Payday Loans

Keresés

A legújabb

Férfi és nő - Karinthy Frigyes  E-mail
Írta: Jenő   
2019. február 02. szombat, 09:48

Képtalálat a következőre: „karinthy frigyes”


Fő a diszkréció

- Appardon... szabad?

- Kérem, parancsoljon... nincs elfoglalva...

- Köszönöm.

- Kérem.

- Appardon... szabad ezt az újságot?

- Tessék.

- Ööö... tetszik tudni, azért mondom, az apróhirdetések miatt...

- Kérem, tessék.

- Nagyon kedves... Csakhogy itt léghuzam van.

- Igen...

- Csakhogy nagyon tele van a kávéház. Nincs más hely.

- Igen...

- Nekem, őszintén szólva, nagyon mindegy... Itt is jól érzem magam. Fő, hogy az apróhirdetéseket elolvassam...

- Eee... igen. (Olvas)

- Az ember bejön a kávéházba, leül és olvas - nem igaz? Én egyedül érzem magam a legjobban... engem ne zavarjon senki, én se zavarok senkit. De Pesten nem tudnak az emberek diszkrétek lenni... Pesten mindenki személyeskedik, leül az emberek mellé, elmeséli az élete történetét, mintha az valakit érdekelne... nem igaz?

- De bizony, kérem, igaz.

- Na, ugye. Másképp van ez, kérem, külföldön. Londonban két év előtt, márciusban voltam, tetszik tudni, kataszteri hivatalnok vagyok, ki voltam küldve a banktól, mondom az anyósomnak, kicsit süket szegény, na, mondok, jól van. Hát mondom, Londonban az emberek tudják, mi a személyes diszkréció. Mert ugye kérem, mit érdekel engem egy másik embernek a baja? Például, mit érdekli önt az, hogy én miért böngészem az apróhirdetéseket?

- Hehe... bizony, mit érdekel.

- Na látja, ugye, azért mondom. Nem szabad tolakodni az embernek a személyes dolgaival. Hát én nézem az apróhirdetést... Ön itt mellettem ül és néz... és passz. Diszkréció. Ez kérem, a diszkréció. Önt esetleg érdekli, hogy én miért nézem az apróhirdetést. De ön ezt nem kérdezi, és én nem mondom meg, mert ez esetleg nekem egy személyes ügyem, amiben nekem diszkrétül kell eljárni, mert tessék elhinni, például a nők csak a diszkrét embereket szeretik. Például vegyük ezt. Miért van nekem olyan nagy sikerem a nők körül? Na. Hát mert a nők tudják, hogy diszkrét ember vagyok, és ez a nőknek, tessék elhinni, a legfőbb. Hogy ők nyugodtan lehessenek, hogy én nem fecsegem el a dolgot a barátaimnak, nem adom tovább, nem csinálok pletykát - mert tessék elhinni, a hírnevükre nagyon vigyáznak a nők. Most például, tessék ezt venni, hogy példát mondjak. Itt van nekem például egy nőm, egy nagyszerű, fess, molett, barna úrinő, de ez nem fontos. Hanem kérem, mi a fontos? Ugyebár a diszkréció a fontos? Na már most. Ez az én nőm egy férjes nő, akivel mi találkahelyeken szoktunk összejönni. Mármostan ha én ennek a nőnek leveleket írok, mint más fiatalemberek teszik, ugyebár, mit tesz az ő marha férje? Az ő marha férje, ugyebár, felbontja a levelet, és minden kiderül. Azért vagyok én egy okos és diszkrét ember. Az én leveleimet nem látja meg ottan, náluk. Engem maga nem lát oda elmenni, felmászkálni, bemutatkozni a családnak, mint más fiatalemberek teszik. Engem a marha férj nem ismer. Én megírom szépen az apróhirdetést, itt a Pé Hába; a nő elolvassa, tudja, hogy mikor kell nekünk találkozni. Na. A dolog, ugyebár, milyen egyszerű és nagyszerű! Mondjuk, holnap akarok találkozni. Erre írom: "Pupu. Holnap délután, szokott helyen." Pupu. Ugye, milyen egyszerű? Ki sejti, hogy mit jelent az, Pupu? És így: "szokott helyen". Naná, majd kiírom, Bábergold Antalné, Bajza utca három. A dolog egyszerű. A nő elolvassa, és rendbe van. Nincs levél, nincs gyanakvás, nincs skandalum, nincs mászkálás kapuk előtt, nincs baj. És mindez miért? Mert tudok diszkrét és ügyes lenni, és nem jár el a pofám, és nem mászkálok a lakásokban, és nem megyek veszélyes helyekre, és nem ismerkedem családdal, és nem beszélek a barátaimnak, és tudok hallgatni. Ezért van sikerem a nőnél, ezért szeret a nő és ölel és csókol és harap, a bestia... Hát nincs igazam?...

