Az ismeretlen ünnep
Luca: prostituáltak védőszentje, szépségkirálynő
Nálunk boszorkányságairól, szerelmi jóslatairól ismert, Nyugat-Európában viszont a prostituáltak védőszentjének, a skandináv országokban a fény királynőjének tartják Lucát.
Az esztendő legrövidebb, így legsötétebb, legkomorabb napja volt Luca napja, december tizenharmadika a Gergely-naptár 1582-es bevezetése előtti időben. Nem csoda hát, hogy e naphoz a magyar hagyományban a boszorkányokhoz kötődő szokások voltak a legfontosabbak. A Lucaszékét – melyen mindennap kellett faragni egy kicsit, hogy a karácsonyi, éjféli misén ráállva a kiváncsiak megláthassák a boszorkányokat – mindenki ismeri, de kevesebben tudják, miért a szerelmi jóslások hangsúlyosak Luca napján, és miért éppen a szüzességéről híres Szent Luca lett a prostituáltak és a menyasszonyok védőszentje.
Az örök menyasszony
Szent Lucia a harmadik és a negyedik század fordulóján egy nemesi családban látta meg a napvilágot a szicíliai Szirakúzában. „Nemzete szerént nemes vala, testében szeplőtlen szűz. Szívében szép, lelkében annál szép, szent hitnek miatta, mint Krisztus Jézusnak szerelmes jegyese.” – írta róla a Legenda Aurea (Arany legenda), a 13. század végén összeállított, latin nyelvű legendagyűjtemény. A szüzesség, az örökjegyesség motívuma végigkíséri Luca történetét. A fiatal lány egy alkalommal elkísérte vérfolyásos édesanyját Szent Ágota sírjához. A szent megjelent előtte, és az égi seregek körébe hívta. A lányra olyan nagy hatást tett a jelenés – és édesanyja gyógyulása -, hogy arra kérte családját: ne adják férjhez, mert ő immár örökre Jézus Krisztus jegyesének tekinti magát. Elhagyott vőlegénye azonban bosszút forralt: feljelentette a lányt keresztény hite miatt a fejedelemnél, aki a pogány istenek előtti áldozat bemutatására akarta rávenni Lucát. A lány hajthatatlan maradt még akkor is, amikor megszégyenítésként bordélyházba akarták vinni. Fogva tartói megkínozták: szemét tűvel szurkálták, és megégették, ám a tűz sem fogott rajta. Végül kínzói elvágták a torkát, de addig nem halt meg, míg imádságát be nem fejezte – így a legenda.
Szent Luca már a középkorban is kedvelt szentje volt a szemfájósoknak, ha igaz, maga Dante is gyakran imádkozott hozzá. A Luca napi dologtiltások (nem szabadott például tűvel varrni) is a legendából eredeztethetőek, csak úgy, mint a prostituáltakhoz kötődő védelmező szerep. A magyar hagyományban azonban a leghangsúlyosabban a szerelmi jóslások kötődnek Luca napjához. Magyarországon sok helyütt Luca pogácsát sütöttek, amelynek egyikébe gyűrűt vagy pénzérmét rejtettek. Aki megtalálta, biztosan férjhez ment a következő évben. A jövendőbeli nevét a Luca napi gombócba rejtett cetli árulta el: a főzővíz felszínére legelőször feljött gombóc tudta a választ. Ólom-, vagy viaszöntéssel a vőlegény nevének kezdőbetűjét, foglalkozását, sőt még házasságuk időpontját is megjósoltatták a lányok.
Gyógyítóból uralkodónő
Míg nálunk Lucát elsősorban boszorkányságairól, jóstehetségéről ismerjük, addig Svédországban Szent Lucát a Fény királynőjeként köszöntik. Luca vagy Lucia neve is a latin „lux” fény szóból ered, ünnepe is a világosság megjelenését hirdeti.
Szent Luca idejében ugyanis a katakombákban tartott titkos istentiszteleteket „agapé”, azaz közös vacsora követte, amelyre a keresztények maguk vitték az ennivalót. Luca is gyakran megvendégelte hittársait. A keresztény üldözések idején a fiatal lány élelmet vitt a hitükért bebörtönzötteknek. Egy napon annyi ennivalóval indult útnak, hogy a börtönt megvilágító gyertyákat már nem tudta hova tenni. Ágakból koszorút font, és abba tűzte a gyertyákat – így a legenda. Luca alakjában a mindenkori istenanya képe jelenik meg, aki a fényt és az életet hordozza, akinek tisztaságát szüzessége is fokozza. Erre az istenanyai szerepkörre készülnek tudattalanul is a skandináv kislányok, amikor december tizenharmadikán maguk is Lucának öltöznek. A legszebb Lucát királynővé koronázzák, udvartartásával: a „fényhercegnőkkel” és a „csillaghordozó fiúkkal” énekelve körbejárják a város iskoláit, óvodáit.
Miklya Luzsányi Mónika
További cikkek | Prostitúció |
|
|
|