|
-
Hangoskönyv Karinthy Frigyes - Grimasz című humoreszk válogatásából. A hangfelvétel az 1914-es, eredeti összeállítású, első ...
Tartalomjegyzék:
Emberek
A saját anyám nem ismer meg 00:31
Csoportosulás 06:22
A felelős ember 09:58
Zeneszerzők 14:41
Gyula bácsi 19:44
Látogatás a művésznőnél 24:21
Emberismeret 28:19
Az igénytelen ember 32:45
Fogyókúra 37:13
Hogy van? 41:13
Ideges úr elalszik 45:38
Az intervju 50:59
A cikk 54:13
Sakkozók 57:26
Vannak kellemes emberek 01:01:50
Gőgicse 01:07:08
A gazdag ember sír 01:11:17
Dolgok
Ki a vérengző bestia? 01:16:46
Dickens, mély kedély 01:21:59
Az ő asztala 01:26:38
Bátorság, fiatal barátom 01:32:07
Népek öröme 01:36:47
Sok a hallgató 01:40:26
Tanulmányozom a lelket 01:45:37
Heten vagyunk, uram, heten 01:50:51
Szórakozottság 01:55:26
Mint egyszerű rikkancs kezdte 02:00:36
Monstre film! 02:04:57
Visszakérem az iskolapénzt 02:08:43
Megszólal a telefon 02:12:19
Emberfölötti dolgok
Csevegés az űrben 02:17:35
A bosszús tudomány 02:21:46
Mokan 02:25:46
“Világegyetem” kaucsuksarok 02:30:42
Autotaxi 02:35:12
Földrajzóra 2852-ben 02:40:33
Marslakók a Földön 02:44:16
Levél a szedőhöz 02:48:50
A GAZDAG EMBER SÍR
A gazdag ember reggel felkelt és a papírjait rendezgette. Hatezer részvényt átírt, levágott kétezer szelvényt. Eleinte úgy vágta a szelvényeket, hogy nem nagyon szélesre nyitotta az ollót, egy centiméternyire csak, úgyhogy kétszer kellett kinyitni, míg egy szelvényt levágott. Később rájött, hogyha szélesebbre nyitja, két centiméternyire, akkor egy vágással képes levágni a szelvényt. Ennek mérsékelten megörült, de egy félóra mulva elfelejtette.
Ebéd után lapokat olvasott a gazdag ember. Az egyik rovatban azt olvasta, hogy mostanában nagyon szép műlábakat tudnak csinálni, olyan kitűnő gépeket, amik jobban járnak, mint az eredeti lábak: a lábfejek végén kerekek is vannak, a lábszárban egy kis motor és az hajtja a kerekeket, úgyhogy az embernek alig kell mozogni. Rögtön elhatározta, hogy levágatja a lábait és rendel egy ilyent.
Ujságolvasás után egy kicsit kocsikázott a gazdag ember. A kocsiból az embereket nézegette, férfiakat és nőket és a végén megállapította, hogy a férfiakban van valami nőies, ellenben a nőkben sokkal több nőies van, mint amennyi férfias van más nőkben. Ennek az oka, gondolta a gazdag ember, nyilván abban keresendő, hogy nincsen rendes munkafelosztás: a férfiakat is a nők szülik, meg a nőket is a nők szülik, ami rossz beosztás, mert így a nők rossz tulajdonságait a férfiak átveszik, a nők pedig hatványozzák. Úgy kellene csinálni, hogy a nőket a nők szüljék, a férfiakat ellenben a férfiak.
Este két színházba ment a gazdag ember és végignézte egy tragédia két első és egy vígjáték harmadik felvonását. Némely jelenet tetszett neki és elhatározta, hogy építtet magának egy nagy színházat, aminek az egész nézőterén ő ül majd egyedül, a színpadon pedig rengeteg fellépti díjak ellenében a világ legnagyobb művészei és művésznői játszanak, de úgy, hogy abban a percben, mikor ő megúnja, azonnal elhallgat a művész és művésznő és kimegy a színpadról. Például Duse elkezdi szavalni a Nórát, és amikor a jelenet legmagasabb pontján tart és felhevülve éppen egy nagyszerű mondatba kezd, akkor a mondat közepén a gazdag ember udvariasan felszól a színpadra: «Köszönöm, kisasszony, elég», a kisasszony kimegy és erre valami bohóc jön be, aki artistamutatványokat produkál, felmászik egy nagy létrára és éppen le akar ugrani, mire a gazdag ember közbeszól, hogy elég, menjen le.
Éjszaka tizenkettőkor ért haza a gazdag ember.
Leült egy bőr karszékbe és unatkozva felbontotta az asztalon heverő táviratot. A táviratban szokatlan hírt közöltek vele: egész vagyonát elvesztette, de mindent, még ezt a házat is, amiben ült most.
A gazdag ember két óráig megmerevedve ült a karszékben. Másfél óráig gondolkodott a szegénységen, és elképzelte, hogy milyen lehet. Becsöngette az inasát, hogy hozzon vizet. De az inas véletlenül nem jött és ekkor maga állt fel, a fürdőszobába ment és hozott magának. Mikor visszaült a székbe, egyszerre valami furcsa érzése volt. Eleinte azt hitte, hogy a torka fáj. De aztán rájött, hogy a tüdeje hullámzik. Nagyon elcsodálkozott és megmerevedve kezdte figyelni magát. Valami ismeretlen, de nagyon jó lüktetés volt ez, mámorszerű állapot, ami valami ismeretlen, nagyszerű és csodálatos kielégülés reményét viselte magában, borzongó várakozással. Ez a kielégülés közeledett: mintha a szemeiben és a torkában összpontosult volna ez a jó, új mámor. A szemeihez nyúlt és csodálkozva érezte, hogy a szemei vizesek. Várt.
Visszadőlt a karszékbe, de ekkor csöngettek. Bejött az inasa és egy új táviratot hozott. A táviratban az volt, hogy az előbbi távirat tévedés: a gazdag ember nem vesztette el a vagyonát és minden úgy van, mint volt.
A gazdag ember jó egy percig nézte a táviratot. Aztán még gondolkodva, de már határozottan az íróasztalhoz ment, papírt vett elő és egész vagyonát az Ellenőrző Statisztikai Sóhivatal alaptőkéjének emelésére adományozta.
Aztán visszaült a karszékbe, rettenetes szegénységére gondolt és életében először sírva fakadt.
|
