jár. – Sajnálom, de nem bánom. – Van öröm Izraelben. – Hadi lábon állnak. – Szelet csap. – Várja a jó szerencsét.

Puky József. (Budapest.) Soha több fát, mint az erdőn. – Feszesen áll, mint az üres zsák. – Kilyukad a szeg a zsákból. – Hogy vagy? Virágjában, mint a tök. – Kimaradt, mint káposzta torzsa a hóból. – Majd ha magad ura lesző. – Sok lud farkast győz. – Az volna még az ecetágy! – Kinek mi fáj, türöm olajjal gyógyitsa. – Derék legény, a hol maga van. – Ha vize van a csuporban, felforr ha a tűz mellé teszik. – Szakasztott apja. – Utcu, vesd el magad! – Tud úszni, mint fejsze nyél nélkül. – Törüljük meg a szánkat, ozt gyerünk. – Nem esik alább a földnél. – Szakad, mint a csepü madzag. – Előbb járjon az eszed az orrodnál. – Kinőtt az Isten markából. (Nagyra nőtt.) – Embere válogatja. – A kibékült barát titkos ellenség. – Élire állitja a dolgot. – Minden lyukat velem dugnak be. – Módos fiu. – Lesz drága dolog. – Megy mint a karikacsapás. – Nem viszi el szárazon. – Kiki a maga párjával. – Isten a megmondhatója. – Két tüz közé szoritották. – Rajtakapták. – Takaros menyecske. – Nincs jártányi ereje. – Megjöttem én már onnan, hová te indulsz. – Szőrt szőrért. (Lócsere.) Én is János, kend is János, az Isten is János. (Részeg ember beszéde.) – Nem csepereg, csőstül hull az áldás. – A többi diákul van. (Beszéd mely nem gyereknek, asszonynak való.) – Vicsoghatsz már kártevő. (Ha jégverés után felsüt a nap.) – Ugy megijedt, hogy se holt se eleven nem volt. – Hamar beadta a derekát. (Megadta magát.) – Pendelyházi regementből való. – Leütötték a kezéről. – Jerünk tovább egy házzal. – Nem szárad ki még a tökéje. (Lehet még több gyermekök is.) – Felveti a pénz. – Bokorugró szoknya. – Én rám aztán ne vess. (Engem ne okolj.) – Megtalálta koszos malac a vakaró fáját. – Férfinek megjárja. (Csunya.) – Beteg: fekszik, felkel, eszik. (Lusta.) – Hamar az anyja kinjára került. (Korán adták férjhez.) – Mindent tréfával elüt. – Csufot látott. (Megesett leány.) – Elszakadtam a rózsámtól. – Kevéssel ki lehet elégiteni azt, a kinek nem sokra van szüksége. – Majd lesz nemulass! – Az Isten parancsol mindnyájunkkal. – Szép hiredből, de kiestél! – Vigyázz, mert ha a rántás megég, kozmás lesz az étel. – Én se szólok, te se szólj: megette a kutya a vajat. (Mi ettük, de rá fogjuk.) – Tudom uram, hogy lencse. – Eláztatták. – Minden jóra visz a köszörü. – Az öreg már csak akkor ugrik, ha botlik. – Ha ökör, legyen talpig ökör. – Ugy beszél vele, mint kondás a malacával. – Házasodj csak meg, majd nem ugrálsz akkor! (Vadász az elugró nyulnak.) – A kiből jó ecet lesz, korán megsavanyodik. – Nagy csecstől esett el. (Jövedelemtől.) – Nincs ráérő ideje. – Majd megveszi az Isten hidege. – Nagykún kényes, Kiskún fényes, Jász ostoba. – Nem bánná, ha az iskolát hájjal megkennék. (Hogy a kutya megegye. Rossz diák.) – Ökör iszik magába. (Nem kocint.) – Leforrázott kutya hideg viztől is fél. – Nincs rosszabb süket annál, a ki hallani nem akar. – Nem nagyon rugja a hámfát. (Nem igyekszik.) – Egyenetlen jármu tulkon nehéz szántani. – Mindenki olyan kalappal köszön a milyen van. – Nagyobb az füsti a pecsenyénél. – A Dóciné ládájába került. (Elhányódott.) – Nehéz vasszegből borotvát csinálni. – A ki mit nem ött (evett), nem tudja, mi izü. – Ennél becsületesebb embert is felakasztották már.

