Nyolcvan évvel keletkezése után, a héten jelent meg Móra Ferenc Hannibál feltámasztása című kisregényének teljes változata. Az elveszettnek hitt eredeti kézirat alapján az író dédunokája, Vészits Andrea adta ki a művet, mely eddig az ötvenes évek központi cenzúrája miatt csak csonka formában volt olvasható.
Móra Ferenc 1924-ben írta meg a Hannibál feltámasztásá-t, Supka Géza biztatására. A mű eredeti címe Szerelmi levelező lett volna, és egy latintanár történetét mesélte volna el, aki szerelmi levelezőirodát nyit. A könyv azonban, ahogy Móra írta, "nyúlt, nyúlt, nyúlt, s a közepén elszakadt". Az eredetileg tervezett regényből így tehát kettő lett végül, az első rész pedig a Szerelmi levelező helyett a Hannibál feltámasztása címet kapta.
A kisregény kalandos története azonban csak ekkor kezdődött, hiszen bár a cselekmény középpontjában látszólag egy fiatal latintanár áll, a könyv valójában a Horthy-rendszert karikírozta és gúnyolta ki. Móra tehát hiába küldte el a regény kéziratát aVilág akkori főszerkesztőjének, Feleky Gézának, a mű nem jelenhetett meg nyomtatásban. Feleky azt mondta az írónak, hogy a Hannibál feltámasztása elveszett, máig sem tudni, hogy ez valóban így történt-e, vagy egyszerűen az egykori főszerkesztő tudat alatti óvatosságáról volt szó.
Móra Ferenc mindenesetre abban a tudatban halt meg, hogy a kézirattal együtt a kisregény is elveszett, hiszen mint dédunokája, Vészits Andrea mondta: sosem készített másolatot, mindig fejben írt. Ezt támasztja alá, hogy az eredeti kéziratban is mindössze két javítás szerepel.
Az író halála után néhány hónappal, 1934-ben költözés közben Feleky végül mégis megtalálta a kéziratot, megjelentetésével azonban hiába próbálkozott. Több sikertelen kísérlet után végül a Móra család az író közeli barátjára, Roóz Rezsőre bízta a kisregényt.
Mikor 1944-ben azzal fenyegették Roózt, hogy elviszik a nyilasok, ő a kézirattal együtt menekült, így sikerült azt megmentenie. Ezek után valamilyen úton-módon sikerült visszajuttatnia aHannibál feltámasztásá-t a Móra családhoz.
A regény végül 1949-ben jelenhetett meg először, a Magyar Nemzetközölte folytatásokban. A művet azonban erősen megcsonkították, ebből a kiadásból helyenként két-három bekezdésnyi részek is hiányoznak. Móra regénye erősen bírálta a Szovjetunióban uralkodó állapotokat, illetve a proletárdiktatúrát, de a könyvből a kisgazdákat érintő ironikus megjegyzéseket is kihúzták. A cenzúra néhol még az akkori viszonyok tükrében is teljesen indokolatlanul és önkényesen írta át a regényt, melyen végül mintegy 250 változtatást ejtettek.
Ezt a Magyar Nemzet-ben megjelent változatot használták fel, mikor 1955-ben végre könyv formájában is kiadták a Hannibál feltámasztásá-t. Az eredeti kézirat ekkorra azonban ismét elveszett, a köztudat végül tehát ez a cenzúrázott kiadást fogadta el eredetinek.
Kiss Manyi és Szabó Ernő a Hannibál tanár úr című filmben
A kisregényből 1956-ban Fábri Zoltán filmet is rendezett, Hannibál tanár úr címmel. Móra Ferenc dédunokája azonban hangsúlyozta: a Szabó Ernő által alakított Hannibál egy koros, meggyötört, kiégett öregember benyomását kelti, de valójában Hannibál egy fiatal, maximum harmincéves férfi, aki derűs és életerős, annak ellenére is, hogy elveszítette fél karját.
Az eredeti kéziratot Vészits Andrea találta meg a Magyar Nemzet-ből származó újságkivágásokkal együtt, és a két változatot összevetve kiderült, hogy a közvélemény által ismert mű sok helyütt eltér az eredetitől.
