Képzeljünk el egy húszas évei elején járó cigány bányászt, aki öt általános iskolai osztályt végzetten, vájár szakképesítéssel Budapestre érkezik. Kísérjük el, lássuk, mi történik vele. Felveszik a Csepel Vas- és Fémművekbe segédmunkásnak, napi nyolc órát dolgozva a gyár esti iskolájában egymásután teszi le az osztályvizsgákat, néhány év múlva a csepeli Jedlik Ányos Gimnázium esti tagozatán találjuk. – Verseket ír, József Attila a kedvenc költője, kötetét magánál hordja, s az egyik magyar órán – befejezve a röpdolgozatot – az Ars poeticát fordítja cigányra. Avatott tanára a „mással foglalkozótól” elkéri a pad alatt készült versfordítást, felolvastatja a fordítóval, és másnap kiteszi az iskola faliújságjára.
Az Ars poetica fordítását, néhány versét közli a Nagyvilág és a Világosság, ’79-ben megjelenik első, Uzhe Jilesa, Tiszta szívvel című verskötete. Közben továbbra is fizikai munkát végez, cigány-magyar kisszótárt szerkeszt, lovári nyelvkönyvet ír. Az egyik - magyar és lovári nyelven írt verseit közlő - folyóirat szerkesztője megkérdezi, nem akar-e tanítani? Ösztönzésére a rákospalotai Lila iskola képesítés nélküli tanítója lesz, majd diplomát szerez a budai tanítóképzőben, és hozzákezd az Újszövetség lovárira fordításához.
Racionálisan alig követhető, érthető emberi teljesítmény. Költői, műfordítói pályaképének, közéleti szerepének megrajzolása, méltó, értő bemutatása meghaladja az erőimet. De azt nem tudom megállni, hogy fel ne villantsam néhány, számomra megrázó sorát. Az első vers, amit valaha tőle olvastam (a Dal), így kezdődik:
Felettem az ég/sosem volt kék/füst takarta mindig a napot/
Csillag nem ragyogott fölöttem, /apám temető mellett lakott.
Mikor a nyolcvanas évek végén, a rendszerváltás utáni eufóriában az akkor legszegényebb, magyarcigányok lakta faluba hívtak, segítsek a tanítóknak gyereket vonzó iskolát teremteni, az első – szorongással teli úton (hogyan is lenne jó hozzákezdeni) Babits Cigánydalának a sorai jutottak eszembe. Babits az anyja hátán vándorló kicsinek, a „háti jószágnak” mondja: … teneked mind jó vidék/mindenütt csak kék az ég. Mintha Choli Babitsnak felelné: felettem az ég sosem volt kék.
A legjobban Magyarország című verse érintett meg:
Magyarország, te szent nagy fényesség/Kelj fel, ébreszd fel magad/
Van kenyered, van vized elég/S mégis éhezik sok szegény fiad/
Éhezik kenyérre, éhezik a szépre/éhezik nagyon az emberségre
Mintha Ady sorai ihlették volna: „…éhe kenyérnek, éhe a Szónak, éhe a Szépnek hajt titeket". Hogy milyen tapasztalatokból születtek ezek a sorok? Egerben egy konferencián 2013-ban (!) ezt mondja: Tiszabodon nincs szemétszállítás és folyó víz, tüdőbaj, hastífusz ütötte fel a fejét, a házakban patkányok vannak.
„Egy csomó véletlenen múlott, hogy én most nem alkoholista utcaseprő vagyok…” – mondja másutt. – A véletlenek között ott van első tanítója, Sóvágó Gizella, akit 73 évesen is néven nevez. „Többre vagytok képesek” – mondta annak idején a hatéves Cholinak és a többi elsősnek. És ott van középiskolai magyartanára, aki felismerte, hogy a pad alatt készült cigány nyelvű szöveg műfordítás.