Sárfi Ignác. (Munkács.) Marja, mint kutya a berket. (Irigy.) – Gond a petendieknek. (Bajban van. Petend erdejében, Zalában, sok volt a zsivány.) – Nehezebb a toll a szekercénél. – Okos fej. (Tréfásan: ó kos fej!) – Megjárta, mint a tarka macska a padot. (Hiába való utat tett.) – Maga feje után indul. – Lassan testvér, ne tüzeskedj! – A mi a markodban, az az igazság. (Az a tied.) – Beütött a fene a határba. (Baj.) – Hivatlan kutyának coki a neve. – Szállj le varju a keresztről! (Nem illet az első hely.) – Kint tágas, bent szoros. (Tréfás válasz a kocogtatónak.) – Hallgatja a földi kutyákat. (Földön fekve alszik.) – A vénasszony füle hegyesebb a nyulénál. – Kétszer is megenné, mint kókaiak a lencsét. (Csunya fösvény maga ganéját is megenné.) – Egyik szög kitólja a másikat. – Kakuknál is hálátlanabb. – Huszárimádság. (Káromkodás.) – Ne izélj Gábor, elment a tábor. (Ne hazudj, nem hisz neked senki.) – Jól érzi magát, mint a zsidó a zsákban. (A zsidó zsákba varrta fiát, hogy ne kelljen érte a vasuton fizetnie. Utközben egy utas ráült a zsákra.) – Igyál egyet Ilus, áldjon meg a Jézus. (Nógatás olyannak, ki nem issza a bort.) – Vaknak nézik, pedig süket. (Félreismerik.) – Mendegél, meg-megáll, le-lehajul, felkel. (Lomha munkás.) – Ha meghalok, meghalok, megehetnek bivalyok. – Sót vet a tüzre. (Békit.)

Szini Péter. (Beregszász.) A disznó is szemtől hízik. – Annak van, a ki meg nem issza. – A másé kell neki. – A hol éget, ott fujd. – Az igaznak veszni kell. – Csordában is bika az ur. – Dudva közt is virág a virág. – Fogy az, a mihez nyulnak. – Futós lónak nem kell ostor. – Hamar munka ritkán jó. – Ha nem tudsz hozzá, ne szólj hozzá. – Hát csak szenvedje, ha kereste. – Hegyre hordja a követ. – Ha csak egy lovad van, ne tarts neki szolgát. – Jóból is rossz a sok. – Késő bánat, bolond bánat. – Ki korán kezd, korán végez. – Kémény sem füstöl magától. – Keserű a más kenyere. – Kap az, a ki nem resteli. – Köszönömmel fizetett. – Kezdeni kell, ha végezni akarsz. – Lejárt, mint a régi kétgarasos. – Letette a szűrét. (Elesett.) – Magból nő a cserfa is. – Mással takarózik. – Míg a világ világ lesz, likas pendely mindig lesz. – Magasra tartja a pipát. – Megverte az Isten a dolgát. – Nem lesz abból jó. – Nem szeretik a sok beszédet. – Nagy emberek nagyot esnek. – Ne költs, ha nincs miből. – Onnan fuj a szél, a honnan nem várta. – Oda üt, a hová nem néz. – Összeboronálták őket. – Olyan igaz, mint hogy Isten van az égben. – Olyan sovány, mint a nagypéntek. – Pénzen mindent lehet venni. – Pontos mint az óra. – Püspök sem lennék ott. – Régi harag megmarad. – Sok kicsiből halom dagad. – Szegrül-végrül rokonsága volnék. – Tegye a fara alá nyelvét, azt üljön rá. – Teheti, mert van neki miből. – Vén lónak, vörös hám. – Várd végire a vásárt. – Vegye el, a mit adott. – Vakon dicsérje az Istent.