- Hehehe... De igen...

- Na, ugye... De most szaladok... háromra ott kell lennem... Na, örülök, hogy mulattathattam... (Kezét nyújtja) Frász Ödön vagyok, különben...

- Hehehe... örültem... Bábergold Antal vagyok.


Nem tudom,
de nekem a feleségem gyanús

Egy férj naplójából

Nov. 1.

Nem tudom, de nekem a feleségem gyanús. Ma este, mikor hazajöttem, egy kardot találtam otthon a szobában, de a feleségem megmagyarázta, hogy hogyan esett be véletlenül az utcáról a kard, mikor lent elmentek a katonák, hát ami igaz, az igaz, nagy szél volt ma.

Febr. 15.

De nekem mégiscsak gyanús a feleségem. Ma gyereket szült nekem, hát nézem a gyereket, vörös haja van és három füle, nézem a szobaurat, annak is vörös haja van és három füle, de furcsa találkozás, mondok, de a feleségem megmagyarázta, hogy aszongya, biztosan ikreknek akartak születni, aztán meggondolták, és összementek mégis, de siettükben az egyiknek a másik füle kimaradt, hát ebbe lehet valami.

Márc. 2.

Nem tudom, de nekem roppant gyanús a feleségem, mégis. Ma megyek az utcán, hát véletlenül fölnézek egy ablakba, ott látom a feleségem, kibontott hajjal csókolózik egy alacsony fiatalemberrel. Mindjárt különös volt nekem, direkt megvártam lent a lépcsőházban, és kérdeztem tőle, mit keres ebbe a házba, erre pofon vágott, mondta, hát egy új unokafivérem született, marha, azt jöttem üdvözölni. Kérdeztem, hogy akkor mért bontotta le a haját, mondta, mert meleg volt, hát abba igaza van, kezd már nagyon meleg lenni.

Jún. 14.

Mégiscsak gyanús nekem a feleségem, tudja isten. Hazajövök a hivatalból, hát amint megyek keresztül a szobán, a feleségem, látom fekszik a díványon, és a házmester is feküdt a díványon, eleinte nem akartam szólni, bementem a másik szobába, de aztán, mikor a házmester elment, mégiscsak szeget ütött a fejembe a dolog, meg is kérdeztem egyenesen a feleségemet, nem sokat teketóriáztam, hogy mi az, de ő mondta, hál’ istennek, hogy csak valami lakbérről volt szó, aztán közbe elfáradtak, hát azért feküdtek le, szegény házmester fáradt volt, az igaz, egész éjjel kell neki szaladgálni ajtót nyitogatni.

Aug. 3.

Valami jót kitaláltam ma, mert nekem nagyon gyanús volt a feleségem, éjjel, mikor azt hitte, hogy alszom, lassan felöltözött mindig, és elment hazulról. Hát erre kötöttem egy spárgát a lábára, egy hosszú gombolyagról, mer’ az ember vigyázzon a feleségére, ha az elmegy hazulról, ezer szeme legyen az embernek a feleségére, mondok, nehogy megcsalja. Így most jó lesz, gondoltam, a feleségem járkálhat, de nem csalhat meg, mer’ én abban a percben, amikor akarom, visszagombolyítom a spárgát, és visszahúzom a feleségem.