Pedagógus pályáját képesítés nélküli napközis nevelőként kezdte, és az Apor Vilmos Katolikus Főiskola adjunktusaként fejezte be. A rákospalotai Lila iskolában szerzett tapasztalatairól részletesen mesél. Videóra vett vallomásából megtudjuk, hogyan született a hetvenes években a szülői értekezletekből először egy rákospalotai cigány-klub, majd a Rom Som (cigány vagyok) együttes, és az azonos nevű, első magyar cigány nyelvű újság. – Zsá Dévlészál! (Menj Istennel!) - Isten veled Choli! Velünk maradsz, midannyiunkkal, akik Magyarországon élünk, gádzsókkal, cigányokkal. Velünk vagy, többek között a Szeptember végén cigányra fordított daktilusainak ritmusában, és abban, hogy Neked is, nekünk is „tisztességes, európai gondolkodású, jézusi erkölcsű emberek kellenek.”
Kereszty Zsuzsa
Kép: Pintér Sándor festménye
Az írás megjelenik a Tanítóban is
*
Életének 79. évében elhunyt Choli Daróczi József cigány író, költő, műfordító, pedagógus, népművelő, újságíró – tudatta a hírt a család a RomNettel. A magyarországi cigány irodalom egyik legismertebb alakja 1939. május 26-án született a Hajdú-Bihar megyei Bedőn, a halál 2018. május 12-én, szombat délután érte.
Choli Daróczi József „a Nép tanítója volt, megszámlálhatatlan ifjúsági és gyermektáborban, tanodákban, szakkollégiumokban, főiskolákon és egyetemeken oktatta a romákat és a nem romákat a cigányság történelméről, kultúrájáról, nyelvéről. Verseit, írásait számtalan versmondó versenyen mondták kisdiákok és felnőttek egyaránt", emlékezik róla a RomNeten Hidvégi-B. Attila.
Choli családja a romániai Máramaros környéki Királydaróc községből származik. Choli Daróczi József 1939. május 26-án született Bedőn. Az első két általános iskolai osztályt még román nyelvű iskolában járta, majd '48-tól magyar nyelvű osztályba került. Szülőfaluját tizenévesen nővérével együtt elhagyta, mint írta: „Attól kezdve egy csomó véletlenen múlott az egész, hogy én most nem alkoholista utcaseprő vagyok..." A 25. számú Állami Építőipari Vállalatban lett segédmunkás, majd a Várpalotai Szénbányászati Trösztnél vájártanuló volt, majd a 3 év letelte után úgy döntött, hogy a Tatabányai Bányászati Trösztben folytatja a munkát. Egyik bányásztársával a jobb és könnyebb élet reményében disszidálásra szánták el magukat. Szombathely mellett kísérelték meg a szökést, aminek az lett az eredménye, hogy társa aknára lépett és megsebesült, Cholit is elkapták, letartóztatták. 10 hónapos börtönbüntetést kapott. A politikai foglyok közé rakták, Antall József volt miniszterelnökkel került egy cellába. A hatvanas évek elejére családja felköltözött Budapestre. Szabadulása után követte őket.
Mivel öt osztálya volt és vájár szakképesítése, nem túlságosan válogathatott a munkalehetőségek közül. Segédmunkás lett a Csepel Vas- és Fémművekben. Ez az időszak volt élete egyik sorsfordítója. A gyárban kihelyezett tagozatokon, úgynevezett dolgozók iskolájában biztosították a munkások számára a képzési lehetőséget. Choli esti tagozaton hamar elvégezte a nyolc osztályt, majd átjelentkezett a Jedlik Ányos Gimnáziumba, ahol nyomban második osztályban kezdhetett.
Élete következő sorsfordító eseménye egy irodalmi röpdolgozat írásakor történt. József Attila anyaversei volt a téma. Tanára a gimnázium faliújságján közzétette a fordítását, majd később a Nagyvilág világirodalmi folyóiratban közölte Bellér Béla a versfordítást. Ezután folyamatosnak mondható Choli irodalmi tevékenysége főként a Nagyvilág, Világosság című lapokban. Első önálló szerkesztésű kötete 1979-ben jelent meg Uzhe Jilesa, Tiszta szívvel címmel, majd a Fekete korall, ami cigány költők antológiáját tartalmazza.