Tolnay Vilmos dr. (Pozsony.) Fér belé, mint bőgőbe a garas. – Pislog mint az Opecska szamara. (A téglahordó tót szamara beesett a meszes gödörbe, csak a szeme látszott ki.) – Elszarta a kapanyelet. (Kudarcot vallott.) – Kifogyott belőle, mint kántor a nótából. (Magasan kezdte, feljebb nem vihette.) – Nehéz mint a foltos bocskor. – A szinét már láttuk, lássuk a fonákját. (Visszáját. Mindennek van két oldala: jó és rossz.) – Bámul, mint a féltökü kutya. (Vadászaton ellőtték, nem üvöltött mindjárt, hanem ijedtében előbb csak bámult.) – A kinek nincs feje, legyen annak lába. (Feledékenynek sokat kell futkosnia.) – Főzi a szomszéd bocskorát. (Rosszra biztatja.) – Egy földet szántanak. (Két legény egy szeretőt tart.) – Hazugot a föld is, a viz is kiveti. (Hazugság kiderül.) – Bennhagyta fulánkját. (Rossz beszéddel felingerel.) – Ha a toronynak gatyája volna, be szép legény volna. (A ki sok »ha«-val beszél.) – Hallgat mint a szar a gazban. – Nem fűlik a foga hozzá. (Nincs kedve belekezdeni.) – Szőrin ismerszik a gubás eb. – Olyan mint a pákosztos gunár. (Minden szoknya után jár.) – Gusztival nem lehet beszélni. (De gustibus non est disputandum.) – Ha nénémasszonynak töke volna, urambátyám volna. (»Ha«.) – Tedd be kivülről az ajtót. (Menj már.) – Német gyereknek magyar anya sem érti szavát. (Tréfásan e helyett: néma gyereknek.) – Kukac van a seggiben. (Fészkelődik.) – Szereti a szölőt, de csak hámozva. (Bor.) – Nekiestek, mint csürhe a moslékos vályunak. – Mustra birka. (Nyavalyás, kimustrált.) – Vörös szoknyátul vadul a bika. (Tetszik a legénynek.) – Kényes mint a cigánybiró. – Árva mint a harangláb a temetőben. – Még a fingba is belebotlik. (Ügyetlen.) – Dértől érik a vackor. (Bajon okul az ember.) – Farol mint az erkölcsös ló. – Acelas buza. – Előbb pehely, aztán bajusz. (Mindennek van sora a fejlődésben.) – Lót-fut mint a csobánci kutya. (Csobáncon nem volt kut, szomszéd faluba ment inni, mire visszajött, megint szomjas volt.) – Világos mint a vak ablak. (Felelet értelmetlen beszédre.) – Bántja a giliszta. (Nincs nyugta.) – Ha nénémasszonynak kereke volna, be szép hintó volna. (»Ha.«) – Hosszu mint a harangláb. – Mi kéne, ha volna?

Töttösy Béla. (Veszprém.) Szükül, mint a vidéki kutya. – Jó időről beszél Bodóné, mikor a bor árát kérik. – Káromkodik mint a jégeső. – Elment a pokolba parét csipegetni. (Elment világgá, de nem gondolnak vele.) – Uram pillants, de ne nagyot. (Cigány mondta, mikor zivataros éjjel lopni ment.) – Tudja, mint a kakas a kukorikulást.

Vozári Gyula. (Rimaszombat.) Döglött kutyának árok a helye. – Késő ünnep után kántálni. – Illenek egymáshoz, mint a csép a hadaróhoz. – Kutyánál az egres. – Veszett bárány, veszett kos, mindjárt neked szalad most. – Levetkezik magától a beteg ökör nem kell levágatni. (Megdöglik.)

Összesen: 25.336.