Aug. 10.

De mégiscsak gyanús nekem a feleségem. Ma éjjel megint felkel, én lassan, hogy ne vegye észre, ráteszem a spárgát a lábára, ő meg húzta maga után a spárgát és elment. Most legalább nyugodt lehetek felőle, gondoltam, mert az utóbbi időben, mondom, igazán szinte gyanús nekem a feleségem. Egy óra múlva kezdtem gombolyítani visszafelé a spárgát, húztam vissza a feleségem, egész szépen jött, de egyszerre csak, furcsa, kétszer olyan nehéz lett húzni, ez tartott egy darabig, aztán egyszerre megint könnyű lett húzni, később pár percre megint sokkal nehezebb volt húzni, aztán megint olyan könnyű lett, mint eleinte, és végre behúztam a szobába. Nem értem, mért lett közbe nehezebb, roppant gyanús nekem a feleségem, meg fogom kérdezni.

Okt. 31.

Már régebben meg akartam írni a naplómba, hogy nekem gyanús a feleségem. Ma este hazajövök, és le akarok feküdni, hát nem lehet lefeküdni, próbálom így, próbálom úgy: egyszerre rájövök, hogy azért nem lehet lefeküdni, mert már fekszik valaki az ágyamban. Mondok csodálkozva, nini, hát akkor én már előbb lefeküdtem? de az nem lehet, mert hiszen még fent vagyok. Megkérdeztem a feleségemet, hogy lehet az, ez a helyzet nekem nem elég világos. Mondja a feleségem, gyújtsak gyertyát, és tartsam egy ideig a fejem előtt, akkor majd világos lesz. Meg is gyújtottam a gyertyát, és tartottam egy ideig a fejem előtt, arra aztán mondta a feleségem, hogy oltsam el hirtelen. Hirtelen eloltottam, de mondom, nekem roppant gyanús a feleségem, csak nem szeret ez a nő valaki mást?

Nov. 7.

Egy hónapja nem láttam a feleségem, egy hónap előtt azt akarta ugyanis, hogy menjünk a kaszárnyába lakni, de nem akartam, azóta nem látom a feleségem. Este mindig rá gondolok, és nagyon fáj a szívem, mert valami egészen különös, egészen érthetetlen gyanú lappang a lelkem fenekén, alig merem leírni: én azt hiszem, ez az asszony nem szeret már engem annyira. Norvég regényekbe olvastam én már valamikor, hogy lehetséges, hogy az asszony lassan-lassan elhidegül a férje iránt, és belső átalakulások lelki távolodást idéznek elő hovatovább. Lehetséges volna, hogy az én feleségem is egy ilyen átalakulás felé közeledik?

Dec. 25., karácsony

Nem, nem: a feleségem mégis szeret. Két hónapi aggodalmak és lelki harcok után végre mégis megértettük egymást: ma este ismét enyém lett. Az Ó utcán jöttem éppen haza tizenegy után, hát egy kapu alól egyszerre elém toppant a feleségem, biztosan azonnal megismert, bár sötét volt, mert rögtön mondta, hogy jöjjek be hozzá, és még szép embernek is nevezett. Bementem, és feleségem rögtön karjaimba omlott - mégse volt hát igaz azzal a norvég regénnyel. Boldog vagyok, hogy gyanúm alaptalannak bizonyult; soha nem gyötröm magam többé ilyen elvont dolgokkal, melyek csak lelkünk nyugalmát zavarják.


Az asszony és az igazság

Az asszony elment az Igazsághoz, és így szólt:

- Nem szeretem a férjemet, el akarok válni tőle, kérem, válasszanak el.

Az Igazság a döntvénytár egyik kiadványában lapozgatott, és gépiesen válaszolt:

- Kérem szépen, az nagyon egyszerű. Beadja a válókeresetet, mire felszólítjuk a férjet, hajlandó-e elválni, és ha hajlandó, rendben van a dolog, elválasztjuk.

