Az írót felszabadította, hogy az induló Nyugat közölte a merész hangvételű, ám erotikus szempontból „ártatlan” Hét krajcárt. Ezt követően viszont a folyóiratnak küldött jó néhány elbeszélése valósággal hemzseg a szexualitástól. Jó példa erre A cica meg a macska. Vidéki történet, de éppen a táj a legkevésbé fontos benne.

A fiatal ispán nyugtalanul lovagol haza a falujába, lázasnak, hevesnek érzi a vérét, s nem csupán a nyári hőség miatt. Napok óta nem járt otthon. Türelmetlen, ingerült, maga sem tudja, mi a baja. Az olvasó ennyi tünet alapján már alapos okkal sejtheti, hogy az ifjú férjen bizonyára elhatalmasodott a nemi vágy, és közvetlen ingerlés nélkül is merevség lett úrrá nemes szervén, szinte a priapizmus állapotába került. Nem csoda, hogy mielőtt a házuk elé érne, vizet és csókot kérve incselkedik a magát kellető, rőt foltos, fehér cicához hasonló, szépséges szomszédasszonnyal, aki kacéran ugyan, de rendre utasítja.

Semmi baj, mert otthon várja a felesége, aki fekete ruhás, fehér kötényes öltözetében igazán olyan, mint a feketeszőrű, fehér foltos, egerésző házi macska. A konyhában sürgölődő asszonyka némi unszolásra bevisz egy pohár vizet a szobában hűsölő férjének. Az ispán magához húzza nejét, és kedvét töltené rajta, de a frigiditását szigorúsággal leplező, pedáns nő még a gondolatától is irtózik, hogy fényes nappal, dologidőben szeretkezzen, s úrrá lesz rajta a coitophobia. A közelharcnak is beillő birkózásból csellel menekül. Amíg férje az ajtó bezárásával bajlódik, ő átrohan a másik szobába, és a nyitott ablakon át a virágágyásra ugrik, majd átlopakodik a szomszédasszony kertjébe.

A cicaszerű menyecske az egyetlen bizalmasa, be is zárkózik vele a szerszámoskamrába. Az ispánné átöleli a gömbölyű, finom arcú, habtestű parasztasszonyt, s szokás szerint hízeleg neki: „– Mégis, ha olyan kívánatos volnék, mint te vagy, Zsófi.” Érthető, ha barátnője meglehetősen izgatott állapotba kerül. „Keze, keble remegett, szava, lehelete el-elfúlt.” A cica meg a macska összebújnak, és megcirógatják egymást „gyöngéd szeretettel”. Az érzelmi közelségben, a testi vonzódás kifejeződésében nem nehéz észrevenni a leszbikus kapcsolat lehetőségét. Az ispánné a vihar elültéig a bezárt kamrában egyedül akarja megvárni a kedélyek csillapodását, s nagyon furcsa fantáziálásba kezd. „Tulajdon kezének tapintása kéjes vibrálást idéz elő bőrében, s egyszerre csak lázas hőség csap az ajkaira.” Maszturbálással saját magának szerez örömet, „odaadóan, mohón, bágyadt vággyal ereszti ernyedtté magát”. Megértő bizalmasa ezalatt titokban átoson a gyötrődő férjhez, aki kapva kap az alkalmon, és vele akarja befejezni, amit feleségével nem sikerült. Asszonykája éppen ekkorra szedi össze a bátorságát. Józanul felmérve helyzetét eszébe jut, hogy ura visszavárja őt. Kisurran a kamra ajtaján, és odalopódzik szobájuk ablaka alá. Bentről furcsa hangokat hall. Felegyenesedve látja, hogy férje rávetette magát a fehér, idegen cicára, s az összegomolyodva gurul a sarokba, szemét nem bírva levenni az üldözőjéről. A házimacska vadul, megőrülve néz be az ablakon, átváltozva az intim játszadozást megleső, kukkoló voyeurré.

Hja, kiváló megfigyelő és valóban remekíró volt ez a Móricz. Csak vidéken szép az élet!