Az uborkaszezonra jellemző sztori, hogy Franck Ribéry ordenáré módon osztotta ki azokat, akik kritizálták, amiért egy ezerfontosra taksált aranyozott steaket evett, és ezt egy képmegosztó oldalon követői elé tárta.
A Bayern Münchennél érthető módon kiakadtak, megbüntették a franciát, nyomatékosították, példaképként kell viselkednie, az élet pedig megy tovább.
Bulvárszagú történet, ettől még több szempontból jellemző kórképe a mai labdarúgásnak.
A közösségi oldalak megjelenése feszültségforrás a klubok számára, hiszen kínosan ügyelnek arra, hogy minél inkább szabályozzák – ezzel sablonossá és unalmassá tegyék – a kommunikációt kifelé, ellenben nem tilthatják meg e platformok használatát. Az illetékesek legfeljebb kommunikációs tréningekkel bírhatják rá az arra fogékonyakat, nehogy ellentmondásosat (vagy érdekeset) írjanak, másoknak külön stáb kezeli a profilját, de senki sem akadályozhatja meg, hogy egy játékos a kezébe vegye a telefonját és hülyeséget csináljon.
A futballisták többsége áldásként foghatja fel a közösségi oldalakat, azokon keresztül saját maguk alakíthatják a róluk kialakult képet, és persze ezek jelentik a személyes márkaépítés egyik legfőbb, jól fizető eszközét.
Mivel ugyanannak a virtuális térnek a részesei, az embereknek megvannak az illúzióik, hogy közvetlenül szeretetük/utálatuk tárgyához beszélhetnek. Ezáltal a labdarúgók minden korábbinál jobban ki vannak téve a hozzászólók visszacsatolásának, akár ezres nagyságrendben szembesülhetnek a rosszindulatú üzenetekkel, volt, akinek felesége halálán élcelődtek, másnak rákot kívántak „jóakarói”.
A milliós követői táborokban mindig lesznek szélsőségesen reagálók, Ribéryt a rongyrázás miatt ekézték, míg Raheem Sterlingen például azért gúnyolódtak, amiért egy diszkontáruházban vásárolt.
Ennek tükrében úgy is tekinthetjük, Ribéry joggal akadt ki, hiszen arra költi a pénzét, amire csak akarja, más kérdés, hogy ezt milyen stílusban tette szóvá.
Ebből persze nem sok tanulságot vonhatunk le, ettől még a jövőben is láthatjuk a képeket, ahogy a futballisták a gyerekkel fociznak a kertben, vagy a meccsek után olyasféle drámai bejegyzéseket tesznek közzé, hogy „nagyon örülök a győzelemnek”. Akinek meg elgurul a gyógyszere, azt megbüntetik, esetleg őszintétlen bocsánatkérésre kötelezik.
Az élet pedig megy tovább.