Móra dédunokájának szorgalmazására végül a szerző születésének 125. évfordulóján, július 19-én, hétfőn jelent meg a Hannibál feltámasztása eredeti formájában, az Argumentum kiadó gondozásában
Az eredeti kézirat alapján készült kiadásunk tipográfiai módszerrel, a megfelelő szövegrészek áthúzásával hívja föl az olvasó figyelmét Móra művének önkényes szerkesztői megcsonkítására, melynek nyomán valamennyi eddigi kiadás meghamisított szöveggel látott napvilágot.
[...]
A mostani első hiteles kiadás lapalji jegyzeteiben rögzíti azokat a változtatásokat, amelyeket a Magyar Nemzet szerkesztőségében követtek el, de nem tünteti föl a későbbi, így az 1955. évi első kötetkiadás során végrehajtott szövegmódosításokat. Az Argumentum Kiadó szerkesztői arra ügyeltek, hogy a hiteles kézirat birtokában minél pontosabban adják vissza Móra szövegét.
Az eddigi kiadások jellemzett torzításai, még a mondanivaló szempontjából kevéssé jelentős nyelvi eltérések is, önmagukban, már csak mennyiségük miatt is tűrhetetlenek. De természetesen azok a törlések és betoldások a végképpen fölháborítók, amelyek az író véleményét hamisították meg. Móra 1924-ben - végig élve, végig szenvedve a forradalmak és az ellenforradalom viszontagságait - kisregényében tudatosan gúnyolta ki mind a két szélsőséget: a vörös- és a fehérterrort, a kommunista zsarnokságot és az ellenforradalmi bosszúállást. A sztalinista zsargon ezt úgy fogalmazta volna meg: "kétfrontos harcot" vívott. A Magyar Nemzet cenzora beavatkozásával mindezt egyoldalúvá tette: azt a látszatot keltette, hogy Móra csak a fönnálló rendszert bírálta; azt viszont, amelynek a reakciójaként ez a rendszer létrejött, és amelyet ellenkező előjellel megtorlásként utánzott, tehát a proletárdiktatúrát, a bolsevizmust és hazai paródiáját, elfogadta, szó nélkül hagyta.
Holott épp a Hannibál feltámasztásának e hiteles szövege a bizonyíték rá, hogy Móra - akár az ellenforradalmat fehér bolsevizmusnak minősítő Juhász Gyula - nagyon jól látta a történelmi folyamatot: ahogyan a világ megújításával hitegető forradalmak utáni csalódást az igazságtételt ígérő fehérterror képmutatása fokozta.
Móra Ferenc valódi politikai nézeteit csak a Hannibál feltámasztása mostani kiadásából ismerheti meg az utókor. Ebben van jelentősége.
A kisregény sajátos ötvözete az író pacifista, humanista szellemű eszmehirdető műveinek, gunyoros, ironikus társadalomrajzának és idilli, bizakodó, optimista világszemléletének. Az alaptörténet tulajdonképpen egyszerre ad módot keserű szatírára és groteszk iróniára, ám a szerző végül is úgy alakítja az elbeszélést, hogy annak hatása inkább feloldó, harmonikus lesz. Egy hadifogságból hazatérő tanár - a regény narrátora - nagyszabású történelmi tanulmányt ír Hannibálról, pontosabban a zámai csatáról, és azt próbálja valószínűsíteni, hogy jobb irányba haladhatott volna a világtörténelem, ha Hannibál lesz a győztes. A kicsiny termetű, félszeg természetű, filosz alkatú tanár azt azonban nem veszi számításba, hogy milyen lesz majd tanulmányának a fogadtatása. Az írás nagy botrányt kavar, még parlamenti interpelláció is foglalkozik vele, s a tudós tanár antiszemita uszítás céltáblájává válik. Teljes elkeseredésében már öngyilkos akar lenni, amikor mégis az életnek szavaz bizalmat, mert születendő fiában látja sorsának reményteli folytatását. A regény élét, társadalomkritikájának erejét gyöngíti Móra bensőséges, behízelgő, nagyon is lágy stílusa, mely érzékelhetően ellentétes a regény témájával.
Az ötvenes években a történetből, mára már klasszikussá vált, nagy sikerű film készült Hannibál tanár úr címmel.