Choli Daróczi József 1975 óta tagja a Magyar Írószövetségnek és a Magyar Újságírók Országos Szövetségének, szerkesztette a Romano Nyevipe, az Amaro Drom és a Rom Som nevű lapokat. Számos publikációja, verse jelent meg cigány és magyar nyelven egyaránt. A Cigány-magyar kisszótár, a lovári nyelvkönyv – Zhanes romanes? - megjelenésükkor egyedülállónak számítottak.
Elsőként fordította le a Biblia Újszövetségi részét cigány nyelvre.
A Csavargyár utcai munkásszálló kulturális igazgatója, majd 1985-86-ban a Pozsgay-féle Hazafias Népfront felügyelete alatt működő Országos Cigánytanács vezetője lett. 1987-88 a Magyarországi Cigányok Kulturális Szövetségének ügyvezető titkára, aztán a Hátrányos Helyzetű Fiatalok Életmód és Szabadidő Szövetség elnöke, később a X. kerületi Cigány Koordinációs Bizottság titkára lett, rendszerváltás után a X. kerületi Cigány Önkormányzat elnöke.
A pedagógus pályára 1994-ben tért vissza, a Zsámbéki Apor Vilmos Főiskola adjunktusaként dolgozott, romológiát, cigány nyelvet, történelmet tanított. Innen vonult nyugdíjba.
Fontosabb elismerései: Magyar Köztársasági Érdemrend Kiskeresztje – 1999, Oktatási Minisztérium Apáczai Csere János-díja – 2003, Kisebbségekért Díj – 2005, Budapestért Díj – 1996, Open Society Institute Roma Irodalmi Fődíja - 2003
Főbb művei: József Attila: Ars Poetica – fordítás Nagyvilág, 1971, Világosság 1971; Uzhes Jilesa – önálló szerkesztésű antológia – Népművelési Intézet gondozásában 1979; Fekete korall – Táncsics kiadó gondozásában 1981; Rom Som– Roma vagyok – művészeti folyóirat; Romano Nyevipe; Amaro Drom Cigány-magyar kisszótár – Feyér Leventével 1981; Lovái nyelvkönyv – Feyér Levetével 1984; Biblia-fordítás – Újszövetség 1996; García Lorca: Cigány románcok - fordítás 1996; Pel devlesko bango muj – Isten homorú arcán, 1990; Mashkar le shib dukhades – Nyelvek között fájón, 1994; Újtestamentum.
Choli Daróci Józsefre szűk családi körben emlékeznek, nyilvános, közös megemlékezést és virrasztást csak a gyászszertartást megelőző napon tartanak. A temetés időpontját és a megemlékezés helyszínét a család a későbbiekben a RomNeten tudatják.
Két verssel búcsúzunk:
Elvitték a cigányokat
A sok cigányt mind elvitték,
nagy árkokat ásni vitték.
A nagy árok lassan mélyül
víz bugyog fel a mélyérül.
Szegény fiúk, mind mifajták,
a csendőrök űzik-hajtják,
verik őket, kapják kézre,
lemaradót puskavégre.
Az a nagy árok minek kell,
a fekete, feneketlen?
Nem tudják, honnan is tudnák,
csendőröktől meg nem tudják!
Ha tudnák, hogy minek ásnak,
hogy maguknak, hogy nem másnak,
maguknak, a többieknek,
asszonyoknak, gyerekeknek.
Férfiként
„Férfiként: halálraítélt.
Megfogni neszeit az éjszakának.
Zuhanni, zuhanni mint a kő!
Arcom csontján a rés,
Hiányod miatt tátong.
Szememet feléd fordítom,
Lepergett húsomból kikelt
Szirmokat szórok nyomodba,
Mert most tudom,
Most már tudom,
Hogy múltamba belevesztél.
Befagy a szám,
Megpüffedt ajkaim között
Holdarcod ívét hordom,
Magamba beépítelek.
Sírgödör szélébe kapaszkodó
Fű hajad selyme fáj."
Versek forrása: Sulinet
*
-
-
{roma} Szerződés az etnikai hovatartozás eladásáról Kiállítás a Metszéspontok I-III programsorozat részeként4 Időpont: 2014.
-
Évekkel ezelőtt, a Cigányság Világnapja alkalmából Gödöllőn készítettük ezt a televíziós felvételünket, melyben a magyarországi ...
-