- Csakhogy a férjem nem hajlandó elválni, mivel erre semmi oka, csak nekem van rá okom, mivel nem szeretem őt.

- Ez kérem, nem ok. Miért nem szereti őt?

- Azt én nem tudom, hogy miért nem szeretem, valószínűleg azért, mert utálom.

Az Igazság a döntvénytárt nézegette, de nem talált erre vonatkozó utasítást.

- Hát kérem, az nem úgy van. Ebben az esetben nem választjuk el. Csak két eshetőség lehet - vagy az, hogy a férj hajlandó elválni, vagy pedig a másik, hogy kegyed olyan okot tud felhozni, melyet a törvény válóoknak elfogad. Iszákos az ön férje, azért nem szereti?

- Nem iszákos. Mégse szeretem. Talán, ha iszákos lenne, szeretném.

- Veri nagyságodat a férje?

- Nem ver. Mégse szeretem. Talán éppen akkor szeretném, ha verne.

- Nem tudja eltartani, ezért nem szereti?

- El tud tartani, mégse szeretem.

- Hát akkor itt van ez az utolsó és legfőbb argumentum: nem férfiú-e kegyedhez a férje? Mert ha be tudja bizonyítani, hogy kedves férje nem férfiú, abban az esetben a törvény elismeri, hogyha nem férfiú, akkor nem is férj, és elválasztja önöket.

- De bizony férfiú, hiszen éppen azt nem szeretem benne, hogy mégis férfiú akar lenni hozzám, mikor nem szeretem. Ha nem akarna hozzám férfiú lenni, akkor tudnék mellette élni, még ha nem is szeretem. Hiszen éppen azért jöttem a törvényhez, hogy akadályozza meg a férjemet abban, hogy hozzám férfiú lehessen.

- Hja, kérem, erre nincs törvény. Ha kegyed azt tudná állítani, hogy a kegyed férje nem férfiú, akkor esetleg lehetne valamit csinálni.

- Csak akkor?

- Csak.

Az asszony gondolkodott.

- Hát tudja mit? - mondta aztán - most jut eszembe, nem férfiú. Ezennel beadom férjem ellen a válókeresetet, azzal az indoklással, hogy nem férfiú, tehát nem is lehet férj.

Az Igazság jegyzőkönyvet vett fel.

- Tudomásul vesszük, hogy az ennyi és ennyiedik törvénycikkre hivatkozva, beadta férje ellen a válókeresetet. Megindítjuk a vizsgálatot, és az eredményről értesíteni fogjuk.

Az asszony hazament és várt. Az Igazság pedig elment a férjhez, és így szólt hozzá:

- Az ön felesége azt állítja, hogy ön nem férfiú, és ezen az alapon el akar válni öntől. Mit tud felhozni védelmére?

- Micsoda beszéd az, hogy én nem vagyok férfiú?

- Bizonyítsa be!

- Hogy bizonyítsam be, mikor a feleségem nem hagyja bebizonyítani? Bezárja az ajtót.

Az Igazság egy percig gondolkodott. - Orvosszakértőt fogunk megkérni.

Az orvosszakértő odanyilatkozott, hogy az ember férfiúi mivoltát csak nővel szemben bizonyíthatja. Viszont az asszony nem hajlandó arra, hogy a bizonyítás céljából kísérleti anyagul szolgáljon, s erre a törvény nem is kötelezheti. Mi itt a teendő?

Az Igazság három napig gondolkodott, aztán rájött, hogy ezt csak úgy lehet elintézni, ha a törvény egyenesen kirendel egy nőt, akivel szemben a férj bebizonyíthatja, hogy ártatlan a vádban foglalt gyanúsítással szemben, mely szerint ő ártatlan. Bizonyítani kell, és más mód nincsen rá.

Kirendelt a törvény egy nőt, aki effajta tudományos és szakértői kísérleteknél, félhivatalos megbízatás révén, hivatásszerűleg asszisztálni szokott, és kiküldött bizottság előtt a férj bebizonyította ártatlanságát. Jegyzőkönyvet vettek fel, mely a csatolt orvosi látleletre hivatkozva megállapítja, hogy a felesége által emelt vád alaptalan, mivel a férj igenis férfiú, minek következtében az egyetlen felhozott válóok elesvén, a válókereset visszautasítva a megfelelő törvénycikk értelmében, indokoltatik. Erről értesíttetik az asszony.

Az asszony a haját tépte, aztán felvette legszebb kalapját, és elindult a Duna-partra, hogy vízbe vesse magát. A Kossuth Lajos utcában találkozott az ügyvéddel, akinek elpanaszolta, hogy bánt el vele az Igazság.

Az ügyvéd egy pillanatig gondolkodott, aztán így szólt:

- Várjunk egy kicsit azzal a vízbe ugrással. Be fogjuk adni még egyszer a válókeresetet.

- Hogy adjam be? A férjem nem iszik, nem ver, el tud tartani és férfiú. Más okot nem fogad el az Igazság.

- Dehogynem. A házasságtörést. A kegyed férje házasságot tört, és erről a törvény maga vett fel bizonyító jegyzőkönyvet. Hoci csak ide azt a kis okmányt.

Rögtön megcsinálták a válókeresetet - és az Igazság, a megfelelő törvénycikkre hivatkozva, házasságtörés címén elválasztotta az asszonyt a férjétől.


Kapcsolódó kép

 

Karinthy Frigyes

Viccelnek velem

A sorozatot szerkeszti és a kötetet összeállította Fráter Zoltán


TARTALOM

VICCES HÁZIGAZDA

Barátom a vállalkozó
Hivatal
Heuréka
Egyszerűsíteni a forgalmat
Szeretem az állatot
Előkelő összeköttetések
Az egész város beszéli
Megszólal a telefon
Hónapos szoba
Nyomozás
Viszek egy könyvet
Gőgicse
Schöberl
Vicces házigazda
Kultúr-katonaság
Hősök
Viccelnek velem
Ötórai záróra
Levél a bemenésről
Cipőpertli
Testi szépség
Tanú vagyok
Kivégzésem
Lidércnyomás

ŐRÜLT SIKEREM A TÉBOLYDÁBAN

Tudomány
A rendező
A néninél
Nem ismert meg a saját anyám
Ideges úr elalszik
Ideges úr öngyilkos
Rejtvények
Mahlzeit és Zaturek
Őrült sikerem a tébolydában
Pista, a gyöngykagyló
Szerelmi levelező 1934
A szerelem az élet illatos virága, mely mint egy kifeslett bimbó
Miért nem megyek orvoshoz
Influenza
Miért megyek orvoshoz
Orvost hívatok
Na végre egy egészen könnyű kis futó viszonyt fogok kötni
Férfiideál
A feleségem szigorlatozik
Fő a diszkréció
Nem tudom, de nekem a feleségem gyanús
Az asszony és az igazság

A DRÁMA

A marha férj
Tegezés
A Doktor bácsi
A dráma
A nagybácsi
Hogy tesz a gránát, mikor közel csap le?
Diplomata és katona
Hamlet a mellényzsebben
A detektív
A peches kísértet
Propaganda

ALLEGÓRIA AZ ÍRÓRÓL

Irodalom
Képek egy kezdő író életéből
A négyéves férfi
Lerajzolnak
Hazamegyek dolgozni
Az új Pilvax
Ő ad nekem témát
Új drámaíró jelentkezik
A főpróbától a bemutatóig
A tanulság
Elmélkedések az ágyban, fél tízkor
Mint vélgaban
Halandzsa
A diadalmas halandzsa
Szavak
Bevezetnek a tőzsdén
Beszélgetés-minta
Szabadalmi irodám
Legenda a költőről
A vállalkozó
Lehet megint írni
A bosszús tudomány
Allegória az íróról
Deszka esett le mellettem...

Képtalálat a következőre: „karinthy frigyes”



LAST_UPDATED2